Kiváltságos helyzetben vagyunk. Lovasi András, a Kispál és a Borz krisztusi korba ért - 33 éves - frontembere bő három órát szán ránk, mikor a pécsi zenekar július végén, egy veszprémi és egy hajdúszoboszlói fellépése közötti délutánon épp Budapesten tartózkodik. Megcsináljuk a fotókat a madárpókokkal és a vicces növénnyel, aztán meghallgatjuk a 2000. augusztus 5-én boltokba kerülő Hang és fény című maxi három dalát, majd a többi számot is a szeptember 14-én megjelenő Velőrózsák című új album - végső keverés előtt álló - anyagából. Ez a legelső alkalom, hogy a lemez készítőin kívül más is hallja ezeket a felvételeket. Lovasi közben kommentál: "itt más gitár lesz, ez itt már le lesz keverve, itt kicseréljük az ütőhangszereket, itt más lesz a szöveg..."





Az anyag már így is lenyűgöző. A maxit nyitó Még egyszernek tipikus kispálos lüktetése van, tapskísérettel, a Mialatt az ég szép középtempós szám, aminek a közepére Led Zeppelin-es riffezés, a végére játékos szintiszóló került, a Hang és fény pedig egy basszusgitárra épül, amely csak később kap effektkörítést és lassú, finom groove-os alapokat. Az album többi dalán is érezhető a korábbiaknál hangsúlyosabb, szellemes effektezés, Dióssy D. Ákos billenytűs megnövekedett hozzájárulása, meg az, hogy milyen jól szól a basszusgitár (meg úgy általában az egész). A lassú dalok dominálnak, olyanok mint a kedves, ábrándos Hullámtanulmány, vagy az "aki én voltam, nincs már/ aki én leszek, nincs még / szép a tavasz, szép a nyár is / de a legszebb a köztes lét" szentenciát tartalmazó finom keringő (Fogás volt temérdek), de a legelképesztőbb az azonos című fiktív brazil tévésorozattól kiindulva monumentális léptékűvé dagadó Vér és bél, a lemez legelszállósabb száma, mely a Radioheadnek is becsületéré válna. A lemez legnagyobb közönségfavoritja vélhetőleg a police-os, reggae-s lüktetésű, ám egy vásári pszichedelikus betéttel is megspékelt, néhol gyerekesen affektáló Kicsit hadd lesz ("egy kicsit hadd maradjon minden így, anyukám"), de a könnyedebb, lassabb tempójú Kapcsolj le mindent is tartós darab lesz ("a viccből kifogytunk, nekiálltunk hát a szexnek / szomorú lettem, hogy ezek a testek mibe kezdtek / hülyék a testek, mindig úgy reagálnak / mint a reflexe a Pavlov kutyájának / Üregbe húst, üregbe húst temetni / én ott sem voltam, de mégsem tudom elfeledni"), akárcsak Az emberek megértik latinosan töredezett ritmusai, és benne a kis mesélős betét a rövidtávfutó magányosságáról. A lemez másik fő tematikáját, a szimbolikusnak is felfogható autós utazást olyan erőteljes darabok képviselik, mint a hajszás tempójú Ha ez a vég, vagy Az autóm és én, ami érezhetően David Bowie Outside korszakának hatása alatt született, bár a gitárgerjedések felett virgázó zongorahangok itt viccesebbek.



A lemezhallgatás után elmegyünk ebédelni. Addigra befut a zenekar másik két tagja, Kispál András gitáros, majd Tóth Zoltán dobos (becenevén: Csülök). Mindketten a pesti hangszerboltokat járták, mutatják is új alkatrészeiket, és gúnyolják Lovasit, amiért az hanyagolja basszusgitárját. Még maradnak az étterem teraszán, mi viszont lelépünk a frontemberrel, és egy óra alatt abszolváljuk az alábbi interjút - Lovasi András első interjúját a Velőrózsák album kapcsán.



AZ ÚJ LEMEZHEZ FILMZENÉKEN ÁT VEZET AZ ÚT



- A legelső dal erről a lemezről, amit hallhattunk tőletek, a Hang és fény volt: az 1999-es Arany Zsiráf díjkiosztón adtátok elő, és nagyon stílszerű volt benne az a sor, hogy "egy leszedált ország tapsolgat a szarnak / boldogan élnek, amíg meg nem halnak..."

- Persze, az alkalomhoz választottuk. Ez az Arany Zsiráf-gála mindig próbatétel. Ez az egyetlen fórum, amire mi is hivatalosak vagyunk, meg a szakma elismertebb képviselői is. Ha adnak egy díjat vagy meghívnak, akkor ciki nem játszani. Voltak már ebből problémák. Az eggyel korábbin

mondták, hogy jelölve vagyunk több kategóriában is, jöjjünk játszani, de a Kicsit szomorkás...-t kellene. Mondtuk, hogy jó, akkor nem megyünk. Már csak azért sem, mert nem is volt biztos, hogy kell játszanunk, csak akkor kellett volna, hogyha nyerünk. Mondtam, hogy ezért nem fogunk felmenni Pestre, meg nem is a kedvenc rendezvényünk ez a MAHASZ-gála. Ebből sértődés volt akkor. Tavaly viszont a szervező azt mondta, hogy jó, mindenképp játszhatunk egy dalt, hiszen jelöltek vagyunk - persze nem nyertünk, ugye. De mivel biztos volt, hogy játszunk, ezért úgy is készültünk: tudtuk, hogy ez a dal kifejezetten ide való.

- A Hang és fény eredetileg egy filmhez készült. Az utóbbi két évben hirtelen elöntöttek titeket a filmes ajánlatok...

- Grűnék (Grunwalsky Ferenc rendezőről, Jancsó Miklós operatőréről van szó) mondták, hogy ez kéne, az kéne, mi meg folyamatosan veszegettük föl a dalokat. Azokból pár darab be is került a filmekbe. Grűn filmjében, a Visszatérésben volt két vagy három szám, a Jancsó előző filmjében (Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten) is volt két dal, meg a következőben (ANYÁD! ...a szúnyogok) is kettő. Voltak köztük újak is, a Grűn filmjében például a Mennyország című szám, és írtam mellé még egyet, a Hang és fényt, de az nem kellett neki, viszont most az új lemezünkön rajta lesz. A Mennyország fel van véve, szó volt arról, hogy az is rákerül erre az anyagra, de nem fog, mert amúgy is elég sok lassú szám van már rajta. Ha időben jelent volna meg a remixalbum - eredetileg '99-re volt időzítve -, akkor tavaszra kijövünk egy filmzenés albummal, de mivel a KISPÁLraMIX most tavasszal jelent meg, ezért nem akartunk amellett meg az új album mellett még egy lemezt kiadni idén... Az új Jancsó-filmben is van egy új számunk: amit a Lagzi Lajcsi trombitál, azt mi írtuk. A filmben csak "daj-daj" van, instrumentális, de azóta született egy szöveges verziója is. Címe még nincs, szövege van: "te most már soha sehol senkinek nem leszel meg, ha ez cél volt, hát akkor elérted, csak ülni fogsz egy hegyen, csak isten kezét engedem magamhoz, mondod, és nézed, hogy lent hogyan mennek tönkre, ni, a fasza élvonalbeli használtcikk-kereskedők, akiket használni kell, nem kell vigyázni, mi lesz velük, mer' majd úgyis szülnek helyettük a nők..." Valami ilyesmi, a vége nem teljesen így van.

- Volt valami komplett filmzenéről is szó, nem?

- Igen, volt egy olyan film, amiből végül is kimaradtunk, pontosabban maga a filmterv esett kútba. Egy musical típusú, "sok zenés" film lett volna, amihez mi írtuk volna a zenét, és tavaly januárban ehhez kezdtünk el dolgozni. 12-13 dalvázlat készült, ebből hármat-négyet készre csináltunk, de a rendezőnek nem nagyon tetszettek - azt mondta: "túl kispálosak" -, aztán a filmterv is kútba esett, úgyhogy ezek a számok is megmaradtak, nem csináltunk belőlük semmit. Közülük egy került be a Jancsó-filmbe, az a lajcsis instrumentális. Ennek a filmtervnek a dalai az ért nem kerültek fel az új lemezre, mert elméletileg a szereplők számára írtuk őket, például van két három nagyon karakteresen női dal is közt

ük.

- Kiélted a feminin oldaladat?

- Ja, ja, ja.

- Eszerint két év alatt összejött egy komplett albumra való filmbetétdal?

- Igen, van annyi, főleg hogy a régiek (az említett filmekben szereplő régi dalok) is fel vannak véve újra, illetve fel vannak dolgozva. A vég ére 10 dal kikerekedett volna arra a filmzenés lemezre. Elég jó gyűjtemény lett volna, elég jó keresztmetszet, elég erős dolog. De hát nem lett. Mindegy. De legalább a Hang és fény felkerült erre az új maxira. Ezt a számot még tavasszal vettük fel, kicsit máshogy is szól mint a maxin lévő másik kettő.



VÁLTOZÁSOK A SZEMÉLYZETBEN ÉS A DALSZERZÉSBEN



- A hőskorszakbeli évi egy lemezről az utóbbi időben átálltatok a kétéves lemezközi periódusra. Ez törvényszerű volt?

- Hát ezen így nem gondolkodtunk. Sok más munkánk is adódott közben, ezek a filmzenék, meg ugye a turnézás. Tavaly nyártól kezdtük el írogatni ezt az új anyagot. Különösebben azért nem is siettünk, mert nem akartunk. Tulajdonképpen elég könnyen íródott, tehát nem ültem sokat a szövegeken, nem tököltem olyan nagyon sokat. Sokat próbáltunk, meg sokat dolgoztunk a zenei megoldásokon, de maga a dalszerzés elég könnyen ment. Ez így nyilván jól hangzik, de nem feltétlenül jó. Nem tudom, mi a recept a jó dalokhoz: írtam már úgy jó dalt, hogy 5 perc alatt kész volt, meg úgy is, hogy fél évig tartott.

- Az állandó koncertezés nem veszélyezteti a kreativitást, nem nehezebb az új anyagokat összehozni?

- Annyiban, hogy nehéz időzíteni. Nem szeretünk egyszerre turnézni és próbálni. Kicsit kampányszerűen próbálunk: amikor próbálunk, akkor 2-3 hetes etapokban tesszük, de akkor úgy, hogy reggel 10-től este 6-ig, 7-ig, főleg ha lenn van a Dióssy (Dióssy D. Ákos, billentyűs) is. Ez az első lemez, amibe jobban belefolyt, tehát nem a stúdióban, illetve a demón találkozott először a számokkal, hanem már a demókészítésben is benne volt.

- Az új maxi borítóján is négyen vagytok, noha eddig mindig csak hárman látszottatok a lemezek fotóin. Dióssy ezentúl állandó tagként fog szerepelni?

- Ha már sehova nem vették be, eddig egyetlen zenekarba se, akikkel játszott... (nevet) Mondtuk, hogy nálunk elfér a fizimiskája alapján. Szerintem a Kimnowakban azért nem volt benne hivatalosan, mert olyan csúnya, ha-ha-ha, és tudod, ott csak szép fiúk lehettek a borítón. Mondtuk, hogy nálunk ő belefér ezzel az arccal.

- Hivatalosan is negyedik tag lesz nálatok, vagy marad háromtagú a Kispál és a Borz?

- Végül is mi egy háromtagú zenekar vagyunk, amiben négy ember van (nevet). Ez igazából hierarchia kérdése. Azt gondolom, hogy az Ákos valamilyen szinten zenekari tag. Eddig állandó vendégzenészként volt feltüntetve a Vittayval (Vittay Ferenc ritmusgitáros) együtt, de azáltal, hogy most beleszólt az anyag a zenei formálásába, azzal tulajdonképpen... Nem lett így kimondva, hogy mostantól Dióssy zenekari tag, hanem csak annyi, hogy súlya van zenekarban. Nyilván így a helyiértéke is nőtt most ezzel.

- Nem mintha hiányolnám, de hová tűnt Vittay?

- Az volt a kérésünk az állandó közreműködőinkhez, hogy most ne csak a lemezkészítés stádiumába kapcsolódjanak be, hanem már előtte jöjjenek le a próbákra, ahol a dalok összeállnak. Vittay eleinte le is jött, de - Dióssyval ellentétben - ő nem tudott bekapcsolódni, nem voltak ötletei, nem találta fel magát ebben a zenei világban, és mivel látszott, hogy jobban beépíteni nem tudjuk - meg egyébként is kilógott a lóláb, voltak problémák, meg már nem hitt igazán magában -, mondtuk, hogy akkor egyelőre megpróbáljuk négyen vinni tovább a zenekart. Talán ő is megkönnyebbült. Nem volt túl jó gitáros, alapvetően technikus, akinek a gyerekkori álma volt, hogy benne legyen egy ilyen zenekarban, híres legyen, ismerjék, és ez teljesült is. Mondta, hogy köszöni ezt a három évet... Az őszi turnéra lehet, hogy felveszünk még valakit - mint ahogy a Szigeten is közreműködik majd a Livius (Varga Livius, a Quimby ütőhangszerese) meg a Lecsó (Leskovics Gábor, a Pál Utcai Fiúk frontembere) -, de az nem a Vittay lesz, hanem inkább valami multifunkcionális ember, akit több téren is tudunk használni.

- Térjünk vissza Dióssyra! Föl lesz tüntetve a szerzők között?

- Hát általában azt szoktuk ráírni a borítóra, hogy "zene: Kispál és a Borz".

- És ebbe most már beleértitek őt is?

- Igen, beleértjük őt is. A daloknak az eredeti szerzőjét nagyon nehéz megállapítani, de általában az vagy én vagyok, vagy a Kispál, aki az alapötletet hozza, vagy mind a ketten. Csüli és a Dió inkább a hangszerelés részében vannak ott. De ez nem ilyen fantasztikusan bonyolult, ahogy most elmondtam. Nagyjából úgy van, hogy jön a Kispál, játszik két hangot, én meg rájátszom, és akkor abból lesz valami. Aztán, ha valaki elakad, vagy ha nem teszik saját magának az, amit csinál, akkor esetleg a többiek beszállnak, hogy "nézzük ezt a dolgot, nekem még lenne egy ilyen és ilyen ötletem..." Ezen a lemezen mindegyik dal más-más módon született. Mondjuk pédául a Hang és fény már az elejétől a végéig megvolt, én már úgy hoztam oda. Sokáig úgy is játszottuk, ketten, hogy egy szál basszusgitár, a Kispál meg ráakkordozott, de aztán a végén meghangszereltük: nagyobb részt azt is én mondtam el, hogy hogy képzelem, a többiek ennek megfelelően megpróbálták az intuícióm alapján megvalósítani a dolgot. De ez mondjuk ritka. A gyakoribb az, hogy hoz egy akkordsort a Kispál, és azt hangszereljük meg, de van, ami teljesen ott alakul ki. Az autóm és én című számot például a Csülökkel együtt csináltuk egy hangbeállás alatt: elkezdtem játszani, ő rádobolt, és két perc alatt megvoltunk. Nagyon sok olyan szám van ezen a lemezen, ami ilyen kvázi spontán muzsikálásból született.

- Ez a sok lassú szám, ez a "rockoperás", radioheades, Pink Floyd-os vonal hogyan szűrődött be? Ebből a három jelzőből melyiket fogadnád el egyáltalán?

- Kénytelen vagyok mind a hármat elfogadni. A rockoperásnak nem örülnék, de hát vannak zenei megoldások, amik esteleg ilyesmire emlékeztetnek. Hogy "rockoperás", azt egyébként a Németh Robi (a Heaven Street Seven basszusgitárosa) mondta nekem.

- Ez egy "poszt-OK Computer" lemez?

- Á, arra semmiképpen nem hasonlít. Sajnos!

- Ezt azért kérdezem, mert kinn nyugaton vannak zenekarok, amelyeket már a Radiohead-iskolába sorolnak, és vannak lemezek, amelyeken már hallatszik, hogy az OK Computer után születtek...

- Igen, a miénken is hallatszani fog, de az OK Computeren is hallatszott, hogy az mi után készült (nevet). De nyilván az a fajta sound revival, amit behozott az OK Computer, az itt is nyomon követhető: vannak olyan billentyűeffektek, vannak olyan gitársoundok, olyan megoldások, amikben felhasználtuk azt a szemléletet, ahogy az készülhetett. De az az igazság, hogy a Pink Floyd-párhuzamra is büszkék vagyunk. Van egy-két Pink Floyd-lemez, ami tetszik, úgyhogy boldogok lennénk, ha olyan súlyú dolgot hoztunk volna össze. De ezt jelen pillanatban nem merném így kijelenteni teljes biztonsággal. Nem tudom, hogy mi lett ez, amit csináltunk, de ilyenkor általában nem is szoktam tudni. Nyilván ezeket a riportokban úgy kéne előadni, hogy baromi magabiztos meg tudatos vagyok, de én csak odáig vagyok tudatos, amíg próbálunk és amíg dalokat írunk. Ez az utolsó fázis, ez általában olyan, mint egy bor, amikor forrásban van: jó zavaros minden.

- Az, hogy a tagok, pontosabban a fő szerzők ennyire különböző zenei világokból szerzik az inspirációt - te főleg az "alternatív" zenéből, Kispál a klasszikus rockból -, hogyan csapódik le a Kispál és a Borz hangzásában? Egyfajta dinamikus egyensúly alakul ki?

- Igazából amikor dalt írunk, ez nem merül fel. Amikor az alakítás jön, vagy a hangszerelés, vagy az, hogy merre húzzon a dolog, akkor vannak az emberben mindenféle ideák, hogy ezt így vagy úgy lehetne megcsinálni. Mert egy jó dalt meg lehet százféleképpen csinálni, egy rossz dalt meg tök mindegy, hogy hogyan csinálsz meg, mert mindenképpen rossz lesz... A másik dolog meg az, hogy mi akkor szelektálunk először, mikor az ötleteket elvetjük. Tehát most kapásból egy csomó olyan ötlet került le a porondról, amik gyorsabb, pörgős, rockosabb dolgok lettek volna. Voltak olyanok is, de most valamiért a zenekar nem ezeknek az irányába húzott. Ettől függetlenül azért vannak a lemezen olyanok, de azt hiszem, afféle klasszikus beatsláger egyetlen egy sincsen. Valószínűleg ez egy közös nevező picit, a hetvenes évek felé való húzás, merthogy ezt végül is én is szeretem, meg a Kispál is ezt szereti, a többiek meg hiába szeretnek bármit (röhög, és vele röhög Kispál is, aki időközben bejött a szobába)

- A Vér és bél című számban konkrétan említed az 1977-es esztendőt. Van abban valami nosztalgia, hogy pont a hetvenes években találjátok meg a közös nevezőt?

- Lehet, hogy ez egy ilyen menekülési útvonal, hogy erre lehet menni. Ezt így nagyjából szeretjük is, hallgatjuk is, meg akiket még hallgatunk, azok is ezt hallgatják. Talán nem lesz annyira feltűnő ezen a lemezen, de vannak ilyen példaértékű megoldások, amiket szem előtt tartottunk. Trendynek (divatosan aktuálisnak, aktuálisan divatosnak) azonban semmiképp nem nevezném.

- Tudom, hogy szereted az angol Mansun együttest, és egyáltalán nem lep meg, mert az is a '77-'79 közti időszakba megy vissza inspirációért. Ha belegondolsz, azokban az években egymás mellett zajlott a Pink Floyd legérettebb periódusa, meg a punk, illetve az új hullám. A Mansunnál, akárcsak nálatok, egyforma erősen érezhető a Police hatása és a Pink Floydé, két olyan zenekaré, amelyek abban a bizonyos 1977-'79-es periódusban ellentétes, de az évek távlatából kibékülő végleteket jelentettek.

- Igen, mi is mind a kettőt szeretjük. Hát igen, erre a lemezre mindenképpen mondható, hogy ezek azok a zenekarok, amelyek a legfőbb hatással voltak rá. De van benne más is, például egy-két country-klezmer, mint Az autóm és én. Úgy hívjuk ezeket, hogy country-klezmer. Az eleje countrys, a vége meg klezmeres.

- Gondolom a klezmer a te mániád a zenekarban.

- Igen, csak én bírom (a fintorgó Kispál hangtalanul, a halántékához nyomott mutatóujját forgatva jelzi: "bolond ez a Lovasi").



STÚDIÓ+TECHNIKA



- Az új lemeznél modernizálni akartátok a hangzásotokat a stúdióban?

- Ha a modernizálást abban az értelemben mondod, hogy retró, akkor igen (nevet). Törekedtünk olyan dolgokra, amikre régen azt mondták nekünk, hogy nem lehet megcsinálni, ma meg már tudjuk, hogy meg lehet. Egyrészt kicsit gondosabban vannak hangszerelve a számok, tehát kvázi hagyományosabban vannak kiosztva a hangszerszólamok - emiatt könnyebben keverhető eleve. A basszusgitár nagyon sokszor basszusgitár-funkciót játszik, ami eddig nem mindig volt jellemző, a gitár meg gitárfunkciót, tehát ilyen értelemben hagyományosabb a megszólalás. Erre picit rá is játszottunk azzal, hogy kimentünk a Bernie-hez (Bernhard Hahn német producerről van szó, aki a Heaven Street Seven lemezein is dolgozott), és régi dobokon vettük fel a dobot. Meg a basszusgitárt is ott vettük fel kint, a Stuttgart melletti stúdióban. Nagyon szeretnénk, hogyha jönne a Bernie keverni is. Most ezt a maxit még a Jánossy Béla keverte, de utána együtt fogják csinálni a többit, illetve hát Bernie lesz a kvázi producere. Ez a producer dolog nem tudom, hogyan működik kinn, mert még sosem dolgoztunk producerrel, sajnos, de Magyarországon szerintem még nincs is nagyon olyan, hogy producer. Szerintem egyébként az első igazán jó producerek nálunk olyan 5-10 év múlva lesznek, és a DJ-k közül fognak kikerülni, a "zenei megcsinálók" közül, akik nem feltétlenül zenészek, hanem hangzásokban és megoldásokban gondolkodnak. Tehát ez a "20-tól 30-ig" generáció. Csakhogy a kiadók még nem elég rugalmasak meg okosak ahhoz, hogy észrevegyék, hogy ez már most is így van. Gyakorlatilag ezek a csávók már csinálják ezt a sufni-barkácsmegoldás-buher-izét. Annyi biztos, hogy az utolsó másfél-két évben látványosan jobban szóló magyar felvételek születtek, nem sokal több pénzből. Azt gondolom, jól szól a mi lemezünk is.

- Az előbbi kérdést úgy értettem, hogy a stúdió lehetőségeit jobban kihasználtátok-e ezzel a lemezzel.

- Eleve az egy nagy váltás volt, hogy otthon is van egy ilyen home-stúdiónk. A Hang és fény dobgroove-ját például otthon vettük fel, két ezerforintos mikrofonnal. Tehát otthon már kísérleteztünk effektekkel, hogy ez vagy az hogy szóljon, hogy legyen. Gyakorlatilag már a demókészítéskor elindult valami ilyesmi. Ami a stúdió kihasználását illeti, azt végül is a hangmérnöknek kell kihasználnia, az az igazság, hogy az nekünk túl bonyolult. Azt tudjuk pontosabban - pont a demókészítési mizériák miatt, mert sokkal jobban körbe van járva a hangszerelés mint eddig - , hogy mit akarunk. Hogyha ezt el is tudjuk mondani a hangmérnöknek, és az meg is tudja csinálni, akkor az megjelenik valamilyen formában a kész lemezen. Nyilván ez nem 100%. A 100%, az az, amikor te ülsz a keverőasztalnál. Itt még nem tartunk. Én a keverőasztalt nagyon tisztelem, de nem... nem szeretem (nevet).



REMIXLEMEZ-KITÉRŐ



- Ha már szóba kerültek a "sufni-barkácsmegoldás-buher-izék": a KISPÁLraMIX milyen szájízt hagyott benned?

- Elég felemást. Egyrészt azt gondolom, hogy fontos dolog volt azon a szinten, hogy találkoztunk olyan arcokkal, akik más szempontok alapján dolgoznak, mást képzelnek a popzenéről, mint mi. Megismertem egy pár tehetséges embert, akik nagyon fiatalok. Például az Erdélyiről (Erdélyi Péter producer) szerintem senki nem gondolta, hogy végig tud vinni egy ilyen lemezt, de megcsinálta, ráadásul még készített viszonylag jó remixeket is rá. Igazából 3-4 dal van rajta, ami tetszik nekem, és azok közül is ami a legjobban, az a shurikenes (Keyser & Shuriken remixe a Már délután című számból - lásd DJ Shuriken-interjúnkat). Viszont van egy-kettő teljesen elbaszott, ami nagyon szerencsétlen. Van valami nő, aki nagyon rossz, de nem is tudom, hogy került fel rá, mert azt mi nem hallottuk. Az volt, hogy fölmentünk az Erdélyihez, azt mondta, itt van 23 vagy 24 munka, és abból kiválasztottunk tizet, meg maradt még valamennyi, amire mondtuk, hogy ezen még kicsit dolgozzanak, és akkor jó lesz. Aztán a végén rákerült még 3 vagy 4 szám, de abból kettő olyan volt, amit nem is hallottunk. Aztán meg itt volt ez a klipes mizéria (Lovasiék nem tudtak megegyezni az Utolsó aktus a földön című dal remixét jegyző Neo zenekarral a klip végső verziójáról, így a többször újravágott anyag - félmillió forint és több havi munka eredménye - végül nem került nyilvánosságra), úgyhogy igazából nem hagyott olyan baromi jó szájízt.



VÁLTOZÁSOK A SZEMÉLYZETBEN ÉS A DALSZERZÉSBEN



- A hőskorszakbeli évi egy lemezről az utóbbi időben átálltatok a kétéves lemezközi periódusra. Ez törvényszerű volt?

- Hát ezen így nem gondolkodtunk. Sok más munkánk is adódott közben, ezek a filmzenék, meg ugye a turnézás. Tavaly nyártól kezdtük el írogatni ezt az új anyagot. Különösebben azért nem is siettünk, mert nem akartunk. Tulajdonképpen elég könnyen íródott, tehát nem ültem sokat a szövegeken, nem tököltem olyan nagyon sokat. Sokat próbáltunk, meg sokat dolgoztunk a zenei megoldásokon, de maga a dalszerzés elég könnyen ment. Ez így nyilván jól hangzik, de nem feltétlenül jó. Nem tudom, mi a recept a jó dalokhoz: írtam már úgy jó dalt, hogy 5 perc alatt kész volt, meg úgy is, hogy fél évig tartott.

- Az állandó koncertezés nem veszélyezteti a kreativitást, nem nehezebb az új anyagokat összehozni?

- Annyiban, hogy nehéz időzíteni. Nem szeretünk egyszerre turnézni és próbálni. Kicsit kampányszerűen próbálunk: amikor próbálunk, akkor 2-3 hetes etapokban tesszük, de akkor úgy, hogy reggel 10-től este 6-ig, 7-ig, főleg ha lenn van a Dióssy (Dióssy D. Ákos, billentyűs) is. Ez az első lemez, amibe jobban belefolyt, tehát nem a stúdióban, illetve a demón találkozott először a számokkal, hanem már a demókészítésben is benne volt.

- Az új maxi borítóján is négyen vagytok, noha eddig mindig csak hárman látszottatok a lemezek fotóin. Dióssy ezentúl állandó tagként fog szerepelni?

- Ha már sehova nem vették be, eddig egyetlen zenekarba se, akikkel játszott... (nevet) Mondtuk, hogy nálunk elfér a fizimiskája alapján. Szerintem a Kimnowakban azért nem volt benne hivatalosan, mert olyan csúnya, ha-ha-ha, és tudod, ott csak szép fiúk lehettek a borítón. Mondtuk, hogy nálunk ő belefér ezzel az arccal.

- Hivatalosan is negyedik tag lesz nálatok, vagy marad háromtagú a Kispál és a Borz?

- Végül is mi egy háromtagú zenekar vagyunk, amiben négy ember van (nevet). Ez igazából hierarchia kérdése. Azt gondolom, hogy az Ákos valamilyen szinten zenekari tag. Eddig állandó vendégzenészként volt feltüntetve a Vittayval (Vittay Ferenc ritmusgitáros) együtt, de azáltal, hogy most beleszólt az anyag a zenei formálásába, azzal tulajdonképpen... Nem lett így kimondva, hogy mostantól Dióssy zenekari tag, hanem csak annyi, hogy súlya van zenekarban. Nyilván így a helyiértéke is nőtt most ezzel.

- Nem mintha hiányolnám, de hová tűnt Vittay?

- Az volt a kérésünk az állandó közreműködőinkhez, hogy most ne csak a lemezkészítés stádiumába kapcsolódjanak be, hanem már előtte jöjjenek le a próbákra, ahol a dalok összeállnak. Vittay eleinte le is jött, de - Dióssyval ellentétben - ő nem tudott bekapcsolódni, nem voltak ötletei, nem találta fel magát ebben a zenei világban, és mivel látszott, hogy jobban beépíteni nem tudjuk - meg egyébként is kilógott a lóláb, voltak problémák, meg már nem hitt igazán magában -, mondtuk, hogy akkor egyelőre megpróbáljuk négyen vinni tovább a zenekart. Talán ő is megkönnyebbült. Nem volt túl jó gitáros, alapvetően technikus, akinek a gyerekkori álma volt, hogy benne legyen egy ilyen zenekarban, híres legyen, ismerjék, és ez teljesült is. Mondta, hogy köszöni ezt a három évet... Az őszi turnéra lehet, hogy felveszünk még valakit - mint ahogy a Szigeten is közreműködik majd a Livius (Varga Livius, a Quimby ütőhangszerese) meg a Lecsó (Leskovics Gábor, a Pál Utcai Fiúk frontembere) -, de az nem a Vittay lesz, hanem inkább valami multifunkcionális ember, akit több téren is tudunk használni.

- Térjünk vissza Dióssyra! Föl lesz tüntetve a szerzők között?

- Hát általában azt szoktuk ráírni a borítóra, hogy "zene: Kispál és a Borz".

- És ebbe most már beleértitek őt is?

- Igen, beleértjük őt is. A daloknak az eredeti szerzőjét nagyon nehéz megállapítani, de általában az vagy én vagyok, vagy a Kispál, aki az alapötletet hozza, vagy mind a ketten. Csüli és a Dió inkább a hangszerelés részében vannak ott. De ez nem ilyen fantasztikusan bonyolult, ahogy most elmondtam. Nagyjából úgy van, hogy jön a Kispál, játszik két hangot, én meg rájátszom, és akkor abból lesz valami. Aztán, ha valaki elakad, vagy ha nem teszik saját magának az, amit csinál, akkor esetleg a többiek beszállnak, hogy "nézzük ezt a dolgot, nekem még lenne egy ilyen és ilyen ötletem..." Ezen a lemezen mindegyik dal más-más módon született. Mondjuk pédául a Hang és fény már az elejétől a végéig megvolt, én már úgy hoztam oda. Sokáig úgy is játszottuk, ketten, hogy egy szál basszusgitár, a Kispál meg ráakkordozott, de aztán a végén meghangszereltük: nagyobb részt azt is én mondtam el, hogy hogy képzelem, a többiek ennek megfelelően megpróbálták az intuícióm alapján megvalósítani a dolgot. De ez mondjuk ritka. A gyakoribb az, hogy hoz egy akkordsort a Kispál, és azt hangszereljük meg, de van, ami teljesen ott alakul ki. Az autóm és én című számot például a Csülökkel együtt csináltuk egy hangbeállás alatt: elkezdtem játszani, ő rádobolt, és két perc alatt megvoltunk. Nagyon sok olyan szám van ezen a lemezen, ami ilyen kvázi spontán muzsikálásból született.

- Ez a sok lassú szám, ez a "rockoperás", radioheades, Pink Floyd-os vonal hogyan szűrődött be? Ebből a három jelzőből melyiket fogadnád el egyáltalán?

- Kénytelen vagyok mind a hármat elfogadni. A rockoperásnak nem örülnék, de hát vannak zenei megoldások, amik esteleg ilyesmire emlékeztetnek. Hogy "rockoperás", azt egyébként a Németh Robi (a Heaven Street Seven basszusgitárosa) mondta nekem.

- Ez egy "poszt-OK Computer" lemez?

- Á, arra semmiképpen nem hasonlít. Sajnos!

- Ezt azért kérdezem, mert kinn nyugaton vannak zenekarok, amelyeket már a Radiohead-iskolába sorolnak, és vannak lemezek, amelyeken már hallatszik, hogy az OK Computer után születtek...

- Igen, a miénken is hallatszani fog, de az OK Computeren is hallatszott, hogy az mi után készült (nevet). De nyilván az a fajta sound revival, amit behozott az OK Computer, az itt is nyomon követhető: vannak olyan billentyűeffektek, vannak olyan gitársoundok, olyan megoldások, amikben felhasználtuk azt a szemléletet, ahogy az készülhetett. De az az igazság, hogy a Pink Floyd-párhuzamra is büszkék vagyunk. Van egy-két Pink Floyd-lemez, ami tetszik, úgyhogy boldogok lennénk, ha olyan súlyú dolgot hoztunk volna össze. De ezt jelen pillanatban nem merném így kijelenteni teljes biztonsággal. Nem tudom, hogy mi lett ez, amit csináltunk, de ilyenkor általában nem is szoktam tudni. Nyilván ezeket a riportokban úgy kéne előadni, hogy baromi magabiztos meg tudatos vagyok, de én csak odáig vagyok tudatos, amíg próbálunk és amíg dalokat írunk. Ez az utolsó fázis, ez általában olyan, mint egy bor, amikor forrásban van: jó zavaros minden.

- Az, hogy a tagok, pontosabban a fő szerzők ennyire különböző zenei világokból szerzik az inspirációt - te főleg az "alternatív" zenéből, Kispál a klasszikus rockból -, hogyan csapódik le a Kispál és a Borz hangzásában? Egyfajta dinamikus egyensúly alakul ki?

- Igazából amikor dalt írunk, ez nem merül fel. Amikor az alakítás jön, vagy a hangszerelés, vagy az, hogy merre húzzon a dolog, akkor vannak az emberben mindenféle ideák, hogy ezt így vagy úgy lehetne megcsinálni. Mert egy jó dalt meg lehet százféleképpen csinálni, egy rossz dalt meg tök mindegy, hogy hogyan csinálsz meg, mert mindenképpen rossz lesz... A másik dolog meg az, hogy mi akkor szelektálunk először, mikor az ötleteket elvetjük. Tehát most kapásból egy csomó olyan ötlet került le a porondról, amik gyorsabb, pörgős, rockosabb dolgok lettek volna. Voltak olyanok is, de most valamiért a zenekar nem ezeknek az irányába húzott. Ettől függetlenül azért vannak a lemezen olyanok, de azt hiszem, afféle klasszikus beatsláger egyetlen egy sincsen. Valószínűleg ez egy közös nevező picit, a hetvenes évek felé való húzás, merthogy ezt végül is én is szeretem, meg a Kispál is ezt szereti, a többiek meg hiába szeretnek bármit (röhög, és vele röhög Kispál is, aki időközben bejött a szobába)

- A Vér és bél című számban konkrétan említed az 1977-es esztendőt. Van abban valami nosztalgia, hogy pont a hetvenes években találjátok meg a közös nevezőt?

- Lehet, hogy ez egy ilyen menekülési útvonal, hogy erre lehet menni. Ezt így nagyjából szeretjük is, hallgatjuk is, meg akiket még hallgatunk, azok is ezt hallgatják. Talán nem lesz annyira feltűnő ezen a lemezen, de vannak ilyen példaértékű megoldások, amiket szem előtt tartottunk. Trendynek (divatosan aktuálisnak, aktuálisan divatosnak) azonban semmiképp nem nevezném.

- Tudom, hogy szereted az angol Mansun együttest, és egyáltalán nem lep meg, mert az is a '77-'79 közti időszakba megy vissza inspirációért. Ha belegondolsz, azokban az években egymás mellett zajlott a Pink Floyd legérettebb periódusa, meg a punk, illetve az új hullám. A Mansunnál, akárcsak nálatok, egyforma erősen érezhető a Police hatása és a Pink Floydé, két olyan zenekaré, amelyek abban a bizonyos 1977-'79-es periódusban ellentétes, de az évek távlatából kibékülő végleteket jelentettek.

- Igen, mi is mind a kettőt szeretjük. Hát igen, erre a lemezre mindenképpen mondható, hogy ezek azok a zenekarok, amelyek a legfőbb hatással voltak rá. De van benne más is, például egy-két country-klezmer, mint Az autóm és én. Úgy hívjuk ezeket, hogy country-klezmer. Az eleje countrys, a vége meg klezmeres.

- Gondolom a klezmer a te mániád a zenekarban.

- Igen, csak én bírom (a fintorgó Kispál hangtalanul, a halántékához nyomott mutatóujját forgatva jelzi: "bolond ez a Lovasi").



STÚDIÓ+TECHNIKA



- Az új lemeznél modernizálni akartátok a hangzásotokat a stúdióban?

- Ha a modernizálást abban az értelemben mondod, hogy retró, akkor igen (nevet). Törekedtünk olyan dolgokra, amikre régen azt mondták nekünk, hogy nem lehet megcsinálni, ma meg már tudjuk, hogy meg lehet. Egyrészt kicsit gondosabban vannak hangszerelve a számok, tehát kvázi hagyományosabban vannak kiosztva a hangszerszólamok - emiatt könnyebben keverhető eleve. A basszusgitár nagyon sokszor basszusgitár-funkciót játszik, ami eddig nem mindig volt jellemző, a gitár meg gitárfunkciót, tehát ilyen értelemben hagyományosabb a megszólalás. Erre picit rá is játszottunk azzal, hogy kimentünk a Bernie-hez (Bernhard Hahn német producerről van szó, aki a Heaven Street Seven lemezein is dolgozott), és régi dobokon vettük fel a dobot. Meg a basszusgitárt is ott vettük fel kint, a Stuttgart melletti stúdióban. Nagyon szeretnénk, hogyha jönne a Bernie keverni is. Most ezt a maxit még a Jánossy Béla keverte, de utána együtt fogják csinálni a többit, illetve hát Bernie lesz a kvázi producere. Ez a producer dolog nem tudom, hogyan működik kinn, mert még sosem dolgoztunk producerrel, sajnos, de Magyarországon szerintem még nincs is nagyon olyan, hogy producer. Szerintem egyébként az első igazán jó producerek nálunk olyan 5-10 év múlva lesznek, és a DJ-k közül fognak kikerülni, a "zenei megcsinálók" közül, akik nem feltétlenül zenészek, hanem hangzásokban és megoldásokban gondolkodnak. Tehát ez a "20-tól 30-ig" generáció. Csakhogy a kiadók még nem elég rugalmasak meg okosak ahhoz, hogy észrevegyék, hogy ez már most is így van. Gyakorlatilag ezek a csávók már csinálják ezt a sufni-barkácsmegoldás-buher-izét. Annyi biztos, hogy az utolsó másfél-két évben látványosan jobban szóló magyar felvételek születtek, nem sokal több pénzből. Azt gondolom, jól szól a mi lemezünk is.

- Az előbbi kérdést úgy értettem, hogy a stúdió lehetőségeit jobban kihasználtátok-e ezzel a lemezzel.

- Eleve az egy nagy váltás volt, hogy otthon is van egy ilyen home-stúdiónk. A Hang és fény dobgroove-ját például otthon vettük fel, két ezerforintos mikrofonnal. Tehát otthon már kísérleteztünk effektekkel, hogy ez vagy az hogy szóljon, hogy legyen. Gyakorlatilag már a demókészítéskor elindult valami ilyesmi. Ami a stúdió kihasználását illeti, azt végül is a hangmérnöknek kell kihasználnia, az az igazság, hogy az nekünk túl bonyolult. Azt tudjuk pontosabban - pont a demókészítési mizériák miatt, mert sokkal jobban körbe van járva a hangszerelés mint eddig - , hogy mit akarunk. Hogyha ezt el is tudjuk mondani a hangmérnöknek, és az meg is tudja csinálni, akkor az megjelenik valamilyen formában a kész lemezen. Nyilván ez nem 100%. A 100%, az az, amikor te ülsz a keverőasztalnál. Itt még nem tartunk. Én a keverőasztalt nagyon tisztelem, de nem... nem szeretem (nevet).