|
2003-06-13 00:42:50
|
mennyi nyomott gyűlt itt össze,csodálkozom rajtatok hogy miafaszt csináltok itt,de komolyan. tisztelet a kivételnek(a szokásos társaság). nem is értem,én utálom a Kozsót ezért nem olvasgatom minden nap a vendégkönyvét(ha van),ti mit csináltok itt??? taplóztok,anyáztok,másolgattok álnevek(mélcímeiteket sem meritek megadni.miért nem?)alatt,remélem a végén kiderül hogy mindez egy ember műve...megnyugtatna |
|
hibus
2003-06-12 23:30:40
|
lehet,hogy hanygolom Sportszigetet. nem jár jól vele egyik ismerősöm se,ha most találkozik velem.. bulizzatok jót.Maris helyettem is. csók |
|
nem leszarlak?
2003-06-12 23:19:16
|
DE! |
|
2003-06-12 21:48:35
|
én vagyok én.az e-mail címem ez. |
|
2003-06-12 21:13:14
|
ó a faszom a költészeted maradjon meg a közwc-k falára firkálásnál inkább jó? |
|
tapló
2003-06-12 19:16:06
|
tapLÓPÁRIZSI |
|
jupiter
2003-06-12 18:52:53
|
úristen gina! azért nem túlhosszú ez egy egész kicsit? én nem akarlak bántani, ne haragudj, de az egész oldal ezzel a verssle lett megtölve. na mindegy. végülis nem az enyém, de vannak pillanatok, amikor kicsit megértem a másolót, meg antit, meg a többieket. |
|
hibus
2003-06-12 18:03:48
|
álljon meg a menet!a taplót olyan emberekre használjuk,akiket nem szeretünk,vagy egyenesen utálunk,esetleg bunkónak tartjuk,nemdebár? akárki is írogatja,jól gondolja meg,mert kkkra mindent lehet,csak azt nem,hogy tapló,értve vagyok? |
|
évike
2003-06-12 15:25:56
|
ez nem én voltam, hanem a kispályás anti. |
|
évike
2003-06-12 14:57:48
|
Azért ez a kék kanalas kislány nem egy kispályás tapló |
|
hibus
2003-06-12 14:38:43
|
hátja,kicsit közrejárszik az önzőség,egoizmus kialakulásában,ha nincs testvére az embernek,de nem csak ettől függ. holnap vízicsata a 10cben!juhhú,akinek frissítésre van szüksége,jöjjön. üdv |
|
kék kanalas kislány
2003-06-12 10:47:50
|
Csend Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, d |
|
kék kanalas kislány
2003-06-12 10:32:49
|
csend Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. Riasztó, mint a fölmorajló tenger és mint a végtelen hó, épp olyan. Álarca mélyén bús halál rohan- jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom- kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, mintha ingoványon járnék és jaj süpped alattam a talaj, de bennem még ellentállás szaval, de fülemet betömte. – Ó, mi vár még reám, ki immár néma, hangtalan. - Fejem lehajtva megadom magam. (kék kanalas kislány) |
|
bonyek
2003-06-12 06:37:39
|
igaz, hogy nincs testvérem, de mi az hogy volt? és mi a családi vonás? arra utalsz, hogy ezért vagyok egoista, ugye? van benne vmi. |
|
2003-06-12 02:58:44
|
Ejnye Pécsen miért csak csendesülés lesz a Kisplál kocert???? Főleg Dante-ban meg 100 an is alig férnek el...Kimarad a Pek ezzel az albummal? A Cd különben megvan és persze ez is baromi jó!!!!!!! |
|
2003-06-12 00:58:42
|
Segitsetek, hogy tudnám megszerezni a vidéki jubileumi koncertek anyagát.nagyon szépen köszönöm mindenkinek aki tudna nekem ebbe segiteni. |
|
2003-06-12 00:53:03
|
kkk kössz a helyrerakást olaszból,rég volt az az általános negyedik... pedig azthittem tudom!na:) én inkább azt a kilövést választanám ami múltkor volt a leugrás helyett Tárcsázási kísérlet: 1 / 10. Tárcsázás... |
|
der himmel über berlin
2003-06-11 23:07:14
|
én is 3 napos bulit terveztem. bonyek, neked ugye nem volt testvéred? ez családi vonás? |
|
...zzZZZöldecske
2003-06-11 22:19:21
|
www.extra.hu/kispal_es_a_borz www.extra.hu/nyihacska |
|
hibus
2003-06-11 22:07:32
|
ja,az az ásványvíz is meleg volt,legalábbis nekem. és még így is nehezen tudtam elkerülni,hogy elaludjak angolon. én 3 napig leszek Sportszigeten. 25C°os szobahőmérsékletet akarooooooooooook! Supernem?mókásak.az a gáz,hogy nekem is bejön:)) olyan tingli-tangli zene. azért a Tréfa Répa jobb:))) |