Akkor most képzeljünk el egy kolozsvári egyetemistát, aki Lovasi (szerintem: vélt) elvei szerint mintaéletet él. Tanul (jó pont), nem románozik (jó pont), interneten figyelemmel föveti az anyaországi sajtót (jó pont), a mancs.hu-t (két jó pont), nem használja az anyaország kifejezést, hiszen de jure román, és aki anyaországizik, az militáns jobbosbunkó. Tudomásul vette, hogy nem biztos, hogy az unokái tudnak majd magyarul (jó pont - sajnos Tusnád óta nem tudok másra gondolni, mint hogy Lovasi elvárja, hogy emberek ezt képesek legyenek tudomásul venni), és imádja a Kispál és a Borzot.

Tegyük fel, nem tetszik neki a rövidnadrágos politizálás, sem Tusnádon, sem Vásárhelyen, ahova kimondva-kimondatlanul ellentusnádot szerveztet', zenevari nyelvek azt beszélik, hogy a MEH-ből hívták fel a Tusnádon fellépőket, hogy átcsábítsák őket, más nyelvek meg azt, hogy Lovasiék kifejezett kérése volt, hogy a koncert Bandi a hegyről néven fusson, hiszen mint Kispál Vásárhelyen lépnek fel. Nincs azzal semmi baj, ha valaki valamit nem szeret.

A Kispál és a Borzot lehet imádni. Méltán imádni, igen, állócsillag, lemezeiket szinte csak az előzőhöz lehet mérni, hadd ne ragozzam, a dolog nem erről szól. Sokkal inkább arról, hogy ez a mondott, fiktív fiú, aki nem is annyira fiktív, merthogy könnyen lehet, hogy tíz darab csápolt Bandi nézőterén belőlük... ez a fiú megbántódott aznap este. Nem liberális kategória, ne sértődjön meg, nyalja ki, ugye. De nem a vitatható elveiben, hanem a személyében lett megbántva. Úgy, mint ahogy Lovasi lenne, ha valaki a liberalizmus elveire állva azt mondaná neki: ronda a gyereked. Miért, nem szabad mondani? De szabad. Ronda? Megítélés kérdése.

Lovasi és az együttes (amelynek véleményét nem ismerjük, hiszen nem volt náluk mikrofon): vendég volt egy adott helyszínen. Az idei mezőtúri fesztiválon miért nem mondta a közönség szemébe, hogy rohadt rossz lehet itt lakni, hiszen a világ végén van, messze van a vegyesbolt, és ráadásul mindenki hülye? Miért nem? Hiszen megítélés kérdése. És valljuk be, Mezőtúrról nehéz mást gondolni, ha valaki csak a színpad mögötti büfét ismeri.

Szóval Lovasi vendég volt. Fizetett vendég, speciális és teljesített kéréssel, akiért a szervezőt nyilván tartották a hátukat. Hiszen nem titok, hogy minden oldalon létezik az a szomorú jelenség, hogy az egyéb kategóriába tartozó megnyilvánulások hatással vannak a végzett munka megítélésére: igen, valószínűleg a szervezők sokszor hallottók azt a mondatot, hogy nem kellene Lovasi Tusnádra. A szervezők mégis kitartottak a minőségi elvek mellett. És most, hogy megtörtént, ami legrosszabb álmaikban sem fordult volna elő, hónapokig hallhatják, hogy ugye megmondtuk.

Ne szépítsük, Lovasi bunyó volt. Kőbunyó, trenditahó, aki egy vélt vonal vélt véleményét kimondta, nem véve számításba azt, hogy hol van, miért fizetik, hogy a közönség tiszteli, és hogy nem gépes válaszolni. Amit fölvetett, egy szalonképes vita tárgya (kár, hogy így van, de ismerjük el), de rossz helyen és rossz időben vetette fel, valamint senki nem kérdezte. Azt is megkockáztatom: bántó szándékkal mondta, amit mondott. Mert faszagyereknek gondolja magát. Remélem, ellátogat az index.hu Kispál-topikjára, és megnézi, hogy rajongóinak többsége milyen álláspontra helyezkedett az ügyben. Apropó: a Tusnádra kiszállt index-emberkék miért tudtak normálisan viselkedni, és miért tudtak nem eleve szemétkedő összefoglalót írni a táborról?

Van szerencsém úgy képzelni a dolgot, hogy egy nagy sikerű koncert után az izzadtságtól csöpögő Bandi lejön a hegyről, eliszogat egy asztalnál a többfekkel, odajön az említett egyetemistánk, és megkérdezi: te Bandi, mi a véleményed a Magyar vagyok, nem turista feliratú pólóról? És erre válaszolhatná, amit válaszolt. Erre az egyetemista: te Bandi, én tisztellek téged, de szerintem nincs igazad.

Ezt a mondatot, és főképp az első tagmondatát nem hagyta Lovasi kimondatni. A saját, ez esetben, mivel nem tehet róla, (erdélyi) közönségével.