REMIXLEMEZ-KITÉRŐ



- Ha már szóba kerültek a "sufni-barkácsmegoldás-buher-izék": a KISPÁLraMIX milyen szájízt hagyott benned?

- Elég felemást. Egyrészt azt gondolom, hogy fontos dolog volt azon a szinten, hogy találkoztunk olyan arcokkal, akik más szempontok alapján dolgoznak, mást képzelnek a popzenéről, mint mi. Megismertem egy pár tehetséges embert, akik nagyon fiatalok. Például az Erdélyiről (Erdélyi Péter producer) szerintem senki nem gondolta, hogy végig tud vinni egy ilyen lemezt, de megcsinálta, ráadásul még készített viszonylag jó remixeket is rá. Igazából 3-4 dal van rajta, ami tetszik nekem, és azok közül is ami a legjobban, az a shurikenes (Keyser & Shuriken remixe a Már délután című számból - lásd DJ Shuriken-interjúnkat). Viszont van egy-kettő teljesen elbaszott, ami nagyon szerencsétlen. Van valami nő, aki nagyon rossz, de nem is tudom, hogy került fel rá, mert azt mi nem hallottuk. Az volt, hogy fölmentünk az Erdélyihez, azt mondta, itt van 23 vagy 24 munka, és abból kiválasztottunk tizet, meg maradt még valamennyi, amire mondtuk, hogy ezen még kicsit dolgozzanak, és akkor jó lesz. Aztán a végén rákerült még 3 vagy 4 szám, de abból kettő olyan volt, amit nem is hallottunk. Aztán meg itt volt ez a klipes mizéria (Lovasiék nem tudtak megegyezni az Utolsó aktus a földön című dal remixét jegyző Neo zenekarral a klip végső verziójáról, így a többször újravágott anyag - félmillió forint és több havi munka eredménye - végül nem került nyilvánosságra), úgyhogy igazából nem hagyott olyan baromi jó szájízt.



ÉS VÉGRE: A SZÖVEGEK



- A szövegírói módszered - vagy ha úgy tetszik technikád - letisztult az évek során?

- Azt gondolom, hogy ezek az új szövegek egyszerűbbek, kevesebb a játékosság bennük, kevesebb a nyelvtani trükk, nagyon kevés benne az áthajlás. Elsősorban azért, mert azt gondolom, hogy picit a magyarországi gitárpopzenében egy csomó olyan szövegeffektus van, ami kvázi hasonlít azokhoz a dolgokhoz, amiket én csináltam.

- Túlságosan elhasználták már mások...

- Igen, igen.

- ... a te alapötletedet?

- Nem feltétlenül az én alapötletemet. Előtte is voltak rá példák a Bereményinél (Bereményi Géza, Cseh Tamás szövegírója), a Pajornál (Pajor Tamás, a Neurotic egykori vezére), satöbbi. Ez nem az én ötletem. Mondjuk a gitárpop műfajba a Kispál és a Borz révén lett ez ismertebb. Mondjuk a Neuroticot jelen pillanatban már a kutya sem ismeri, a Bereményit - vagy legalábbbis a Cseh Tamás-dalokat - meg szintén nem ismeri már ez a generáció. Mivel ez egy elég használható nyelv, elég jól is lehet vele dolgozni... Gondolj csak arra, hogy írsz egy szöveget és utána ezekkel a módszerekkel egy teljesen más ritmusú dologra is rá tudod tenni, hogyha nagyon akarod.

- Fregoliszöveg?

- Így van. Na szóval ezért próbáltam meg most egy picit a saját szövegírói "kialakult akármimtől" eltérni.

- Új kezdet ez ebből a szempontból?

- Az az igazság, nem tudom, hogy ez most kezdet-e vagy már a vég. Úgy írtam most ezeket a szövegeket, hogy igazából nem gondolkodtam rajtuk baromi sokat. A Kicsit hadd című számban például az volt a kiindulópont, hogy volt már a refrénre ez az énekdallam: (énekel) "ta-dat-ta", ez volt a ritmusa, és akkor gondoltam, hogy hű, de jó lenne egy olyan szám, aminek az lenne a refrénje, hogy "kicsit hadd", tehát írtam hozzá egy olyan szöveget, amibe ez a refrén jó (nevet). Ez a "gombhoz a kabát" elv alapján működött. Alapötletek általában voltak - hogy mi a váz, mi a kezdősor -, és azokból kerekítettem valamit. Ahhoz mondjuk már elég rutinos vagy ügyes vagyok, hogy ne kövessek el szar dolgokat (nevet). Tudod, a szövegformálás már nem feltétlenül jelent olyan nehézséget, amit eleinte jelentett, s nyilván ettől van egy ilyen rossz rutinja is ennek az egésznek. Hát reméljük, hogy ez nem hallatszik. Azért is mondtam az előbb: az, hogy gyorsan írtam ezeket a szövegeket, nem biztos, hogy érdem. Általában ennek szoktunk örülni: hogy spontán jött. De én azt gondolom, hogy... Mindegy, majd kiderül. Majd fél év múlva meg tudom mondani, hogy ezek jók-e vagy nem. Most jelen pillanatban annyira benne vagyok ebben az egész lemezcsinálásban, hogy nincs is rálátásom. Ilyenkor abszolút ki vagyok szolgáltatva mindenféle véleményeknek (nevet).

- De máris úgy érzed, hogy ez az album különbözik az előző két-három lemeztől?

- A szövegekben, azt gondolom, hogy igen. Igazából azt gondolom, hogy konkrétabb, kicsit nyersebb, kevésbé káromkodós. Kicsit "egyvonalúbb".

- Mi volt az új lemez mögött a tematikai vagy hangulati koncepció?

- A Hang és fényt meg a Mennyországot még a Holdfényexpressz (az 1998 őszén megjelent album) után írtam, elég könnyen. Utána írtam még egy pár számot ahhoz a filmhez, ami nem jött létre, azok még elég egységesek voltak, ezek a (lemezre került) számok viszont már elég szétszórt időszakban születtek, és bennük van például a Trafóban előadott darabunk, a Tökéletes helyettes II. hatása.

- Az volt a "gyógy-show"?

- Tökéletes helyettes II. - ez volt a címe a gyógy-show-nak, igen. Tökéletes helyettes volt az első demónk címe (még 1989-ben), erre utalt vissza. Három szám rajta lesz ezen a lemezen azok közül, amiket a gyógysón játszottunk: Az autóm és én, a Hullámtanulmány és a Hang és fény, az már ott is volt.

- Összefoglalnád a darabot azoknak, aki nem látták?

- Interaktív szerepjáték-izé volt, hogy ne tudják az emberek, ki kivel van. Az énekest showman helyettesíti - ez volt a kiindulópont, ebből kezdtünk el dolgozni. Először az volt, hogy egy nő fog playbackelni helyettem, ő lett volna a címbéli Tökéletes helyettes II.. Aztán ezt tovább írtuk, a nő kiesett. A gyógy-show nagyban különbözött egy koncerttől. A háttérben - a zenével összefüggésben, de az ellen dolgozva - francia videoművészeknek a filmjei mentek. Voltak moderátorok is, a Livius, a Czutor (Czutor Zoltán, a szegedi Nyers együttes frontembere) és a Hevér Gábor. Különböző gyógyszeres kapszulákban foglaltak helyet, és ki voltak vetítve mögénk. Ők instruálták a közönséget és bennünket, beszélgettek velünk, Livius manipulálta népet, néha eltűntek, szinkronizálták a filmeket. Három lábon állt az egész, és abból az egyik volt a zenekar. Jól ki volt találva, egybe volt fűzve, volt némi dramaturgiája. A keret az volt, hogy a francia videoművészek és a Kispál és a Borz vetélkednek a közönség kegyeiért. Négy előadás volt a Trafóban (1999 márciusában), és után három Pécsen.

- Térjünk vissza az új lemez inspirációihoz. Nem volt egységes váz? Ahogy esett, úgy puffant?

- Igazából mindig így van. Van egyfajta egységes szemlélete a szövegeknek, de ez azért van, mert az utolsó másfél évben íródtak mind.

- A korábbi albumok szemléletével összehasonlítva, merre mozdultak el a hangsúlyok most?

- Hát ezt nem tőlem kell megkérdezni, mert ezt még nem nagyon látom. (az épp ott szöszmötölő Kispálhoz fordul) Kispál, hogy mozdultak el a hangsúlyok? ( Kispál, vigyorogva: "Mindegyik lemeznek más volt a hangulata, mert mindig mást olvasott abban az időben. Hol a vallás foglalkoztatta, hol a borászat... Mostanában a horgászat.") Ezen a Velőrózsák lemezen van egyébként egy erős koncepció, ami valószínűleg rá is kerül a borítóra szövegként. Vannak ilyen toposzok egyrészt, ilyen countrys, road movie-s toposzok, amik nem lettek kibontva teljesen, mert lemaradt a lemezről egy nagyon fontos szám, amit már nem tudtam megcsinálni olyan formában, ahogy elképzeltem, de majd megcsinálom. Az úton levő hős megy a kietlen pusztában - nagyjából ezt kell magad elé képzelned, vicces formában. Az autóm és én is ilyen. "Mi vagyunk az utolsó hősei a világnak" - meg ilyenek. Ez mindenképpen kulcsszám ezen a lemezen. Ehhez akartam írni egy ilyen szövegbevezetőt, ami megmagyarázta volna ezt "az autóm és én"-séget, kvázi szájbarágósan, vastagította volna a jelentéstartalmát ennek a szituációnak, hogy mész az úton egyedül egy autóval. Na, ez a bevezető-dolog a lemezre nem fog rákerülni, de lehet, hogy a borítóra még rátesszük. Viszont Az autóm és én II., amit a Trafóban a Czutor Zoli szavalt, az fölkerül egy ilyen akusztikus gitáros, másfél perces formában: terveim szerint az lesz az utolsó szám, jól le fogja zárni a "műsort"... Viszont amik talán ezen a lemezen háttérbe szorultak - a Holdfényexpresszen még sokkal inkább előtérben voltak -, azok a személyes, kvázi csajozós, vagy szerelmes számok. Azok szinte ezen a lemezen nincsenek is, hanem ilyen hősies, macsós számok vannak helyettük... Van egy kiinduló koncepciója ennek az egész dolognak, amire ez a valami fölfűződik: majdnem minden szövegben előfordul az a feltételezés, hogy az ember életének nem biztos, hogy akkor van vége, amikor meghal. Feltételezhető, hogy élőhalottak között járnak az élők.

- Tehát van, akinek jóval korábban véget ér az élete, mint hogy meghalna?

- Igen, és van, akinek sokkal később ér véget annál, mint amikor meghal. Esetleg a mennyországba jut...

- És onnan még belenéz az élők világába?

- Ja. A Hang és fényben van először: "csak hang legyen és fény, sok szép halott állat / mutassa neked, hogy mennyivel jobb nálad". Ez a popzenére, vagy akármilyen mű-tévéshow-ra, vagy mondjuk a média uralkodó elitjére, vagy a politikai elitre, vagy bármiféle elitnek a tevékenységére utalt volna eredetileg. Én meg vagyok róla győződve, hogy egy csomó halott van ezek között. És hát el kell játszani a gondolattal, hogy mi is azok vagyunk.



VISSZATEKINTÉS, ELŐRELÁTÁS



- Ha végignézed a Kispál-lemezek hangulati ívét, te is úgy látod, hogy 1995-'96 táján volt a legsötétebb korszak, az Ül környékén?

- Az Ül a legartisztikusabb lemezünk mindenképpen. Egy nagy lehetőség volt, amit nem váltottunk valóra. Ebben benne van az is, hogy a zenekar a széthullás szélén állt: a Bräutigam (Bräutigam Gábor, az eredeti dobos, akinek helyére az Ül turnéján került Tóth Zoltán) gyakorlatilag nem nagyon volt benne. Meg akartuk menteni mindenáron a zenekart (mármint azt a felállást), csak hát rájöttünk utána, hogy kár volt menteni akarni. Az Ül olyan lemez volt, ahol nem találtuk meg a megfelelő formát annak a tartalomnak, ami a fejemben volt, vagy ami a szövegekben megjelent. Nem véletlen, hogy most elővettünk számokat az Ülről, egészen más hangszerelésben játsszuk őket, és sokkal jobbak. A Lekvárt például játszottuk a pesti Volt Fesztiválon is: most ilyen kvázi hiphopos alja van, énekelni kell, de úgy lehet pörgetni mint egy rapszöveget. Ma már - így - sokkal jobb. Most, hogy tudjuk, ki mire alkalmas, már pontosabban tudjuk, hogy hogy kell valamit megcsinálni. Ma már sokkal jobban meg tudnánk csinálni az Ült. Az egy elvesztegetett lehetőség volt. Mindenképpen egy mélypontja volt a zenekarnak, érzelmileg.

- Mentek azóta felfelé töretlenül?

- Az Ül egy barokkos pompával felépített nyomorúság volt. Azóta a zenekar kvázi zenekarabb. Ez nem feltétlenül jó, de egyszerűen kár úgy csinálni, mintha nem lenne az (mármint a zenekar zenekarabb). Ahogy öregszünk, a dolog nyilván "elgépiesedik". Kár lenne úgy csinálni, mintha még most is olyan ügyetlen, aranyos gyerekek lennénk, mint akkor voltunk, mikor ez a zenekar indult. Ez nyilván jól áll 22 éves embereknek, de 32-33 éves embereknek már annyira nem. Vagy hát legalábbis én nem nagyon tudom elhinni. Mármint magamról, hogy ez így lenne, és ezért nem is nagyon akarom így csinálni.

- Az Ül után rögtön a Csinibaba-közreműködésetek következett, az a négy hatvanas évekbeli feldolgozásdal. A zenekar sokkal ismertebb lett, és sokan abban bíztak, hogy ez a saját albumaitok eladását is megdobja majd. Ám ez nem következett be, maradtatok a 15-20 ezres eladások táján.

- Ebben csak a PolyGram (a zenekar kiadója, mai nevén Universal) bízott. Attól, hogy van egy slágered, nem fogják eladni a régebbi lemezeidet.

- De egy-két hónappal a filmzene után jött az új Kispál-album, a Bálnák, ki a partra.

- Igen, de azt csak zavarta a Csinibaba. Gyakorlatilag ugyanúgy, mint a remixlemez esetében, nem tudták az emberek, mi ez. "Mi az, hogy a Kispálnak, amikor kijön a Csinibaba lemezzel, akkor még megjelenik egy hónap múlva egy másik lemeze, amin nincs rajta a Kicsit szomorkás...?" Nem a mi időzítésünk hibája volt. A Csinibaba januárban jelent meg, csak a filmet mutatták be márciusban. Addig elfogyott 2000 darab, de csak amikor bemutatták a filmet és siker lett, onnantól kezdett őrülten fogyni a filmzene. Hogy ez ekkora siker lesz, maga a dal vagy a Csinibaba című film, arra a kutya nem számított. Péter (Timár Péter rendező) abban bízott, hogy nem lesz bukás, és akkor esetleg a következő filmjéhez is könnyebben kap pénzt. De aztán a film akkora siker lett, hogy igazából mindenki elkezdte magát rosszul érezni tőle, még a Péter is. Magyarországon egyébként nem érdemes sikerfilmet csinálni: a Péter ettől nem keresett több pénzt, viszont a nyakába akasztottak ezer pert, meg egy sajtótortúra vette kezdetét. Na, ilyen a magyar siker! Valaki biztos hogy kurva sok pénzt keresett rajta, csak azok nem a film alkotói és szereplői voltak.

- Ti is megszenvedtétek?

- Olyannira, hogy hiába volt ez a slágerünk, majdnem egy éven keresztül gyakorlatilag 3-4000 forintokat akartak adni nekünk. De szerencsére annyi fifika szorult belém, hogy odaírtam egy kitételt a szerződés végére, amit aláírtunk a filmzene kapcsán... Tudnod kell, hogy nagyon low budget (kis költségvetésű) film volt, folyamatosan ment a sírás, hogy "erre sincs pénz, arra sincs pénz, ne vegyétek föl, nincs gázsi, gyertek el úgy, hogy csak az útiköltséget fizetjük ki". Én a szereplésért kaptam 20 000 forintot benzinnel együtt. Aláírattak velünk egy szerződést, amivel kifizették a filmzenekészítést, szintén nem túl nagy összeggel, én viszont a szerződés aljára odaírtam, hogy "amennyiben az anyag hanghordozón megjelenik, akkor annak a feltételei újra tárgyalandók". Erre hivatkozva értük el azt, hogy a végén kaptunk még érte pénzt. De azt is csak azért, mert a Gőz (Gőz László, a BMC kiadó főnöke) rendes volt: érezte, hogy tök ciki, hogy miközben eladnak százezer lemezt és halálra kaszálja magát a filmforgalmazó, a valódi előadók filléreket kapnak. Ezek után kaptunk még pénzt, de így sem azt az összeget, ami járt volna.

- Engem akkor is meglepett, hogy a megnövekedett ismertségetek nem tükröződött a saját eladásaitokban.

- A Bálnák, ki a partra 18 ezer körül jár, Holdfényexpressz 19 és 20 között. Ha ennyit eladnánk a Velőrózsákból is, az baromi jó lenne, főleg, hogy azóta még inkább van már CD-hamisítás, és azóta még kevesebb lemezt vesznek az emberek. Nézd, hogyha valaki Magyarországon most 18-20 ezer lemezt elad ilyen zenével, az még mindig csodának számít. Ha azt nézzük, hogy a hozzánk hasonlók - például a Quimby, ami lassan ugyanolyan népszerű, mint a Kispál, legalábbis így koncerteken - a felét vagy a negyedét adják el, mint mi. Ha ezt nézzük, már így is baromi jó. Ha azt nézzük, hogy nálunk jóval nagyobb reklámkerettel mennyit tudnak eladni diszkóelőadók, akkor is baromi jó. Mindenképpen szép teljesítmény. Mindenki örülne egy aranylemeznek, de gyakorlatilag annak csak eszmei vagy erkölcsi értéke lenne.

- Te mit látsz még bele a Kispál és a Borz jövőjébe?

- Most egyelőre lesz egy lemezünk (nevet). Aztán majd meglátjuk, nem tudom. Ilyenkor lemez idején nem lehet tudni. Annyira rövid távon megy a dolog: kijön a lemez, és utána egy évig erről fog szólni az életünk, hogy játsszuk ezeket a számokat. Ezzel vagyunk elfoglalva. Hogy azután mi lesz, azt nem tudom. Mindig mondtuk a Kispállal, mikor azt firtatták, hogy meddig lesz a zenekar: addig fogjuk a zenekart csinálni, amíg valamilyen szinten élvezzük, illetve amíg tudunk közösen dalokat írni. Onnantól, mikor azt gondoljuk, hogy külön-külön jobb dalokat tudunk írni, és nem erősítjük, hanem gyengítjük egymást vagy gátoljuk, onnantól nincs értelme csinálni a zenekart. Onnantól mindenki azt csinál nyilván, amit és ahogy szeretne. Zenekarosdit akkor érdemes csinálni, hogyha jobb az, amit együtt csinálunk, mint az, amit az ember egyedül csinálna. Nálunk hál'istennek ez van.