Hogyan születik meg egy Kispál–dal?

Általában együttzenélgetés során alakulnak ki azok a témák, amelyeket azután kidolgozunk, az a ritkább eset, amikor kész dalokat — akkordmeneteket, szöveget — viszünk a próbára. Van ilyen dalunk is, de a tapasztalat azt mutatja, hogy általában azok lesznek a legjobb Kispál–számok, amelyek jammelés közben születnek. De a dalszerzésnek gyakorlatilag az összes formáját kipróbáltuk már. Amikor otthon írok egy szöveget, akkor ma már gyakran szándékosan nem is fejezem be, hogy később át tudjam alakítani úgy, ahogy azt a megszülető zene struktúrája megkívánja. De az is előfordul, hogy egy szöveg olyan erős lesz, hogy az határozza meg a zenei formát. És ez sem baj, mert vannak olyan lemezeink, amelyek egyszerűen túl tömények: egyszerre tartalmaznak összetett zenei szerkezeteket és bonyolult szövegeket — ezek néha már egymás rovására is mennek, mert az ilyen dalok nehezebben bomlanak ki. Nem véletlen, hogy a versmegzenésítések általában nagyon egyszerű zenei struktúrákra épülnek. Az olyan klasszikus versmegzenésítő zenekarok, mint a Szélkiáltó, vagy a Kaláka dalai is általában egyszerű felépítésűek, mert a zene ebben az esetben azt szolgálja, hogy minél inkább a szöveg szépsége érvényesüljön. Ez azt mutatja, hogy ha egy veretes szöveg nehezen emészthető zenével együtt alkotja a dalt, az kockázatos vállalkozás — de számos eseten mégis jól sül el a dolog. Például számos ilyen Radiohead–dal van. Igyekszem odafigyelni ezekre a tényezőkre a dalszerzésnél, de azért ebben az esetben a módszer sohasem tudatos választás eredménye.

Változott ez az évek során?

Idővel, a negyedik–ötödik lemeznél már nyilván elkezdtünk a saját sémáinkban gondolkodni, azt mondtuk egy–egy ötletre, hogy ez olyan, mint pl. az Autók a tenger felé és más struktúrákban, más hangszerelésben, más stílusokban gondolkodva megpróbáltunk kitörni ebből a körből. A zenekar évfordulójára kiadunk majd egy albumot, amelyen két új szám is szerepel — ezekből jól hallható lesz, hogy most merre tart a Kispál és a Borz.

Milyen lesz ez a jubileumi kiadvány?

Egy dupla lemez lesz, amelyhez készül egy könyvecske is, tehát az album kiállítása is igazodik majd az alkalomhoz. Az egyik fele egy válogatás lesz: minden sorlemezünkről tartalmaz majd néhány számot, az Ül kivételével, mert annak megszólalásával nem vagyunk elégedettek. A másik cd élő felvételeket tartalmaz majd, a tavalyi Csendesülős–turné pécsi és szegedi állomásain adott koncert anyagát. Vannak olyan dalok, amelyek hallhatóak lesznek az egyik lemezen az eredeti verzióban és a másikon, a koncertfelvételen is. Lényeges, hogy az említett turnén a dalokat átértelmezve, újrahangszerelve játszottuk el, három vonóssal, plusz egy ütőssel és Lecsóval kilencen voltunk a színpadon. Egyes számok ebben a felállásban szólalnak meg, mások viszont egy szál zongorán. Azt gondolom, hogy a két lemez az említett új számokkal együtt érdekes kivonatát adja majd a zenekar életművének.
Említetted, hogy a rögzítés minősége miatt az Ülről végül nem kerül fel egy dal sem. Gondolom, ettől függetlenül azért az egész anyagot újra kellett keverni.
Éppen akkor bomlott fel Magyarországon az addig működő stúdió–struktúra, amikor mi elkezdtünk lemezeket készíteni — mindenki stúdiót épített akkoriban, akinek volt otthon három mikrofonja — és menet közben ért utol minket a digitális hangrögzítés kvázi–forradalma. Az Ülről egy csomó számot játszunk élőben, de a lemez megszólalását egyikük sem szereti. Egyrészt semmiképpen sem akartuk a régi számokat újra felvenni, mert az emberek a korai lemezek hangzásával kedvelték meg ezeket. Másrészt így is nehézséget okozott húsz év termését úgy összefésülni, hogy egyik dal se lógjon ki a többi közül. Be kellett szereznünk az eredeti, masterelés előtti felvételeket — ez sem volt egyszerű feladat, mert a felvételeket elvileg a stúdiók őrzik és ezek közül egy csomó megszűnt. Egymáshoz kellett masterelni az egész anyagot, részben ezért csúszik is az album megjelenése.
Az új dalokkal milyen irányban akartok majd továbblépni?
Egyrészt van egy olyan szándékunk, hogy ugyanolyan szellős hangzást hozzunk létre, mint régen — persze már némi billentyű–rásegítéssel és több effekttel, mint annak idején — másrészt pedig sokkal groove–osabb zenét akarunk írni annál, mint amilyet valaha is játszottunk. Sokkal jobban figyelünk majd az egyes dalok lüktetésére: az Andrással mindkét új dalt úgy írtuk, hogy írtunk-kiválasztottunk dobgroove–okat és ezeknek a lüktetésére ültettük rá a harmóniákat. Hasonlóan dolgoztam a Bandi a hegyről című lemeznél is, akkor bevált ez a módszer. Az Áron érkezése óta meg együtt gyűrjük az ötleteket, addig amíg minden apróság a helyére nem kerül a dob-basszus viszonyban.

Meg lehet azt mondani most, hogy mennyiben lesz más az új stúdióalbum, mint az elődje, az Én, szeretlek, téged?

Röviden úgy lehetne mondani, hogy annál jobb lemez lesz. Hosszabban kifejtve a zenekarnak több olyan kiadványa van, amelyek tulajdonképpen kísérletek: annak a próbái, hogy egy–egy koncepció a megvalósítás során működik–e a gyakorlatban? Az Én, szeretlek… egy nagyon jó album lehetett volna, ha következetesen végigvisszük az eredeti szándékunkat. Először is összeültünk egy nyaralóban, bemikrofonoztuk a zenekart és felvettük lemez dalait. Az elképzelés szerint nagyon keveset akartunk változtatni az így rögzített hanganyagon, de utána lassan elvittük az egészet abba az irányba, hogy készítsünk egy ugyanolyan sorlemezt, mint a korábbiak. De ha tényleg egy stúdiólemezt akartunk volna csinálni, akkor úgy kellett volna hozzáállnunk, hogy ez az anyag egy demo és gyakorlatilag újra fel kellett volna vennünk az egészet stúdiókörülmények között. De gyakorlatilag megálltunk a két koncepció között. Nem szól úgy, mint egy stúdiófelvétel, vannak rajta esetleges megoldások, az azonban nem derül ki, hogy mindez miért alakult így. Nagyon spontán módon készült az egész album, de mégsem hallatszik rajta eléggé az eredetileg elképzelt session–jelleg. Az új lemez mindenképpen egy kimunkált stúdióalbum lesz, azonban nem túlhangszerelt, szellős megszólalású dalokkal — ebből a szempontból úgy fog szólni, mint a korai Kispál korszerű megszólalással.