|
.
2003-06-02 22:28:01
|
. |
|
.
2003-06-02 22:26:34
|
. |
|
Anti kispali
2003-06-02 21:49:45
|
..lópárizsi.. |
|
kék kanalas kisnovella
2003-06-02 16:28:35
|
hejhó A Nagy Detektív írószobájában ült. Hosszú, zöld köpeny volt rajta, a köpenyén, gombostűvel odaerősítve, fél tucat titkos irat. Három-négy pár álszakáll függött mögötte, a szakálltartóra aggatva. Kék pápaszem, autótülök és néhány messzelátó, karnyújtásnyira, hogy mindig kéznél legyenek. Fél perc alatt át tudott öltözni ilyen formán. Oldalt egy széken három deci kokain, egy tőr, két liter kloroform. Vonásai tökéletesen elleplezték gondolatait. Titkosírások hevertek előtte az asztalon. A Nagy Detektív egymás után tépte fel a borítékokat, megfejtette őket, és a titkosírások számára fenntartott papírkosárba hajigálta, percenként többször. Kopogtak. A Nagy Detektív pillanat alatt balerinának öltözött át, fekete álszakállat ragasztott, aztán kiszólt: - Szabad! A titkár lépett be. - Ha! – kiáltott a detektív. – Ön az! Gyorsan ledobta az álruhát. - Főnök úr – szólt a fiatalember izgatottan -, rejtély történt. -Ha! – bólintott a Nagy Detektív felragyogó szemmel. - De remélem, olyan, mellyel szemben tehetetlenül áll a kontinens egyesített rendőrsége? - Parancsára, teljességgel tehetetlenek. Több rendőrfőnök öngyilkosságot követett el. - Úgy. S vajon a rejtélyes bűntény páratlan-e a maga nemében, miszerint hasonló eset nem fordult elő a londoni rendőrség évkönyveiben? - Parancsára, igenis. - S felteszem, hogy olyan személyiségek vannak érdekelve, akiknek a nevét csak gondos szájöblögetés után meri ajkára venni az üggyel kapcsolatban? - Úgy van. - Úgy veszem ki szavaiból, hogy a legmagasabb diplomácia képviselői szerint beláthatatlan következményei lehetnek a dolognak, elannyira, hogyha nem találjuk meg a rejtély kulcsát, percek kérdése csak, hogy Anglia kénytelen hadat üzenni Európa kapcsolt államainak. A hű titkár bólintott. - S végre – folytatta a Nagy Detektív -, felteszem, hogy fényes nappal követték el a rejtélyt, például az Angol Bank bejárata előtt vagy a Főrendiház ruhatárában, a rendőrség szeme láttára? - Minden rendben van, főnök úr. A rejtély betartotta az összes feltételeket. - Jó! Vegye fel ezt az álruhát, kapja magára ezt a barna álszakállat, és beszéljen. A titkár gyorsan beleugrott egy előkészített püspöki reverendába, majd előredőlve súgta a Nagy Detektív fülébe: - Württemberg hercegét elrabolták. A Nagy Detektív úgy ugrott fel a karszékéből, mintha alulról megrúgták volna. Elrabolt herceg! Egy Bourbon! Európa egyik legrégibb családja! Ez valóban neki való rejtély volt, az ő analitikus módszere számára kiagyalva. Villámgyorsan működni kezdett. - Megálljunk! – kiáltott. – Honnan tudja ön ezt? A titkár táviratot nyújtott át szótlanul. A párizsi rendőrprefektus távirata volt. Ez állt rajta: „Württemberg hercegét ellopták. A tettes London felé tart. Okvetlenül szükségünk van rá a kiállítás megnyitó ünnepére. Ezer font jutalom.” Tehát íme! A herceget ellopták, ugyanakkor, mikor a kiállítás a legnagyobb politikai események központjába helyezte személyét. A Nagy Detektívnél gondolkodni és cselekedni éppen úgy a pillanat műve volt, mint cselekedni és gondolkodni. Olyan gyakorlata volt abban, hogy úgyszólván egyszerre csinálta mind a kettőt. - Azonnal sürgönyözzön Párizsba: kérjük a herceg személyleírását. A hű titkár néhány szem purgót vett be, meghajtotta magát és eltűnt. Ugyanakkor gyenge kaparászás volt hallható az ajtó felől. Látogató érkezett. Óvatosan négykézláb lépett a szobába. Fejére és vállaira szenescsöbröt borított, hogy a figyelmet magáról elterelje. A szoba közepére mászott. Aztán felállt. Szent Isten! Anglia miniszterelnöke állt a Nagy Detektív előtt. - Ön az! – ennyit mondott a N. D. - Én – vallotta be pirulva a miniszterelnök, nyakkendője csücskét harapdálva zavarában. - A württembergi herceg ügyében? A kancellár megdermedt. - Honnan tudja? A Nagy Detektív rejtelmesen mosolygott negyedik számú álszakállába. - Nos hát, igen – kezdte a kancellár. – Nem tűrök semmiféle titkolózást. Érdekelve vagyok, súlyosan érdekelve. Kutassa fel az ellopott herceget, küldje Párizsba, s én megtetézem a kitűzött jutalmat ötszáz fonttal, tekintve a jótékony célt. De jól vigyázzon – tette hozzá, miközben elhagyta a helyiséget, rendbe hozta álruházatát -, a tettesek meg ne próbálják nyírni a farkát! Úgy tehát! Megnyírni a farkát! A Nagy Detektív agyában forrni kezdtek a gondolatok. Tehát összesküvésről van szó. Újabb kaparászás az ajtón. Újabb látogató érkezett. Ki se kellett nyitni az ajtót, a kulcslyukon mászott be, kígyózva hosszú, vörös burkolatában. Cikkcakk vonalban végigmászott a falon, a szőnyegen, az íróasztal előtt felegyenesedett. Szent isten! A canterburyi érsek! - Kérem szentségedet, üljön le! – mondta udvariasan a Nagy Detektív. – Üljön le, vagy feküdjön le, ahogy jól esik, csak ne fárassza magát ezzel az állással. Az érsek gyorsan kibújt a krokodilbőrből, a szakálltartóra dobta, s fáradtan sóhajtott fel. - A württembergi herceg ügyében van szerencsém, ha nem csalódom? A hercegérsek ámulva tekergett. Varázslat volt ez? - Igen – vallotta be végre. – nagy dolgok forognak kockán. Csak azért jöttem, hogy megmondjam: a nővérem okvetlenül beszélni akar önnel. Idejön, még ma. Minden ezen múlik, egész vagyona. Vissza kell küldenie Párizsba a herceget, különben mindannyian tönkremegyünk. A hercegérsek gyorsan felhúzta a krokodilbőrt, lefeküdt a földre, és tekeregve kimászott az ablakon, közben dorombolva és nyávogva, mert a krokodil mégis feltűnő volt. A Nagy detektív részvéttel nézett utána. – Tehát Dashleigh hercegnőről van szó! – mormogta a fülén keresztül. Bármennyire jártas volt arisztokrata körökben, ezúttal úgy érezte, szokatlanul bonyolult ármányok hálózatába került. Az ajtót erősen verték kívülről. Gróf Dashleigh hercegnő lépett be. Bundájába burkolózva, feje búbjától talpa hegyéig. Anglia legszebb asszonya volt a grófnő. Ellentmondást nem tűrő léptekkel sietett a szoba közepére. Megragadott egy széket, háromszor megforgatta a levegőben, letette és ráült. Mindig ilyen gőgös volt! Közben másik kezével lekapta gyémánttiaráját, s a gyémánttiara-tartóra hajította könnyedén, míg a gyöngynyaklánc-tartón gyöngy nyakláncát helyezte el. - A württembergi herceg, ha nem csalódom… - kezdte a Nagy detektív. - Igen, undok kis dög! – sziszegte a bárgrófnő, utálattal köpve ki gyémánt köpőcsészéjébe, amit egyik kezében tartott. Tehát így! Újabb bonyodalom. Anélkül, hogy szerelmét bővebben megindokolná, a hercegnő undok kis dögnek nevezte e Bourbon-sarjadékot! - Úgy látom hercegnő, ön érdekelve van. - Érdekelve! – sziszegte a grófnő. – Ez nem kifejezés! Hiszen én szopattam a nyavalyást! - Kicsodát? – hüledezett a Nagy Detektív, igyekezvén uralkodni arcvonásain. - Őt, azt a dögöt – sziszegte az őhercegné -, tízezer fontot tettem rá, jól néznék ki, ha nem érkeznék meg idejében Párizsba. Figyeljen ide. Ha a herceget lefülelik, vagy lenyírják a farkát, vagy a hasa alatt eltüntetik a foltot, akkor inkább dögöljön meg! A Nagy Detektívnel a falhoz kellett támaszkodnia, hogy el ne vágódjék. Így vagyunk tehát! A szép nő hidegvérrel küldené halálba a herceget, ő, aki szintén királyi sarj, hisz egész vagyonát egy royalista összesküvésnek köszönheti – s akinek csalhatatlan politikai ösztöne mégis megsúgta, hogy az öröklött születési jegyeinek eltüntetése a herceg testéről kockáztatja számára a francia nép rokonszenvét! A hercegnő felcsatolta a diadémont. Eltávozott. A titkár lépett be. - Három sürgönyöm van Párizsból – kezdte-, mondhatom rendkívüli tratalommal. Először az egyiket nyújtotta át. Így hangzott: „ Princnek hosszú, szőrös a pofája, füle lekonyult, teste hosszú, hátsó lábai rövidek.” Elolvasta a következő sürgönyt: „Princ könnyen felismerhető sajátságos vonításáról.” S végre a harmadikat: „Princ háta közepén fehér szőrpamacs látható.” A két ember egymásra nézett. A rejtély csakugyan tébolyító volt – szinte megoldhatatlannak látszott. A Nagy Detektív tért először magához. - Kérem az ötödik számú báli belépőmet – mondta ridegen. – Ezeket a nyomokat követni kell. – Egy pillanat alatt szételemezte s megint összeragasztotta az eshetőségek szálait. - Nyilván fiatal emberről van szó – dörmögte maga elé – elzüllött, tönkrement emberről, s ezek a jelek elégségesek ahhoz, hogy megleljem őt. Felállt. Hosszú, fekete köpenybe burkolózott, amihez ősz pofaszakáll és vörös szemüveg járt. Ebben a tökéletes álruhában elhagyta az irodát. Megkezdte a nyomozás nagy művét. Négy nap alatt felkutatta London minden zugát. Megjelent minden estélyen, bement minden kávéházba. Mindenütt egy stampedli rumot rendelt. Néhol matróznak mutatta magát, néhol katonának. Ha kellett lelkésztraktusban hatolt be exkluzívabb helyekre, de ebben a minőségben se szenteltek annyi figyelmet rá, hogy felismerjék. A nyomozásnak nem volt eredménye. Bárkit tartóztatott le azzal a gyanúval terhelten, hogy ő princ, szabadon kellett bocsátani. Volt olyan, akiinek szőrös volt a pofája, de annak meg nem volt fehér pamacs a hátán. Másnak volt pamacs, de az meg nem akart vonítani. Egyik se volt hát az ifjú Bourbon. A Nagy Detektív folytatta a nyomozást. Nem talált semmi figyelemreméltót. Éccaka, titokban, meglátogatta a miniszterelnök házát. Átkutatta padlástól pincéig. Megnézte az ablakok fesztávolságát, az ajtók vastagságát. Felemelte a szőnyeget. Megvizsgálta a vízcsapok tömítését. Átkopogtatta a bútorokat. Nem talált semmit. Ugyanígy hatolt be észrevétlen a hercegprímás palotájába. Ministránsgyermeknek öltözve részt vett a misén. Nem talált semmit. Végre Dashleigh hercegnő kastélyára került a sor. Szobalánynak öltözve állott a hercegnő szolgálatába. Ekkor történt, hogy olyan nyomot fedezett fel, ami alkalmasnak látszott a rejtély megoldására. A hercegnő hálószobájának falán széles, bekeretezett rézkarc lógott. Alatta nyomtatásban a címe: württemberg-princ A kép egy dakszlit ábrázolt. Hosszú test, fityegő fülek, hosszú farok, rövid hátsó lábak- mindez nyilvánvalóan rávallott. Mint egy villámcsapás- alig két perc kellett hozzá – a nagy Detektív agyábanvilágosság gyúlt. Megfejtette a titkot! Princtehát nem ember, hanem kutya!!! Szobaleány jelmeze fölé gyorsan kéményseprő-egyenruhát borítva, kisietett a házból. Autóba pattant, s néhány perc alatt otthon volt. - Megvan! – súgta a titkárnak. – Megoldottam a rejtélyt!… Összeegyeztettem a szálakat!… A tiszta analízis megsegített!… Figyeljen csak. Hátsó lábak; fehér szőrfolt a háton; szőrös pofa; na?!… nem emlékezteti magát valamire ez a személyleírás? - Semmire – rázta fejét a Nagy Titkár-, az eset reménytelennek látszik. A Nagy Detektív elnézően mosolygott. - Pedig a dolog roppant egyszerű, kedves öregem. Württemberg Princ nem ember, hanem kutya, méghozzá dakszli, kutyaverseny-pályázó. Dashleigh hercegnő nevelte fel, az értéke huszonötezer font, és kilátása van, hogy a tízezer fontos díjat is megnyerje a párizsi kutyakiállításon. Nos? Gondolhatja, hogy… A Nagy Detektív szavait éles asszonyi sikoltás metszette félbe. - Jézus Mária! A hercegnő rontott a szobába. Arca vad rémületet árult el. Diadémja rendetlenül csüngött hajába. Haja arcába. Gyöngysorai csörögtek. Kezeit tördelte, és nyöszörgött. - Levágták a farkát! – lihegte. – Lenyírták a hátát!… Mit tegyek most?… Tönkre vagyok téve!… - Asszonyom – mondta a Nagy Detektív hidegen, mint egy ércszobor. – Szedje össze magát. Talán meg tudom menteni. - Ön?!… - Én!… - Hogyan? - Hallgasson meg. Princet be kell mutatni a párizsi kutyakiállításon. A hercegnő bólintott. - A vagyonát tette fel rá, igaz? A hercegnő kettőt bólintott. - A kutyát ellopták, Londonba vitték, levágták a farkát, lenyúzták a hátát. Elbámulva ezen az éleslátáson, a hercegnő hármat bólintott, négyet bólintott, ötöt bólintott, aztán már abba se hagyta, úgy belejött. -És most tönkrement, nemde? - Tönkre – lihegte két bólogatás közt a hercegnő, és a szőnyegre roskadt, miközben a gyöngyök szétgurultak. - Asszonyom – mondta a Nagy Detektív -, nincs minden veszve. Kiegyenesedett, teljes magasságában. Vonásain kérlelhetetlen hajthatatlanság lenyomata tükröződött. Anglia becsülete, Anglia legszebb asszonyának vagyona forgott kockán! - Én megteszem! – suttogta maga elé. - Álljon fel asszonyom – folytatta aztán szelíden. – Ne féljen, ne tartson semmitől immár!… én elvállalom a kutya szerepét! Ezen az éjszakán a Nagy detektív titkárjával együtt hajóra szállt a csatorna calais-i kikötőjében. Négykézláb ment fel a fedélzetre, hátán szürke kabáttal. Titkárja rövid póráz végét tartotta kezében, melynek örve a Nagy Detektív nyakába volt erősítve. Élénken csaholva ugatta a hullámokat, s néha megnyalta a hű titkár kezét. - Milyen szép kutya! – mondták az utasok. Egész testét szőr borította, amit gondosan összeválogatva ragasztott fel a jól szabott kutyabőrre. Hátán a fehér pamacs tökéletes volt. Automatikusan mozgatható kutyafarka hűen követte minden gondolatát. Mély, fekete szemei okosan, hűségesen néztek fel a szemlélő arcára. Az első nap minden rokonszenv mellette tüntetett. - Quel beau chien! – kiáltották a franciák. - Was für ein Hund! – kiáltották a németek. A Nagy Detektív megnyerte az első díjat! A hercegnő vagyona megmentve! Sajnos, a Nagy Detektív elfelejtette befizetni a kutyaadót, minek következtében másnap elfogta a sintér, és agyonlőtte. Ezt csak mellékesen jegyezzük fel, mint olyan részletet, ami nem tartozik szorosan történetünk keretébe. először is üdvözlet bonyeknak & hibusnak, akik túlélték az erdei táborozást és újra közöttünk lesznek fellelhetőek! :) - - - kisvakond: Nyelem… nyelem és a torkomra forr; fojtogat. Előveszem a kis fehér szárnyaimat a szekrényből és „verdesek, de testem már túl kövér”, vagy ha mégis felcsücsülök az álmaim hátára és a magasba emelkedem, hogy végre tényleg elmenjek innen, jön egy repülőgép és elüt, visszazuhanok… különböző képzetekből állnak a napjaim, de hiányzik belőlem valami… képtelen lennék egyedül elindulni az úton, felszállni egy vonatra és menni-menni, amíg jól esik (és amíg az anyagi kereteim engedik)… nem igazán tudnám megmagyarázni a miértjét… talán félek a „szabadságtól”… furcsa… viszont nagyon tetszett amit írtál, Te valóban érdekes ember vagy ( a szó pozitív értelmében)… - - - lassan kúszik bennem a fáradtság… bandi!te vagy magyarország legjobb zenésze! hejhó Elviszlek...és ne aggódj a tündér miat, elég csak akkor megtudnia hol vagy ha baj van addig meg biztos örülni fog a képeslapoknak. Amugy most télen nekem komoly problémáim voltak és én is ugy gondoltam hogy el KELL szöknöm minden áron...bele untam a körülöttem lévő környezetbe,az arcokba de leginkább az önsajnálatomba...Túl sokat aludtam és túl fáradt voltam tovább aludni...ugy gondoltam ha csak elindulok akármerre akkor a sors majd ugy is elhelyez valahol..talán máshol "hasznos tagja lehetek a társadalomnak" és nem egy zombie. Ezért én is sorba kérdeztem a barátaimat ki kisérne el...minden áron Prágába akartam menni! Volt aki meg is igérte de mikor észrevette hogy komolyan gondolom megijedt és inkább a családdal ment le a rokonokhoz...Neki megbocsátok mert bepotoltuk aztán! De én eltökélt maradtam és gondoltam mindenkép elmegyek...sajna még karácsony után is csak annyi pénzem volt hogy Ausztriába mehessek vonattal!(Mindenkép vonattal akartam menni és az nagyon drága volt...legalább is nekem) Arra gondoltam mindegy meddig jutok ugy is találkozok majd valakivel aki majd vagy munkát ajánl vagy összebarátkozok vele és tovább szállít akármerre! Nagyon hittem ebben! MOst már csak nevetek azon, milyen naiv voltam! Igazán már akkor tudtam hogy vissza fogok jönni a megbeszélt napon mikor felszáltam a nemzetközi gyorsra! De mégis milyen izgatott voltam! SAlzburgba mentem...azóte se tudom miért pont oda...tényleg nemtom!Sajna már második nap szinte teljesen elfogyott a pénzem (drága volt a sör) és nagyon praktikusnak találtam hogy folyton havazott...igy ettem is meg ittam is teljesen inygen!sokszor ugy gondoltam marhaság volt kijönni föleg egyedül és még a város is unalmas volt...szép de unalmas.De egyszer felmásztam a város melleti hegyre/dombra és leültem egy padra ami pont a városra nézett. Ha látáttok volna milyen gyönyörű volt. A város, a mellete lévő hegyek minden csupa-csupa tejszínhab...ott voltam vagy másfél órát...Aztán vissza mentem a diákszállóba A sorsról csak annyit: Magyar volt az egyik recepciós...teljesen elfelejtettem megkérdezni nincs-e munka a számomra!És össze barátkoztam egy Japán turistával...he-he azt mondta ő is aznap indul tovább mikor én...találjátok ki hova ment...Persze hogy Budapestre! Az egész utba a vonatozás volt a legjobb mint egy hosszú álom...nagyon imádtam...hülyének is néztek mindig mert mikor egy alagutba értünk én benttartottam a lélegzetemet és kivántam valamit...csak néha az alagut meghaladta a képeségeimet és mindenki furcsán nézett mikor csak azt halloták hogy levegő után kapkodok. Azt hittem hogy jobb lesz ha elmegyek, akkor minden rendbe fog jönni mikor visszatérek...hát minden csak jobban elcseszödött...de mégis csak megérte mert egy szimbólum a helyére került... Bocs mindenkitől ha untattam valakit is de jól esett visszagondolni Kézcsók mikor a doktor kikap a sorból és azt se tudom, hogy mi a nevem mikor a bálteremben elsül egy pisztoly és rám tapad egy vadidegen mikor a fejem fölött elhúz egy gép és a mélybe hull egy gyűrött kép mikor a kék angyal a falra ken küldhetne valaki dublőrt nekem mikor a körmöm falat kapar és a zűrzavar felkavar jól jönne, ha jönne hamar aki az ujja köré csavar mikor a lámpa kihűlt bolygó és hátba taszít egy forgóajtó mikor a sörbe beleköp egy törpe és forgolódsz csak körbe-körbe... mikor a pók rajtad landol hálót fon és vörösre karmol mikor a mámor hadat üzen küldhetne valaki dublőrt nekem Hello! bandi!te vagy magyarország legjobb zenésze! hahó jupim: mint valami hatalmas bálteremben, tipegsz körbe-körbe… nem találod a helyed. Kényelmetlenül helyezed el magad a téged körülölelő formákban és torkod szakadtából üvöltesz, de nem hallja senki… dühös vagy és szomorú… aztán hopp… hirtelen valaki felkap és rohan veled, messze-messze, el innen… már csak ti vagytok, ketten… nézed a nevető szemét, figyelsz, ő meg csak mesél… egy titokról… szép… belül lágy dallamok zengnek benned: „látod drágám az éjszaka egy nagy folyó partján titkon a füledbe suttogom itt vagyok csak veled míg a hajnal ránk talál vigyél el engem is az álmodba ha indulnál vigyél el ha indulnál”… arra gondolsz, „milyen jó most”, ölébe hajtod a fejed és lassan elnyom az álom… holnap csodaszép este vár rád, mert OTT LESZEL… kisvakond: az indiai utazásban azt hiszem pont az általad említett tündér fog megakadályozni… sóhaj… mégis kérlek mondd azt, hogy elviszel, még ha nem is igaz és sosem lesz valósággá; mond hogy elmenekülünk innen… az idézetet így kaptam: „ezt egy könyvben olvastam, egész nap a fejemben volt a szél miatt, meg miattad”… szóval nem tudom, hogy honnan származtatandó, de gyönyörű, nem?… bár igazad lenne… - - - Szepesi Attila: fekete szonáta marslakók nincsenek csak álombéli vicsorgó álcapofák hontalanok parázs tekintete falakon át vak botorkálók az elsötétített városban romok és lódögök szirtjein át halálba-vonulók felcicomázva mert ők azok reszketeg és reménytelen-feketén surrognak dalt és álmot rég feledve piros-zöld-sárga visszfényben az arcuk mint James Ensor farsangi képén a bolondok menetének de más égtáj ez más hamuünnep négy évtizeden át csak iránya biztos a részletek cserélhetők tipródó talpak a hóban az elődök sikolya az imbolygók alámerülése kalandok erdején át léptek-nélküli lépteik baljós tengerzúgása arcod az ablakon éjbe-kövült gyerekarc már rezzenetlen a táj billegő tornyokkal kigyúló ökörszekerekkel megtelik néptelen falvakon át horgas menekülőkkel testük elfoszló bűze után hogy visszafakulnak a szemhéjadra-vetítve ember-e ordas-e mind ásvány-éjben feketéllő a járdaszélre lökve elszéledt lomjaink rongybábok lucskos csizmák cetlik ákombákom betűkkel írva növényindákkal-sürgő hómezőn leányarc dadogó vénasszony-arccal elkeveredik olvashatatlan évek éjek alámerülések csak az ő motyogásuk igaz csak az ágak naponta szélbe-kocódó morzejelei valaki visszanéz görbedt marionett-figura szempárja kinagyított tükrén bizonytalan és pontosan zöld légy dönög hogy visszanéz-e s néz-e akárhová vagy befele fürkész tudja-e valaki tanútlan tűzfalakon esőpiszok-térképre hadonászó üres órákon dünnyög elmálló léptek után nincs tenger éj-nap-suhogás csak a szárnyak erőtere hallik a légben ahogy két örvény összecsapódva teremteni-ölni elindul bárhova térjen az erdő pusztakopár lesz magja kipendül lombokká terebélyesül újra a feledtek üszke fölött kifakad csápot-pikkelyt-tollat teremni ember-előtti-utáni zenét - - - csóközön Megmondom nektek mi kell ide. Egy olyan hogy ne lehessen végtelen hosszú üzeneteket beírni, mert egyesek itt az egész Háború és békét bekopipésztelik. Ha valaki tudja, hogy holnap Sárbogárdon hol lesz a koncert és mikor kezdődik, akkor lsz írja meg. Köszi. jupim: nem nem nem és nem!!! (-> heves tiltakozás a kisbuta megnevezés ellen) az egyebeket pediglen már elmondottam néked valamelyik szünetben… mélyről feltörő sóhaj után mondom neked: „-gyere velem!” és erre azt kell mondanod, hogy „-megyek veled messze”… te tudod mi ez… sőt rajtam kívül csak Te tudod igazán. és ez jó érzés… himmel most nem értek véled egyet… ritka, de imígyen vagyon. kisvakond: plíííz, ne hagyjatok itt! 1: india 2: jupi megígérte nekem, hogy együtt szökünk meg, szóval kötelesek vagytok engem is elvinni („vigyél el, ha indulnál” - :) )…”egyebek”: a zantedeschia aethiopica = kála… így már biztos tudod: gyönyörű, kecses, lágy fehér virág… (szeretnék ilyen szép lenni…- kacc.) olyan mint valami végtelenül szomorú fiatal lány… a fák pedig… sóhaj… sokszáz oldalas regény mindegyik… talán fel sem fogható, hogy valójában mekkora csodái a Világnak… Ma a Duna parton jöttem haza. Ballagtam a vízparti fák mellett, lefeküdtem a fűbe, pedig még nyirkos volt és hűvösen cirógatta a vállam, de akkor jól esett ez a kellemes borzongás… behunytam a szemem és figyeltem… de nem hallottam… pontosabban hallottam, de nem értettem: mit mondanak a fák… elszomorít. Nem is olyan régen még minden apró nesz érthető mondatként jutott el a fülembe, tudtam mit jelent ez a halk susogás… most már nem megy… vacak… miért veszik ki ez a meseszép érzék az emberből egy gusztustalan fekélyesedő seb hatására, ami mögött nincs más csak kongó és tátongó sötét űr. Csömör… pfuj… ááá… ami kurt vonnegutot illeti: még nem olvastam tőle semminemű irományt… viszont ismertem (na jó, ez nem igaz, de nem találok ennél megfelelőbb szót) egy személyt, aki rengeteget idézett nékem különböző regényeiből… akart is nékem hozni, hogy olvassam el, de aztán rájött, hogy nekije csak angol példányai vagynak… szóval akkor ez elmaradt, most meg különböző asszociációk miatt még halogatom… ehhez még erőt kell gyűjtenem… … visszatérve egy kicsit a fákra. Ez olyan szép: „úgy szeretnélek szeretni, mint a szél a fűzfákat. átfújni az ágaikon, összeborzolni azokat, de nem kapaszkodni és nem bántani” … Jók vagytok skacok csak keveset koncerteztek Tolna megyében és azon belül pakson jó lenne mihamarab. Csá! kisspí boszi! lehet hogy nincs billentyűzete.csak egy egér.lehet hogy ő az egér.vagy féreg...bélféreg akkor szarban van tényleg sikerült tönkretennie a vendégkönyvet.és ennek örül.minket utál?vagy a zenét?ő mit hallgat? náksy és brunnert? biztos még buffalóban is mindenkinél alacsonyabb és ezt nem tudja feldolgozni.vagy azt nem szereti hogy itt foglalkoznak egymással az emberek,és náluk ilyen nincs? egyáltalán elolvassa az írásokat? leány,vagy fiú?mert ha lány akkor ez hihetetlen. a jó mű azért (is) jó, mert ha hallod/olvasod/látod, és nem gondolkodsz, akkor is jól szórakoztál; és ha leteszed a könyvet és elgondolkodsz egy picit, hogy "hát igen, ez most velem is így van, és miért nem hallgatok xy-re?" - akkor meg duplán jó. borz ezért jó. (vkinek üzenem - kisvakond? nem biztos) kedves kkkisbuta!:P mi lenne, ha nem rendeznél több emlékezzünk-estét?így télleg elég nehéz továbblépni.direkt nehezíted magadnak? csók hejhó… kisvakond: mi leszel következő életedben?… egy zantedeschia aethiopica?… mert persze az gyönyörű + ha névnapom leszen és valaki a kezembe nyom, én borzasztóan fogok Neked örülni, de lássuk be, hogy ez számodra nem túl nagy lelki fejlődés. miért nem akarsz emberként élni?… szép tud ám lenni, bármilyen nehéz elhinni. himmel és jupiterkuszom: ez szerintem teljesen egyértelmű… mennyivel misztikusabb és csodálatosabb lenne, ha úgymond létezne szerelem, boldogság, ilyenek… jó dolog elhitetni magaddal, hogy ez most valami hűdehajde és széttép belül és egyebek… én is azt mondom, kár hogy nem így van… kicsit illúzióromboló. csak és kizárólag jupimnak: NEM VAGYOK KISBUTA!!! (és Kisbutaaaaaaaaa sem) ezzel szemben te valóban „ős zsarnok” vagyol :P a minden oké túlzás (a tegnap estémet elvarázsoltam, szépnek indult: méz, fahéj, vanília… gyertyák fénye táncolt a szememben, de aztán elvesztem az emlékeimben… az lett a vége, hogy belezuhantam egy mély, sötét verembe… sóhaj) „mélyűr”… nem tudom… talán… lehet szép is, de nekem túl sokat mesélt róla…és én is túl sokat jártam azon a helyen, csak nem adtam neki nevet… (lélektan II, könnycseppnyi boldogság, cím nélkül, téli mese, élet értelme és az önarckép vége, mind-mind ott van valahol)… túl, túl, túl… a név lehet, hogy nem a legtalálóbb, de lentebb van, mint gondolod. „kátránytenger”… ha így jobban tetszik… szökjünk meg! kéééérlek!!! Csóközön: kék kanalas kislány A függöny mintái elindulnak: apák és gyilkosok, írják. Kinézel az ablakon: a földön mindenütt kivert fogak. Úszó vergődik az örvény tölcsérében, a víz zubog, hörög. Szádból sugárban fröccsen a vér. Piros fogkeféd megfesti a fényt. A lefolyóban a pók teste pörög. Kiszórták a csirkének a kukoricát. Ágak és gyökerek olvasod reggel a lapban. Gyökerek és ágak. Átléptél a tükrön. A világot megszelidíti a reggel. (kodolányi gyula: ágak és gyökerek) - hozzáfűzés: elég ha behunyod a szemed; a reggel tovaszáll… -kacc. Jupiter! Tudom hogy ők nem tehetnek róla...de kicsit illuzió romboló...kicsit materialista (nemtom hogy kell írni, tudatlan vagyok)...kicsit zavar hogy nem lélek, nem érzés hanem VEGYSZER!!! És talán ezt titokba tarthatták volna...legalább elöttem!!! Beszéljünk meg egy találkát Indiába!Meghívlak valamilyen afrodiziákumra...elleszünk! kkk:jó embernek lenni de nekem nem kell még egy lehetőség!Elnézést érte! Mint írtam picit tudatlan vagyok...nem tudom mi az a "zantedeschia aethiopica" de gondolom valami növény és nem jártál messze az igazságtól! ...Sokáig valami érdekes akartam lenni, Zsiráf vagy Sasmadár vagy ilyesmi, de egy ideje csak 1 egyszerű fa a parkban...talán egy átlagos tölgy...és szerintem oriási lelki fejlődés lenne. Gondold el, csak érezni...a szelet, a napot, a madárkát az ágaidon...Nem kell többet látnod, se hallanod hogy érzéseid legyenek (jó most ezért nem fogom kinyomni a szemem se olmot önteni a fülembe) Csak élni...talán nagyon bölcsen és talán vidáman várni az öregkort és a láncfűrészt. gondolkoztam picit a fákon...S rájöttem hogy ők is komunikálnak...de semmi misztikus dolog nincs benne...egyszerűen a szelet használják társalgásként...megváltoztatják a szél hullámait! És tudjátok mit mondanak??? Azt hogy; hogy vannak...hány levelük van, van-e madár fészek az ágaikon, hogy érzik magukat...ilyenek!(Mi kell más?) És szerintem nem kedvelik a repülőket...mert azok zavarják a társalgást! Persze ez csak tömör hülyeség, nyugodtan kövezzetek meg érte! Mondjátok csak, van itt valaki aki szereti Vonnegutot??? Mert akkor...szerintem itt egy páran egy "Karszba" tartozunk! :)) azaz "karaszba" bocs! Ha valaki tud olyan címet,ahol le tudom tölteni az összes albumot,vagy valakinek megvan mp3-ban akkor az írjon.Tudom,hogy ezzel rontom az eladást és miattam nincs egyetlen platinalemez sem,de mit csináljak, nem vagyok milliomos.!!! kedves fűbenalvó! én azt sem értem, hogy miért baj, hogy a boldogság csak szerotonin és oxigén keveréke. a és ha nem az lenne? változna valami? csillagok meg milliárdnyi hatalmas gázbolygók. mégis szépek. jöjjön egy újabb halott. várom, hogy asztalunkat megterítsék s leszedjék. várom, hogy érkezzék s elmenjen innen a vendég. egy tárgyat figyelek, egy furcsa, nem-várt ajtónyitást, egy gombot, vagy egy szempárt. ezer darabra törtelek, te tág, elbírhatatlanul-zavart világ. jobb is nekem nem nézni az egészbe, beléfogózni egy-egy csonka részbe és állni ottan, jéggé fagyottan. mert idegen és őrült az egész, de nyájas és rokon velem a rész. a halott kosztolányi ez egy átbaszás. ezt a soksokmindent nem én írtam. van itt egy agyament faszkalap, aki szopoldává teszi ezt az egész vendégkönyv cuccot. összeszerkeszti mindenkinek a beszólásait, és abból jön ki egy ilyen hosszúhosszú szöveg. sajnos egyre kevesebb az "élő" beírás. ezek már mind halottak, meg régiek.az utsó beírásom a lap alájn van valahol, és nem valami hosszú. de azért köszönöm. kisvakond! miért kell megdögölniük a tudósoknak?nem ők tehetnek arról,h ez tényleg így van. mint ahogy a többi érzéssel is. a szerelem humbug.akárcsak a boldogság... ez van. furcsamód indiáért magam is rajongok. teljesen jó. mára végre mindenki túl van két fontos főfő-n is. matek/magyar. csókoltatom az én kis nővérkémet, aki egy hiperzseni, csak jól titkolja, meg a sok sok éreccségizőt, akik remélem mindahányan átmentek...:) hajrá teleki!hajrá petőfi! különben ezsembe jutott, hogy nem írtam neked, kedves Kisbutaaaaaaaaa!:) (nincs menekvés, megszoksz, vagy megszöksz) de fogok. nem felejtettem el. csak olyan egymásba gubancolódott levelezésünk van, hogy jegyzetelnem kéne, h miről is akarok valójában írni, különben elveszem a részletkékben. amik elborítják az egész rendszert...:( na mindegy. reménykedem, hogy minden oké odaát. tudod mi van? szerintem a mélyűrnek szép hangzása van. és nekem a végtelen, puha, nedvesen csillogó hideg, szikrázó sötétség jut róla eszembe. nem valami távoli és ijesztő... nyugalom, csillagfények milliárdjai, bolygók, és apró űrszemétkék kedves egyvelege. ilyen az űr. a mélyűrben pedig benne van a már említett puha, védelmező sötétkékség. mint a bársony. Hahó! jupiter:Ha én lennék a magyar tanárod, tuti az érettségid dicséretes 5 lenne, bár ha Berzsényiről rizsáznál ennyit...nemtom elolvasnám-e, de ha ezt leírnád érettségi dogába, kitűzném a szobámba...=) mellesleg hajrá ultraibolyás színfoltok!! csókolom kezüket! az új album szövegei mikor lesznek fent? :) KURVA KISLÁNY A vörös újságpapírba csomagolt szobában úszott a szerelem a saját vérébe fuladt pedig én szerettem. Hazudni könnyű Meghalni nehéz! S a szerelem halkan sikoltott Kész kész kész Rózsaszín ruháján a vörös rész Jelzi ő már nem vész! banyek... én boldog vagyok: most látom csak, máj.30 koncert a PeCsában. Jujj,de örülök! Mellesleg nagyon jó az új album, szóval áááááá... kocert: sok meleg levegő, hideg boroskóla, lengénöltözött leányzók és kispál... jézusom... extázisba esek,ha rágondolok. már csak (most számolok) 18 nap (sok)... ha nem lenne holnap érettségim, akkor most életigenlenék, de így csak örülök csak csatlakozni tudok himmelhez, parabolát illetően. kedves érdeklődő emberek! van köbö hét darab hatalmas óriásplakát a hősök terén, a parkoló oldalán, a múzeum falánál. sem Sunyiképű fiú, sem én nem tudtuk megfejteni a jenetésüket, ami igen igen bánt minket. aki bármi felelttel tud nekünk szolgálni arra, h ezek mire valók, könyörgöm szóljon. tegye meg. nekünk ez fontos.nem szeressük butának érezni magunkat. Nagyon jó az új lemez , már alig várom , hogy élőben is meghallgathassam ! Mikor jöttök Kecskemétre ? Kicsit megilyedtem a legutóbbi Magyar Narancsban megjelent cikk enervált hangvétele mitt . Jók vagytok és jó úton jártok ! jupiter:Szerintem a szín hiánya is szín....sőt! ...Azt mindenki tudja hogy a kisvakondnak mi kell egy kis odú az erdőben, pár jó barát, egy kisvakond lány, és egy kertész nadrág... Vagy csak 1-et lehet választani? Akkor közhely:BOLDOGSÁG (Valahol Indiába..talán) ...fura hogy a tudosok szerint a boldogság csak egy "vegyszer" a testben valamilyen mennyiségben!...Üzenem nekik: ...Dögöljenek meg...vagy küldjenek egy dobozzal abból a valamiből! OH és még egy prémium kérés! Ha egy mód van rá nem szeretnék emberként ujjá születni...Köszi előre is! Ennyit a Negatív dolgokról kkk:Azért volt a pozitiv feléd fordulás mert...őszintén kicsit boldoggá tett hogy vannak mások is akik: 1, szeretik Csáth-ot 2,Lenne jobb dolguk is mint itt szenvedni! De lehet hogy csak én vagyok a hülye! Hej… zsákmánynak én is akartam egészen hasonlókat írogatni, de látom himmel már megtette helyettem, szóval ezt most mellőzöm… sóhaj… komótosan ballagtam az autó felé, már túl voltam a szokásos elköszönési rituálén (puszi mamának, igen vigyázni fogunk, nem is vagyok csinos, de azért köszi, jó, de tényleg menni kell, még egy puszi, szia), de semmi kedvem nem volt az előttem álló pár órához… igyekeztem kihasználni, hogy végre teljesen egyedül birtokolhatom a kocsi hátsó ülését, de a Nap forrón tűzött be az ablakon és égetett, közben pedig néztem az elsuhanó fákat, a mezőket, a pipacsokat, az ilyesmi pedig általában nehéz gondolatokat ébreszt az emberben, amit nem nagyon tud megemészteni, ezért inkább, mint valami teher, rácsücsül a vállára és ott gubbaszt nyomasztóan. Megérkeztünk, de az események nem zajlottak sokkal vidámabban. A ballagás szörnyen vontatott volt (három végtelen hosszú és unalmas beszéd, oklevelek átadása, majd egy csodálatos lelki gyönyöröket nyújtó „ige liturgia”… be kell valljam, szintén nem egyszer elkalandoztak a gondolataim) majd elmentünk egy étterembe és akkor már illet úgy csinálnom, mint akinek jó kedve van, pedig belül teljes csömört éreztem ezen színészkedés ellen, magammal és az életemmel szemben… Vacsora után hintáztam Életvidám leánnyal és beszélgettünk… eszembe jutott, hogy jó lenne, ha olyan lennék, mint ő… ha le tudnám dönteni a saját korlátjaimat… csak suhantunk a sötét ég és egy fa csodás koronája alatt… nekem ez nem volt más, mint menekülés, bolyongás, neki pedig kiegyensúlyozott lebegés… és talán nekem is sikerülne, csak kapaszkodnom kéne egy picit, vagy hevesebben csapkodni fel-le, fel-le a karjaimat… de nem… könnyebb zuhanni… könnyebb azt mondani, hogy gyönge vagyok… ( jupim: kérlek ne haragudj rám… és ne érezd úgy, hogy minden energiád elfolyt valamerre teljesen más felé… már így is túl sokat köszönhetek Neked… ez az én hibám…csak az enyém!) - - - kisvakond: neked is köszönöm, hogy ilyen pozitívan fordulsz felém… nem értem miért… de mind1. én hiszek abban, hogy mindenki színfolt... még az is, aki nem találja magát, vagy nem akarja, hogy mások megtalálják őt, ezért felveszi a szürke jelmezt, de belül biztos, hogy tele van apró kis csodákkal, csak észre kell venni. Egyszer valaki írt erről nekem szépeket: „Azt hiszem van bennem szeretet csak valami bizarr hullámhosszon sugárzom mert szerintem nem sokan látják. Van egy kép a kedvenc biológiakönyvemben, egy virág van rajta nap- és ultraibolya fényben és TELJESEN MÁS a mintázata. Napfényben nagy sárga szirmai vannak pici fekete középpel, ultraibolyában hatalmas fekete közepe és a szirmok szélén egy kis kékesszürke. És mivel a méhek ultraibolyában látnak, ezért a virágnak az számít hogy nagy fekete közepe legyen mert azt veszik észre, a sárga szirom neki tökmindegy. Na ez most jó bonyolult lett de remélem követhető. Mondjuk ha én egy ilyen sárga virág vagyok akkor te egy méh és látsz igaziból. Jó, mi? Egy inspirált homlokoncsókolt pillanatban ezt remélem meg tudom majd fogalmazni mondjuk egy sorban szép szavakkal és akkor bele lehet tenni egy versbe és szomorkodni hogy milyen rossz nekem mert több az ember mint a méh. Ezek a műhvészek!” de persze mint annyi mindennek, már ennek sincs jelentősége… vagyis nem szabadna, hogy legyen. Inkább abba hagyom, nem rontom itt a hangulatot… engem mindig érdekelt, hogy honnan tudják egyes emberek, hogy ők biza hallgatják a kispált, míg a pór csak hallja, és ők mindig egyre okosabbak lesznek, a pór meg egyre részegebb, aztán már annyira el vannak maguktól szállva, hogy nem is férnek egy mondatba a pórral. szóval kedves zsákmány, a kispál "sima rockzenekar", és mint minden "sima rockzenekart", ezt is illik illumináltan hallgatni. olyan ez, mint összefogott hajjal bemenni a metalhammerba. ha filozófiát akarsz olvass hegelt. ha meg megveted az embereket, ők is megvetnek, és 6 milliárd az 1-hez lesz az arány, ami nem túl kecsegtető. bony valahogy csak kibírjuk. úristen.ennek mi értelme? (nem az úristennek) most pedig mindenki boruljon gyászba, maris elmegy egy hétre hibussal, hogy szar legyen nekik tatán, de majd jópofát vágnak hozzá és mosolyognak. ígyisvan. Örölök ha megnevettetelek! De szerintem a szürke-masszában minden folt, színfolt! ennyi szürke masszában a fekete folt is színfoltnak számít?vagy a fekete? igazából nem akarok kötözködni. különben kkk nem álszerény, csak nagyon buta.Kisbuta:) ;) de így is szeressük őtet. jól át lettem kúrva a palánkon szombaton. árvult volt a józsefattila szobor és a roosevelt tér is. aki tudja miről beszélek, világosítson már fel, h mit és hol rontottam el!?????????mert kissé elszomorodtam a kihaltság láttán/hallatán. mindegy. azért így is SZép SZombat kerekedett. katám, és capote és mill.park, és nagy nevetések, amelyek közepette kiderült, h az indián törzsi nevem:sdebeslábú tengerimalac. titkok tudója lettem és vagyok. furcsa érzés. Kisvakond!mi az amiért bármit megadnál? hmmm...a lepkegyüjtő c xám megy a fejembe a puftó!érdekes szám+ez az egész!minap elhallgattam a hang legyen és fény c xámot,és bár mán sokszo hallottam,d most új oldaláról ismertem+ megint!észrevettem h minnél többször hallgatok+1 kispál számot okosodok...és elnézem azt a sok barmot akik elkezdenek enyhén illuminált állapotba 1 enyhén illuminált csajnak(nekem)mondani h "ha az életben nincs már..."-"ismered?"és ők nem látják a dolog szépspgét,ők csak hallják,d nem hallgatják!-hmmm ezt hallottam vhol,de igaz ez a hallják,hallgatják dolog!mert ők csak azért teszik be a cédé lejátdzóba mert nekik tök mind1 h mit hallgatnak,nekik ugyanaz minden csak legyen benne vmi gitár+vokálka és ennyi!pedig nem nem így van a kispál több ennél,a kispál többet érdemel!nem hallgathatja holmi beszükült degenerált ember...ehez elvontság kell,ehez magunkba kell szállni,ehez nem elég ennyi...ááá asszem menek aludni asszem fárasztom magam,asszem hülye vok,asszem sokat várok másoktól,d asszem legfőképpen magamtól.... hát én vagyok olyan hogy még egyszer leírom, hogy farkam! a ha az életbent ugyanaz a drágalátos lovikátok írta, mint akármilyen nagyon okos számot, hát abban nincs is már semmi, ami miatt a nagyon nagyon érzelemdús kispálosok hallgatnák, mert pfúj, sok mocskos kis senki is hallgatja, aki nem ismeri azt hogy apa anya meg a kígyó?! wáááááá és az ehhez az két h. kettő. hát elballagtak.. a szívem szakad meg értük.de nem sírtam,mert balázs véig poénkodott.de nem néztem azokra,akikre nem is kellett,így nem sírtam.csak majdnem.azért Flóri arcát meglátva rezgett a léc.. akkor erdei suliban Marisom.igaz,nem akarok menni,mert azzal senki se jár jól,de majd lesz valahogy. Mit mosolyogsz? Koporsóban hálsz!! Mit mondhatsz még, amit más nem mondott már? Mit akarsz elérni? Világot szebbétenni? Síkítani? Vért hörögni? Világot szebbé tenni? Nem Nem Nem fog menni! Esküszöm, hibus nem hittem volna hogy ilyen értelmes s, érdekes emberkék is léteznek mint TE! ... Hála!!! Van még remény! jupi: laci odaadta és elolvastam… furcsa… sok mindenben igazad volt, de van amit félreértesz… megpróbálok válaszolni… bonyek: köszönetem hibus: jééé… írtál… no mindjárt elolvasom… ex merk úr: nem vagy tudatlan (a merkúr a mindenséget összekötő bolygó, rávilágít a világra, információ, gondolkodás, intellektuális hozzáállás, kommunikáció… hmm… több analógia hirtelenjében nem jut eszembe…) Nem tudom mennyire ismered az „Eleven Hold” megnevezésű együttest… Joós Zsófia ezen zenekar hegedűs-kisasszonya és írónőként max. annyira ismert, mint én (annyi köztünk a különbség, hogy ő tud írni, én meg nem… szonyorú sóhaj)… A.: ősszel szokásom a halott falevelekkel foglalkozni, de inkább gyönyörködöm bennük. Miért félsz az elmúlástól?… meseszép tud lenni… joker: én ezt már egyszer leírtam ide… lusta vagyok!!! :P … mostan látom csak, hogy jenny már egyszer értekezett psotiról… személyünk azonban nem azonos… de nem ám… (következtetés: idézet volt) … csóközön: kék kanalas kislány némi olvasnivaló (megjegyzés: kék kanalas kislány nem = csáth géza) Fekete csönd Leírom ide, doktor úr, hogy miről van szó. Az öcsémről, a szőke, piros képű kisfiúról, akinek sötét szemei mindig a messzeségbe néztek. Es még egy dologról. A fekete csöndről. Egyszerre nőtt meg. Tegnap este még egészen kicsiny, kedves, pötyögő gyermekecske volt. És reggelre nagy kamasz lett. Iszonyú izomzattal, vastag söréthajjal és gonosz, égő, félelmes szemekkel. Ó, hogy fájt a szívem ezen a reggelen. Tele lett a rózsabokros, tiszta kis udvarunk utálatos, bűzös dudvákkal. A ház tetejéről lehullott a cserép, s a falakról lepattogott a vakolat. S jöttek borzasztó éjjelek. Kishúgaim álmukból hangosan fölsírtak. Apám meg édesanyám meggyújtották a gyertyát, és álomtalan, üres arccal néztek egymásra. Senki se tudta, mi történik, és mi fog történni. Csak én. Csak én. Richard, az állati, undok kamasz, pénteken kitépte az udvaron a fiatal fákat, és lassu tűzön megpirította a fehér cicát, az Anikóét. A kis állat irtózatosan vonaglott, amíg gyenge, rózsaszínű bőre barnára pörkölődött. Hogy sírtunk mindannyian. Richard pedig röhögve otthagyott bennünket. Éjjel betört a zsidó boltjába, és kiszedte a pénzt a fiókból. Elszaladt vele, és elszórta az utcán. Reggel az ágyában aludt, amikor láttuk, hogy át van lőve a tenyere. A csendőr lőtte át. Édesanyánk letérdelt az ágy mellé, és gyengéden lemosta a vért. Richard nyugodtan aludt. Ó, milyen utálatos volt. Körulállottuk és sirattuk Richardot, a szőke, piros képű fiúcskát. És szorongva vártuk mindannyian a fekete csöndet. Az édesapám egyszer kétségbeesve rákiáltott: - Richard! Te gaz, gonosz állat, menj közülünk, ne lássunk többé! Richard nem szólt semmit, de megette a húst, mind, ami a tálban volt. A húgaim sóvárogva nézték, amint felfalta az ételt egymaga. Az apám az édesanyámra tekintett. Könnyes volt a szemük. Láttam, hogy apám halálsápadt, reszket. Félt Richardtól. Fölugrottam és arcul ütöttem Richardot. Ő a falhoz vágott engem, és kirohant a szobából. Lázasan feküdtem az ágyamban. Még vérzett is a fejemen a bőr, ahogy Richard megcsúfolt. Akkor jött meg. Éjjel. Betörte az ablakot, s a szobában termett. A szemeim közé vigyorgott, és rikácsolva beszélt: - Fölgyújtottam az ispán házát, mert a lánya benn alszik a szobában, hófehér ágyban. A melle lassan emelkedik fel-le. Azután belekap az ágyába a tűz. Az én tüzem. Tüzes ágyban ébred föl. És a fehér lábát sötétbarnára csókolja a piros tűz. És kopasz lesz a feje is, mert a haja elég. Kopasz! Hallod, kopasz! Az ispán gyönyörű szőke lánya kopasz lesz. Elvittük Richardot az orvoshoz. Azt mondta, hogy Richard bolond. Miért lenne bolond? Miért éppen bolond? Nem, ő, nem. Jól tudom én azt. Elvittük a bolondokházába. Amikor észrevette, hogy az ápolók megfogják, nekik esett. Véresre verte valamennyit. Azok aztán megkötözték, és vaspálcákkal ütötték dühös káromkodások közben. Richard véres tajtékot köpött a szájából, és bömbölt. Ó, de hogyan, milyen iszonyatos, süvöltő hangon. Megtöltötte a hangja a levegőt, mérföldekre. Mikor apával hazautaztunk a tébolydából, észrevettem, hogy a vasúti kocsik sarkai is tele vannak azzal az iszonyatos hanggal. Ha odaértél az ujjaddal valahová, menten kitört az elrejtőzött szörnyű bömbölés. Richard még az éjjel hazaszökött. Széttörte az ablak vaspántjait. Leugrott az útra. A homloka bezúzódott. De azért hazajött. Szaladva. ...És nyomában a fekete csönd. Hajnal volt, három óra. Ébren voltam, amikor Richard hazaért. Jól hallottam mindent. A kapun mászott be. A fekete csönd pedig beborította a kis házunkat nedves, undok szárnyaival. A virágok elhervadtak a kertben. Az alvókat nehéz, kínos álom lepte meg. Csikorogtak az ágyak, nyögő, fájdalmas sóhajtások hallatszottak. Csak én voltam ébren, és füleltem. Richard halkan átsietett az udvaron. Bejött a szobánkba, ahol azelőtt együtt aludtunk. Én nem mertem mozdulni. De Richard nem is törődött velem. Zihálva ledőlt az ágyra, és aludt. Ezután úgy történt minden, ahogy a fekete csönd akarta. Ránehezedett a mellemre, és belebújt a vérem csöppjeibe. Irtózatos volt. Menekülni akartam tőle, de odakötözött az ágyamhoz, és károgva a fülembe súgott iszonyú rémségeket. Fölkeltem. Előkerestem a kötelet. Egy erős hurkot kötöttem rá, és odalopóztam Richard ágyához. Úgy éreztem, mintha az agyvelőmet és a vállaimat mázsás kövek nyomnák. A térdeim roskadoztak. Nagy, véres feje alatt átdugtam a kötelet, és belefűztem a végét a hurokba. Egy kicsit vártam. Richard mélyen hörgő lélegzettel aludt. Jól tudtam, hogy ha fölébred, megöl mindannyiunkat, hogy rá fog ütni öklével édesapánk szomorú arcára, hogy a hajuknál fogva végigvonszolja kis húgaimat az udvaron. Nem is haboztam hát egy pillanatig se. Teljes erővel nekifeküdtem a huroknak. Richard levegő után kapkodott, de nem ébredt föl; azután egy iszonyút nyögött, és kirugta az ágy fenekét. Állati nagy teste vonaglott a kezeim között, de nem sokáig. Egyszer csak hallottam, amint a fekete csönd elkezd kacagni. Örületesen, hangtalanul. Elöntött a hideg rettegés. Richard kihűlt teste összezsugorodott a kezeim közt. Gyertyát gyújtottam. Az ágyban egy kis gyönge gyermek feküdt. Szederjes kék arccal. Az én kis bolondom volt a szőke, piros kepű, petyegő Richard öcsem. És sötét szemei a végtelenbe néztek. Azt szeretném, hogy ne halljam többé ezt a kacajt, mert akkor fáj nekem a hátamban és fejemben, és nem akarom látni a kis Richard sötét szemeit, amelyek a végtelenbe merednek; mert ez összeszorítja a torkomat, és sohase tudok aludni. Egyáltalán, doktor úr, nem tudok rendesen aludni. bandi!te vagy magyarország legjobb zenésze! hejhó Elviszlek...és ne aggódj a tündér miat, elég csak akkor megtudnia hol vagy ha baj van addig meg biztos örülni fog a képeslapoknak. Amugy most télen nekem komoly problémáim voltak és én is ugy gondoltam hogy el KELL szöknöm minden áron...bele untam a körülöttem lévő környezetbe,az arcokba de leginkább az önsajnálatomba...Túl sokat aludtam és túl fáradt voltam tovább aludni...ugy gondoltam ha csak elindulok akármerre akkor a sors majd ugy is elhelyez valahol..talán máshol "hasznos tagja lehetek a társadalomnak" és nem egy zombie. Ezért én is sorba kérdeztem a barátaimat ki kisérne el...minden áron Prágába akartam menni! Volt aki meg is igérte de mikor észrevette hogy komolyan gondolom megijedt és inkább a családdal ment le a rokonokhoz...Neki megbocsátok mert bepotoltuk aztán! De én eltökélt maradtam és gondoltam mindenkép elmegyek...sajna még karácsony után is csak annyi pénzem volt hogy Ausztriába mehessek vonattal!(Mindenkép vonattal akartam menni és az nagyon drága volt...legalább is nekem) Arra gondoltam mindegy meddig jutok ugy is találkozok majd valakivel aki majd vagy munkát ajánl vagy összebarátkozok vele és tovább szállít akármerre! Nagyon hittem ebben! MOst már csak nevetek azon, milyen naiv voltam! Igazán már akkor tudtam hogy vissza fogok jönni a megbeszélt napon mikor felszáltam a nemzetközi gyorsra! De mégis milyen izgatott voltam! SAlzburgba mentem...azóte se tudom miért pont oda...tényleg nemtom!Sajna már második nap szinte teljesen elfogyott a pénzem (drága volt a sör) és nagyon praktikusnak találtam hogy folyton havazott...igy ettem is meg ittam is teljesen inygen!sokszor ugy gondoltam marhaság volt kijönni föleg egyedül és még a város is unalmas volt...szép de unalmas.De egyszer felmásztam a város melleti hegyre/dombra és leültem egy padra ami pont a városra nézett. Ha látáttok volna milyen gyönyörű volt. A város, a mellete lévő hegyek minden csupa-csupa tejszínhab...ott voltam vagy másfél órát...Aztán vissza mentem a diákszállóba A sorsról csak annyit: Magyar volt az egyik recepciós...teljesen elfelejtettem megkérdezni nincs-e munka a számomra!És össze barátkoztam egy Japán turistával...he-he azt mondta ő is aznap indul tovább mikor én...találjátok ki hova ment...Persze hogy Budapestre! Az egész utba a vonatozás volt a legjobb mint egy hosszú álom...nagyon imádtam...hülyének is néztek mindig mert mikor egy alagutba értünk én benttartottam a lélegzetemet és kivántam valamit...csak néha az alagut meghaladta a képeségeimet és mindenki furcsán nézett mikor csak azt halloták hogy levegő után kapkodok. Azt hittem hogy jobb lesz ha elmegyek, akkor minden rendbe fog jönni mikor visszatérek...hát minden csak jobban elcseszödött...de mégis csak megérte mert egy szimbólum a helyére került... Bocs mindenkitől ha untattam valakit is de jól esett visszagondolni Kézcsók mikor a doktor kikap a sorból és azt se tudom, hogy mi a nevem mikor a bálteremben elsül egy pisztoly és rám tapad egy vadidegen mikor a fejem fölött elhúz egy gép és a mélybe hull egy gyűrött kép mikor a kék angyal a falra ken küldhetne valaki dublőrt nekem mikor a körmöm falat kapar és a zűrzavar felkavar jól jönne, ha jönne hamar aki az ujja köré csavar mikor a lámpa kihűlt bolygó és hátba taszít egy forgóajtó mikor a sörbe beleköp egy törpe és forgolódsz csak körbe-körbe... mikor a pók rajtad landol hálót fon és vörösre karmol mikor a mámor hadat üzen küldhetne valaki dublőrt nekem Hello! bandi!te vagy magyarország legjobb zenésze! hahó jupim: mint valami hatalmas bálteremben, tipegsz körbe-körbe… nem találod a helyed. Kényelmetlenül helyezed el magad a téged körülölelő formákban és torkod szakadtából üvöltesz, de nem hallja senki… dühös vagy és szomorú… aztán hopp… hirtelen valaki felkap és rohan veled, messze-messze, el innen… már csak ti vagytok, ketten… nézed a nevető szemét, figyelsz, ő meg csak mesél… egy titokról… szép… belül lágy dallamok zengnek benned: „látod drágám az éjszaka egy nagy folyó partján titkon a füledbe suttogom itt vagyok csak veled míg a hajnal ránk talál vigyél el engem is az álmodba ha indulnál vigyél el ha indulnál”… arra gondolsz, „milyen jó most”, ölébe hajtod a fejed és lassan elnyom az álom… holnap csodaszép este vár rád, mert OTT LESZEL… kisvakond: az indiai utazásban azt hiszem pont az általad említett tündér fog megakadályozni… sóhaj… mégis kérlek mondd azt, hogy elviszel, még ha nem is igaz és sosem lesz valósággá; mond hogy elmenekülünk innen… az idézetet így kaptam: „ezt egy könyvben olvastam, egész nap a fejemben volt a szél miatt, meg miattad”… szóval nem tudom, hogy honnan származtatandó, de gyönyörű, nem?… bár igazad lenne… - - - Szepesi Attila: fekete szonáta marslakók nincsenek csak álombéli vicsorgó álcapofák hontalanok parázs tekintete falakon át vak botorkálók az elsötétített városban romok és lódögök szirtjein át halálba-vonulók felcicomázva mert ők azok reszketeg és reménytelen-feketén surrognak dalt és álmot rég feledve piros-zöld-sárga visszfényben az arcuk mint James Ensor farsangi képén a bolondok menetének de más égtáj ez más hamuünnep négy évtizeden át csak iránya biztos a részletek cserélhetők tipródó talpak a hóban az elődök sikolya az imbolygók alámerülése kalandok erdején át léptek-nélküli lépteik baljós tengerzúgása arcod az ablakon éjbe-kövült gyerekarc már rezzenetlen a táj billegő tornyokkal kigyúló ökörszekerekkel megtelik néptelen falvakon át horgas menekülőkkel testük elfoszló bűze után hogy visszafakulnak a szemhéjadra-vetítve ember-e ordas-e mind ásvány-éjben feketéllő a járdaszélre lökve elszéledt lomjaink rongybábok lucskos csizmák cetlik ákombákom betűkkel írva növényindákkal-sürgő hómezőn leányarc dadogó vénasszony-arccal elkeveredik olvashatatlan évek éjek alámerülések csak az ő motyogásuk igaz csak az ágak naponta szélbe-kocódó morzejelei valaki visszanéz görbedt marionett-figura szempárja kinagyított tükrén bizonytalan és pontosan zöld légy dönög hogy visszanéz-e s néz-e akárhová vagy befele fürkész tudja-e valaki tanútlan tűzfalakon esőpiszok-térképre hadonászó üres órákon dünnyög elmálló léptek után nincs tenger éj-nap-suhogás csak a szárnyak erőtere hallik a légben ahogy két örvény összecsapódva teremteni-ölni elindul bárhova térjen az erdő pusztakopár lesz magja kipendül lombokká terebélyesül újra a feledtek üszke fölött kifakad csápot-pikkelyt-tollat teremni ember-előtti-utáni zenét - - - csóközön Megmondom nektek mi kell ide. Egy olyan hogy ne lehessen végtelen hosszú üzeneteket beírni, mert egyesek itt az egész Háború és békét bekopipésztelik. Ha valaki tudja, hogy holnap Sárbogárdon hol lesz a koncert és mikor kezdődik, akkor lsz írja meg. Köszi. jupim: nem nem nem és nem!!! (-> heves tiltakozás a kisbuta megnevezés ellen) az egyebeket pediglen már elmondottam néked valamelyik szünetben… mélyről feltörő sóhaj után mondom neked: „-gyere velem!” és erre azt kell mondanod, hogy „-megyek veled messze”… te tudod mi ez… sőt rajtam kívül csak Te tudod igazán. és ez jó érzés… himmel most nem értek véled egyet… ritka, de imígyen vagyon. kisvakond: plíííz, ne hagyjatok itt! 1: india 2: jupi megígérte nekem, hogy együtt szökünk meg, szóval kötelesek vagytok engem is elvinni („vigyél el, ha indulnál” - :) )…”egyebek”: a zantedeschia aethiopica = kála… így már biztos tudod: gyönyörű, kecses, lágy fehér virág… (szeretnék ilyen szép lenni…- kacc.) olyan mint valami végtelenül szomorú fiatal lány… a fák pedig… sóhaj… sokszáz oldalas regény mindegyik… talán fel sem fogható, hogy valójában mekkora csodái a Világnak… Ma a Duna parton jöttem haza. Ballagtam a vízparti fák mellett, lefeküdtem a fűbe, pedig még nyirkos volt és hűvösen cirógatta a vállam, de akkor jól esett ez a kellemes borzongás… behunytam a szemem és figyeltem… de nem hallottam… pontosabban hallottam, de nem értettem: mit mondanak a fák… elszomorít. Nem is olyan régen még minden apró nesz érthető mondatként jutott el a fülembe, tudtam mit jelent ez a halk susogás… most már nem megy… vacak… miért veszik ki ez a meseszép érzék az emberből egy gusztustalan fekélyesedő seb hatására, ami mögött nincs más csak kongó és tátongó sötét űr. Csömör… pfuj… ááá… ami kurt vonnegutot illeti: még nem olvastam tőle semminemű irományt… viszont ismertem (na jó, ez nem igaz, de nem találok ennél megfelelőbb szót) egy személyt, aki rengeteget idézett nékem különböző regényeiből… akart is nékem hozni, hogy olvassam el, de aztán rájött, hogy nekije csak angol példányai vagynak… szóval akkor ez elmaradt, most meg különböző asszociációk miatt még halogatom… ehhez még erőt kell gyűjtenem… … visszatérve egy kicsit a fákra. Ez olyan szép: „úgy szeretnélek szeretni, mint a szél a fűzfákat. átfújni az ágaikon, összeborzolni azokat, de nem kapaszkodni és nem bántani” … Jók vagytok skacok csak keveset koncerteztek Tolna megyében és azon belül pakson jó lenne mihamarab. Csá! kisspí boszi! lehet hogy nincs billentyűzete.csak egy egér.lehet hogy ő az egér.vagy féreg...bélféreg akkor szarban van tényleg sikerült tönkretennie a vendégkönyvet.és ennek örül.minket utál?vagy a zenét?ő mit hallgat? náksy és brunnert? biztos még buffalóban is mindenkinél alacsonyabb és ezt nem tudja feldolgozni.vagy azt nem szereti hogy itt foglalkoznak egymással az emberek,és náluk ilyen nincs? egyáltalán elolvassa az írásokat? leány,vagy fiú?mert ha lány akkor ez hihetetlen. a jó mű azért (is) jó, mert ha hallod/olvasod/látod, és nem gondolkodsz, akkor is jól szórakoztál; és ha leteszed a könyvet és elgondolkodsz egy picit, hogy "hát igen, ez most velem is így van, és miért nem hallgatok xy-re?" - akkor meg duplán jó. borz ezért jó. (vkinek üzenem - kisvakond? nem biztos) kedves kkkisbuta!:P mi lenne, ha nem rendeznél több emlékezzünk-estét?így télleg elég nehéz továbblépni.direkt nehezíted magadnak? csók hejhó… kisvakond: mi leszel következő életedben?… egy zantedeschia aethiopica?… mert persze az gyönyörű + ha névnapom leszen és valaki a kezembe nyom, én borzasztóan fogok Neked örülni, de lássuk be, hogy ez számodra nem túl nagy lelki fejlődés. miért nem akarsz emberként élni?… szép tud ám lenni, bármilyen nehéz elhinni. himmel és jupiterkuszom: ez szerintem teljesen egyértelmű… mennyivel misztikusabb és csodálatosabb lenne, ha úgymond létezne szerelem, boldogság, ilyenek… jó dolog elhitetni magaddal, hogy ez most valami hűdehajde és széttép belül és egyebek… én is azt mondom, kár hogy nem így van… kicsit illúzióromboló. csak és kizárólag jupimnak: NEM VAGYOK KISBUTA!!! (és Kisbutaaaaaaaaa sem) ezzel szemben te valóban „ős zsarnok” vagyol :P a minden oké túlzás (a tegnap estémet elvarázsoltam, szépnek indult: méz, fahéj, vanília… gyertyák fénye táncolt a szememben, de aztán elvesztem az emlékeimben… az lett a vége, hogy belezuhantam egy mély, sötét verembe… sóhaj) „mélyűr”… nem tudom… talán… lehet szép is, de nekem túl sokat mesélt róla…és én is túl sokat jártam azon a helyen, csak nem adtam neki nevet… (lélektan II, könnycseppnyi boldogság, cím nélkül, téli mese, élet értelme és az önarckép vége, mind-mind ott van valahol)… túl, túl, túl… a név lehet, hogy nem a legtalálóbb, de lentebb van, mint gondolod. „kátránytenger”… ha így jobban tetszik… szökjünk meg! kéééérlek!!! Csóközön: kék kanalas kislány A függöny mintái elindulnak: apák és gyilkosok, írják. Kinézel az ablakon: a földön mindenütt kivert fogak. Úszó vergődik az örvény tölcsérében, a víz zubog, hörög. Szádból sugárban fröccsen a vér. Piros fogkeféd megfesti a fényt. A lefolyóban a pók teste pörög. Kiszórták a csirkének a kukoricát. Ágak és gyökerek olvasod reggel a lapban. Gyökerek és ágak. Átléptél a tükrön. A világot megszelidíti a reggel. (kodolányi gyula: ágak és gyökerek) - hozzáfűzés: elég ha behunyod a szemed; a reggel tovaszáll… -kacc. Jupiter! Tudom hogy ők nem tehetnek róla...de kicsit illuzió romb |
|
kék kanalas kisnovella
2003-06-02 15:59:59
|
hejhó A Nagy Detektív írószobájában ült. Hosszú, zöld köpeny volt rajta, a köpenyén, gombostűvel odaerősítve, fél tucat titkos irat. Három-négy pár álszakáll függött mögötte, a szakálltartóra aggatva. Kék pápaszem, autótülök és néhány messzelátó, karnyújtásnyira, hogy mindig kéznél legyenek. Fél perc alatt át tudott öltözni ilyen formán. Oldalt egy széken három deci kokain, egy tőr, két liter kloroform. Vonásai tökéletesen elleplezték gondolatait. Titkosírások hevertek előtte az asztalon. A Nagy Detektív egymás után tépte fel a borítékokat, megfejtette őket, és a titkosírások számára fenntartott papírkosárba hajigálta, percenként többször. Kopogtak. A Nagy Detektív pillanat alatt balerinának öltözött át, fekete álszakállat ragasztott, aztán kiszólt: - Szabad! A titkár lépett be. - Ha! – kiáltott a detektív. – Ön az! Gyorsan ledobta az álruhát. - Főnök úr – szólt a fiatalember izgatottan -, rejtély történt. -Ha! – bólintott a Nagy Detektív felragyogó szemmel. - De remélem, olyan, mellyel szemben tehetetlenül áll a kontinens egyesített rendőrsége? - Parancsára, teljességgel tehetetlenek. Több rendőrfőnök öngyilkosságot követett el. - Úgy. S vajon a rejtélyes bűntény páratlan-e a maga nemében, miszerint hasonló eset nem fordult elő a londoni rendőrség évkönyveiben? - Parancsára, igenis. - S felteszem, hogy olyan személyiségek vannak érdekelve, akiknek a nevét csak gondos szájöblögetés után meri ajkára venni az üggyel kapcsolatban? - Úgy van. - Úgy veszem ki szavaiból, hogy a legmagasabb diplomácia képviselői szerint beláthatatlan következményei lehetnek a dolognak, elannyira, hogyha nem találjuk meg a rejtély kulcsát, percek kérdése csak, hogy Anglia kénytelen hadat üzenni Európa kapcsolt államainak. A hű titkár bólintott. - S végre – folytatta a Nagy Detektív -, felteszem, hogy fényes nappal követték el a rejtélyt, például az Angol Bank bejárata előtt vagy a Főrendiház ruhatárában, a rendőrség szeme láttára? - Minden rendben van, főnök úr. A rejtély betartotta az összes feltételeket. - Jó! Vegye fel ezt az álruhát, kapja magára ezt a barna álszakállat, és beszéljen. A titkár gyorsan beleugrott egy előkészített püspöki reverendába, majd előredőlve súgta a Nagy Detektív fülébe: - Württemberg hercegét elrabolták. A Nagy Detektív úgy ugrott fel a karszékéből, mintha alulról megrúgták volna. Elrabolt herceg! Egy Bourbon! Európa egyik legrégibb családja! Ez valóban neki való rejtély volt, az ő analitikus módszere számára kiagyalva. Villámgyorsan működni kezdett. - Megálljunk! – kiáltott. – Honnan tudja ön ezt? A titkár táviratot nyújtott át szótlanul. A párizsi rendőrprefektus távirata volt. Ez állt rajta: „Württemberg hercegét ellopták. A tettes London felé tart. Okvetlenül szükségünk van rá a kiállítás megnyitó ünnepére. Ezer font jutalom.” Tehát íme! A herceget ellopták, ugyanakkor, mikor a kiállítás a legnagyobb politikai események központjába helyezte személyét. A Nagy Detektívnél gondolkodni és cselekedni éppen úgy a pillanat műve volt, mint cselekedni és gondolkodni. Olyan gyakorlata volt abban, hogy úgyszólván egyszerre csinálta mind a kettőt. - Azonnal sürgönyözzön Párizsba: kérjük a herceg személyleírását. A hű titkár néhány szem purgót vett be, meghajtotta magát és eltűnt. Ugyanakkor gyenge kaparászás volt hallható az ajtó felől. Látogató érkezett. Óvatosan négykézláb lépett a szobába. Fejére és vállaira szenescsöbröt borított, hogy a figyelmet magáról elterelje. A szoba közepére mászott. Aztán felállt. Szent Isten! Anglia miniszterelnöke állt a Nagy Detektív előtt. - Ön az! – ennyit mondott a N. D. - Én – vallotta be pirulva a miniszterelnök, nyakkendője csücskét harapdálva zavarában. - A württembergi herceg ügyében? A kancellár megdermedt. - Honnan tudja? A Nagy Detektív rejtelmesen mosolygott negyedik számú álszakállába. - Nos hát, igen – kezdte a kancellár. – Nem tűrök semmiféle titkolózást. Érdekelve vagyok, súlyosan érdekelve. Kutassa fel az ellopott herceget, küldje Párizsba, s én megtetézem a kitűzött jutalmat ötszáz fonttal, tekintve a jótékony célt. De jól vigyázzon – tette hozzá, miközben elhagyta a helyiséget, rendbe hozta álruházatát -, a tettesek meg ne próbálják nyírni a farkát! Úgy tehát! Megnyírni a farkát! A Nagy Detektív agyában forrni kezdtek a gondolatok. Tehát összesküvésről van szó. Újabb kaparászás az ajtón. Újabb látogató érkezett. Ki se kellett nyitni az ajtót, a kulcslyukon mászott be, kígyózva hosszú, vörös burkolatában. Cikkcakk vonalban végigmászott a falon, a szőnyegen, az íróasztal előtt felegyenesedett. Szent isten! A canterburyi érsek! - Kérem szentségedet, üljön le! – mondta udvariasan a Nagy Detektív. – Üljön le, vagy feküdjön le, ahogy jól esik, csak ne fárassza magát ezzel az állással. Az érsek gyorsan kibújt a krokodilbőrből, a szakálltartóra dobta, s fáradtan sóhajtott fel. - A württembergi herceg ügyében van szerencsém, ha nem csalódom? A hercegérsek ámulva tekergett. Varázslat volt ez? - Igen – vallotta be végre. – nagy dolgok forognak kockán. Csak azért jöttem, hogy megmondjam: a nővérem okvetlenül beszélni akar önnel. Idejön, még ma. Minden ezen múlik, egész vagyona. Vissza kell küldenie Párizsba a herceget, különben mindannyian tönkremegyünk. A hercegérsek gyorsan felhúzta a krokodilbőrt, lefeküdt a földre, és tekeregve kimászott az ablakon, közben dorombolva és nyávogva, mert a krokodil mégis feltűnő volt. A Nagy detektív részvéttel nézett utána. – Tehát Dashleigh hercegnőről van szó! – mormogta a fülén keresztül. Bármennyire jártas volt arisztokrata körökben, ezúttal úgy érezte, szokatlanul bonyolult ármányok hálózatába került. Az ajtót erősen verték kívülről. Gróf Dashleigh hercegnő lépett be. Bundájába burkolózva, feje búbjától talpa hegyéig. Anglia legszebb asszonya volt a grófnő. Ellentmondást nem tűrő léptekkel sietett a szoba közepére. Megragadott egy széket, háromszor megforgatta a levegőben, letette és ráült. Mindig ilyen gőgös volt! Közben másik kezével lekapta gyémánttiaráját, s a gyémánttiara-tartóra hajította könnyedén, míg a gyöngynyaklánc-tartón gyöngy nyakláncát helyezte el. - A württembergi herceg, ha nem csalódom… - kezdte a Nagy detektív. - Igen, undok kis dög! – sziszegte a bárgrófnő, utálattal köpve ki gyémánt köpőcsészéjébe, amit egyik kezében tartott. Tehát így! Újabb bonyodalom. Anélkül, hogy szerelmét bővebben megindokolná, a hercegnő undok kis dögnek nevezte e Bourbon-sarjadékot! - Úgy látom hercegnő, ön érdekelve van. - Érdekelve! – sziszegte a grófnő. – Ez nem kifejezés! Hiszen én szopattam a nyavalyást! - Kicsodát? – hüledezett a Nagy Detektív, igyekezvén uralkodni arcvonásain. - Őt, azt a dögöt – sziszegte az őhercegné -, tízezer fontot tettem rá, jól néznék ki, ha nem érkeznék meg idejében Párizsba. Figyeljen ide. Ha a herceget lefülelik, vagy lenyírják a farkát, vagy a hasa alatt eltüntetik a foltot, akkor inkább dögöljön meg! A Nagy Detektívnel a falhoz kellett támaszkodnia, hogy el ne vágódjék. Így vagyunk tehát! A szép nő hidegvérrel küldené halálba a herceget, ő, aki szintén királyi sarj, hisz egész vagyonát egy royalista összesküvésnek köszönheti – s akinek csalhatatlan politikai ösztöne mégis megsúgta, hogy az öröklött születési jegyeinek eltüntetése a herceg testéről kockáztatja számára a francia nép rokonszenvét! A hercegnő felcsatolta a diadémont. Eltávozott. A titkár lépett be. - Három sürgönyöm van Párizsból – kezdte-, mondhatom rendkívüli tratalommal. Először az egyiket nyújtotta át. Így hangzott: „ Princnek hosszú, szőrös a pofája, füle lekonyult, teste hosszú, hátsó lábai rövidek.” Elolvasta a következő sürgönyt: „Princ könnyen felismerhető sajátságos vonításáról.” S végre a harmadikat: „Princ háta közepén fehér szőrpamacs látható.” A két ember egymásra nézett. A rejtély csakugyan tébolyító volt – szinte megoldhatatlannak látszott. A Nagy Detektív tért először magához. - Kérem az ötödik számú báli belépőmet – mondta ridegen. – Ezeket a nyomokat követni kell. – Egy pillanat alatt szételemezte s megint összeragasztotta az eshetőségek szálait. - Nyilván fiatal emberről van szó – dörmögte maga elé – elzüllött, tönkrement emberről, s ezek a jelek elégségesek ahhoz, hogy megleljem őt. Felállt. Hosszú, fekete köpenybe burkolózott, amihez ősz pofaszakáll és vörös szemüveg járt. Ebben a tökéletes álruhában elhagyta az irodát. Megkezdte a nyomozás nagy művét. Négy nap alatt felkutatta London minden zugát. Megjelent minden estélyen, bement minden kávéházba. Mindenütt egy stampedli rumot rendelt. Néhol matróznak mutatta magát, néhol katonának. Ha kellett lelkésztraktusban hatolt be exkluzívabb helyekre, de ebben a minőségben se szenteltek annyi figyelmet rá, hogy felismerjék. A nyomozásnak nem volt eredménye. Bárkit tartóztatott le azzal a gyanúval terhelten, hogy ő princ, szabadon kellett bocsátani. Volt olyan, akiinek szőrös volt a pofája, de annak meg nem volt fehér pamacs a hátán. Másnak volt pamacs, de az meg nem akart vonítani. Egyik se volt hát az ifjú Bourbon. A Nagy Detektív folytatta a nyomozást. Nem talált semmi figyelemreméltót. Éccaka, titokban, meglátogatta a miniszterelnök házát. Átkutatta padlástól pincéig. Megnézte az ablakok fesztávolságát, az ajtók vastagságát. Felemelte a szőnyeget. Megvizsgálta a vízcsapok tömítését. Átkopogtatta a bútorokat. Nem talált semmit. Ugyanígy hatolt be észrevétlen a hercegprímás palotájába. Ministránsgyermeknek öltözve részt vett a misén. Nem talált semmit. Végre Dashleigh hercegnő kastélyára került a sor. Szobalánynak öltözve állott a hercegnő szolgálatába. Ekkor történt, hogy olyan nyomot fedezett fel, ami alkalmasnak látszott a rejtély megoldására. A hercegnő hálószobájának falán széles, bekeretezett rézkarc lógott. Alatta nyomtatásban a címe: württemberg-princ A kép egy dakszlit ábrázolt. Hosszú test, fityegő fülek, hosszú farok, rövid hátsó lábak- mindez nyilvánvalóan rávallott. Mint egy villámcsapás- alig két perc kellett hozzá – a nagy Detektív agyábanvilágosság gyúlt. Megfejtette a titkot! Princtehát nem ember, hanem kutya!!! Szobaleány jelmeze fölé gyorsan kéményseprő-egyenruhát borítva, kisietett a házból. Autóba pattant, s néhány perc alatt otthon volt. - Megvan! – súgta a titkárnak. – Megoldottam a rejtélyt!… Összeegyeztettem a szálakat!… A tiszta analízis megsegített!… Figyeljen csak. Hátsó lábak; fehér szőrfolt a háton; szőrös pofa; na?!… nem emlékezteti magát valamire ez a személyleírás? - Semmire – rázta fejét a Nagy Titkár-, az eset reménytelennek látszik. A Nagy Detektív elnézően mosolygott. - Pedig a dolog roppant egyszerű, kedves öregem. Württemberg Princ nem ember, hanem kutya, méghozzá dakszli, kutyaverseny-pályázó. Dashleigh hercegnő nevelte fel, az értéke huszonötezer font, és kilátása van, hogy a tízezer fontos díjat is megnyerje a párizsi kutyakiállításon. Nos? Gondolhatja, hogy… A Nagy Detektív szavait éles asszonyi sikoltás metszette félbe. - Jézus Mária! A hercegnő rontott a szobába. Arca vad rémületet árult el. Diadémja rendetlenül csüngött hajába. Haja arcába. Gyöngysorai csörögtek. Kezeit tördelte, és nyöszörgött. - Levágták a farkát! – lihegte. – Lenyírták a hátát!… Mit tegyek most?… Tönkre vagyok téve!… - Asszonyom – mondta a Nagy Detektív hidegen, mint egy ércszobor. – Szedje össze magát. Talán meg tudom menteni. - Ön?!… - Én!… - Hogyan? - Hallgasson meg. Princet be kell mutatni a párizsi kutyakiállításon. A hercegnő bólintott. - A vagyonát tette fel rá, igaz? A hercegnő kettőt bólintott. - A kutyát ellopták, Londonba vitték, levágták a farkát, lenyúzták a hátát. Elbámulva ezen az éleslátáson, a hercegnő hármat bólintott, négyet bólintott, ötöt bólintott, aztán már abba se hagyta, úgy belejött. -És most tönkrement, nemde? - Tönkre – lihegte két bólogatás közt a hercegnő, és a szőnyegre roskadt, miközben a gyöngyök szétgurultak. - Asszonyom – mondta a Nagy Detektív -, nincs minden veszve. Kiegyenesedett, teljes magasságában. Vonásain kérlelhetetlen hajthatatlanság lenyomata tükröződött. Anglia becsülete, Anglia legszebb asszonyának vagyona forgott kockán! - Én megteszem! – suttogta maga elé. - Álljon fel asszonyom – folytatta aztán szelíden. – Ne féljen, ne tartson semmitől immár!… én elvállalom a kutya szerepét! Ezen az éjszakán a Nagy detektív titkárjával együtt hajóra szállt a csatorna calais-i kikötőjében. Négykézláb ment fel a fedélzetre, hátán szürke kabáttal. Titkárja rövid póráz végét tartotta kezében, melynek örve a Nagy Detektív nyakába volt erősítve. Élénken csaholva ugatta a hullámokat, s néha megnyalta a hű titkár kezét. - Milyen szép kutya! – mondták az utasok. Egész testét szőr borította, amit gondosan összeválogatva ragasztott fel a jól szabott kutyabőrre. Hátán a fehér pamacs tökéletes volt. Automatikusan mozgatható kutyafarka hűen követte minden gondolatát. Mély, fekete szemei okosan, hűségesen néztek fel a szemlélő arcára. Az első nap minden rokonszenv mellette tüntetett. - Quel beau chien! – kiáltották a franciák. - Was für ein Hund! – kiáltották a németek. A Nagy Detektív megnyerte az első díjat! A hercegnő vagyona megmentve! Sajnos, a Nagy Detektív elfelejtette befizetni a kutyaadót, minek következtében másnap elfogta a sintér, és agyonlőtte. Ezt csak mellékesen jegyezzük fel, mint olyan részletet, ami nem tartozik szorosan történetünk keretébe. először is üdvözlet bonyeknak & hibusnak, akik túlélték az erdei táborozást és újra közöttünk lesznek fellelhetőek! :) - - - kisvakond: Nyelem… nyelem és a torkomra forr; fojtogat. Előveszem a kis fehér szárnyaimat a szekrényből és „verdesek, de testem már túl kövér”, vagy ha mégis felcsücsülök az álmaim hátára és a magasba emelkedem, hogy végre tényleg elmenjek innen, jön egy repülőgép és elüt, visszazuhanok… különböző képzetekből állnak a napjaim, de hiányzik belőlem valami… képtelen lennék egyedül elindulni az úton, felszállni egy vonatra és menni-menni, amíg jól esik (és amíg az anyagi kereteim engedik)… nem igazán tudnám megmagyarázni a miértjét… talán félek a „szabadságtól”… furcsa… viszont nagyon tetszett amit írtál, Te valóban érdekes ember vagy ( a szó pozitív értelmében)… - - - lassan kúszik bennem a fáradtság… bandi!te vagy magyarország legjobb zenésze! hejhó Elviszlek...és ne aggódj a tündér miat, elég csak akkor megtudnia hol vagy ha baj van addig meg biztos örülni fog a képeslapoknak. Amugy most télen nekem komoly problémáim voltak és én is ugy gondoltam hogy el KELL szöknöm minden áron...bele untam a körülöttem lévő környezetbe,az arcokba de leginkább az önsajnálatomba...Túl sokat aludtam és túl fáradt voltam tovább aludni...ugy gondoltam ha csak elindulok akármerre akkor a sors majd ugy is elhelyez valahol..talán máshol "hasznos tagja lehetek a társadalomnak" és nem egy zombie. Ezért én is sorba kérdeztem a barátaimat ki kisérne el...minden áron Prágába akartam menni! Volt aki meg is igérte de mikor észrevette hogy komolyan gondolom megijedt és inkább a családdal ment le a rokonokhoz...Neki megbocsátok mert bepotoltuk aztán! De én eltökélt maradtam és gondoltam mindenkép elmegyek...sajna még karácsony után is csak annyi pénzem volt hogy Ausztriába mehessek vonattal!(Mindenkép vonattal akartam menni és az nagyon drága volt...legalább is nekem) Arra gondoltam mindegy meddig jutok ugy is találkozok majd valakivel aki majd vagy munkát ajánl vagy összebarátkozok vele és tovább szállít akármerre! Nagyon hittem ebben! MOst már csak nevetek azon, milyen naiv voltam! Igazán már akkor tudtam hogy vissza fogok jönni a megbeszélt napon mikor felszáltam a nemzetközi gyorsra! De mégis milyen izgatott voltam! SAlzburgba mentem...azóte se tudom miért pont oda...tényleg nemtom!Sajna már második nap szinte teljesen elfogyott a pénzem (drága volt a sör) és nagyon praktikusnak találtam hogy folyton havazott...igy ettem is meg ittam is teljesen inygen!sokszor ugy gondoltam marhaság volt kijönni föleg egyedül és még a város is unalmas volt...szép de unalmas.De egyszer felmásztam a város melleti hegyre/dombra és leültem egy padra ami pont a városra nézett. Ha látáttok volna milyen gyönyörű volt. A város, a mellete lévő hegyek minden csupa-csupa tejszínhab...ott voltam vagy másfél órát...Aztán vissza mentem a diákszállóba A sorsról csak annyit: Magyar volt az egyik recepciós...teljesen elfelejtettem megkérdezni nincs-e munka a számomra!És össze barátkoztam egy Japán turistával...he-he azt mondta ő is aznap indul tovább mikor én...találjátok ki hova ment...Persze hogy Budapestre! Az egész utba a vonatozás volt a legjobb mint egy hosszú álom...nagyon imádtam...hülyének is néztek mindig mert mikor egy alagutba értünk én benttartottam a lélegzetemet és kivántam valamit...csak néha az alagut meghaladta a képeségeimet és mindenki furcsán nézett mikor csak azt halloták hogy levegő után kapkodok. Azt hittem hogy jobb lesz ha elmegyek, akkor minden rendbe fog jönni mikor visszatérek...hát minden csak jobban elcseszödött...de mégis csak megérte mert egy szimbólum a helyére került... Bocs mindenkitől ha untattam valakit is de jól esett visszagondolni Kézcsók mikor a doktor kikap a sorból és azt se tudom, hogy mi a nevem mikor a bálteremben elsül egy pisztoly és rám tapad egy vadidegen mikor a fejem fölött elhúz egy gép és a mélybe hull egy gyűrött kép mikor a kék angyal a falra ken küldhetne valaki dublőrt nekem mikor a körmöm falat kapar és a zűrzavar felkavar jól jönne, ha jönne hamar aki az ujja köré csavar mikor a lámpa kihűlt bolygó és hátba taszít egy forgóajtó mikor a sörbe beleköp egy törpe és forgolódsz csak körbe-körbe... mikor a pók rajtad landol hálót fon és vörösre karmol mikor a mámor hadat üzen küldhetne valaki dublőrt nekem Hello! bandi!te vagy magyarország legjobb zenésze! hahó jupim: mint valami hatalmas bálteremben, tipegsz körbe-körbe… nem találod a helyed. Kényelmetlenül helyezed el magad a téged körülölelő formákban és torkod szakadtából üvöltesz, de nem hallja senki… dühös vagy és szomorú… aztán hopp… hirtelen valaki felkap és rohan veled, messze-messze, el innen… már csak ti vagytok, ketten… nézed a nevető szemét, figyelsz, ő meg csak mesél… egy titokról… szép… belül lágy dallamok zengnek benned: „látod drágám az éjszaka egy nagy folyó partján titkon a füledbe suttogom itt vagyok csak veled míg a hajnal ránk talál vigyél el engem is az álmodba ha indulnál vigyél el ha indulnál”… arra gondolsz, „milyen jó most”, ölébe hajtod a fejed és lassan elnyom az álom… holnap csodaszép este vár rád, mert OTT LESZEL… kisvakond: az indiai utazásban azt hiszem pont az általad említett tündér fog megakadályozni… sóhaj… mégis kérlek mondd azt, hogy elviszel, még ha nem is igaz és sosem lesz valósággá; mond hogy elmenekülünk innen… az idézetet így kaptam: „ezt egy könyvben olvastam, egész nap a fejemben volt a szél miatt, meg miattad”… szóval nem tudom, hogy honnan származtatandó, de gyönyörű, nem?… bár igazad lenne… - - - Szepesi Attila: fekete szonáta marslakók nincsenek csak álombéli vicsorgó álcapofák hontalanok parázs tekintete falakon át vak botorkálók az elsötétített városban romok és lódögök szirtjein át halálba-vonulók felcicomázva mert ők azok reszketeg és reménytelen-feketén surrognak dalt és álmot rég feledve piros-zöld-sárga visszfényben az arcuk mint James Ensor farsangi képén a bolondok menetének de más égtáj ez más hamuünnep négy évtizeden át csak iránya biztos a részletek cserélhetők tipródó talpak a hóban az elődök sikolya az imbolygók alámerülése kalandok erdején át léptek-nélküli lépteik baljós tengerzúgása arcod az ablakon éjbe-kövült gyerekarc már rezzenetlen a táj billegő tornyokkal kigyúló ökörszekerekkel megtelik néptelen falvakon át horgas menekülőkkel testük elfoszló bűze után hogy visszafakulnak a szemhéjadra-vetítve ember-e ordas-e mind ásvány-éjben feketéllő a járdaszélre lökve elszéledt lomjaink rongybábok lucskos csizmák cetlik ákombákom betűkkel írva növényindákkal-sürgő hómezőn leányarc dadogó vénasszony-arccal elkeveredik olvashatatlan évek éjek alámerülések csak az ő motyogásuk igaz csak az ágak naponta szélbe-kocódó morzejelei valaki visszanéz görbedt marionett-figura szempárja kinagyított tükrén bizonytalan és pontosan zöld légy dönög hogy visszanéz-e s néz-e akárhová vagy befele fürkész tudja-e valaki tanútlan tűzfalakon esőpiszok-térképre hadonászó üres órákon dünnyög elmálló léptek után nincs tenger éj-nap-suhogás csak a szárnyak erőtere hallik a légben ahogy két örvény összecsapódva teremteni-ölni elindul bárhova térjen az erdő pusztakopár lesz magja kipendül lombokká terebélyesül újra a feledtek üszke fölött kifakad csápot-pikkelyt-tollat teremni ember-előtti-utáni zenét - - - csóközön Megmondom nektek mi kell ide. Egy olyan hogy ne lehessen végtelen hosszú üzeneteket beírni, mert egyesek itt az egész Háború és békét bekopipésztelik. Ha valaki tudja, hogy holnap Sárbogárdon hol lesz a koncert és mikor kezdődik, akkor lsz írja meg. Köszi. jupim: nem nem nem és nem!!! (-> heves tiltakozás a kisbuta megnevezés ellen) az egyebeket pediglen már elmondottam néked valamelyik szünetben… mélyről feltörő sóhaj után mondom neked: „-gyere velem!” és erre azt kell mondanod, hogy „-megyek veled messze”… te tudod mi ez… sőt rajtam kívül csak Te tudod igazán. és ez jó érzés… himmel most nem értek véled egyet… ritka, de imígyen vagyon. kisvakond: plíííz, ne hagyjatok itt! 1: india 2: jupi megígérte nekem, hogy együtt szökünk meg, szóval kötelesek vagytok engem is elvinni („vigyél el, ha indulnál” - :) )…”egyebek”: a zantedeschia aethiopica = kála… így már biztos tudod: gyönyörű, kecses, lágy fehér virág… (szeretnék ilyen szép lenni…- kacc.) olyan mint valami végtelenül szomorú fiatal lány… a fák pedig… sóhaj… sokszáz oldalas regény mindegyik… talán fel sem fogható, hogy valójában mekkora csodái a Világnak… Ma a Duna parton jöttem haza. Ballagtam a vízparti fák mellett, lefeküdtem a fűbe, pedig még nyirkos volt és hűvösen cirógatta a vállam, de akkor jól esett ez a kellemes borzongás… behunytam a szemem és figyeltem… de nem hallottam… pontosabban hallottam, de nem értettem: mit mondanak a fák… elszomorít. Nem is olyan régen még minden apró nesz érthető mondatként jutott el a fülembe, tudtam mit jelent ez a halk susogás… most már nem megy… vacak… miért veszik ki ez a meseszép érzék az emberből egy gusztustalan fekélyesedő seb hatására, ami mögött nincs más csak kongó és tátongó sötét űr. Csömör… pfuj… ááá… ami kurt vonnegutot illeti: még nem olvastam tőle semminemű irományt… viszont ismertem (na jó, ez nem igaz, de nem találok ennél megfelelőbb szót) egy személyt, aki rengeteget idézett nékem különböző regényeiből… akart is nékem hozni, hogy olvassam el, de aztán rájött, hogy nekije csak angol példányai vagynak… szóval akkor ez elmaradt, most meg különböző asszociációk miatt még halogatom… ehhez még erőt kell gyűjtenem… … visszatérve egy kicsit a fákra. Ez olyan szép: „úgy szeretnélek szeretni, mint a szél a fűzfákat. átfújni az ágaikon, összeborzolni azokat, de nem kapaszkodni és nem bántani” … Jók vagytok skacok csak keveset koncerteztek Tolna megyében és azon belül pakson jó lenne mihamarab. Csá! kisspí boszi! lehet hogy nincs billentyűzete.csak egy egér.lehet hogy ő az egér.vagy féreg...bélféreg akkor szarban van tényleg sikerült tönkretennie a vendégkönyvet.és ennek örül.minket utál?vagy a zenét?ő mit hallgat? náksy és brunnert? biztos még buffalóban is mindenkinél alacsonyabb és ezt nem tudja feldolgozni.vagy azt nem szereti hogy itt foglalkoznak egymással az emberek,és náluk ilyen nincs? egyáltalán elolvassa az írásokat? leány,vagy fiú?mert ha lány akkor ez hihetetlen. a jó mű azért (is) jó, mert ha hallod/olvasod/látod, és nem gondolkodsz, akkor is jól szórakoztál; és ha leteszed a könyvet és elgondolkodsz egy picit, hogy "hát igen, ez most velem is így van, és miért nem hallgatok xy-re?" - akkor meg duplán jó. borz ezért jó. (vkinek üzenem - kisvakond? nem biztos) kedves kkkisbuta!:P mi lenne, ha nem rendeznél több emlékezzünk-estét?így télleg elég nehéz továbblépni.direkt nehezíted magadnak? csók hejhó… kisvakond: mi leszel következő életedben?… egy zantedeschia aethiopica?… mert persze az gyönyörű + ha névnapom leszen és valaki a kezembe nyom, én borzasztóan fogok Neked örülni, de lássuk be, hogy ez számodra nem túl nagy lelki fejlődés. miért nem akarsz emberként élni?… szép tud ám lenni, bármilyen nehéz elhinni. himmel és jupiterkuszom: ez szerintem teljesen egyértelmű… mennyivel misztikusabb és csodálatosabb lenne, ha úgymond létezne szerelem, boldogság, ilyenek… jó dolog elhitetni magaddal, hogy ez most valami hűdehajde és széttép belül és egyebek… én is azt mondom, kár hogy nem így van… kicsit illúzióromboló. csak és kizárólag jupimnak: NEM VAGYOK KISBUTA!!! (és Kisbutaaaaaaaaa sem) ezzel szemben te valóban „ős zsarnok” vagyol :P a minden oké túlzás (a tegnap estémet elvarázsoltam, szépnek indult: méz, fahéj, vanília… gyertyák fénye táncolt a szememben, de aztán elvesztem az emlékeimben… az lett a vége, hogy belezuhantam egy mély, sötét verembe… sóhaj) „mélyűr”… nem tudom… talán… lehet szép is, de nekem túl sokat mesélt róla…és én is túl sokat jártam azon a helyen, csak nem adtam neki nevet… (lélektan II, könnycseppnyi boldogság, cím nélkül, téli mese, élet értelme és az önarckép vége, mind-mind ott van valahol)… túl, túl, túl… a név lehet, hogy nem a legtalálóbb, de lentebb van, mint gondolod. „kátránytenger”… ha így jobban tetszik… szökjünk meg! kéééérlek!!! Csóközön: kék kanalas kislány A függöny mintái elindulnak: apák és gyilkosok, írják. Kinézel az ablakon: a földön mindenütt kivert fogak. Úszó vergődik az örvény tölcsérében, a víz zubog, hörög. Szádból sugárban fröccsen a vér. Piros fogkeféd megfesti a fényt. A lefolyóban a pók teste pörög. Kiszórták a csirkének a kukoricát. Ágak és gyökerek olvasod reggel a lapban. Gyökerek és ágak. Átléptél a tükrön. A világot megszelidíti a reggel. (kodolányi gyula: ágak és gyökerek) - hozzáfűzés: elég ha behunyod a szemed; a reggel tovaszáll… -kacc. Jupiter! Tudom hogy ők nem tehetnek róla...de kicsit illuzió romboló...kicsit materialista (nemtom hogy kell írni, tudatlan vagyok)...kicsit zavar hogy nem lélek, nem érzés hanem VEGYSZER!!! És talán ezt titokba tarthatták volna...legalább elöttem!!! Beszéljünk meg egy találkát Indiába!Meghívlak valamilyen afrodiziákumra...elleszünk! kkk:jó embernek lenni de nekem nem kell még egy lehetőség!Elnézést érte! Mint írtam picit tudatlan vagyok...nem tudom mi az a "zantedeschia aethiopica" de gondolom valami növény és nem jártál messze az igazságtól! ...Sokáig valami érdekes akartam lenni, Zsiráf vagy Sasmadár vagy ilyesmi, de egy ideje csak 1 egyszerű fa a parkban...talán egy átlagos tölgy...és szerintem oriási lelki fejlődés lenne. Gondold el, csak érezni...a szelet, a napot, a madárkát az ágaidon...Nem kell többet látnod, se hallanod hogy érzéseid legyenek (jó most ezért nem fogom kinyomni a szemem se olmot önteni a fülembe) Csak élni...talán nagyon bölcsen és talán vidáman várni az öregkort és a láncfűrészt. gondolkoztam picit a fákon...S rájöttem hogy ők is komunikálnak...de semmi misztikus dolog nincs benne...egyszerűen a szelet használják társalgásként...megváltoztatják a szél hullámait! És tudjátok mit mondanak??? Azt hogy; hogy vannak...hány levelük van, van-e madár fészek az ágaikon, hogy érzik magukat...ilyenek!(Mi kell más?) És szerintem nem kedvelik a repülőket...mert azok zavarják a társalgást! Persze ez csak tömör hülyeség, nyugodtan kövezzetek meg érte! Mondjátok csak, van itt valaki aki szereti Vonnegutot??? Mert akkor...szerintem itt egy páran egy "Karszba" tartozunk! :)) azaz "karaszba" bocs! Ha valaki tud olyan címet,ahol le tudom tölteni az összes albumot,vagy valakinek megvan mp3-ban akkor az írjon.Tudom,hogy ezzel rontom az eladást és miattam nincs egyetlen platinalemez sem,de mit csináljak, nem vagyok milliomos.!!! kedves fűbenalvó! én azt sem értem, hogy miért baj, hogy a boldogság csak szerotonin és oxigén keveréke. a és ha nem az lenne? változna valami? csillagok meg milliárdnyi hatalmas gázbolygók. mégis szépek. jöjjön egy újabb halott. várom, hogy asztalunkat megterítsék s leszedjék. várom, hogy érkezzék s elmenjen innen a vendég. egy tárgyat figyelek, egy furcsa, nem-várt ajtónyitást, egy gombot, vagy egy szempárt. ezer darabra törtelek, te tág, elbírhatatlanul-zavart világ. jobb is nekem nem nézni az egészbe, beléfogózni egy-egy csonka részbe és állni ottan, jéggé fagyottan. mert idegen és őrült az egész, de nyájas és rokon velem a rész. a halott kosztolányi ez egy átbaszás. ezt a soksokmindent nem én írtam. van itt egy agyament faszkalap, aki szopoldává teszi ezt az egész vendégkönyv cuccot. összeszerkeszti mindenkinek a beszólásait, és abból jön ki egy ilyen hosszúhosszú szöveg. sajnos egyre kevesebb az "élő" beírás. ezek már mind halottak, meg régiek.az utsó beírásom a lap alájn van valahol, és nem valami hosszú. de azért köszönöm. kisvakond! miért kell megdögölniük a tudósoknak?nem ők tehetnek arról,h ez tényleg így van. mint ahogy a többi érzéssel is. a szerelem humbug.akárcsak a boldogság... ez van. furcsamód indiáért magam is rajongok. teljesen jó. mára végre mindenki túl van két fontos főfő-n is. matek/magyar. csókoltatom az én kis nővérkémet, aki egy hiperzseni, csak jól titkolja, meg a sok sok éreccségizőt, akik remélem mindahányan átmentek...:) hajrá teleki!hajrá petőfi! különben ezsembe jutott, hogy nem írtam neked, kedves Kisbutaaaaaaaaa!:) (nincs menekvés, megszoksz, vagy megszöksz) de fogok. nem felejtettem el. csak olyan egymásba gubancolódott levelezésünk van, hogy jegyzetelnem kéne, h miről is akarok valójában írni, különben elveszem a részletkékben. amik elborítják az egész rendszert...:( na mindegy. reménykedem, hogy minden oké odaát. tudod mi van? szerintem a mélyűrnek szép hangzása van. és nekem a végtelen, puha, nedvesen csillogó hideg, szikrázó sötétség jut róla eszembe. nem valami távoli és ijesztő... nyugalom, csillagfények milliárdjai, bolygók, és apró űrszemétkék kedves egyvelege. ilyen az űr. a mélyűrben pedig benne van a már említett puha, védelmező sötétkékség. mint a bársony. Hahó! jupiter:Ha én lennék a magyar tanárod, tuti az érettségid dicséretes 5 lenne, bár ha Berzsényiről rizsáznál ennyit...nemtom elolvasnám-e, de ha ezt leírnád érettségi dogába, kitűzném a szobámba...=) mellesleg hajrá ultraibolyás színfoltok!! csókolom kezüket! az új album szövegei mikor lesznek fent? :) KURVA KISLÁNY A vörös újságpapírba csomagolt szobában úszott a szerelem a saját vérébe fuladt pedig én szerettem. Hazudni könnyű Meghalni nehéz! S a szerelem halkan sikoltott Kész kész kész Rózsaszín ruháján a vörös rész Jelzi ő már nem vész! banyek... én boldog vagyok: most látom csak, máj.30 koncert a PeCsában. Jujj,de örülök! Mellesleg nagyon jó az új album, szóval áááááá... kocert: sok meleg levegő, hideg boroskóla, lengénöltözött leányzók és kispál... jézusom... extázisba esek,ha rágondolok. már csak (most számolok) 18 nap (sok)... ha nem lenne holnap érettségim, akkor most életigenlenék, de így csak örülök csak csatlakozni tudok himmelhez, parabolát illetően. kedves érdeklődő emberek! van köbö hét darab hatalmas óriásplakát a hősök terén, a parkoló oldalán, a múzeum falánál. sem Sunyiképű fiú, sem én nem tudtuk megfejteni a jenetésüket, ami igen igen bánt minket. aki bármi felelttel tud nekünk szolgálni arra, h ezek mire valók, könyörgöm szóljon. tegye meg. nekünk ez fontos.nem szeressük butának érezni magunkat. Nagyon jó az új lemez , már alig várom , hogy élőben is meghallgathassam ! Mikor jöttök Kecskemétre ? Kicsit megilyedtem a legutóbbi Magyar Narancsban megjelent cikk enervált hangvétele mitt . Jók vagytok és jó úton jártok ! jupiter:Szerintem a szín hiánya is szín....sőt! ...Azt mindenki tudja hogy a kisvakondnak mi kell egy kis odú az erdőben, pár jó barát, egy kisvakond lány, és egy kertész nadrág... Vagy csak 1-et lehet választani? Akkor közhely:BOLDOGSÁG (Valahol Indiába..talán) ...fura hogy a tudosok szerint a boldogság csak egy "vegyszer" a testben valamilyen mennyiségben!...Üzenem nekik: ...Dögöljenek meg...vagy küldjenek egy dobozzal abból a valamiből! OH és még egy prémium kérés! Ha egy mód van rá nem szeretnék emberként ujjá születni...Köszi előre is! Ennyit a Negatív dolgokról kkk:Azért volt a pozitiv feléd fordulás mert...őszintén kicsit boldoggá tett hogy vannak mások is akik: 1, szeretik Csáth-ot 2,Lenne jobb dolguk is mint itt szenvedni! De lehet hogy csak én vagyok a hülye! Hej… zsákmánynak én is akartam egészen hasonlókat írogatni, de látom himmel már megtette helyettem, szóval ezt most mellőzöm… sóhaj… komótosan ballagtam az autó felé, már túl voltam a szokásos elköszönési rituálén (puszi mamának, igen vigyázni fogunk, nem is vagyok csinos, de azért köszi, jó, de tényleg menni kell, még egy puszi, szia), de semmi kedvem nem volt az előttem álló pár órához… igyekeztem kihasználni, hogy végre teljesen egyedül birtokolhatom a kocsi hátsó ülését, de a Nap forrón tűzött be az ablakon és égetett, közben pedig néztem az elsuhanó fákat, a mezőket, a pipacsokat, az ilyesmi pedig általában nehéz gondolatokat ébreszt az emberben, amit nem nagyon tud megemészteni, ezért inkább, mint valami teher, rácsücsül a vállára és ott gubbaszt nyomasztóan. Megérkeztünk, de az események nem zajlottak sokkal vidámabban. A ballagás szörnyen vontatott volt (három végtelen hosszú és unalmas beszéd, oklevelek átadása, majd egy csodálatos lelki gyönyöröket nyújtó „ige liturgia”… be kell valljam, szintén nem egyszer elkalandoztak a gondolataim) majd elmentünk egy étterembe és akkor már illet úgy csinálnom, mint akinek jó kedve van, pedig belül teljes csömört éreztem ezen színészkedés ellen, magammal és az életemmel szemben… Vacsora után hintáztam Életvidám leánnyal és beszélgettünk… eszembe jutott, hogy jó lenne, ha olyan lennék, mint ő… ha le tudnám dönteni a saját korlátjaimat… csak suhantunk a sötét ég és egy fa csodás koronája alatt… nekem ez nem volt más, mint menekülés, bolyongás, neki pedig kiegyensúlyozott lebegés… és talán nekem is sikerülne, csak kapaszkodnom kéne egy picit, vagy hevesebben csapkodni fel-le, fel-le a karjaimat… de nem… könnyebb zuhanni… könnyebb azt mondani, hogy gyönge vagyok… ( jupim: kérlek ne haragudj rám… és ne érezd úgy, hogy minden energiád elfolyt valamerre teljesen más felé… már így is túl sokat köszönhetek Neked… ez az én hibám…csak az enyém!) - - - kisvakond: neked is köszönöm, hogy ilyen pozitívan fordulsz felém… nem értem miért… de mind1. én hiszek abban, hogy mindenki színfolt... még az is, aki nem találja magát, vagy nem akarja, hogy mások megtalálják őt, ezért felveszi a szürke jelmezt, de belül biztos, hogy tele van apró kis csodákkal, csak észre kell venni. Egyszer valaki írt erről nekem szépeket: „Azt hiszem van bennem szeretet csak valami bizarr hullámhosszon sugárzom mert szerintem nem sokan látják. Van egy kép a kedvenc biológiakönyvemben, egy virág van rajta nap- és ultraibolya fényben és TELJESEN MÁS a mintázata. Napfényben nagy sárga szirmai vannak pici fekete középpel, ultraibolyában hatalmas fekete közepe és a szirmok szélén egy kis kékesszürke. És mivel a méhek ultraibolyában látnak, ezért a virágnak az számít hogy nagy fekete közepe legyen mert azt veszik észre, a sárga szirom neki tökmindegy. Na ez most jó bonyolult lett de remélem követhető. Mondjuk ha én egy ilyen sárga virág vagyok akkor te egy méh és látsz igaziból. Jó, mi? Egy inspirált homlokoncsókolt pillanatban ezt remélem meg tudom majd fogalmazni mondjuk egy sorban szép szavakkal és akkor bele lehet tenni egy versbe és szomorkodni hogy milyen rossz nekem mert több az ember mint a méh. Ezek a műhvészek!” de persze mint annyi mindennek, már ennek sincs jelentősége… vagyis nem szabadna, hogy legyen. Inkább abba hagyom, nem rontom itt a hangulatot… engem mindig érdekelt, hogy honnan tudják egyes emberek, hogy ők biza hallgatják a kispált, míg a pór csak hallja, és ők mindig egyre okosabbak lesznek, a pór meg egyre részegebb, aztán már annyira el vannak maguktól szállva, hogy nem is férnek egy mondatba a pórral. szóval kedves zsákmány, a kispál "sima rockzenekar", és mint minden "sima rockzenekart", ezt is illik illumináltan hallgatni. olyan ez, mint összefogott hajjal bemenni a metalhammerba. ha filozófiát akarsz olvass hegelt. ha meg megveted az embereket, ők is megvetnek, és 6 milliárd az 1-hez lesz az arány, ami nem túl kecsegtető. bony valahogy csak kibírjuk. úristen.ennek mi értelme? (nem az úristennek) most pedig mindenki boruljon gyászba, maris elmegy egy hétre hibussal, hogy szar legyen nekik tatán, de majd jópofát vágnak hozzá és mosolyognak. ígyisvan. Örölök ha megnevettetelek! De szerintem a szürke-masszában minden folt, színfolt! ennyi szürke masszában a fekete folt is színfoltnak számít?vagy a fekete? igazából nem akarok kötözködni. különben kkk nem álszerény, csak nagyon buta.Kisbuta:) ;) de így is szeressük őtet. jól át lettem kúrva a palánkon szombaton. árvult volt a józsefattila szobor és a roosevelt tér is. aki tudja miről beszélek, világosítson már fel, h mit és hol rontottam el!?????????mert kissé elszomorodtam a kihaltság láttán/hallatán. mindegy. azért így is SZép SZombat kerekedett. katám, és capote és mill.park, és nagy nevetések, amelyek közepette kiderült, h az indián törzsi nevem:sdebeslábú tengerimalac. titkok tudója lettem és vagyok. furcsa érzés. Kisvakond!mi az amiért bármit megadnál? hmmm...a lepkegyüjtő c xám megy a fejembe a puftó!érdekes szám+ez az egész!minap elhallgattam a hang legyen és fény c xámot,és bár mán sokszo hallottam,d most új oldaláról ismertem+ megint!észrevettem h minnél többször hallgatok+1 kispál számot okosodok...és elnézem azt a sok barmot akik elkezdenek enyhén illuminált állapotba 1 enyhén illuminált csajnak(nekem)mondani h "ha az életben nincs már..."-"ismered?"és ők nem látják a dolog szépspgét,ők csak hallják,d nem hallgatják!-hmmm ezt hallottam vhol,de igaz ez a hallják,hallgatják dolog!mert ők csak azért teszik be a cédé lejátdzóba mert nekik tök mind1 h mit hallgatnak,nekik ugyanaz minden csak legyen benne vmi gitár+vokálka és ennyi!pedig nem nem így van a kispál több ennél,a kispál többet érdemel!nem hallgathatja holmi beszükült degenerált ember...ehez elvontság kell,ehez magunkba kell szállni,ehez nem elég ennyi...ááá asszem menek aludni asszem fárasztom magam,asszem hülye vok,asszem sokat várok másoktól,d asszem legfőképpen magamtól.... hát én vagyok olyan hogy még egyszer leírom, hogy farkam! a ha az életbent ugyanaz a drágalátos lovikátok írta, mint akármilyen nagyon okos számot, hát abban nincs is már semmi, ami miatt a nagyon nagyon érzelemdús kispálosok hallgatnák, mert pfúj, sok mocskos kis senki is hallgatja, aki nem ismeri azt hogy apa anya meg a kígyó?! wáááááá és az ehhez az két h. kettő. hát elballagtak.. a szívem szakad meg értük.de nem sírtam,mert balázs véig poénkodott.de nem néztem azokra,akikre nem is kellett,így nem sírtam.csak majdnem.azért Flóri arcát meglátva rezgett a léc.. akkor erdei suliban Marisom.igaz,nem akarok menni,mert azzal senki se jár jól,de majd lesz valahogy. Mit mosolyogsz? Koporsóban hálsz!! Mit mondhatsz még, amit más nem mondott már? Mit akarsz elérni? Világot szebbétenni? Síkítani? Vért hörögni? Világot szebbé tenni? Nem Nem Nem fog menni! Esküszöm, hibus nem hittem volna hogy ilyen értelmes s, érdekes emberkék is léteznek mint TE! ... Hála!!! Van még remény! jupi: laci odaadta és elolvastam… furcsa… sok mindenben igazad volt, de van amit félreértesz… megpróbálok válaszolni… bonyek: köszönetem hibus: jééé… írtál… no mindjárt elolvasom… ex merk úr: nem vagy tudatlan (a merkúr a mindenséget összekötő bolygó, rávilágít a világra, információ, gondolkodás, intellektuális hozzáállás, kommunikáció… hmm… több analógia hirtelenjében nem jut eszembe…) Nem tudom mennyire ismered az „Eleven Hold” megnevezésű együttest… Joós Zsófia ezen zenekar hegedűs-kisasszonya és írónőként max. annyira ismert, mint én (annyi köztünk a különbség, hogy ő tud írni, én meg nem… szonyorú sóhaj)… A.: ősszel szokásom a halott falevelekkel foglalkozni, de inkább gyönyörködöm bennük. Miért félsz az elmúlástól?… meseszép tud lenni… joker: én ezt már egyszer leírtam ide… lusta vagyok!!! :P … mostan látom csak, hogy jenny már egyszer értekezett psotiról… személyünk azonban nem azonos… de nem ám… (következtetés: idézet volt) … csóközön: kék kanalas kislány némi olvasnivaló (megjegyzés: kék kanalas kislány nem = csáth géza) Fekete csönd Leírom ide, doktor úr, hogy miről van szó. Az öcsémről, a szőke, piros képű kisfiúról, akinek sötét szemei mindig a messzeségbe néztek. Es még egy dologról. A fekete csöndről. Egyszerre nőtt meg. Tegnap este még egészen kicsiny, kedves, pötyögő gyermekecske volt. És reggelre nagy kamasz lett. Iszonyú izomzattal, vastag söréthajjal és gonosz, égő, félelmes szemekkel. Ó, hogy fájt a szívem ezen a reggelen. Tele lett a rózsabokros, tiszta kis udvarunk utálatos, bűzös dudvákkal. A ház tetejéről lehullott a cserép, s a falakról lepattogott a vakolat. S jöttek borzasztó éjjelek. Kishúgaim álmukból hangosan fölsírtak. Apám meg édesanyám meggyújtották a gyertyát, és álomtalan, üres arccal néztek egymásra. Senki se tudta, mi történik, és mi fog történni. Csak én. Csak én. Richard, az állati, undok kamasz, pénteken kitépte az udvaron a fiatal fákat, és lassu tűzön megpirította a fehér cicát, az Anikóét. A kis állat irtózatosan vonaglott, amíg gyenge, rózsaszínű bőre barnára pörkölődött. Hogy sírtunk mindannyian. Richard pedig röhögve otthagyott bennünket. Éjjel betört a zsidó boltjába, és kiszedte a pénzt a fiókból. Elszaladt vele, és elszórta az utcán. Reggel az ágyában aludt, amikor láttuk, hogy át van lőve a tenyere. A csendőr lőtte át. Édesanyánk letérdelt az ágy mellé, és gyengéden lemosta a vért. Richard nyugodtan aludt. Ó, milyen utálatos volt. Körulállottuk és sirattuk Richardot, a szőke, piros képű fiúcskát. És szorongva vártuk mindannyian a fekete csöndet. Az édesapám egyszer kétségbeesve rákiáltott: - Richard! Te gaz, gonosz állat, menj közülünk, ne lássunk többé! Richard nem szólt semmit, de megette a húst, mind, ami a tálban volt. A húgaim sóvárogva nézték, amint felfalta az ételt egymaga. Az apám az édesanyámra tekintett. Könnyes volt a szemük. Láttam, hogy apám halálsápadt, reszket. Félt Richardtól. Fölugrottam és arcul ütöttem Richardot. Ő a falhoz vágott engem, és kirohant a szobából. Lázasan feküdtem az ágyamban. Még vérzett is a fejemen a bőr, ahogy Richard megcsúfolt. Akkor jött meg. Éjjel. Betörte az ablakot, s a szobában termett. A szemeim közé vigyorgott, és rikácsolva beszélt: - Fölgyújtottam az ispán házát, mert a lánya benn alszik a szobában, hófehér ágyban. A melle lassan emelkedik fel-le. Azután belekap az ágyába a tűz. Az én tüzem. Tüzes ágyban ébred föl. És a fehér lábát sötétbarnára csókolja a piros tűz. És kopasz lesz a feje is, mert a haja elég. Kopasz! Hallod, kopasz! Az ispán gyönyörű szőke lánya kopasz lesz. Elvittük Richardot az orvoshoz. Azt mondta, hogy Richard bolond. Miért lenne bolond? Miért éppen bolond? Nem, ő, nem. Jól tudom én azt. Elvittük a bolondokházába. Amikor észrevette, hogy az ápolók megfogják, nekik esett. Véresre verte valamennyit. Azok aztán megkötözték, és vaspálcákkal ütötték dühös káromkodások közben. Richard véres tajtékot köpött a szájából, és bömbölt. Ó, de hogyan, milyen iszonyatos, süvöltő hangon. Megtöltötte a hangja a levegőt, mérföldekre. Mikor apával hazautaztunk a tébolydából, észrevettem, hogy a vasúti kocsik sarkai is tele vannak azzal az iszonyatos hanggal. Ha odaértél az ujjaddal valahová, menten kitört az elrejtőzött szörnyű bömbölés. Richard még az éjjel hazaszökött. Széttörte az ablak vaspántjait. Leugrott az útra. A homloka bezúzódott. De azért hazajött. Szaladva. ...És nyomában a fekete csönd. Hajnal volt, három óra. Ébren voltam, amikor Richard hazaért. Jól hallottam mindent. A kapun mászott be. A fekete csönd pedig beborította a kis házunkat nedves, undok szárnyaival. A virágok elhervadtak a kertben. Az alvókat nehéz, kínos álom lepte meg. Csikorogtak az ágyak, nyögő, fájdalmas sóhajtások hallatszottak. Csak én voltam ébren, és füleltem. Richard halkan átsietett az udvaron. Bejött a szobánkba, ahol azelőtt együtt aludtunk. Én nem mertem mozdulni. De Richard nem is törődött velem. Zihálva ledőlt az ágyra, és aludt. Ezután úgy történt minden, ahogy a fekete csönd akarta. Ránehezedett a mellemre, és belebújt a vérem csöppjeibe. Irtózatos volt. Menekülni akartam tőle, de odakötözött az ágyamhoz, és károgva a fülembe súgott iszonyú rémségeket. Fölkeltem. Előkerestem a kötelet. Egy erős hurkot kötöttem rá, és odalopóztam Richard ágyához. Úgy éreztem, mintha az agyvelőmet és a vállaimat mázsás kövek nyomnák. A térdeim roskadoztak. Nagy, véres feje alatt átdugtam a kötelet, és belefűztem a végét a hurokba. Egy kicsit vártam. Richard mélyen hörgő lélegzettel aludt. Jól tudtam, hogy ha fölébred, megöl mindannyiunkat, hogy rá fog ütni öklével édesapánk szomorú arcára, hogy a hajuknál fogva végigvonszolja kis húgaimat az udvaron. Nem is haboztam hát egy pillanatig se. Teljes erővel nekifeküdtem a huroknak. Richard levegő után kapkodott, de nem ébredt föl; azután egy iszonyút nyögött, és kirugta az ágy fenekét. Állati nagy teste vonaglott a kezeim között, de nem sokáig. Egyszer csak hallottam, amint a fekete csönd elkezd kacagni. Örületesen, hangtalanul. Elöntött a hideg rettegés. Richard kihűlt teste összezsugorodott a kezeim közt. Gyertyát gyújtottam. Az ágyban egy kis gyönge gyermek feküdt. Szederjes kék arccal. Az én kis bolondom volt a szőke, piros kepű, petyegő Richard öcsem. És sötét szemei a végtelenbe néztek. Azt szeretném, hogy ne halljam többé ezt a kacajt, mert akkor fáj nekem a hátamban és fejemben, és nem akarom látni a kis Richard sötét szemeit, amelyek a végtelenbe merednek; mert ez összeszorítja a torkomat, és sohase tudok aludni. Egyáltalán, doktor úr, nem tudok rendesen aludni. bandi!te vagy magyarország legjobb zenésze! hejhó Elviszlek...és ne aggódj a tündér miat, elég csak akkor megtudnia hol vagy ha baj van addig meg biztos örülni fog a képeslapoknak. Amugy most télen nekem komoly problémáim voltak és én is ugy gondoltam hogy el KELL szöknöm minden áron...bele untam a körülöttem lévő környezetbe,az arcokba de leginkább az önsajnálatomba...Túl sokat aludtam és túl fáradt voltam tovább aludni...ugy gondoltam ha csak elindulok akármerre akkor a sors majd ugy is elhelyez valahol..talán máshol "hasznos tagja lehetek a társadalomnak" és nem egy zombie. Ezért én is sorba kérdeztem a barátaimat ki kisérne el...minden áron Prágába akartam menni! Volt aki meg is igérte de mikor észrevette hogy komolyan gondolom megijedt és inkább a családdal ment le a rokonokhoz...Neki megbocsátok mert bepotoltuk aztán! De én eltökélt maradtam és gondoltam mindenkép elmegyek...sajna még karácsony után is csak annyi pénzem volt hogy Ausztriába mehessek vonattal!(Mindenkép vonattal akartam menni és az nagyon drága volt...legalább is nekem) Arra gondoltam mindegy meddig jutok ugy is találkozok majd valakivel aki majd vagy munkát ajánl vagy összebarátkozok vele és tovább szállít akármerre! Nagyon hittem ebben! MOst már csak nevetek azon, milyen naiv voltam! Igazán már akkor tudtam hogy vissza fogok jönni a megbeszélt napon mikor felszáltam a nemzetközi gyorsra! De mégis milyen izgatott voltam! SAlzburgba mentem...azóte se tudom miért pont oda...tényleg nemtom!Sajna már második nap szinte teljesen elfogyott a pénzem (drága volt a sör) és nagyon praktikusnak találtam hogy folyton havazott...igy ettem is meg ittam is teljesen inygen!sokszor ugy gondoltam marhaság volt kijönni föleg egyedül és még a város is unalmas volt...szép de unalmas.De egyszer felmásztam a város melleti hegyre/dombra és leültem egy padra ami pont a városra nézett. Ha látáttok volna milyen gyönyörű volt. A város, a mellete lévő hegyek minden csupa-csupa tejszínhab...ott voltam vagy másfél órát...Aztán vissza mentem a diákszállóba A sorsról csak annyit: Magyar volt az egyik recepciós...teljesen elfelejtettem megkérdezni nincs-e munka a számomra!És össze barátkoztam egy Japán turistával...he-he azt mondta ő is aznap indul tovább mikor én...találjátok ki hova ment...Persze hogy Budapestre! Az egész utba a vonatozás volt a legjobb mint egy hosszú álom...nagyon imádtam...hülyének is néztek mindig mert mikor egy alagutba értünk én benttartottam a lélegzetemet és kivántam valamit...csak néha az alagut meghaladta a képeségeimet és mindenki furcsán nézett mikor csak azt halloták hogy levegő után kapkodok. Azt hittem hogy jobb lesz ha elmegyek, akkor minden rendbe fog jönni mikor visszatérek...hát minden csak jobban elcseszödött...de mégis csak megérte mert egy szimbólum a helyére került... Bocs mindenkitől ha untattam valakit is de jól esett visszagondolni Kézcsók mikor a doktor kikap a sorból és azt se tudom, hogy mi a nevem mikor a bálteremben elsül egy pisztoly és rám tapad egy vadidegen mikor a fejem fölött elhúz egy gép és a mélybe hull egy gyűrött kép mikor a kék angyal a falra ken küldhetne valaki dublőrt nekem mikor a körmöm falat kapar és a zűrzavar felkavar jól jönne, ha jönne hamar aki az ujja köré csavar mikor a lámpa kihűlt bolygó és hátba taszít egy forgóajtó mikor a sörbe beleköp egy törpe és forgolódsz csak körbe-körbe... mikor a pók rajtad landol hálót fon és vörösre karmol mikor a mámor hadat üzen küldhetne valaki dublőrt nekem Hello! bandi!te vagy magyarország legjobb zenésze! hahó jupim: mint valami hatalmas bálteremben, tipegsz körbe-körbe… nem találod a helyed. Kényelmetlenül helyezed el magad a téged körülölelő formákban és torkod szakadtából üvöltesz, de nem hallja senki… dühös vagy és szomorú… aztán hopp… hirtelen valaki felkap és rohan veled, messze-messze, el innen… már csak ti vagytok, ketten… nézed a nevető szemét, figyelsz, ő meg csak mesél… egy titokról… szép… belül lágy dallamok zengnek benned: „látod drágám az éjszaka egy nagy folyó partján titkon a füledbe suttogom itt vagyok csak veled míg a hajnal ránk talál vigyél el engem is az álmodba ha indulnál vigyél el ha indulnál”… arra gondolsz, „milyen jó most”, ölébe hajtod a fejed és lassan elnyom az álom… holnap csodaszép este vár rád, mert OTT LESZEL… kisvakond: az indiai utazásban azt hiszem pont az általad említett tündér fog megakadályozni… sóhaj… mégis kérlek mondd azt, hogy elviszel, még ha nem is igaz és sosem lesz valósággá; mond hogy elmenekülünk innen… az idézetet így kaptam: „ezt egy könyvben olvastam, egész nap a fejemben volt a szél miatt, meg miattad”… szóval nem tudom, hogy honnan származtatandó, de gyönyörű, nem?… bár igazad lenne… - - - Szepesi Attila: fekete szonáta marslakók nincsenek csak álombéli vicsorgó álcapofák hontalanok parázs tekintete falakon át vak botorkálók az elsötétített városban romok és lódögök szirtjein át halálba-vonulók felcicomázva mert ők azok reszketeg és reménytelen-feketén surrognak dalt és álmot rég feledve piros-zöld-sárga visszfényben az arcuk mint James Ensor farsangi képén a bolondok menetének de más égtáj ez más hamuünnep négy évtizeden át csak iránya biztos a részletek cserélhetők tipródó talpak a hóban az elődök sikolya az imbolygók alámerülése kalandok erdején át léptek-nélküli lépteik baljós tengerzúgása arcod az ablakon éjbe-kövült gyerekarc már rezzenetlen a táj billegő tornyokkal kigyúló ökörszekerekkel megtelik néptelen falvakon át horgas menekülőkkel testük elfoszló bűze után hogy visszafakulnak a szemhéjadra-vetítve ember-e ordas-e mind ásvány-éjben feketéllő a járdaszélre lökve elszéledt lomjaink rongybábok lucskos csizmák cetlik ákombákom betűkkel írva növényindákkal-sürgő hómezőn leányarc dadogó vénasszony-arccal elkeveredik olvashatatlan évek éjek alámerülések csak az ő motyogásuk igaz csak az ágak naponta szélbe-kocódó morzejelei valaki visszanéz görbedt marionett-figura szempárja kinagyított tükrén bizonytalan és pontosan zöld légy dönög hogy visszanéz-e s néz-e akárhová vagy befele fürkész tudja-e valaki tanútlan tűzfalakon esőpiszok-térképre hadonászó üres órákon dünnyög elmálló léptek után nincs tenger éj-nap-suhogás csak a szárnyak erőtere hallik a légben ahogy két örvény összecsapódva teremteni-ölni elindul bárhova térjen az erdő pusztakopár lesz magja kipendül lombokká terebélyesül újra a feledtek üszke fölött kifakad csápot-pikkelyt-tollat teremni ember-előtti-utáni zenét - - - csóközön Megmondom nektek mi kell ide. Egy olyan hogy ne lehessen végtelen hosszú üzeneteket beírni, mert egyesek itt az egész Háború és békét bekopipésztelik. Ha valaki tudja, hogy holnap Sárbogárdon hol lesz a koncert és mikor kezdődik, akkor lsz írja meg. Köszi. jupim: nem nem nem és nem!!! (-> heves tiltakozás a kisbuta megnevezés ellen) az egyebeket pediglen már elmondottam néked valamelyik szünetben… mélyről feltörő sóhaj után mondom neked: „-gyere velem!” és erre azt kell mondanod, hogy „-megyek veled messze”… te tudod mi ez… sőt rajtam kívül csak Te tudod igazán. és ez jó érzés… himmel most nem értek véled egyet… ritka, de imígyen vagyon. kisvakond: plíííz, ne hagyjatok itt! 1: india 2: jupi megígérte nekem, hogy együtt szökünk meg, szóval kötelesek vagytok engem is elvinni („vigyél el, ha indulnál” - :) )…”egyebek”: a zantedeschia aethiopica = kála… így már biztos tudod: gyönyörű, kecses, lágy fehér virág… (szeretnék ilyen szép lenni…- kacc.) olyan mint valami végtelenül szomorú fiatal lány… a fák pedig… sóhaj… sokszáz oldalas regény mindegyik… talán fel sem fogható, hogy valójában mekkora csodái a Világnak… Ma a Duna parton jöttem haza. Ballagtam a vízparti fák mellett, lefeküdtem a fűbe, pedig még nyirkos volt és hűvösen cirógatta a vállam, de akkor jól esett ez a kellemes borzongás… behunytam a szemem és figyeltem… de nem hallottam… pontosabban hallottam, de nem értettem: mit mondanak a fák… elszomorít. Nem is olyan régen még minden apró nesz érthető mondatként jutott el a fülembe, tudtam mit jelent ez a halk susogás… most már nem megy… vacak… miért veszik ki ez a meseszép érzék az emberből egy gusztustalan fekélyesedő seb hatására, ami mögött nincs más csak kongó és tátongó sötét űr. Csömör… pfuj… ááá… ami kurt vonnegutot illeti: még nem olvastam tőle semminemű irományt… viszont ismertem (na jó, ez nem igaz, de nem találok ennél megfelelőbb szót) egy személyt, aki rengeteget idézett nékem különböző regényeiből… akart is nékem hozni, hogy olvassam el, de aztán rájött, hogy nekije csak angol példányai vagynak… szóval akkor ez elmaradt, most meg különböző asszociációk miatt még halogatom… ehhez még erőt kell gyűjtenem… … visszatérve egy kicsit a fákra. Ez olyan szép: „úgy szeretnélek szeretni, mint a szél a fűzfákat. átfújni az ágaikon, összeborzolni azokat, de nem kapaszkodni és nem bántani” … Jók vagytok skacok csak keveset koncerteztek Tolna megyében és azon belül pakson jó lenne mihamarab. Csá! kisspí boszi! lehet hogy nincs billentyűzete.csak egy egér.lehet hogy ő az egér.vagy féreg...bélféreg akkor szarban van tényleg sikerült tönkretennie a vendégkönyvet.és ennek örül.minket utál?vagy a zenét?ő mit hallgat? náksy és brunnert? biztos még buffalóban is mindenkinél alacsonyabb és ezt nem tudja feldolgozni.vagy azt nem szereti hogy itt foglalkoznak egymással az emberek,és náluk ilyen nincs? egyáltalán elolvassa az írásokat? leány,vagy fiú?mert ha lány akkor ez hihetetlen. a jó mű azért (is) jó, mert ha hallod/olvasod/látod, és nem gondolkodsz, akkor is jól szórakoztál; és ha leteszed a könyvet és elgondolkodsz egy picit, hogy "hát igen, ez most velem is így van, és miért nem hallgatok xy-re?" - akkor meg duplán jó. borz ezért jó. (vkinek üzenem - kisvakond? nem biztos) kedves kkkisbuta!:P mi lenne, ha nem rendeznél több emlékezzünk-estét?így télleg elég nehéz továbblépni.direkt nehezíted magadnak? csók hejhó… kisvakond: mi leszel következő életedben?… egy zantedeschia aethiopica?… mert persze az gyönyörű + ha névnapom leszen és valaki a kezembe nyom, én borzasztóan fogok Neked örülni, de lássuk be, hogy ez számodra nem túl nagy lelki fejlődés. miért nem akarsz emberként élni?… szép tud ám lenni, bármilyen nehéz elhinni. himmel és jupiterkuszom: ez szerintem teljesen egyértelmű… mennyivel misztikusabb és csodálatosabb lenne, ha úgymond létezne szerelem, boldogság, ilyenek… jó dolog elhitetni magaddal, hogy ez most valami hűdehajde és széttép belül és egyebek… én is azt mondom, kár hogy nem így van… kicsit illúzióromboló. csak és kizárólag jupimnak: NEM VAGYOK KISBUTA!!! (és Kisbutaaaaaaaaa sem) ezzel szemben te valóban „ős zsarnok” vagyol :P a minden oké túlzás (a tegnap estémet elvarázsoltam, szépnek indult: méz, fahéj, vanília… gyertyák fénye táncolt a szememben, de aztán elvesztem az emlékeimben… az lett a vége, hogy belezuhantam egy mély, sötét verembe… sóhaj) „mélyűr”… nem tudom… talán… lehet szép is, de nekem túl sokat mesélt róla…és én is túl sokat jártam azon a helyen, csak nem adtam neki nevet… (lélektan II, könnycseppnyi boldogság, cím nélkül, téli mese, élet értelme és az önarckép vége, mind-mind ott van valahol)… túl, túl, túl… a név lehet, hogy nem a legtalálóbb, de lentebb van, mint gondolod. „kátránytenger”… ha így jobban tetszik… szökjünk meg! kéééérlek!!! Csóközön: kék kanalas kislány A függöny mintái elindulnak: apák és gyilkosok, írják. Kinézel az ablakon: a földön mindenütt kivert fogak. Úszó vergődik az örvény tölcsérében, a víz zubog, hörög. Szádból sugárban fröccsen a vér. Piros fogkeféd megfesti a fényt. A lefolyóban a pók teste pörög. Kiszórták a csirkének a kukoricát. Ágak és gyökerek olvasod reggel a lapban. Gyökerek és ágak. Átléptél a tükrön. A világot megszelidíti a reggel. (kodolányi gyula: ágak és gyökerek) - hozzáfűzés: elég ha behunyod a szemed; a reggel tovaszáll… -kacc. Jupiter! Tudom hogy ők nem tehetnek róla...de kicsit illuzió romb |
|
kék kanalas kisnovella
2003-06-02 15:30:35
|
hejhó A Nagy Detektív írószobájában ült. Hosszú, zöld köpeny volt rajta, a köpenyén, gombostűvel odaerősítve, fél tucat titkos irat. Három-négy pár álszakáll függött mögötte, a szakálltartóra aggatva. Kék pápaszem, autótülök és néhány messzelátó, karnyújtásnyira, hogy mindig kéznél legyenek. Fél perc alatt át tudott öltözni ilyen formán. Oldalt egy széken három deci kokain, egy tőr, két liter kloroform. Vonásai tökéletesen elleplezték gondolatait. Titkosírások hevertek előtte az asztalon. A Nagy Detektív egymás után tépte fel a borítékokat, megfejtette őket, és a titkosírások számára fenntartott papírkosárba hajigálta, percenként többször. Kopogtak. A Nagy Detektív pillanat alatt balerinának öltözött át, fekete álszakállat ragasztott, aztán kiszólt: - Szabad! A titkár lépett be. - Ha! – kiáltott a detektív. – Ön az! Gyorsan ledobta az álruhát. - Főnök úr – szólt a fiatalember izgatottan -, rejtély történt. -Ha! – bólintott a Nagy Detektív felragyogó szemmel. - De remélem, olyan, mellyel szemben tehetetlenül áll a kontinens egyesített rendőrsége? - Parancsára, teljességgel tehetetlenek. Több rendőrfőnök öngyilkosságot követett el. - Úgy. S vajon a rejtélyes bűntény páratlan-e a maga nemében, miszerint hasonló eset nem fordult elő a londoni rendőrség évkönyveiben? - Parancsára, igenis. - S felteszem, hogy olyan személyiségek vannak érdekelve, akiknek a nevét csak gondos szájöblögetés után meri ajkára venni az üggyel kapcsolatban? - Úgy van. - Úgy veszem ki szavaiból, hogy a legmagasabb diplomácia képviselői szerint beláthatatlan következményei lehetnek a dolognak, elannyira, hogyha nem találjuk meg a rejtély kulcsát, percek kérdése csak, hogy Anglia kénytelen hadat üzenni Európa kapcsolt államainak. A hű titkár bólintott. - S végre – folytatta a Nagy Detektív -, felteszem, hogy fényes nappal követték el a rejtélyt, például az Angol Bank bejárata előtt vagy a Főrendiház ruhatárában, a rendőrség szeme láttára? - Minden rendben van, főnök úr. A rejtély betartotta az összes feltételeket. - Jó! Vegye fel ezt az álruhát, kapja magára ezt a barna álszakállat, és beszéljen. A titkár gyorsan beleugrott egy előkészített püspöki reverendába, majd előredőlve súgta a Nagy Detektív fülébe: - Württemberg hercegét elrabolták. A Nagy Detektív úgy ugrott fel a karszékéből, mintha alulról megrúgták volna. Elrabolt herceg! Egy Bourbon! Európa egyik legrégibb családja! Ez valóban neki való rejtély volt, az ő analitikus módszere számára kiagyalva. Villámgyorsan működni kezdett. - Megálljunk! – kiáltott. – Honnan tudja ön ezt? A titkár táviratot nyújtott át szótlanul. A párizsi rendőrprefektus távirata volt. Ez állt rajta: „Württemberg hercegét ellopták. A tettes London felé tart. Okvetlenül szükségünk van rá a kiállítás megnyitó ünnepére. Ezer font jutalom.” Tehát íme! A herceget ellopták, ugyanakkor, mikor a kiállítás a legnagyobb politikai események központjába helyezte személyét. A Nagy Detektívnél gondolkodni és cselekedni éppen úgy a pillanat műve volt, mint cselekedni és gondolkodni. Olyan gyakorlata volt abban, hogy úgyszólván egyszerre csinálta mind a kettőt. - Azonnal sürgönyözzön Párizsba: kérjük a herceg személyleírását. A hű titkár néhány szem purgót vett be, meghajtotta magát és eltűnt. Ugyanakkor gyenge kaparászás volt hallható az ajtó felől. Látogató érkezett. Óvatosan négykézláb lépett a szobába. Fejére és vállaira szenescsöbröt borított, hogy a figyelmet magáról elterelje. A szoba közepére mászott. Aztán felállt. Szent Isten! Anglia miniszterelnöke állt a Nagy Detektív előtt. - Ön az! – ennyit mondott a N. D. - Én – vallotta be pirulva a miniszterelnök, nyakkendője csücskét harapdálva zavarában. - A württembergi herceg ügyében? A kancellár megdermedt. - Honnan tudja? A Nagy Detektív rejtelmesen mosolygott negyedik számú álszakállába. - Nos hát, igen – kezdte a kancellár. – Nem tűrök semmiféle titkolózást. Érdekelve vagyok, súlyosan érdekelve. Kutassa fel az ellopott herceget, küldje Párizsba, s én megtetézem a kitűzött jutalmat ötszáz fonttal, tekintve a jótékony célt. De jól vigyázzon – tette hozzá, miközben elhagyta a helyiséget, rendbe hozta álruházatát -, a tettesek meg ne próbálják nyírni a farkát! Úgy tehát! Megnyírni a farkát! A Nagy Detektív agyában forrni kezdtek a gondolatok. Tehát összesküvésről van szó. Újabb kaparászás az ajtón. Újabb látogató érkezett. Ki se kellett nyitni az ajtót, a kulcslyukon mászott be, kígyózva hosszú, vörös burkolatában. Cikkcakk vonalban végigmászott a falon, a szőnyegen, az íróasztal előtt felegyenesedett. Szent isten! A canterburyi érsek! - Kérem szentségedet, üljön le! – mondta udvariasan a Nagy Detektív. – Üljön le, vagy feküdjön le, ahogy jól esik, csak ne fárassza magát ezzel az állással. Az érsek gyorsan kibújt a krokodilbőrből, a szakálltartóra dobta, s fáradtan sóhajtott fel. - A württembergi herceg ügyében van szerencsém, ha nem csalódom? A hercegérsek ámulva tekergett. Varázslat volt ez? - Igen – vallotta be végre. – nagy dolgok forognak kockán. Csak azért jöttem, hogy megmondjam: a nővérem okvetlenül beszélni akar önnel. Idejön, még ma. Minden ezen múlik, egész vagyona. Vissza kell küldenie Párizsba a herceget, különben mindannyian tönkremegyünk. A hercegérsek gyorsan felhúzta a krokodilbőrt, lefeküdt a földre, és tekeregve kimászott az ablakon, közben dorombolva és nyávogva, mert a krokodil mégis feltűnő volt. A Nagy detektív részvéttel nézett utána. – Tehát Dashleigh hercegnőről van szó! – mormogta a fülén keresztül. Bármennyire jártas volt arisztokrata körökben, ezúttal úgy érezte, szokatlanul bonyolult ármányok hálózatába került. Az ajtót erősen verték kívülről. Gróf Dashleigh hercegnő lépett be. Bundájába burkolózva, feje búbjától talpa hegyéig. Anglia legszebb asszonya volt a grófnő. Ellentmondást nem tűrő léptekkel sietett a szoba közepére. Megragadott egy széket, háromszor megforgatta a levegőben, letette és ráült. Mindig ilyen gőgös volt! Közben másik kezével lekapta gyémánttiaráját, s a gyémánttiara-tartóra hajította könnyedén, míg a gyöngynyaklánc-tartón gyöngy nyakláncát helyezte el. - A württembergi herceg, ha nem csalódom… - kezdte a Nagy detektív. - Igen, undok kis dög! – sziszegte a bárgrófnő, utálattal köpve ki gyémánt köpőcsészéjébe, amit egyik kezében tartott. Tehát így! Újabb bonyodalom. Anélkül, hogy szerelmét bővebben megindokolná, a hercegnő undok kis dögnek nevezte e Bourbon-sarjadékot! - Úgy látom hercegnő, ön érdekelve van. - Érdekelve! – sziszegte a grófnő. – Ez nem kifejezés! Hiszen én szopattam a nyavalyást! - Kicsodát? – hüledezett a Nagy Detektív, igyekezvén uralkodni arcvonásain. - Őt, azt a dögöt – sziszegte az őhercegné -, tízezer fontot tettem rá, jól néznék ki, ha nem érkeznék meg idejében Párizsba. Figyeljen ide. Ha a herceget lefülelik, vagy lenyírják a farkát, vagy a hasa alatt eltüntetik a foltot, akkor inkább dögöljön meg! A Nagy Detektívnel a falhoz kellett támaszkodnia, hogy el ne vágódjék. Így vagyunk tehát! A szép nő hidegvérrel küldené halálba a herceget, ő, aki szintén királyi sarj, hisz egész vagyonát egy royalista összesküvésnek köszönheti – s akinek csalhatatlan politikai ösztöne mégis megsúgta, hogy az öröklött születési jegyeinek eltüntetése a herceg testéről kockáztatja számára a francia nép rokonszenvét! A hercegnő felcsatolta a diadémont. Eltávozott. A titkár lépett be. - Három sürgönyöm van Párizsból – kezdte-, mondhatom rendkívüli tratalommal. Először az egyiket nyújtotta át. Így hangzott: „ Princnek hosszú, szőrös a pofája, füle lekonyult, teste hosszú, hátsó lábai rövidek.” Elolvasta a következő sürgönyt: „Princ könnyen felismerhető sajátságos vonításáról.” S végre a harmadikat: „Princ háta közepén fehér szőrpamacs látható.” A két ember egymásra nézett. A rejtély csakugyan tébolyító volt – szinte megoldhatatlannak látszott. A Nagy Detektív tért először magához. - Kérem az ötödik számú báli belépőmet – mondta ridegen. – Ezeket a nyomokat követni kell. – Egy pillanat alatt szételemezte s megint összeragasztotta az eshetőségek szálait. - Nyilván fiatal emberről van szó – dörmögte maga elé – elzüllött, tönkrement emberről, s ezek a jelek elégségesek ahhoz, hogy megleljem őt. Felállt. Hosszú, fekete köpenybe burkolózott, amihez ősz pofaszakáll és vörös szemüveg járt. Ebben a tökéletes álruhában elhagyta az irodát. Megkezdte a nyomozás nagy művét. Négy nap alatt felkutatta London minden zugát. Megjelent minden estélyen, bement minden kávéházba. Mindenütt egy stampedli rumot rendelt. Néhol matróznak mutatta magát, néhol katonának. Ha kellett lelkésztraktusban hatolt be exkluzívabb helyekre, de ebben a minőségben se szenteltek annyi figyelmet rá, hogy felismerjék. A nyomozásnak nem volt eredménye. Bárkit tartóztatott le azzal a gyanúval terhelten, hogy ő princ, szabadon kellett bocsátani. Volt olyan, akiinek szőrös volt a pofája, de annak meg nem volt fehér pamacs a hátán. Másnak volt pamacs, de az meg nem akart vonítani. Egyik se volt hát az ifjú Bourbon. A Nagy Detektív folytatta a nyomozást. Nem talált semmi figyelemreméltót. Éccaka, titokban, meglátogatta a miniszterelnök házát. Átkutatta padlástól pincéig. Megnézte az ablakok fesztávolságát, az ajtók vastagságát. Felemelte a szőnyeget. Megvizsgálta a vízcsapok tömítését. Átkopogtatta a bútorokat. Nem talált semmit. Ugyanígy hatolt be észrevétlen a hercegprímás palotájába. Ministránsgyermeknek öltözve részt vett a misén. Nem talált semmit. Végre Dashleigh hercegnő kastélyára került a sor. Szobalánynak öltözve állott a hercegnő szolgálatába. Ekkor történt, hogy olyan nyomot fedezett fel, ami alkalmasnak látszott a rejtély megoldására. A hercegnő hálószobájának falán széles, bekeretezett rézkarc lógott. Alatta nyomtatásban a címe: württemberg-princ A kép egy dakszlit ábrázolt. Hosszú test, fityegő fülek, hosszú farok, rövid hátsó lábak- mindez nyilvánvalóan rávallott. Mint egy villámcsapás- alig két perc kellett hozzá – a nagy Detektív agyábanvilágosság gyúlt. Megfejtette a titkot! Princtehát nem ember, hanem kutya!!! Szobaleány jelmeze fölé gyorsan kéményseprő-egyenruhát borítva, kisietett a házból. Autóba pattant, s néhány perc alatt otthon volt. - Megvan! – súgta a titkárnak. – Megoldottam a rejtélyt!… Összeegyeztettem a szálakat!… A tiszta analízis megsegített!… Figyeljen csak. Hátsó lábak; fehér szőrfolt a háton; szőrös pofa; na?!… nem emlékezteti magát valamire ez a személyleírás? - Semmire – rázta fejét a Nagy Titkár-, az eset reménytelennek látszik. A Nagy Detektív elnézően mosolygott. - Pedig a dolog roppant egyszerű, kedves öregem. Württemberg Princ nem ember, hanem kutya, méghozzá dakszli, kutyaverseny-pályázó. Dashleigh hercegnő nevelte fel, az értéke huszonötezer font, és kilátása van, hogy a tízezer fontos díjat is megnyerje a párizsi kutyakiállításon. Nos? Gondolhatja, hogy… A Nagy Detektív szavait éles asszonyi sikoltás metszette félbe. - Jézus Mária! A hercegnő rontott a szobába. Arca vad rémületet árult el. Diadémja rendetlenül csüngött hajába. Haja arcába. Gyöngysorai csörögtek. Kezeit tördelte, és nyöszörgött. - Levágták a farkát! – lihegte. – Lenyírták a hátát!… Mit tegyek most?… Tönkre vagyok téve!… - Asszonyom – mondta a Nagy Detektív hidegen, mint egy ércszobor. – Szedje össze magát. Talán meg tudom menteni. - Ön?!… - Én!… - Hogyan? - Hallgasson meg. Princet be kell mutatni a párizsi kutyakiállításon. A hercegnő bólintott. - A vagyonát tette fel rá, igaz? A hercegnő kettőt bólintott. - A kutyát ellopták, Londonba vitték, levágták a farkát, lenyúzták a hátát. Elbámulva ezen az éleslátáson, a hercegnő hármat bólintott, négyet bólintott, ötöt bólintott, aztán már abba se hagyta, úgy belejött. -És most tönkrement, nemde? - Tönkre – lihegte két bólogatás közt a hercegnő, és a szőnyegre roskadt, miközben a gyöngyök szétgurultak. - Asszonyom – mondta a Nagy Detektív -, nincs minden veszve. Kiegyenesedett, teljes magasságában. Vonásain kérlelhetetlen hajthatatlanság lenyomata tükröződött. Anglia becsülete, Anglia legszebb asszonyának vagyona forgott kockán! - Én megteszem! – suttogta maga elé. - Álljon fel asszonyom – folytatta aztán szelíden. – Ne féljen, ne tartson semmitől immár!… én elvállalom a kutya szerepét! Ezen az éjszakán a Nagy detektív titkárjával együtt hajóra szállt a csatorna calais-i kikötőjében. Négykézláb ment fel a fedélzetre, hátán szürke kabáttal. Titkárja rövid póráz végét tartotta kezében, melynek örve a Nagy Detektív nyakába volt erősítve. Élénken csaholva ugatta a hullámokat, s néha megnyalta a hű titkár kezét. - Milyen szép kutya! – mondták az utasok. Egész testét szőr borította, amit gondosan összeválogatva ragasztott fel a jól szabott kutyabőrre. Hátán a fehér pamacs tökéletes volt. Automatikusan mozgatható kutyafarka hűen követte minden gondolatát. Mély, fekete szemei okosan, hűségesen néztek fel a szemlélő arcára. Az első nap minden rokonszenv mellette tüntetett. - Quel beau chien! – kiáltották a franciák. - Was für ein Hund! – kiáltották a németek. A Nagy Detektív megnyerte az első díjat! A hercegnő vagyona megmentve! Sajnos, a Nagy Detektív elfelejtette befizetni a kutyaadót, minek következtében másnap elfogta a sintér, és agyonlőtte. Ezt csak mellékesen jegyezzük fel, mint olyan részletet, ami nem tartozik szorosan történetünk keretébe. először is üdvözlet bonyeknak & hibusnak, akik túlélték az erdei táborozást és újra közöttünk lesznek fellelhetőek! :) - - - kisvakond: Nyelem… nyelem és a torkomra forr; fojtogat. Előveszem a kis fehér szárnyaimat a szekrényből és „verdesek, de testem már túl kövér”, vagy ha mégis felcsücsülök az álmaim hátára és a magasba emelkedem, hogy végre tényleg elmenjek innen, jön egy repülőgép és elüt, visszazuhanok… különböző képzetekből állnak a napjaim, de hiányzik belőlem valami… képtelen lennék egyedül elindulni az úton, felszállni egy vonatra és menni-menni, amíg jól esik (és amíg az anyagi kereteim engedik)… nem igazán tudnám megmagyarázni a miértjét… talán félek a „szabadságtól”… furcsa… viszont nagyon tetszett amit írtál, Te valóban érdekes ember vagy ( a szó pozitív értelmében)… - - - lassan kúszik bennem a fáradtság… bandi!te vagy magyarország legjobb zenésze! hejhó Elviszlek...és ne aggódj a tündér miat, elég csak akkor megtudnia hol vagy ha baj van addig meg biztos örülni fog a képeslapoknak. Amugy most télen nekem komoly problémáim voltak és én is ugy gondoltam hogy el KELL szöknöm minden áron...bele untam a körülöttem lévő környezetbe,az arcokba de leginkább az önsajnálatomba...Túl sokat aludtam és túl fáradt voltam tovább aludni...ugy gondoltam ha csak elindulok akármerre akkor a sors majd ugy is elhelyez valahol..talán máshol "hasznos tagja lehetek a társadalomnak" és nem egy zombie. Ezért én is sorba kérdeztem a barátaimat ki kisérne el...minden áron Prágába akartam menni! Volt aki meg is igérte de mikor észrevette hogy komolyan gondolom megijedt és inkább a családdal ment le a rokonokhoz...Neki megbocsátok mert bepotoltuk aztán! De én eltökélt maradtam és gondoltam mindenkép elmegyek...sajna még karácsony után is csak annyi pénzem volt hogy Ausztriába mehessek vonattal!(Mindenkép vonattal akartam menni és az nagyon drága volt...legalább is nekem) Arra gondoltam mindegy meddig jutok ugy is találkozok majd valakivel aki majd vagy munkát ajánl vagy összebarátkozok vele és tovább szállít akármerre! Nagyon hittem ebben! MOst már csak nevetek azon, milyen naiv voltam! Igazán már akkor tudtam hogy vissza fogok jönni a megbeszélt napon mikor felszáltam a nemzetközi gyorsra! De mégis milyen izgatott voltam! SAlzburgba mentem...azóte se tudom miért pont oda...tényleg nemtom!Sajna már második nap szinte teljesen elfogyott a pénzem (drága volt a sör) és nagyon praktikusnak találtam hogy folyton havazott...igy ettem is meg ittam is teljesen inygen!sokszor ugy gondoltam marhaság volt kijönni föleg egyedül és még a város is unalmas volt...szép de unalmas.De egyszer felmásztam a város melleti hegyre/dombra és leültem egy padra ami pont a városra nézett. Ha látáttok volna milyen gyönyörű volt. A város, a mellete lévő hegyek minden csupa-csupa tejszínhab...ott voltam vagy másfél órát...Aztán vissza mentem a diákszállóba A sorsról csak annyit: Magyar volt az egyik recepciós...teljesen elfelejtettem megkérdezni nincs-e munka a számomra!És össze barátkoztam egy Japán turistával...he-he azt mondta ő is aznap indul tovább mikor én...találjátok ki hova ment...Persze hogy Budapestre! Az egész utba a vonatozás volt a legjobb mint egy hosszú álom...nagyon imádtam...hülyének is néztek mindig mert mikor egy alagutba értünk én benttartottam a lélegzetemet és kivántam valamit...csak néha az alagut meghaladta a képeségeimet és mindenki furcsán nézett mikor csak azt halloták hogy levegő után kapkodok. Azt hittem hogy jobb lesz ha elmegyek, akkor minden rendbe fog jönni mikor visszatérek...hát minden csak jobban elcseszödött...de mégis csak megérte mert egy szimbólum a helyére került... Bocs mindenkitől ha untattam valakit is de jól esett visszagondolni Kézcsók mikor a doktor kikap a sorból és azt se tudom, hogy mi a nevem mikor a bálteremben elsül egy pisztoly és rám tapad egy vadidegen mikor a fejem fölött elhúz egy gép és a mélybe hull egy gyűrött kép mikor a kék angyal a falra ken küldhetne valaki dublőrt nekem mikor a körmöm falat kapar és a zűrzavar felkavar jól jönne, ha jönne hamar aki az ujja köré csavar mikor a lámpa kihűlt bolygó és hátba taszít egy forgóajtó mikor a sörbe beleköp egy törpe és forgolódsz csak körbe-körbe... mikor a pók rajtad landol hálót fon és vörösre karmol mikor a mámor hadat üzen küldhetne valaki dublőrt nekem Hello! bandi!te vagy magyarország legjobb zenésze! hahó jupim: mint valami hatalmas bálteremben, tipegsz körbe-körbe… nem találod a helyed. Kényelmetlenül helyezed el magad a téged körülölelő formákban és torkod szakadtából üvöltesz, de nem hallja senki… dühös vagy és szomorú… aztán hopp… hirtelen valaki felkap és rohan veled, messze-messze, el innen… már csak ti vagytok, ketten… nézed a nevető szemét, figyelsz, ő meg csak mesél… egy titokról… szép… belül lágy dallamok zengnek benned: „látod drágám az éjszaka egy nagy folyó partján titkon a füledbe suttogom itt vagyok csak veled míg a hajnal ránk talál vigyél el engem is az álmodba ha indulnál vigyél el ha indulnál”… arra gondolsz, „milyen jó most”, ölébe hajtod a fejed és lassan elnyom az álom… holnap csodaszép este vár rád, mert OTT LESZEL… kisvakond: az indiai utazásban azt hiszem pont az általad említett tündér fog megakadályozni… sóhaj… mégis kérlek mondd azt, hogy elviszel, még ha nem is igaz és sosem lesz valósággá; mond hogy elmenekülünk innen… az idézetet így kaptam: „ezt egy könyvben olvastam, egész nap a fejemben volt a szél miatt, meg miattad”… szóval nem tudom, hogy honnan származtatandó, de gyönyörű, nem?… bár igazad lenne… - - - Szepesi Attila: fekete szonáta marslakók nincsenek csak álombéli vicsorgó álcapofák hontalanok parázs tekintete falakon át vak botorkálók az elsötétített városban romok és lódögök szirtjein át halálba-vonulók felcicomázva mert ők azok reszketeg és reménytelen-feketén surrognak dalt és álmot rég feledve piros-zöld-sárga visszfényben az arcuk mint James Ensor farsangi képén a bolondok menetének de más égtáj ez más hamuünnep négy évtizeden át csak iránya biztos a részletek cserélhetők tipródó talpak a hóban az elődök sikolya az imbolygók alámerülése kalandok erdején át léptek-nélküli lépteik baljós tengerzúgása arcod az ablakon éjbe-kövült gyerekarc már rezzenetlen a táj billegő tornyokkal kigyúló ökörszekerekkel megtelik néptelen falvakon át horgas menekülőkkel testük elfoszló bűze után hogy visszafakulnak a szemhéjadra-vetítve ember-e ordas-e mind ásvány-éjben feketéllő a járdaszélre lökve elszéledt lomjaink rongybábok lucskos csizmák cetlik ákombákom betűkkel írva növényindákkal-sürgő hómezőn leányarc dadogó vénasszony-arccal elkeveredik olvashatatlan évek éjek alámerülések csak az ő motyogásuk igaz csak az ágak naponta szélbe-kocódó morzejelei valaki visszanéz görbedt marionett-figura szempárja kinagyított tükrén bizonytalan és pontosan zöld légy dönög hogy visszanéz-e s néz-e akárhová vagy befele fürkész tudja-e valaki tanútlan tűzfalakon esőpiszok-térképre hadonászó üres órákon dünnyög elmálló léptek után nincs tenger éj-nap-suhogás csak a szárnyak erőtere hallik a légben ahogy két örvény összecsapódva teremteni-ölni elindul bárhova térjen az erdő pusztakopár lesz magja kipendül lombokká terebélyesül újra a feledtek üszke fölött kifakad csápot-pikkelyt-tollat teremni ember-előtti-utáni zenét - - - csóközön Megmondom nektek mi kell ide. Egy olyan hogy ne lehessen végtelen hosszú üzeneteket beírni, mert egyesek itt az egész Háború és békét bekopipésztelik. Ha valaki tudja, hogy holnap Sárbogárdon hol lesz a koncert és mikor kezdődik, akkor lsz írja meg. Köszi. jupim: nem nem nem és nem!!! (-> heves tiltakozás a kisbuta megnevezés ellen) az egyebeket pediglen már elmondottam néked valamelyik szünetben… mélyről feltörő sóhaj után mondom neked: „-gyere velem!” és erre azt kell mondanod, hogy „-megyek veled messze”… te tudod mi ez… sőt rajtam kívül csak Te tudod igazán. és ez jó érzés… himmel most nem értek véled egyet… ritka, de imígyen vagyon. kisvakond: plíííz, ne hagyjatok itt! 1: india 2: jupi megígérte nekem, hogy együtt szökünk meg, szóval kötelesek vagytok engem is elvinni („vigyél el, ha indulnál” - :) )…”egyebek”: a zantedeschia aethiopica = kála… így már biztos tudod: gyönyörű, kecses, lágy fehér virág… (szeretnék ilyen szép lenni…- kacc.) olyan mint valami végtelenül szomorú fiatal lány… a fák pedig… sóhaj… sokszáz oldalas regény mindegyik… talán fel sem fogható, hogy valójában mekkora csodái a Világnak… Ma a Duna parton jöttem haza. Ballagtam a vízparti fák mellett, lefeküdtem a fűbe, pedig még nyirkos volt és hűvösen cirógatta a vállam, de akkor jól esett ez a kellemes borzongás… behunytam a szemem és figyeltem… de nem hallottam… pontosabban hallottam, de nem értettem: mit mondanak a fák… elszomorít. Nem is olyan régen még minden apró nesz érthető mondatként jutott el a fülembe, tudtam mit jelent ez a halk susogás… most már nem megy… vacak… miért veszik ki ez a meseszép érzék az emberből egy gusztustalan fekélyesedő seb hatására, ami mögött nincs más csak kongó és tátongó sötét űr. Csömör… pfuj… ááá… ami kurt vonnegutot illeti: még nem olvastam tőle semminemű irományt… viszont ismertem (na jó, ez nem igaz, de nem találok ennél megfelelőbb szót) egy személyt, aki rengeteget idézett nékem különböző regényeiből… akart is nékem hozni, hogy olvassam el, de aztán rájött, hogy nekije csak angol példányai vagynak… szóval akkor ez elmaradt, most meg különböző asszociációk miatt még halogatom… ehhez még erőt kell gyűjtenem… … visszatérve egy kicsit a fákra. Ez olyan szép: „úgy szeretnélek szeretni, mint a szél a fűzfákat. átfújni az ágaikon, összeborzolni azokat, de nem kapaszkodni és nem bántani” … Jók vagytok skacok csak keveset koncerteztek Tolna megyében és azon belül pakson jó lenne mihamarab. Csá! kisspí boszi! lehet hogy nincs billentyűzete.csak egy egér.lehet hogy ő az egér.vagy féreg...bélféreg akkor szarban van tényleg sikerült tönkretennie a vendégkönyvet.és ennek örül.minket utál?vagy a zenét?ő mit hallgat? náksy és brunnert? biztos még buffalóban is mindenkinél alacsonyabb és ezt nem tudja feldolgozni.vagy azt nem szereti hogy itt foglalkoznak egymással az emberek,és náluk ilyen nincs? egyáltalán elolvassa az írásokat? leány,vagy fiú?mert ha lány akkor ez hihetetlen. a jó mű azért (is) jó, mert ha hallod/olvasod/látod, és nem gondolkodsz, akkor is jól szórakoztál; és ha leteszed a könyvet és elgondolkodsz egy picit, hogy "hát igen, ez most velem is így van, és miért nem hallgatok xy-re?" - akkor meg duplán jó. borz ezért jó. (vkinek üzenem - kisvakond? nem biztos) kedves kkkisbuta!:P mi lenne, ha nem rendeznél több emlékezzünk-estét?így télleg elég nehéz továbblépni.direkt nehezíted magadnak? csók hejhó… kisvakond: mi leszel következő életedben?… egy zantedeschia aethiopica?… mert persze az gyönyörű + ha névnapom leszen és valaki a kezembe nyom, én borzasztóan fogok Neked örülni, de lássuk be, hogy ez számodra nem túl nagy lelki fejlődés. miért nem akarsz emberként élni?… szép tud ám lenni, bármilyen nehéz elhinni. himmel és jupiterkuszom: ez szerintem teljesen egyértelmű… mennyivel misztikusabb és csodálatosabb lenne, ha úgymond létezne szerelem, boldogság, ilyenek… jó dolog elhitetni magaddal, hogy ez most valami hűdehajde és széttép belül és egyebek… én is azt mondom, kár hogy nem így van… kicsit illúzióromboló. csak és kizárólag jupimnak: NEM VAGYOK KISBUTA!!! (és Kisbutaaaaaaaaa sem) ezzel szemben te valóban „ős zsarnok” vagyol :P a minden oké túlzás (a tegnap estémet elvarázsoltam, szépnek indult: méz, fahéj, vanília… gyertyák fénye táncolt a szememben, de aztán elvesztem az emlékeimben… az lett a vége, hogy belezuhantam egy mély, sötét verembe… sóhaj) „mélyűr”… nem tudom… talán… lehet szép is, de nekem túl sokat mesélt róla…és én is túl sokat jártam azon a helyen, csak nem adtam neki nevet… (lélektan II, könnycseppnyi boldogság, cím nélkül, téli mese, élet értelme és az önarckép vége, mind-mind ott van valahol)… túl, túl, túl… a név lehet, hogy nem a legtalálóbb, de lentebb van, mint gondolod. „kátránytenger”… ha így jobban tetszik… szökjünk meg! kéééérlek!!! Csóközön: kék kanalas kislány A függöny mintái elindulnak: apák és gyilkosok, írják. Kinézel az ablakon: a földön mindenütt kivert fogak. Úszó vergődik az örvény tölcsérében, a víz zubog, hörög. Szádból sugárban fröccsen a vér. Piros fogkeféd megfesti a fényt. A lefolyóban a pók teste pörög. Kiszórták a csirkének a kukoricát. Ágak és gyökerek olvasod reggel a lapban. Gyökerek és ágak. Átléptél a tükrön. A világot megszelidíti a reggel. (kodolányi gyula: ágak és gyökerek) - hozzáfűzés: elég ha behunyod a szemed; a reggel tovaszáll… -kacc. Jupiter! Tudom hogy ők nem tehetnek róla...de kicsit illuzió romboló...kicsit materialista (nemtom hogy kell írni, tudatlan vagyok)...kicsit zavar hogy nem lélek, nem érzés hanem VEGYSZER!!! És talán ezt titokba tarthatták volna...legalább elöttem!!! Beszéljünk meg egy találkát Indiába!Meghívlak valamilyen afrodiziákumra...elleszünk! kkk:jó embernek lenni de nekem nem kell még egy lehetőség!Elnézést érte! Mint írtam picit tudatlan vagyok...nem tudom mi az a "zantedeschia aethiopica" de gondolom valami növény és nem jártál messze az igazságtól! ...Sokáig valami érdekes akartam lenni, Zsiráf vagy Sasmadár vagy ilyesmi, de egy ideje csak 1 egyszerű fa a parkban...talán egy átlagos tölgy...és szerintem oriási lelki fejlődés lenne. Gondold el, csak érezni...a szelet, a napot, a madárkát az ágaidon...Nem kell többet látnod, se hallanod hogy érzéseid legyenek (jó most ezért nem fogom kinyomni a szemem se olmot önteni a fülembe) Csak élni...talán nagyon bölcsen és talán vidáman várni az öregkort és a láncfűrészt. gondolkoztam picit a fákon...S rájöttem hogy ők is komunikálnak...de semmi misztikus dolog nincs benne...egyszerűen a szelet használják társalgásként...megváltoztatják a szél hullámait! És tudjátok mit mondanak??? Azt hogy; hogy vannak...hány levelük van, van-e madár fészek az ágaikon, hogy érzik magukat...ilyenek!(Mi kell más?) És szerintem nem kedvelik a repülőket...mert azok zavarják a társalgást! Persze ez csak tömör hülyeség, nyugodtan kövezzetek meg érte! Mondjátok csak, van itt valaki aki szereti Vonnegutot??? Mert akkor...szerintem itt egy páran egy "Karszba" tartozunk! :)) azaz "karaszba" bocs! Ha valaki tud olyan címet,ahol le tudom tölteni az összes albumot,vagy valakinek megvan mp3-ban akkor az írjon.Tudom,hogy ezzel rontom az eladást és miattam nincs egyetlen platinalemez sem,de mit csináljak, nem vagyok milliomos.!!! kedves fűbenalvó! én azt sem értem, hogy miért baj, hogy a boldogság csak szerotonin és oxigén keveréke. a és ha nem az lenne? változna valami? csillagok meg milliárdnyi hatalmas gázbolygók. mégis szépek. jöjjön egy újabb halott. várom, hogy asztalunkat megterítsék s leszedjék. várom, hogy érkezzék s elmenjen innen a vendég. egy tárgyat figyelek, egy furcsa, nem-várt ajtónyitást, egy gombot, vagy egy szempárt. ezer darabra törtelek, te tág, elbírhatatlanul-zavart világ. jobb is nekem nem nézni az egészbe, beléfogózni egy-egy csonka részbe és állni ottan, jéggé fagyottan. mert idegen és őrült az egész, de nyájas és rokon velem a rész. a halott kosztolányi ez egy átbaszás. ezt a soksokmindent nem én írtam. van itt egy agyament faszkalap, aki szopoldává teszi ezt az egész vendégkönyv cuccot. összeszerkeszti mindenkinek a beszólásait, és abból jön ki egy ilyen hosszúhosszú szöveg. sajnos egyre kevesebb az "élő" beírás. ezek már mind halottak, meg régiek.az utsó beírásom a lap alájn van valahol, és nem valami hosszú. de azért köszönöm. kisvakond! miért kell megdögölniük a tudósoknak?nem ők tehetnek arról,h ez tényleg így van. mint ahogy a többi érzéssel is. a szerelem humbug.akárcsak a boldogság... ez van. furcsamód indiáért magam is rajongok. teljesen jó. mára végre mindenki túl van két fontos főfő-n is. matek/magyar. csókoltatom az én kis nővérkémet, aki egy hiperzseni, csak jól titkolja, meg a sok sok éreccségizőt, akik remélem mindahányan átmentek...:) hajrá teleki!hajrá petőfi! különben ezsembe jutott, hogy nem írtam neked, kedves Kisbutaaaaaaaaa!:) (nincs menekvés, megszoksz, vagy megszöksz) de fogok. nem felejtettem el. csak olyan egymásba gubancolódott levelezésünk van, hogy jegyzetelnem kéne, h miről is akarok valójában írni, különben elveszem a részletkékben. amik elborítják az egész rendszert...:( na mindegy. reménykedem, hogy minden oké odaát. tudod mi van? szerintem a mélyűrnek szép hangzása van. és nekem a végtelen, puha, nedvesen csillogó hideg, szikrázó sötétség jut róla eszembe. nem valami távoli és ijesztő... nyugalom, csillagfények milliárdjai, bolygók, és apró űrszemétkék kedves egyvelege. ilyen az űr. a mélyűrben pedig benne van a már említett puha, védelmező sötétkékség. mint a bársony. Hahó! jupiter:Ha én lennék a magyar tanárod, tuti az érettségid dicséretes 5 lenne, bár ha Berzsényiről rizsáznál ennyit...nemtom elolvasnám-e, de ha ezt leírnád érettségi dogába, kitűzném a szobámba...=) mellesleg hajrá ultraibolyás színfoltok!! csókolom kezüket! az új album szövegei mikor lesznek fent? :) KURVA KISLÁNY A vörös újságpapírba csomagolt szobában úszott a szerelem a saját vérébe fuladt pedig én szerettem. Hazudni könnyű Meghalni nehéz! S a szerelem halkan sikoltott Kész kész kész Rózsaszín ruháján a vörös rész Jelzi ő már nem vész! banyek... én boldog vagyok: most látom csak, máj.30 koncert a PeCsában. Jujj,de örülök! Mellesleg nagyon jó az új album, szóval áááááá... kocert: sok meleg levegő, hideg boroskóla, lengénöltözött leányzók és kispál... jézusom... extázisba esek,ha rágondolok. már csak (most számolok) 18 nap (sok)... ha nem lenne holnap érettségim, akkor most életigenlenék, de így csak örülök csak csatlakozni tudok himmelhez, parabolát illetően. kedves érdeklődő emberek! van köbö hét darab hatalmas óriásplakát a hősök terén, a parkoló oldalán, a múzeum falánál. sem Sunyiképű fiú, sem én nem tudtuk megfejteni a jenetésüket, ami igen igen bánt minket. aki bármi felelttel tud nekünk szolgálni arra, h ezek mire valók, könyörgöm szóljon. tegye meg. nekünk ez fontos.nem szeressük butának érezni magunkat. Nagyon jó az új lemez , már alig várom , hogy élőben is meghallgathassam ! Mikor jöttök Kecskemétre ? Kicsit megilyedtem a legutóbbi Magyar Narancsban megjelent cikk enervált hangvétele mitt . Jók vagytok és jó úton jártok ! jupiter:Szerintem a szín hiánya is szín....sőt! ...Azt mindenki tudja hogy a kisvakondnak mi kell egy kis odú az erdőben, pár jó barát, egy kisvakond lány, és egy kertész nadrág... Vagy csak 1-et lehet választani? Akkor közhely:BOLDOGSÁG (Valahol Indiába..talán) ...fura hogy a tudosok szerint a boldogság csak egy "vegyszer" a testben valamilyen mennyiségben!...Üzenem nekik: ...Dögöljenek meg...vagy küldjenek egy dobozzal abból a valamiből! OH és még egy prémium kérés! Ha egy mód van rá nem szeretnék emberként ujjá születni...Köszi előre is! Ennyit a Negatív dolgokról kkk:Azért volt a pozitiv feléd fordulás mert...őszintén kicsit boldoggá tett hogy vannak mások is akik: 1, szeretik Csáth-ot 2,Lenne jobb dolguk is mint itt szenvedni! De lehet hogy csak én vagyok a hülye! Hej… zsákmánynak én is akartam egészen hasonlókat írogatni, de látom himmel már megtette helyettem, szóval ezt most mellőzöm… sóhaj… komótosan ballagtam az autó felé, már túl voltam a szokásos elköszönési rituálén (puszi mamának, igen vigyázni fogunk, nem is vagyok csinos, de azért köszi, jó, de tényleg menni kell, még egy puszi, szia), de semmi kedvem nem volt az előttem álló pár órához… igyekeztem kihasználni, hogy végre teljesen egyedül birtokolhatom a kocsi hátsó ülését, de a Nap forrón tűzött be az ablakon és égetett, közben pedig néztem az elsuhanó fákat, a mezőket, a pipacsokat, az ilyesmi pedig általában nehéz gondolatokat ébreszt az emberben, amit nem nagyon tud megemészteni, ezért inkább, mint valami teher, rácsücsül a vállára és ott gubbaszt nyomasztóan. Megérkeztünk, de az események nem zajlottak sokkal vidámabban. A ballagás szörnyen vontatott volt (három végtelen hosszú és unalmas beszéd, oklevelek átadása, majd egy csodálatos lelki gyönyöröket nyújtó „ige liturgia”… be kell valljam, szintén nem egyszer elkalandoztak a gondolataim) majd elmentünk egy étterembe és akkor már illet úgy csinálnom, mint akinek jó kedve van, pedig belül teljes csömört éreztem ezen színészkedés ellen, magammal és az életemmel szemben… Vacsora után hintáztam Életvidám leánnyal és beszélgettünk… eszembe jutott, hogy jó lenne, ha olyan lennék, mint ő… ha le tudnám dönteni a saját korlátjaimat… csak suhantunk a sötét ég és egy fa csodás koronája alatt… nekem ez nem volt más, mint menekülés, bolyongás, neki pedig kiegyensúlyozott lebegés… és talán nekem is sikerülne, csak kapaszkodnom kéne egy picit, vagy hevesebben csapkodni fel-le, fel-le a karjaimat… de nem… könnyebb zuhanni… könnyebb azt mondani, hogy gyönge vagyok… ( jupim: kérlek ne haragudj rám… és ne érezd úgy, hogy minden energiád elfolyt valamerre teljesen más felé… már így is túl sokat köszönhetek Neked… ez az én hibám…csak az enyém!) - - - kisvakond: neked is köszönöm, hogy ilyen pozitívan fordulsz felém… nem értem miért… de mind1. én hiszek abban, hogy mindenki színfolt... még az is, aki nem találja magát, vagy nem akarja, hogy mások megtalálják őt, ezért felveszi a szürke jelmezt, de belül biztos, hogy tele van apró kis csodákkal, csak észre kell venni. Egyszer valaki írt erről nekem szépeket: „Azt hiszem van bennem szeretet csak valami bizarr hullámhosszon sugárzom mert szerintem nem sokan látják. Van egy kép a kedvenc biológiakönyvemben, egy virág van rajta nap- és ultraibolya fényben és TELJESEN MÁS a mintázata. Napfényben nagy sárga szirmai vannak pici fekete középpel, ultraibolyában hatalmas fekete közepe és a szirmok szélén egy kis kékesszürke. És mivel a méhek ultraibolyában látnak, ezért a virágnak az számít hogy nagy fekete közepe legyen mert azt veszik észre, a sárga szirom neki tökmindegy. Na ez most jó bonyolult lett de remélem követhető. Mondjuk ha én egy ilyen sárga virág vagyok akkor te egy méh és látsz igaziból. Jó, mi? Egy inspirált homlokoncsókolt pillanatban ezt remélem meg tudom majd fogalmazni mondjuk egy sorban szép szavakkal és akkor bele lehet tenni egy versbe és szomorkodni hogy milyen rossz nekem mert több az ember mint a méh. Ezek a műhvészek!” de persze mint annyi mindennek, már ennek sincs jelentősége… vagyis nem szabadna, hogy legyen. Inkább abba hagyom, nem rontom itt a hangulatot… engem mindig érdekelt, hogy honnan tudják egyes emberek, hogy ők biza hallgatják a kispált, míg a pór csak hallja, és ők mindig egyre okosabbak lesznek, a pór meg egyre részegebb, aztán már annyira el vannak maguktól szállva, hogy nem is férnek egy mondatba a pórral. szóval kedves zsákmány, a kispál "sima rockzenekar", és mint minden "sima rockzenekart", ezt is illik illumináltan hallgatni. olyan ez, mint összefogott hajjal bemenni a metalhammerba. ha filozófiát akarsz olvass hegelt. ha meg megveted az embereket, ők is megvetnek, és 6 milliárd az 1-hez lesz az arány, ami nem túl kecsegtető. bony valahogy csak kibírjuk. úristen.ennek mi értelme? (nem az úristennek) most pedig mindenki boruljon gyászba, maris elmegy egy hétre hibussal, hogy szar legyen nekik tatán, de majd jópofát vágnak hozzá és mosolyognak. ígyisvan. Örölök ha megnevettetelek! De szerintem a szürke-masszában minden folt, színfolt! ennyi szürke masszában a fekete folt is színfoltnak számít?vagy a fekete? igazából nem akarok kötözködni. különben kkk nem álszerény, csak nagyon buta.Kisbuta:) ;) de így is szeressük őtet. jól át lettem kúrva a palánkon szombaton. árvult volt a józsefattila szobor és a roosevelt tér is. aki tudja miről beszélek, világosítson már fel, h mit és hol rontottam el!?????????mert kissé elszomorodtam a kihaltság láttán/hallatán. mindegy. azért így is SZép SZombat kerekedett. katám, és capote és mill.park, és nagy nevetések, amelyek közepette kiderült, h az indián törzsi nevem:sdebeslábú tengerimalac. titkok tudója lettem és vagyok. furcsa érzés. Kisvakond!mi az amiért bármit megadnál? hmmm...a lepkegyüjtő c xám megy a fejembe a puftó!érdekes szám+ez az egész!minap elhallgattam a hang legyen és fény c xámot,és bár mán sokszo hallottam,d most új oldaláról ismertem+ megint!észrevettem h minnél többször hallgatok+1 kispál számot okosodok...és elnézem azt a sok barmot akik elkezdenek enyhén illuminált állapotba 1 enyhén illuminált csajnak(nekem)mondani h "ha az életben nincs már..."-"ismered?"és ők nem látják a dolog szépspgét,ők csak hallják,d nem hallgatják!-hmmm ezt hallottam vhol,de igaz ez a hallják,hallgatják dolog!mert ők csak azért teszik be a cédé lejátdzóba mert nekik tök mind1 h mit hallgatnak,nekik ugyanaz minden csak legyen benne vmi gitár+vokálka és ennyi!pedig nem nem így van a kispál több ennél,a kispál többet érdemel!nem hallgathatja holmi beszükült degenerált ember...ehez elvontság kell,ehez magunkba kell szállni,ehez nem elég ennyi...ááá asszem menek aludni asszem fárasztom magam,asszem hülye vok,asszem sokat várok másoktól,d asszem legfőképpen magamtól.... hát én vagyok olyan hogy még egyszer leírom, hogy farkam! a ha az életbent ugyanaz a drágalátos lovikátok írta, mint akármilyen nagyon okos számot, hát abban nincs is már semmi, ami miatt a nagyon nagyon érzelemdús kispálosok hallgatnák, mert pfúj, sok mocskos kis senki is hallgatja, aki nem ismeri azt hogy apa anya meg a kígyó?! wáááááá és az ehhez az két h. kettő. hát elballagtak.. a szívem szakad meg értük.de nem sírtam,mert balázs véig poénkodott.de nem néztem azokra,akikre nem is kellett,így nem sírtam.csak majdnem.azért Flóri arcát meglátva rezgett a léc.. akkor erdei suliban Marisom.igaz,nem akarok menni,mert azzal senki se jár jól,de majd lesz valahogy. Mit mosolyogsz? Koporsóban hálsz!! Mit mondhatsz még, amit más nem mondott már? Mit akarsz elérni? Világot szebbétenni? Síkítani? Vért hörögni? Világot szebbé tenni? Nem Nem Nem fog menni! Esküszöm, hibus nem hittem volna hogy ilyen értelmes s, érdekes emberkék is léteznek mint TE! ... Hála!!! Van még remény! jupi: laci odaadta és elolvastam… furcsa… sok mindenben igazad volt, de van amit félreértesz… megpróbálok válaszolni… bonyek: köszönetem hibus: jééé… írtál… no mindjárt elolvasom… ex merk úr: nem vagy tudatlan (a merkúr a mindenséget összekötő bolygó, rávilágít a világra, információ, gondolkodás, intellektuális hozzáállás, kommunikáció… hmm… több analógia hirtelenjében nem jut eszembe…) Nem tudom mennyire ismered az „Eleven Hold” megnevezésű együttest… Joós Zsófia ezen zenekar hegedűs-kisasszonya és írónőként max. annyira ismert, mint én (annyi köztünk a különbség, hogy ő tud írni, én meg nem… szonyorú sóhaj)… A.: ősszel szokásom a halott falevelekkel foglalkozni, de inkább gyönyörködöm bennük. Miért félsz az elmúlástól?… meseszép tud lenni… joker: én ezt már egyszer leírtam ide… lusta vagyok!!! :P … mostan látom csak, hogy jenny már egyszer értekezett psotiról… személyünk azonban nem azonos… de nem ám… (következtetés: idézet volt) … csóközön: kék kanalas kislány némi olvasnivaló (megjegyzés: kék kanalas kislány nem = csáth géza) Fekete csönd Leírom ide, doktor úr, hogy miről van szó. Az öcsémről, a szőke, piros képű kisfiúról, akinek sötét szemei mindig a messzeségbe néztek. Es még egy dologról. A fekete csöndről. Egyszerre nőtt meg. Tegnap este még egészen kicsiny, kedves, pötyögő gyermekecske volt. És reggelre nagy kamasz lett. Iszonyú izomzattal, vastag söréthajjal és gonosz, égő, félelmes szemekkel. Ó, hogy fájt a szívem ezen a reggelen. Tele lett a rózsabokros, tiszta kis udvarunk utálatos, bűzös dudvákkal. A ház tetejéről lehullott a cserép, s a falakról lepattogott a vakolat. S jöttek borzasztó éjjelek. Kishúgaim álmukból hangosan fölsírtak. Apám meg édesanyám meggyújtották a gyertyát, és álomtalan, üres arccal néztek egymásra. Senki se tudta, mi történik, és mi fog történni. Csak én. Csak én. Richard, az állati, undok kamasz, pénteken kitépte az udvaron a fiatal fákat, és lassu tűzön megpirította a fehér cicát, az Anikóét. A kis állat irtózatosan vonaglott, amíg gyenge, rózsaszínű bőre barnára pörkölődött. Hogy sírtunk mindannyian. Richard pedig röhögve otthagyott bennünket. Éjjel betört a zsidó boltjába, és kiszedte a pénzt a fiókból. Elszaladt vele, és elszórta az utcán. Reggel az ágyában aludt, amikor láttuk, hogy át van lőve a tenyere. A csendőr lőtte át. Édesanyánk letérdelt az ágy mellé, és gyengéden lemosta a vért. Richard nyugodtan aludt. Ó, milyen utálatos volt. Körulállottuk és sirattuk Richardot, a szőke, piros képű fiúcskát. És szorongva vártuk mindannyian a fekete csöndet. Az édesapám egyszer kétségbeesve rákiáltott: - Richard! Te gaz, gonosz állat, menj közülünk, ne lássunk többé! Richard nem szólt semmit, de megette a húst, mind, ami a tálban volt. A húgaim sóvárogva nézték, amint felfalta az ételt egymaga. Az apám az édesanyámra tekintett. Könnyes volt a szemük. Láttam, hogy apám halálsápadt, reszket. Félt Richardtól. Fölugrottam és arcul ütöttem Richardot. Ő a falhoz vágott engem, és kirohant a szobából. Lázasan feküdtem az ágyamban. Még vérzett is a fejemen a bőr, ahogy Richard megcsúfolt. Akkor jött meg. Éjjel. Betörte az ablakot, s a szobában termett. A szemeim közé vigyorgott, és rikácsolva beszélt: - Fölgyújtottam az ispán házát, mert a lánya benn alszik a szobában, hófehér ágyban. A melle lassan emelkedik fel-le. Azután belekap az ágyába a tűz. Az én tüzem. Tüzes ágyban ébred föl. És a fehér lábát sötétbarnára csókolja a piros tűz. És kopasz lesz a feje is, mert a haja elég. Kopasz! Hallod, kopasz! Az ispán gyönyörű szőke lánya kopasz lesz. Elvittük Richardot az orvoshoz. Azt mondta, hogy Richard bolond. Miért lenne bolond? Miért éppen bolond? Nem, ő, nem. Jól tudom én azt. Elvittük a bolondokházába. Amikor észrevette, hogy az ápolók megfogják, nekik esett. Véresre verte valamennyit. Azok aztán megkötözték, és vaspálcákkal ütötték dühös káromkodások közben. Richard véres tajtékot köpött a szájából, és bömbölt. Ó, de hogyan, milyen iszonyatos, süvöltő hangon. Megtöltötte a hangja a levegőt, mérföldekre. Mikor apával hazautaztunk a tébolydából, észrevettem, hogy a vasúti kocsik sarkai is tele vannak azzal az iszonyatos hanggal. Ha odaértél az ujjaddal valahová, menten kitört az elrejtőzött szörnyű bömbölés. Richard még az éjjel hazaszökött. Széttörte az ablak vaspántjait. Leugrott az útra. A homloka bezúzódott. De azért hazajött. Szaladva. ...És nyomában a fekete csönd. Hajnal volt, három óra. Ébren voltam, amikor Richard hazaért. Jól hallottam mindent. A kapun mászott be. A fekete csönd pedig beborította a kis házunkat nedves, undok szárnyaival. A virágok elhervadtak a kertben. Az alvókat nehéz, kínos álom lepte meg. Csikorogtak az ágyak, nyögő, fájdalmas sóhajtások hallatszottak. Csak én voltam ébren, és füleltem. Richard halkan átsietett az udvaron. Bejött a szobánkba, ahol azelőtt együtt aludtunk. Én nem mertem mozdulni. De Richard nem is törődött velem. Zihálva ledőlt az ágyra, és aludt. Ezután úgy történt minden, ahogy a fekete csönd akarta. Ránehezedett a mellemre, és belebújt a vérem csöppjeibe. Irtózatos volt. Menekülni akartam tőle, de odakötözött az ágyamhoz, és károgva a fülembe súgott iszonyú rémségeket. Fölkeltem. Előkerestem a kötelet. Egy erős hurkot kötöttem rá, és odalopóztam Richard ágyához. Úgy éreztem, mintha az agyvelőmet és a vállaimat mázsás kövek nyomnák. A térdeim roskadoztak. Nagy, véres feje alatt átdugtam a kötelet, és belefűztem a végét a hurokba. Egy kicsit vártam. Richard mélyen hörgő lélegzettel aludt. Jól tudtam, hogy ha fölébred, megöl mindannyiunkat, hogy rá fog ütni öklével édesapánk szomorú arcára, hogy a hajuknál fogva végigvonszolja kis húgaimat az udvaron. Nem is haboztam hát egy pillanatig se. Teljes erővel nekifeküdtem a huroknak. Richard levegő után kapkodott, de nem ébredt föl; azután egy iszonyút nyögött, és kirugta az ágy fenekét. Állati nagy teste vonaglott a kezeim között, de nem sokáig. Egyszer csak hallottam, amint a fekete csönd elkezd kacagni. Örületesen, hangtalanul. Elöntött a hideg rettegés. Richard kihűlt teste összezsugorodott a kezeim közt. Gyertyát gyújtottam. Az ágyban egy kis gyönge gyermek feküdt. Szederjes kék arccal. Az én kis bolondom volt a szőke, piros kepű, petyegő Richard öcsem. És sötét szemei a végtelenbe néztek. Azt szeretném, hogy ne halljam többé ezt a kacajt, mert akkor fáj nekem a hátamban és fejemben, és nem akarom látni a kis Richard sötét szemeit, amelyek a végtelenbe merednek; mert ez összeszorítja a torkomat, és sohase tudok aludni. Egyáltalán, doktor úr, nem tudok rendesen aludni. bandi!te vagy magyarország legjobb zenésze! hejhó Elviszlek...és ne aggódj a tündér miat, elég csak akkor megtudnia hol vagy ha baj van addig meg biztos örülni fog a képeslapoknak. Amugy most télen nekem komoly problémáim voltak és én is ugy gondoltam hogy el KELL szöknöm minden áron...bele untam a körülöttem lévő környezetbe,az arcokba de leginkább az önsajnálatomba...Túl sokat aludtam és túl fáradt voltam tovább aludni...ugy gondoltam ha csak elindulok akármerre akkor a sors majd ugy is elhelyez valahol..talán máshol "hasznos tagja lehetek a társadalomnak" és nem egy zombie. Ezért én is sorba kérdeztem a barátaimat ki kisérne el...minden áron Prágába akartam menni! Volt aki meg is igérte de mikor észrevette hogy komolyan gondolom megijedt és inkább a családdal ment le a rokonokhoz...Neki megbocsátok mert bepotoltuk aztán! De én eltökélt maradtam és gondoltam mindenkép elmegyek...sajna még karácsony után is csak annyi pénzem volt hogy Ausztriába mehessek vonattal!(Mindenkép vonattal akartam menni és az nagyon drága volt...legalább is nekem) Arra gondoltam mindegy meddig jutok ugy is találkozok majd valakivel aki majd vagy munkát ajánl vagy összebarátkozok vele és tovább szállít akármerre! Nagyon hittem ebben! MOst már csak nevetek azon, milyen naiv voltam! Igazán már akkor tudtam hogy vissza fogok jönni a megbeszélt napon mikor felszáltam a nemzetközi gyorsra! De mégis milyen izgatott voltam! SAlzburgba mentem...azóte se tudom miért pont oda...tényleg nemtom!Sajna már második nap szinte teljesen elfogyott a pénzem (drága volt a sör) és nagyon praktikusnak találtam hogy folyton havazott...igy ettem is meg ittam is teljesen inygen!sokszor ugy gondoltam marhaság volt kijönni föleg egyedül és még a város is unalmas volt...szép de unalmas.De egyszer felmásztam a város melleti hegyre/dombra és leültem egy padra ami pont a városra nézett. Ha látáttok volna milyen gyönyörű volt. A város, a mellete lévő hegyek minden csupa-csupa tejszínhab...ott voltam vagy másfél órát...Aztán vissza mentem a diákszállóba A sorsról csak annyit: Magyar volt az egyik recepciós...teljesen elfelejtettem megkérdezni nincs-e munka a számomra!És össze barátkoztam egy Japán turistával...he-he azt mondta ő is aznap indul tovább mikor én...találjátok ki hova ment...Persze hogy Budapestre! Az egész utba a vonatozás volt a legjobb mint egy hosszú álom...nagyon imádtam...hülyének is néztek mindig mert mikor egy alagutba értünk én benttartottam a lélegzetemet és kivántam valamit...csak néha az alagut meghaladta a képeségeimet és mindenki furcsán nézett mikor csak azt halloták hogy levegő után kapkodok. Azt hittem hogy jobb lesz ha elmegyek, akkor minden rendbe fog jönni mikor visszatérek...hát minden csak jobban elcseszödött...de mégis csak megérte mert egy szimbólum a helyére került... Bocs mindenkitől ha untattam valakit is de jól esett visszagondolni Kézcsók mikor a doktor kikap a sorból és azt se tudom, hogy mi a nevem mikor a bálteremben elsül egy pisztoly és rám tapad egy vadidegen mikor a fejem fölött elhúz egy gép és a mélybe hull egy gyűrött kép mikor a kék angyal a falra ken küldhetne valaki dublőrt nekem mikor a körmöm falat kapar és a zűrzavar felkavar jól jönne, ha jönne hamar aki az ujja köré csavar mikor a lámpa kihűlt bolygó és hátba taszít egy forgóajtó mikor a sörbe beleköp egy törpe és forgolódsz csak körbe-körbe... mikor a pók rajtad landol hálót fon és vörösre karmol mikor a mámor hadat üzen küldhetne valaki dublőrt nekem Hello! bandi!te vagy magyarország legjobb zenésze! hahó jupim: mint valami hatalmas bálteremben, tipegsz körbe-körbe… nem találod a helyed. Kényelmetlenül helyezed el magad a téged körülölelő formákban és torkod szakadtából üvöltesz, de nem hallja senki… dühös vagy és szomorú… aztán hopp… hirtelen valaki felkap és rohan veled, messze-messze, el innen… már csak ti vagytok, ketten… nézed a nevető szemét, figyelsz, ő meg csak mesél… egy titokról… szép… belül lágy dallamok zengnek benned: „látod drágám az éjszaka egy nagy folyó partján titkon a füledbe suttogom itt vagyok csak veled míg a hajnal ránk talál vigyél el engem is az álmodba ha indulnál vigyél el ha indulnál”… arra gondolsz, „milyen jó most”, ölébe hajtod a fejed és lassan elnyom az álom… holnap csodaszép este vár rád, mert OTT LESZEL… kisvakond: az indiai utazásban azt hiszem pont az általad említett tündér fog megakadályozni… sóhaj… mégis kérlek mondd azt, hogy elviszel, még ha nem is igaz és sosem lesz valósággá; mond hogy elmenekülünk innen… az idézetet így kaptam: „ezt egy könyvben olvastam, egész nap a fejemben volt a szél miatt, meg miattad”… szóval nem tudom, hogy honnan származtatandó, de gyönyörű, nem?… bár igazad lenne… - - - Szepesi Attila: fekete szonáta marslakók nincsenek csak álombéli vicsorgó álcapofák hontalanok parázs tekintete falakon át vak botorkálók az elsötétített városban romok és lódögök szirtjein át halálba-vonulók felcicomázva mert ők azok reszketeg és reménytelen-feketén surrognak dalt és álmot rég feledve piros-zöld-sárga visszfényben az arcuk mint James Ensor farsangi képén a bolondok menetének de más égtáj ez más hamuünnep négy évtizeden át csak iránya biztos a részletek cserélhetők tipródó talpak a hóban az elődök sikolya az imbolygók alámerülése kalandok erdején át léptek-nélküli lépteik baljós tengerzúgása arcod az ablakon éjbe-kövült gyerekarc már rezzenetlen a táj billegő tornyokkal kigyúló ökörszekerekkel megtelik néptelen falvakon át horgas menekülőkkel testük elfoszló bűze után hogy visszafakulnak a szemhéjadra-vetítve ember-e ordas-e mind ásvány-éjben feketéllő a járdaszélre lökve elszéledt lomjaink rongybábok lucskos csizmák cetlik ákombákom betűkkel írva növényindákkal-sürgő hómezőn leányarc dadogó vénasszony-arccal elkeveredik olvashatatlan évek éjek alámerülések csak az ő motyogásuk igaz csak az ágak naponta szélbe-kocódó morzejelei valaki visszanéz görbedt marionett-figura szempárja kinagyított tükrén bizonytalan és pontosan zöld légy dönög hogy visszanéz-e s néz-e akárhová vagy befele fürkész tudja-e valaki tanútlan tűzfalakon esőpiszok-térképre hadonászó üres órákon dünnyög elmálló léptek után nincs tenger éj-nap-suhogás csak a szárnyak erőtere hallik a légben ahogy két örvény összecsapódva teremteni-ölni elindul bárhova térjen az erdő pusztakopár lesz magja kipendül lombokká terebélyesül újra a feledtek üszke fölött kifakad csápot-pikkelyt-tollat teremni ember-előtti-utáni zenét - - - csóközön Megmondom nektek mi kell ide. Egy olyan hogy ne lehessen végtelen hosszú üzeneteket beírni, mert egyesek itt az egész Háború és békét bekopipésztelik. Ha valaki tudja, hogy holnap Sárbogárdon hol lesz a koncert és mikor kezdődik, akkor lsz írja meg. Köszi. jupim: nem nem nem és nem!!! (-> heves tiltakozás a kisbuta megnevezés ellen) az egyebeket pediglen már elmondottam néked valamelyik szünetben… mélyről feltörő sóhaj után mondom neked: „-gyere velem!” és erre azt kell mondanod, hogy „-megyek veled messze”… te tudod mi ez… sőt rajtam kívül csak Te tudod igazán. és ez jó érzés… himmel most nem értek véled egyet… ritka, de imígyen vagyon. kisvakond: plíííz, ne hagyjatok itt! 1: india 2: jupi megígérte nekem, hogy együtt szökünk meg, szóval kötelesek vagytok engem is elvinni („vigyél el, ha indulnál” - :) )…”egyebek”: a zantedeschia aethiopica = kála… így már biztos tudod: gyönyörű, kecses, lágy fehér virág… (szeretnék ilyen szép lenni…- kacc.) olyan mint valami végtelenül szomorú fiatal lány… a fák pedig… sóhaj… sokszáz oldalas regény mindegyik… talán fel sem fogható, hogy valójában mekkora csodái a Világnak… Ma a Duna parton jöttem haza. Ballagtam a vízparti fák mellett, lefeküdtem a fűbe, pedig még nyirkos volt és hűvösen cirógatta a vállam, de akkor jól esett ez a kellemes borzongás… behunytam a szemem és figyeltem… de nem hallottam… pontosabban hallottam, de nem értettem: mit mondanak a fák… elszomorít. Nem is olyan régen még minden apró nesz érthető mondatként jutott el a fülembe, tudtam mit jelent ez a halk susogás… most már nem megy… vacak… miért veszik ki ez a meseszép érzék az emberből egy gusztustalan fekélyesedő seb hatására, ami mögött nincs más csak kongó és tátongó sötét űr. Csömör… pfuj… ááá… ami kurt vonnegutot illeti: még nem olvastam tőle semminemű irományt… viszont ismertem (na jó, ez nem igaz, de nem találok ennél megfelelőbb szót) egy személyt, aki rengeteget idézett nékem különböző regényeiből… akart is nékem hozni, hogy olvassam el, de aztán rájött, hogy nekije csak angol példányai vagynak… szóval akkor ez elmaradt, most meg különböző asszociációk miatt még halogatom… ehhez még erőt kell gyűjtenem… … visszatérve egy kicsit a fákra. Ez olyan szép: „úgy szeretnélek szeretni, mint a szél a fűzfákat. átfújni az ágaikon, összeborzolni azokat, de nem kapaszkodni és nem bántani” … Jók vagytok skacok csak keveset koncerteztek Tolna megyében és azon belül pakson jó lenne mihamarab. Csá! kisspí boszi! lehet hogy nincs billentyűzete.csak egy egér.lehet hogy ő az egér.vagy féreg...bélféreg akkor szarban van tényleg sikerült tönkretennie a vendégkönyvet.és ennek örül.minket utál?vagy a zenét?ő mit hallgat? náksy és brunnert? biztos még buffalóban is mindenkinél alacsonyabb és ezt nem tudja feldolgozni.vagy azt nem szereti hogy itt foglalkoznak egymással az emberek,és náluk ilyen nincs? egyáltalán elolvassa az írásokat? leány,vagy fiú?mert ha lány akkor ez hihetetlen. a jó mű azért (is) jó, mert ha hallod/olvasod/látod, és nem gondolkodsz, akkor is jól szórakoztál; és ha leteszed a könyvet és elgondolkodsz egy picit, hogy "hát igen, ez most velem is így van, és miért nem hallgatok xy-re?" - akkor meg duplán jó. borz ezért jó. (vkinek üzenem - kisvakond? nem biztos) kedves kkkisbuta!:P mi lenne, ha nem rendeznél több emlékezzünk-estét?így télleg elég nehéz továbblépni.direkt nehezíted magadnak? csók hejhó… kisvakond: mi leszel következő életedben?… egy zantedeschia aethiopica?… mert persze az gyönyörű + ha névnapom leszen és valaki a kezembe nyom, én borzasztóan fogok Neked örülni, de lássuk be, hogy ez számodra nem túl nagy lelki fejlődés. miért nem akarsz emberként élni?… szép tud ám lenni, bármilyen nehéz elhinni. himmel és jupiterkuszom: ez szerintem teljesen egyértelmű… mennyivel misztikusabb és csodálatosabb lenne, ha úgymond létezne szerelem, boldogság, ilyenek… jó dolog elhitetni magaddal, hogy ez most valami hűdehajde és széttép belül és egyebek… én is azt mondom, kár hogy nem így van… kicsit illúzióromboló. csak és kizárólag jupimnak: NEM VAGYOK KISBUTA!!! (és Kisbutaaaaaaaaa sem) ezzel szemben te valóban „ős zsarnok” vagyol :P a minden oké túlzás (a tegnap estémet elvarázsoltam, szépnek indult: méz, fahéj, vanília… gyertyák fénye táncolt a szememben, de aztán elvesztem az emlékeimben… az lett a vége, hogy belezuhantam egy mély, sötét verembe… sóhaj) „mélyűr”… nem tudom… talán… lehet szép is, de nekem túl sokat mesélt róla…és én is túl sokat jártam azon a helyen, csak nem adtam neki nevet… (lélektan II, könnycseppnyi boldogság, cím nélkül, téli mese, élet értelme és az önarckép vége, mind-mind ott van valahol)… túl, túl, túl… a név lehet, hogy nem a legtalálóbb, de lentebb van, mint gondolod. „kátránytenger”… ha így jobban tetszik… szökjünk meg! kéééérlek!!! Csóközön: kék kanalas kislány A függöny mintái elindulnak: apák és gyilkosok, írják. Kinézel az ablakon: a földön mindenütt kivert fogak. Úszó vergődik az örvény tölcsérében, a víz zubog, hörög. Szádból sugárban fröccsen a vér. Piros fogkeféd megfesti a fényt. A lefolyóban a pók teste pörög. Kiszórták a csirkének a kukoricát. Ágak és gyökerek olvasod reggel a lapban. Gyökerek és ágak. Átléptél a tükrön. A világot megszelidíti a reggel. (kodolányi gyula: ágak és gyökerek) - hozzáfűzés: elég ha behunyod a szemed; a reggel tovaszáll… -kacc. Jupiter! Tudom hogy ők nem tehetnek róla...de kicsit illuzió romb |
|
2003-06-02 15:00:52
|
Szevesztok Kispálék! Mikor lesz meg az új albunok szövege, mert itt most nincs. Ja és miért nem jöttök Balassagyarmara is? Jó volna ha jönnétek mert vagyunk egy páran itt is rajongók. Még egy nagy kérésem lenne, el tudnátok küldeni a mailcímemre a borítókat, mert egy pár már hiányzik. jöhetne mind, ha lehet. Üdvözöl egy Balassagyarmati Kispál és a Borz rajongó |
|
2003-06-02 14:28:14
|
Halihóóóóó!Nagyon tuti volt a harmincadikai koncert.De egy rossz élményem mégis akadt.Az elmúlt öt évben még nem tapasztaltam ilyet.Kedves haverom középtájt(mármintatömegben) szolid pogoba kezdett,erre 1 köcsög(párdon) leverte.Haverom az ütés következtében hátraesett és úgy megfejelte szegény hugomat, hogy annak felrepedt a szemöldöke.Hát kérdem én, mióta öklözünk Kispál koncerten?Ja a srác indoka annyi volt,h ártatlan nőkkel van, akik megsérülhetnek.Hahhh.Ha valaki félti a buxáit,álljon az utolsó sorba,ott tuti nem megy neki senki.Ettöl függetlenül a koncert tényleg isteni volt.Sziasztok. A KISPÁL A KIRÁLY!!!!! |
|
2003-06-02 13:49:38
|
Sziasztok!:) HEHE tökjó ződ a honlap...szemnyugtató:)de tényleg jó ződ..ilyen ződ nincs is :) Hát tudom ezren kérdezik tudom de vhol lesznek tab-ok a bandi a hegyről albumnak meg az újnak? és ha már igy megkérdeztem akkor a csilag v. fecske (kedvenc számom...egyik legjobb eddig az X év alatt) az: Am G C E7 F Am F E ... F Am F Am F Am F E ... ????? Köszi:. Lawrence |
|
2003-06-02 13:07:54
|
Nos |
|
2003-06-02 10:36:11
|
Csá! Az üzeneteket nem olvastam el, mert minek hallgatni egymás ócsárolását, de az biztos, hogy a Pecsa koncert überfasza volt! Végig az első sorokba voltam, és kivittem magammal kb 14 embert, akik közül kb 10 nem volt még koncerteteken és taetszett nekik! Miért nem volt Bársonyfüggöny? Üdv: Áron |
|
2003-06-02 01:11:13
|
Anti!Tényleg,miért vagyunk mi szarok?Miért vagyunk szarabbak,mint bárki más? |
|
2003-06-01 22:40:37
|
ezt az kötsög antit basszuk már kifelé a francba!ha nem tetszik a faszfejnek akkor menjen haza asztán bassza meg a matskáját tejjel meg kiflivel!!! |
|
boltosmanó
2003-06-01 20:54:42
|
www.extra.hu/szeretetlap |
|
Misi
2003-06-01 10:45:06
|
Anti! Miért is? Én egy árva indokot nem látok az alábbi linkeken, max a dühöt, az meg ugye nem elég. |
|
Misi
2003-06-01 10:42:59
|
Hát teccik ez az új lap! Csak így tovább a frissítésekkel. Üdv. |
|
Noir
2003-05-31 09:27:43
|
A tegnapi koncert nagyon jó volt leszámítva, hogy utána megvertek a nagyon inteligens fradi szurkolók :(( |
|
2003-05-31 05:58:32
|
Sziasztok! MA ESTE A GÖDÖRBEN TERESKOVA KONCERT!!! INGYENES!!! GYERTEK!!! |
|
2003-05-31 04:05:35
|
Nem tudom hogy miért ilyen primitív ez a másoló csávó! Mi az hogy kék kanalas kurva???? KIcsit figyeljél már oda arra amit írsz!!!! Lehet hogy kkk volt oviban a nagy szerelemed,de nyúl voltál megmondani neki,ő meg le sem szart?? Ilyen mély nyomot hagyott?? Egy kis tiszteletet légyszi!! |
|
kék kanalas kurva
2003-05-30 15:33:29
|
hejhó először is üdvözlet bonyeknak & hibusnak, akik túlélték az erdei táborozást és újra közöttünk lesznek fellelhetőek! :) - - - kisvakond: Nyelem… nyelem és a torkomra forr; fojtogat. Előveszem a kis fehér szárnyaimat a szekrényből és „verdesek, de testem már túl kövér”, vagy ha mégis felcsücsülök az álmaim hátára és a magasba emelkedem, hogy végre tényleg elmenjek innen, jön egy repülőgép és elüt, visszazuhanok… különböző képzetekből állnak a napjaim, de hiányzik belőlem valami… képtelen lennék egyedül elindulni az úton, felszállni egy vonatra és menni-menni, amíg jól esik (és amíg az anyagi kereteim engedik)… nem igazán tudnám megmagyarázni a miértjét… talán félek a „szabadságtól”… furcsa… viszont nagyon tetszett amit írtál, Te valóban érdekes ember vagy ( a szó pozitív értelmében)… - - - lassan kúszik bennem a fáradtság… bandi!te vagy magyarország legjobb zenésze! hejhó Elviszlek...és ne aggódj a tündér miat, elég csak akkor megtudnia hol vagy ha baj van addig meg biztos örülni fog a képeslapoknak. Amugy most télen nekem komoly problémáim voltak és én is ugy gondoltam hogy el KELL szöknöm minden áron...bele untam a körülöttem lévő környezetbe,az arcokba de leginkább az önsajnálatomba...Túl sokat aludtam és túl fáradt voltam tovább aludni...ugy gondoltam ha csak elindulok akármerre akkor a sors majd ugy is elhelyez valahol..talán máshol "hasznos tagja lehetek a társadalomnak" és nem egy zombie. Ezért én is sorba kérdeztem a barátaimat ki kisérne el...minden áron Prágába akartam menni! Volt aki meg is igérte de mikor észrevette hogy komolyan gondolom megijedt és inkább a családdal ment le a rokonokhoz...Neki megbocsátok mert bepotoltuk aztán! De én eltökélt maradtam és gondoltam mindenkép elmegyek...sajna még karácsony után is csak annyi pénzem volt hogy Ausztriába mehessek vonattal!(Mindenkép vonattal akartam menni és az nagyon drága volt...legalább is nekem) Arra gondoltam mindegy meddig jutok ugy is találkozok majd valakivel aki majd vagy munkát ajánl vagy összebarátkozok vele és tovább szállít akármerre! Nagyon hittem ebben! MOst már csak nevetek azon, milyen naiv voltam! Igazán már akkor tudtam hogy vissza fogok jönni a megbeszélt napon mikor felszáltam a nemzetközi gyorsra! De mégis milyen izgatott voltam! SAlzburgba mentem...azóte se tudom miért pont oda...tényleg nemtom!Sajna már második nap szinte teljesen elfogyott a pénzem (drága volt a sör) és nagyon praktikusnak találtam hogy folyton havazott...igy ettem is meg ittam is teljesen inygen!sokszor ugy gondoltam marhaság volt kijönni föleg egyedül és még a város is unalmas volt...szép de unalmas.De egyszer felmásztam a város melleti hegyre/dombra és leültem egy padra ami pont a városra nézett. Ha látáttok volna milyen gyönyörű volt. A város, a mellete lévő hegyek minden csupa-csupa tejszínhab...ott voltam vagy másfél órát...Aztán vissza mentem a diákszállóba A sorsról csak annyit: Magyar volt az egyik recepciós...teljesen elfelejtettem megkérdezni nincs-e munka a számomra!És össze barátkoztam egy Japán turistával...he-he azt mondta ő is aznap indul tovább mikor én...találjátok ki hova ment...Persze hogy Budapestre! Az egész utba a vonatozás volt a legjobb mint egy hosszú álom...nagyon imádtam...hülyének is néztek mindig mert mikor egy alagutba értünk én benttartottam a lélegzetemet és kivántam valamit...csak néha az alagut meghaladta a képeségeimet és mindenki furcsán nézett mikor csak azt halloták hogy levegő után kapkodok. Azt hittem hogy jobb lesz ha elmegyek, akkor minden rendbe fog jönni mikor visszatérek...hát minden csak jobban elcseszödött...de mégis csak megérte mert egy szimbólum a helyére került... Bocs mindenkitől ha untattam valakit is de jól esett visszagondolni Kézcsók mikor a doktor kikap a sorból és azt se tudom, hogy mi a nevem mikor a bálteremben elsül egy pisztoly és rám tapad egy vadidegen mikor a fejem fölött elhúz egy gép és a mélybe hull egy gyűrött kép mikor a kék angyal a falra ken küldhetne valaki dublőrt nekem mikor a körmöm falat kapar és a zűrzavar felkavar jól jönne, ha jönne hamar aki az ujja köré csavar mikor a lámpa kihűlt bolygó és hátba taszít egy forgóajtó mikor a sörbe beleköp egy törpe és forgolódsz csak körbe-körbe... mikor a pók rajtad landol hálót fon és vörösre karmol mikor a mámor hadat üzen küldhetne valaki dublőrt nekem Hello! bandi!te vagy magyarország legjobb zenésze! hahó jupim: mint valami hatalmas bálteremben, tipegsz körbe-körbe… nem találod a helyed. Kényelmetlenül helyezed el magad a téged körülölelő formákban és torkod szakadtából üvöltesz, de nem hallja senki… dühös vagy és szomorú… aztán hopp… hirtelen valaki felkap és rohan veled, messze-messze, el innen… már csak ti vagytok, ketten… nézed a nevető szemét, figyelsz, ő meg csak mesél… egy titokról… szép… belül lágy dallamok zengnek benned: „látod drágám az éjszaka egy nagy folyó partján titkon a füledbe suttogom itt vagyok csak veled míg a hajnal ránk talál vigyél el engem is az álmodba ha indulnál vigyél el ha indulnál”… arra gondolsz, „milyen jó most”, ölébe hajtod a fejed és lassan elnyom az álom… holnap csodaszép este vár rád, mert OTT LESZEL… kisvakond: az indiai utazásban azt hiszem pont az általad említett tündér fog megakadályozni… sóhaj… mégis kérlek mondd azt, hogy elviszel, még ha nem is igaz és sosem lesz valósággá; mond hogy elmenekülünk innen… az idézetet így kaptam: „ezt egy könyvben olvastam, egész nap a fejemben volt a szél miatt, meg miattad”… szóval nem tudom, hogy honnan származtatandó, de gyönyörű, nem?… bár igazad lenne… - - - Szepesi Attila: fekete szonáta marslakók nincsenek csak álombéli vicsorgó álcapofák hontalanok parázs tekintete falakon át vak botorkálók az elsötétített városban romok és lódögök szirtjein át halálba-vonulók felcicomázva mert ők azok reszketeg és reménytelen-feketén surrognak dalt és álmot rég feledve piros-zöld-sárga visszfényben az arcuk mint James Ensor farsangi képén a bolondok menetének de más égtáj ez más hamuünnep négy évtizeden át csak iránya biztos a részletek cserélhetők tipródó talpak a hóban az elődök sikolya az imbolygók alámerülése kalandok erdején át léptek-nélküli lépteik baljós tengerzúgása arcod az ablakon éjbe-kövült gyerekarc már rezzenetlen a táj billegő tornyokkal kigyúló ökörszekerekkel megtelik néptelen falvakon át horgas menekülőkkel testük elfoszló bűze után hogy visszafakulnak a szemhéjadra-vetítve ember-e ordas-e mind ásvány-éjben feketéllő a járdaszélre lökve elszéledt lomjaink rongybábok lucskos csizmák cetlik ákombákom betűkkel írva növényindákkal-sürgő hómezőn leányarc dadogó vénasszony-arccal elkeveredik olvashatatlan évek éjek alámerülések csak az ő motyogásuk igaz csak az ágak naponta szélbe-kocódó morzejelei valaki visszanéz görbedt marionett-figura szempárja kinagyított tükrén bizonytalan és pontosan zöld légy dönög hogy visszanéz-e s néz-e akárhová vagy befele fürkész tudja-e valaki tanútlan tűzfalakon esőpiszok-térképre hadonászó üres órákon dünnyög elmálló léptek után nincs tenger éj-nap-suhogás csak a szárnyak erőtere hallik a légben ahogy két örvény összecsapódva teremteni-ölni elindul bárhova térjen az erdő pusztakopár lesz magja kipendül lombokká terebélyesül újra a feledtek üszke fölött kifakad csápot-pikkelyt-tollat teremni ember-előtti-utáni zenét - - - csóközön Megmondom nektek mi kell ide. Egy olyan hogy ne lehessen végtelen hosszú üzeneteket beírni, mert egyesek itt az egész Háború és békét bekopipésztelik. Ha valaki tudja, hogy holnap Sárbogárdon hol lesz a koncert és mikor kezdődik, akkor lsz írja meg. Köszi. jupim: nem nem nem és nem!!! (-> heves tiltakozás a kisbuta megnevezés ellen) az egyebeket pediglen már elmondottam néked valamelyik szünetben… mélyről feltörő sóhaj után mondom neked: „-gyere velem!” és erre azt kell mondanod, hogy „-megyek veled messze”… te tudod mi ez… sőt rajtam kívül csak Te tudod igazán. és ez jó érzés… himmel most nem értek véled egyet… ritka, de imígyen vagyon. kisvakond: plíííz, ne hagyjatok itt! 1: india 2: jupi megígérte nekem, hogy együtt szökünk meg, szóval kötelesek vagytok engem is elvinni („vigyél el, ha indulnál” - :) )…”egyebek”: a zantedeschia aethiopica = kála… így már biztos tudod: gyönyörű, kecses, lágy fehér virág… (szeretnék ilyen szép lenni…- kacc.) olyan mint valami végtelenül szomorú fiatal lány… a fák pedig… sóhaj… sokszáz oldalas regény mindegyik… talán fel sem fogható, hogy valójában mekkora csodái a Világnak… Ma a Duna parton jöttem haza. Ballagtam a vízparti fák mellett, lefeküdtem a fűbe, pedig még nyirkos volt és hűvösen cirógatta a vállam, de akkor jól esett ez a kellemes borzongás… behunytam a szemem és figyeltem… de nem hallottam… pontosabban hallottam, de nem értettem: mit mondanak a fák… elszomorít. Nem is olyan régen még minden apró nesz érthető mondatként jutott el a fülembe, tudtam mit jelent ez a halk susogás… most már nem megy… vacak… miért veszik ki ez a meseszép érzék az emberből egy gusztustalan fekélyesedő seb hatására, ami mögött nincs más csak kongó és tátongó sötét űr. Csömör… pfuj… ááá… ami kurt vonnegutot illeti: még nem olvastam tőle semminemű irományt… viszont ismertem (na jó, ez nem igaz, de nem találok ennél megfelelőbb szót) egy személyt, aki rengeteget idézett nékem különböző regényeiből… akart is nékem hozni, hogy olvassam el, de aztán rájött, hogy nekije csak angol példányai vagynak… szóval akkor ez elmaradt, most meg különböző asszociációk miatt még halogatom… ehhez még erőt kell gyűjtenem… … visszatérve egy kicsit a fákra. Ez olyan szép: „úgy szeretnélek szeretni, mint a szél a fűzfákat. átfújni az ágaikon, összeborzolni azokat, de nem kapaszkodni és nem bántani” … Jók vagytok skacok csak keveset koncerteztek Tolna megyében és azon belül pakson jó lenne mihamarab. Csá! kisspí boszi! lehet hogy nincs billentyűzete.csak egy egér.lehet hogy ő az egér.vagy féreg...bélféreg akkor szarban van tényleg sikerült tönkretennie a vendégkönyvet.és ennek örül.minket utál?vagy a zenét?ő mit hallgat? náksy és brunnert? biztos még buffalóban is mindenkinél alacsonyabb és ezt nem tudja feldolgozni.vagy azt nem szereti hogy itt foglalkoznak egymással az emberek,és náluk ilyen nincs? egyáltalán elolvassa az írásokat? leány,vagy fiú?mert ha lány akkor ez hihetetlen. a jó mű azért (is) jó, mert ha hallod/olvasod/látod, és nem gondolkodsz, akkor is jól szórakoztál; és ha leteszed a könyvet és elgondolkodsz egy picit, hogy "hát igen, ez most velem is így van, és miért nem hallgatok xy-re?" - akkor meg duplán jó. borz ezért jó. (vkinek üzenem - kisvakond? nem biztos) kedves kkkisbuta!:P mi lenne, ha nem rendeznél több emlékezzünk-estét?így télleg elég nehéz továbblépni.direkt nehezíted magadnak? csók hejhó… kisvakond: mi leszel következő életedben?… egy zantedeschia aethiopica?… mert persze az gyönyörű + ha névnapom leszen és valaki a kezembe nyom, én borzasztóan fogok Neked örülni, de lássuk be, hogy ez számodra nem túl nagy lelki fejlődés. miért nem akarsz emberként élni?… szép tud ám lenni, bármilyen nehéz elhinni. himmel és jupiterkuszom: ez szerintem teljesen egyértelmű… mennyivel misztikusabb és csodálatosabb lenne, ha úgymond létezne szerelem, boldogság, ilyenek… jó dolog elhitetni magaddal, hogy ez most valami hűdehajde és széttép belül és egyebek… én is azt mondom, kár hogy nem így van… kicsit illúzióromboló. csak és kizárólag jupimnak: NEM VAGYOK KISBUTA!!! (és Kisbutaaaaaaaaa sem) ezzel szemben te valóban „ős zsarnok” vagyol :P a minden oké túlzás (a tegnap estémet elvarázsoltam, szépnek indult: méz, fahéj, vanília… gyertyák fénye táncolt a szememben, de aztán elvesztem az emlékeimben… az lett a vége, hogy belezuhantam egy mély, sötét verembe… sóhaj) „mélyűr”… nem tudom… talán… lehet szép is, de nekem túl sokat mesélt róla…és én is túl sokat jártam azon a helyen, csak nem adtam neki nevet… (lélektan II, könnycseppnyi boldogság, cím nélkül, téli mese, élet értelme és az önarckép vége, mind-mind ott van valahol)… túl, túl, túl… a név lehet, hogy nem a legtalálóbb, de lentebb van, mint gondolod. „kátránytenger”… ha így jobban tetszik… szökjünk meg! kéééérlek!!! Csóközön: kék kanalas kislány A függöny mintái elindulnak: apák és gyilkosok, írják. Kinézel az ablakon: a földön mindenütt kivert fogak. Úszó vergődik az örvény tölcsérében, a víz zubog, hörög. Szádból sugárban fröccsen a vér. Piros fogkeféd megfesti a fényt. A lefolyóban a pók teste pörög. Kiszórták a csirkének a kukoricát. Ágak és gyökerek olvasod reggel a lapban. Gyökerek és ágak. Átléptél a tükrön. A világot megszelidíti a reggel. (kodolányi gyula: ágak és gyökerek) - hozzáfűzés: elég ha behunyod a szemed; a reggel tovaszáll… -kacc. Jupiter! Tudom hogy ők nem tehetnek róla...de kicsit illuzió romboló...kicsit materialista (nemtom hogy kell írni, tudatlan vagyok)...kicsit zavar hogy nem lélek, nem érzés hanem VEGYSZER!!! És talán ezt titokba tarthatták volna...legalább elöttem!!! Beszéljünk meg egy találkát Indiába!Meghívlak valamilyen afrodiziákumra...elleszünk! kkk:jó embernek lenni de nekem nem kell még egy lehetőség!Elnézést érte! Mint írtam picit tudatlan vagyok...nem tudom mi az a "zantedeschia aethiopica" de gondolom valami növény és nem jártál messze az igazságtól! ...Sokáig valami érdekes akartam lenni, Zsiráf vagy Sasmadár vagy ilyesmi, de egy ideje csak 1 egyszerű fa a parkban...talán egy átlagos tölgy...és szerintem oriási lelki fejlődés lenne. Gondold el, csak érezni...a szelet, a napot, a madárkát az ágaidon...Nem kell többet látnod, se hallanod hogy érzéseid legyenek (jó most ezért nem fogom kinyomni a szemem se olmot önteni a fülembe) Csak élni...talán nagyon bölcsen és talán vidáman várni az öregkort és a láncfűrészt. gondolkoztam picit a fákon...S rájöttem hogy ők is komunikálnak...de semmi misztikus dolog nincs benne...egyszerűen a szelet használják társalgásként...megváltoztatják a szél hullámait! És tudjátok mit mondanak??? Azt hogy; hogy vannak...hány levelük van, van-e madár fészek az ágaikon, hogy érzik magukat...ilyenek!(Mi kell más?) És szerintem nem kedvelik a repülőket...mert azok zavarják a társalgást! Persze ez csak tömör hülyeség, nyugodtan kövezzetek meg érte! Mondjátok csak, van itt valaki aki szereti Vonnegutot??? Mert akkor...szerintem itt egy páran egy "Karszba" tartozunk! :)) azaz "karaszba" bocs! Ha valaki tud olyan címet,ahol le tudom tölteni az összes albumot,vagy valakinek megvan mp3-ban akkor az írjon.Tudom,hogy ezzel rontom az eladást és miattam nincs egyetlen platinalemez sem,de mit csináljak, nem vagyok milliomos.!!! kedves fűbenalvó! én azt sem értem, hogy miért baj, hogy a boldogság csak szerotonin és oxigén keveréke. a és ha nem az lenne? változna valami? csillagok meg milliárdnyi hatalmas gázbolygók. mégis szépek. jöjjön egy újabb halott. várom, hogy asztalunkat megterítsék s leszedjék. várom, hogy érkezzék s elmenjen innen a vendég. egy tárgyat figyelek, egy furcsa, nem-várt ajtónyitást, egy gombot, vagy egy szempárt. ezer darabra törtelek, te tág, elbírhatatlanul-zavart világ. jobb is nekem nem nézni az egészbe, beléfogózni egy-egy csonka részbe és állni ottan, jéggé fagyottan. mert idegen és őrült az egész, de nyájas és rokon velem a rész. a halott kosztolányi ez egy átbaszás. ezt a soksokmindent nem én írtam. van itt egy agyament faszkalap, aki szopoldává teszi ezt az egész vendégkönyv cuccot. összeszerkeszti mindenkinek a beszólásait, és abból jön ki egy ilyen hosszúhosszú szöveg. sajnos egyre kevesebb az "élő" beírás. ezek már mind halottak, meg régiek.az utsó beírásom a lap alájn van valahol, és nem valami hosszú. de azért köszönöm. kisvakond! miért kell megdögölniük a tudósoknak?nem ők tehetnek arról,h ez tényleg így van. mint ahogy a többi érzéssel is. a szerelem humbug.akárcsak a boldogság... ez van. furcsamód indiáért magam is rajongok. teljesen jó. mára végre mindenki túl van két fontos főfő-n is. matek/magyar. csókoltatom az én kis nővérkémet, aki egy hiperzseni, csak jól titkolja, meg a sok sok éreccségizőt, akik remélem mindahányan átmentek...:) hajrá teleki!hajrá petőfi! különben ezsembe jutott, hogy nem írtam neked, kedves Kisbutaaaaaaaaa!:) (nincs menekvés, megszoksz, vagy megszöksz) de fogok. nem felejtettem el. csak olyan egymásba gubancolódott levelezésünk van, hogy jegyzetelnem kéne, h miről is akarok valójában írni, különben elveszem a részletkékben. amik elborítják az egész rendszert...:( na mindegy. reménykedem, hogy minden oké odaát. tudod mi van? szerintem a mélyűrnek szép hangzása van. és nekem a végtelen, puha, nedvesen csillogó hideg, szikrázó sötétség jut róla eszembe. nem valami távoli és ijesztő... nyugalom, csillagfények milliárdjai, bolygók, és apró űrszemétkék kedves egyvelege. ilyen az űr. a mélyűrben pedig benne van a már említett puha, védelmező sötétkékség. mint a bársony. Hahó! jupiter:Ha én lennék a magyar tanárod, tuti az érettségid dicséretes 5 lenne, bár ha Berzsényiről rizsáznál ennyit...nemtom elolvasnám-e, de ha ezt leírnád érettségi dogába, kitűzném a szobámba...=) mellesleg hajrá ultraibolyás színfoltok!! csókolom kezüket! az új album szövegei mikor lesznek fent? :) KURVA KISLÁNY A vörös újságpapírba csomagolt szobában úszott a szerelem a saját vérébe fuladt pedig én szerettem. Hazudni könnyű Meghalni nehéz! S a szerelem halkan sikoltott Kész kész kész Rózsaszín ruháján a vörös rész Jelzi ő már nem vész! banyek... én boldog vagyok: most látom csak, máj.30 koncert a PeCsában. Jujj,de örülök! Mellesleg nagyon jó az új album, szóval áááááá... kocert: sok meleg levegő, hideg boroskóla, lengénöltözött leányzók és kispál... jézusom... extázisba esek,ha rágondolok. már csak (most számolok) 18 nap (sok)... ha nem lenne holnap érettségim, akkor most életigenlenék, de így csak örülök csak csatlakozni tudok himmelhez, parabolát illetően. kedves érdeklődő emberek! van köbö hét darab hatalmas óriásplakát a hősök terén, a parkoló oldalán, a múzeum falánál. sem Sunyiképű fiú, sem én nem tudtuk megfejteni a jenetésüket, ami igen igen bánt minket. aki bármi felelttel tud nekünk szolgálni arra, h ezek mire valók, könyörgöm szóljon. tegye meg. nekünk ez fontos.nem szeressük butának érezni magunkat. Nagyon jó az új lemez , már alig várom , hogy élőben is meghallgathassam ! Mikor jöttök Kecskemétre ? Kicsit megilyedtem a legutóbbi Magyar Narancsban megjelent cikk enervált hangvétele mitt . Jók vagytok és jó úton jártok ! jupiter:Szerintem a szín hiánya is szín....sőt! ...Azt mindenki tudja hogy a kisvakondnak mi kell egy kis odú az erdőben, pár jó barát, egy kisvakond lány, és egy kertész nadrág... Vagy csak 1-et lehet választani? Akkor közhely:BOLDOGSÁG (Valahol Indiába..talán) ...fura hogy a tudosok szerint a boldogság csak egy "vegyszer" a testben valamilyen mennyiségben!...Üzenem nekik: ...Dögöljenek meg...vagy küldjenek egy dobozzal abból a valamiből! OH és még egy prémium kérés! Ha egy mód van rá nem szeretnék emberként ujjá születni...Köszi előre is! Ennyit a Negatív dolgokról kkk:Azért volt a pozitiv feléd fordulás mert...őszintén kicsit boldoggá tett hogy vannak mások is akik: 1, szeretik Csáth-ot 2,Lenne jobb dolguk is mint itt szenvedni! De lehet hogy csak én vagyok a hülye! Hej… zsákmánynak én is akartam egészen hasonlókat írogatni, de látom himmel már megtette helyettem, szóval ezt most mellőzöm… sóhaj… komótosan ballagtam az autó felé, már túl voltam a szokásos elköszönési rituálén (puszi mamának, igen vigyázni fogunk, nem is vagyok csinos, de azért köszi, jó, de tényleg menni kell, még egy puszi, szia), de semmi kedvem nem volt az előttem álló pár órához… igyekeztem kihasználni, hogy végre teljesen egyedül birtokolhatom a kocsi hátsó ülését, de a Nap forrón tűzött be az ablakon és égetett, közben pedig néztem az elsuhanó fákat, a mezőket, a pipacsokat, az ilyesmi pedig általában nehéz gondolatokat ébreszt az emberben, amit nem nagyon tud megemészteni, ezért inkább, mint valami teher, rácsücsül a vállára és ott gubbaszt nyomasztóan. Megérkeztünk, de az események nem zajlottak sokkal vidámabban. A ballagás szörnyen vontatott volt (három végtelen hosszú és unalmas beszéd, oklevelek átadása, majd egy csodálatos lelki gyönyöröket nyújtó „ige liturgia”… be kell valljam, szintén nem egyszer elkalandoztak a gondolataim) majd elmentünk egy étterembe és akkor már illet úgy csinálnom, mint akinek jó kedve van, pedig belül teljes csömört éreztem ezen színészkedés ellen, magammal és az életemmel szemben… Vacsora után hintáztam Életvidám leánnyal és beszélgettünk… eszembe jutott, hogy jó lenne, ha olyan lennék, mint ő… ha le tudnám dönteni a saját korlátjaimat… csak suhantunk a sötét ég és egy fa csodás koronája alatt… nekem ez nem volt más, mint menekülés, bolyongás, neki pedig kiegyensúlyozott lebegés… és talán nekem is sikerülne, csak kapaszkodnom kéne egy picit, vagy hevesebben csapkodni fel-le, fel-le a karjaimat… de nem… könnyebb zuhanni… könnyebb azt mondani, hogy gyönge vagyok… ( jupim: kérlek ne haragudj rám… és ne érezd úgy, hogy minden energiád elfolyt valamerre teljesen más felé… már így is túl sokat köszönhetek Neked… ez az én hibám…csak az enyém!) - - - kisvakond: neked is köszönöm, hogy ilyen pozitívan fordulsz felém… nem értem miért… de mind1. én hiszek abban, hogy mindenki színfolt... még az is, aki nem találja magát, vagy nem akarja, hogy mások megtalálják őt, ezért felveszi a szürke jelmezt, de belül biztos, hogy tele van apró kis csodákkal, csak észre kell venni. Egyszer valaki írt erről nekem szépeket: „Azt hiszem van bennem szeretet csak valami bizarr hullámhosszon sugárzom mert szerintem nem sokan látják. Van egy kép a kedvenc biológiakönyvemben, egy virág van rajta nap- és ultraibolya fényben és TELJESEN MÁS a mintázata. Napfényben nagy sárga szirmai vannak pici fekete középpel, ultraibolyában hatalmas fekete közepe és a szirmok szélén egy kis kékesszürke. És mivel a méhek ultraibolyában látnak, ezért a virágnak az számít hogy nagy fekete közepe legyen mert azt veszik észre, a sárga szirom neki tökmindegy. Na ez most jó bonyolult lett de remélem követhető. Mondjuk ha én egy ilyen sárga virág vagyok akkor te egy méh és látsz igaziból. Jó, mi? Egy inspirált homlokoncsókolt pillanatban ezt remélem meg tudom majd fogalmazni mondjuk egy sorban szép szavakkal és akkor bele lehet tenni egy versbe és szomorkodni hogy milyen rossz nekem mert több az ember mint a méh. Ezek a műhvészek!” de persze mint annyi mindennek, már ennek sincs jelentősége… vagyis nem szabadna, hogy legyen. Inkább abba hagyom, nem rontom itt a hangulatot… engem mindig érdekelt, hogy honnan tudják egyes emberek, hogy ők biza hallgatják a kispált, míg a pór csak hallja, és ők mindig egyre okosabbak lesznek, a pór meg egyre részegebb, aztán már annyira el vannak maguktól szállva, hogy nem is férnek egy mondatba a pórral. szóval kedves zsákmány, a kispál "sima rockzenekar", és mint minden "sima rockzenekart", ezt is illik illumináltan hallgatni. olyan ez, mint összefogott hajjal bemenni a metalhammerba. ha filozófiát akarsz olvass hegelt. ha meg megveted az embereket, ők is megvetnek, és 6 milliárd az 1-hez lesz az arány, ami nem túl kecsegtető. bony valahogy csak kibírjuk. úristen.ennek mi értelme? (nem az úristennek) most pedig mindenki boruljon gyászba, maris elmegy egy hétre hibussal, hogy szar legyen nekik tatán, de majd jópofát vágnak hozzá és mosolyognak. ígyisvan. Örölök ha megnevettetelek! De szerintem a szürke-masszában minden folt, színfolt! ennyi szürke masszában a fekete folt is színfoltnak számít?vagy a fekete? igazából nem akarok kötözködni. különben kkk nem álszerény, csak nagyon buta.Kisbuta:) ;) de így is szeressük őtet. jól át lettem kúrva a palánkon szombaton. árvult volt a józsefattila szobor és a roosevelt tér is. aki tudja miről beszélek, világosítson már fel, h mit és hol rontottam el!?????????mert kissé elszomorodtam a kihaltság láttán/hallatán. mindegy. azért így is SZép SZombat kerekedett. katám, és capote és mill.park, és nagy nevetések, amelyek közepette kiderült, h az indián törzsi nevem:sdebeslábú tengerimalac. titkok tudója lettem és vagyok. furcsa érzés. Kisvakond!mi az amiért bármit megadnál? hmmm...a lepkegyüjtő c xám megy a fejembe a puftó!érdekes szám+ez az egész!minap elhallgattam a hang legyen és fény c xámot,és bár mán sokszo hallottam,d most új oldaláról ismertem+ megint!észrevettem h minnél többször hallgatok+1 kispál számot okosodok...és elnézem azt a sok barmot akik elkezdenek enyhén illuminált állapotba 1 enyhén illuminált csajnak(nekem)mondani h "ha az életben nincs már..."-"ismered?"és ők nem látják a dolog szépspgét,ők csak hallják,d nem hallgatják!-hmmm ezt hallottam vhol,de igaz ez a hallják,hallgatják dolog!mert ők csak azért teszik be a cédé lejátdzóba mert nekik tök mind1 h mit hallgatnak,nekik ugyanaz minden csak legyen benne vmi gitár+vokálka és ennyi!pedig nem nem így van a kispál több ennél,a kispál többet érdemel!nem hallgathatja holmi beszükült degenerált ember...ehez elvontság kell,ehez magunkba kell szállni,ehez nem elég ennyi...ááá asszem menek aludni asszem fárasztom magam,asszem hülye vok,asszem sokat várok másoktól,d asszem legfőképpen magamtól.... hát én vagyok olyan hogy még egyszer leírom, hogy farkam! a ha az életbent ugyanaz a drágalátos lovikátok írta, mint akármilyen nagyon okos számot, hát abban nincs is már semmi, ami miatt a nagyon nagyon érzelemdús kispálosok hallgatnák, mert pfúj, sok mocskos kis senki is hallgatja, aki nem ismeri azt hogy apa anya meg a kígyó?! wáááááá és az ehhez az két h. kettő. hát elballagtak.. a szívem szakad meg értük.de nem sírtam,mert balázs véig poénkodott.de nem néztem azokra,akikre nem is kellett,így nem sírtam.csak majdnem.azért Flóri arcát meglátva rezgett a léc.. akkor erdei suliban Marisom.igaz,nem akarok menni,mert azzal senki se jár jól,de majd lesz valahogy. Mit mosolyogsz? Koporsóban hálsz!! Mit mondhatsz még, amit más nem mondott már? Mit akarsz elérni? Világot szebbétenni? Síkítani? Vért hörögni? Világot szebbé tenni? Nem Nem Nem fog menni! Esküszöm, hibus nem hittem volna hogy ilyen értelmes s, érdekes emberkék is léteznek mint TE! ... Hála!!! Van még remény! jupi: laci odaadta és elolvastam… furcsa… sok mindenben igazad volt, de van amit félreértesz… megpróbálok válaszolni… bonyek: köszönetem hibus: jééé… írtál… no mindjárt elolvasom… ex merk úr: nem vagy tudatlan (a merkúr a mindenséget összekötő bolygó, rávilágít a világra, információ, gondolkodás, intellektuális hozzáállás, kommunikáció… hmm… több analógia hirtelenjében nem jut eszembe…) Nem tudom mennyire ismered az „Eleven Hold” megnevezésű együttest… Joós Zsófia ezen zenekar hegedűs-kisasszonya és írónőként max. annyira ismert, mint én (annyi köztünk a különbség, hogy ő tud írni, én meg nem… szonyorú sóhaj)… A.: ősszel szokásom a halott falevelekkel foglalkozni, de inkább gyönyörködöm bennük. Miért félsz az elmúlástól?… meseszép tud lenni… joker: én ezt már egyszer leírtam ide… lusta vagyok!!! :P … mostan látom csak, hogy jenny már egyszer értekezett psotiról… személyünk azonban nem azonos… de nem ám… (következtetés: idézet volt) … csóközön: kék kanalas kislány némi olvasnivaló (megjegyzés: kék kanalas kislány nem = csáth géza) Fekete csönd Leírom ide, doktor úr, hogy miről van szó. Az öcsémről, a szőke, piros képű kisfiúról, akinek sötét szemei mindig a messzeségbe néztek. Es még egy dologról. A fekete csöndről. Egyszerre nőtt meg. Tegnap este még egészen kicsiny, kedves, pötyögő gyermekecske volt. És reggelre nagy kamasz lett. Iszonyú izomzattal, vastag söréthajjal és gonosz, égő, félelmes szemekkel. Ó, hogy fájt a szívem ezen a reggelen. Tele lett a rózsabokros, tiszta kis udvarunk utálatos, bűzös dudvákkal. A ház tetejéről lehullott a cserép, s a falakról lepattogott a vakolat. S jöttek borzasztó éjjelek. Kishúgaim álmukból hangosan fölsírtak. Apám meg édesanyám meggyújtották a gyertyát, és álomtalan, üres arccal néztek egymásra. Senki se tudta, mi történik, és mi fog történni. Csak én. Csak én. Richard, az állati, undok kamasz, pénteken kitépte az udvaron a fiatal fákat, és lassu tűzön megpirította a fehér cicát, az Anikóét. A kis állat irtózatosan vonaglott, amíg gyenge, rózsaszínű bőre barnára pörkölődött. Hogy sírtunk mindannyian. Richard pedig röhögve otthagyott bennünket. Éjjel betört a zsidó boltjába, és kiszedte a pénzt a fiókból. Elszaladt vele, és elszórta az utcán. Reggel az ágyában aludt, amikor láttuk, hogy át van lőve a tenyere. A csendőr lőtte át. Édesanyánk letérdelt az ágy mellé, és gyengéden lemosta a vért. Richard nyugodtan aludt. Ó, milyen utálatos volt. Körulállottuk és sirattuk Richardot, a szőke, piros képű fiúcskát. És szorongva vártuk mindannyian a fekete csöndet. Az édesapám egyszer kétségbeesve rákiáltott: - Richard! Te gaz, gonosz állat, menj közülünk, ne lássunk többé! Richard nem szólt semmit, de megette a húst, mind, ami a tálban volt. A húgaim sóvárogva nézték, amint felfalta az ételt egymaga. Az apám az édesanyámra tekintett. Könnyes volt a szemük. Láttam, hogy apám halálsápadt, reszket. Félt Richardtól. Fölugrottam és arcul ütöttem Richardot. Ő a falhoz vágott engem, és kirohant a szobából. Lázasan feküdtem az ágyamban. Még vérzett is a fejemen a bőr, ahogy Richard megcsúfolt. Akkor jött meg. Éjjel. Betörte az ablakot, s a szobában termett. A szemeim közé vigyorgott, és rikácsolva beszélt: - Fölgyújtottam az ispán házát, mert a lánya benn alszik a szobában, hófehér ágyban. A melle lassan emelkedik fel-le. Azután belekap az ágyába a tűz. Az én tüzem. Tüzes ágyban ébred föl. És a fehér lábát sötétbarnára csókolja a piros tűz. És kopasz lesz a feje is, mert a haja elég. Kopasz! Hallod, kopasz! Az ispán gyönyörű szőke lánya kopasz lesz. Elvittük Richardot az orvoshoz. Azt mondta, hogy Richard bolond. Miért lenne bolond? Miért éppen bolond? Nem, ő, nem. Jól tudom én azt. Elvittük a bolondokházába. Amikor észrevette, hogy az ápolók megfogják, nekik esett. Véresre verte valamennyit. Azok aztán megkötözték, és vaspálcákkal ütötték dühös káromkodások közben. Richard véres tajtékot köpött a szájából, és bömbölt. Ó, de hogyan, milyen iszonyatos, süvöltő hangon. Megtöltötte a hangja a levegőt, mérföldekre. Mikor apával hazautaztunk a tébolydából, észrevettem, hogy a vasúti kocsik sarkai is tele vannak azzal az iszonyatos hanggal. Ha odaértél az ujjaddal valahová, menten kitört az elrejtőzött szörnyű bömbölés. Richard még az éjjel hazaszökött. Széttörte az ablak vaspántjait. Leugrott az útra. A homloka bezúzódott. De azért hazajött. Szaladva. ...És nyomában a fekete csönd. Hajnal volt, három óra. Ébren voltam, amikor Richard hazaért. Jól hallottam mindent. A kapun mászott be. A fekete csönd pedig beborította a kis házunkat nedves, undok szárnyaival. A virágok elhervadtak a kertben. Az alvókat nehéz, kínos álom lepte meg. Csikorogtak az ágyak, nyögő, fájdalmas sóhajtások hallatszottak. Csak én voltam ébren, és füleltem. Richard halkan átsietett az udvaron. Bejött a szobánkba, ahol azelőtt együtt aludtunk. Én nem mertem mozdulni. De Richard nem is törődött velem. Zihálva ledőlt az ágyra, és aludt. Ezután úgy történt minden, ahogy a fekete csönd akarta. Ránehezedett a mellemre, és belebújt a vérem csöppjeibe. Irtózatos volt. Menekülni akartam tőle, de odakötözött az ágyamhoz, és károgva a fülembe súgott iszonyú rémségeket. Fölkeltem. Előkerestem a kötelet. Egy erős hurkot kötöttem rá, és odalopóztam Richard ágyához. Úgy éreztem, mintha az agyvelőmet és a vállaimat mázsás kövek nyomnák. A térdeim roskadoztak. Nagy, véres feje alatt átdugtam a kötelet, és belefűztem a végét a hurokba. Egy kicsit vártam. Richard mélyen hörgő lélegzettel aludt. Jól tudtam, hogy ha fölébred, megöl mindannyiunkat, hogy rá fog ütni öklével édesapánk szomorú arcára, hogy a hajuknál fogva végigvonszolja kis húgaimat az udvaron. Nem is haboztam hát egy pillanatig se. Teljes erővel nekifeküdtem a huroknak. Richard levegő után kapkodott, de nem ébredt föl; azután egy iszonyút nyögött, és kirugta az ágy fenekét. Állati nagy teste vonaglott a kezeim között, de nem sokáig. Egyszer csak hallottam, amint a fekete csönd elkezd kacagni. Örületesen, hangtalanul. Elöntött a hideg rettegés. Richard kihűlt teste összezsugorodott a kezeim közt. Gyertyát gyújtottam. Az ágyban egy kis gyönge gyermek feküdt. Szederjes kék arccal. Az én kis bolondom volt a szőke, piros kepű, petyegő Richard öcsem. És sötét szemei a végtelenbe néztek. Azt szeretném, hogy ne halljam többé ezt a kacajt, mert akkor fáj nekem a hátamban és fejemben, és nem akarom látni a kis Richard sötét szemeit, amelyek a végtelenbe merednek; mert ez összeszorítja a torkomat, és sohase tudok aludni. Egyáltalán, doktor úr, nem tudok rendesen aludni. bandi!te vagy magyarország legjobb zenésze! hejhó Elviszlek...és ne aggódj a tündér miat, elég csak akkor megtudnia hol vagy ha baj van addig meg biztos örülni fog a képeslapoknak. Amugy most télen nekem komoly problémáim voltak és én is ugy gondoltam hogy el KELL szöknöm minden áron...bele untam a körülöttem lévő környezetbe,az arcokba de leginkább az önsajnálatomba...Túl sokat aludtam és túl fáradt voltam tovább aludni...ugy gondoltam ha csak elindulok akármerre akkor a sors majd ugy is elhelyez valahol..talán máshol "hasznos tagja lehetek a társadalomnak" és nem egy zombie. Ezért én is sorba kérdeztem a barátaimat ki kisérne el...minden áron Prágába akartam menni! Volt aki meg is igérte de mikor észrevette hogy komolyan gondolom megijedt és inkább a családdal ment le a rokonokhoz...Neki megbocsátok mert bepotoltuk aztán! De én eltökélt maradtam és gondoltam mindenkép elmegyek...sajna még karácsony után is csak annyi pénzem volt hogy Ausztriába mehessek vonattal!(Mindenkép vonattal akartam menni és az nagyon drága volt...legalább is nekem) Arra gondoltam mindegy meddig jutok ugy is találkozok majd valakivel aki majd vagy munkát ajánl vagy összebarátkozok vele és tovább szállít akármerre! Nagyon hittem ebben! MOst már csak nevetek azon, milyen naiv voltam! Igazán már akkor tudtam hogy vissza fogok jönni a megbeszélt napon mikor felszáltam a nemzetközi gyorsra! De mégis milyen izgatott voltam! SAlzburgba mentem...azóte se tudom miért pont oda...tényleg nemtom!Sajna már második nap szinte teljesen elfogyott a pénzem (drága volt a sör) és nagyon praktikusnak találtam hogy folyton havazott...igy ettem is meg ittam is teljesen inygen!sokszor ugy gondoltam marhaság volt kijönni föleg egyedül és még a város is unalmas volt...szép de unalmas.De egyszer felmásztam a város melleti hegyre/dombra és leültem egy padra ami pont a városra nézett. Ha látáttok volna milyen gyönyörű volt. A város, a mellete lévő hegyek minden csupa-csupa tejszínhab...ott voltam vagy másfél órát...Aztán vissza mentem a diákszállóba A sorsról csak annyit: Magyar volt az egyik recepciós...teljesen elfelejtettem megkérdezni nincs-e munka a számomra!És össze barátkoztam egy Japán turistával...he-he azt mondta ő is aznap indul tovább mikor én...találjátok ki hova ment...Persze hogy Budapestre! Az egész utba a vonatozás volt a legjobb mint egy hosszú álom...nagyon imádtam...hülyének is néztek mindig mert mikor egy alagutba értünk én benttartottam a lélegzetemet és kivántam valamit...csak néha az alagut meghaladta a képeségeimet és mindenki furcsán nézett mikor csak azt halloták hogy levegő után kapkodok. Azt hittem hogy jobb lesz ha elmegyek, akkor minden rendbe fog jönni mikor visszatérek...hát minden csak jobban elcseszödött...de mégis csak megérte mert egy szimbólum a helyére került... Bocs mindenkitől ha untattam valakit is de jól esett visszagondolni Kézcsók mikor a doktor kikap a sorból és azt se tudom, hogy mi a nevem mikor a bálteremben elsül egy pisztoly és rám tapad egy vadidegen mikor a fejem fölött elhúz egy gép és a mélybe hull egy gyűrött kép mikor a kék angyal a falra ken küldhetne valaki dublőrt nekem mikor a körmöm falat kapar és a zűrzavar felkavar jól jönne, ha jönne hamar aki az ujja köré csavar mikor a lámpa kihűlt bolygó és hátba taszít egy forgóajtó mikor a sörbe beleköp egy törpe és forgolódsz csak körbe-körbe... mikor a pók rajtad landol hálót fon és vörösre karmol mikor a mámor hadat üzen küldhetne valaki dublőrt nekem Hello! bandi!te vagy magyarország legjobb zenésze! hahó jupim: mint valami hatalmas bálteremben, tipegsz körbe-körbe… nem találod a helyed. Kényelmetlenül helyezed el magad a téged körülölelő formákban és torkod szakadtából üvöltesz, de nem hallja senki… dühös vagy és szomorú… aztán hopp… hirtelen valaki felkap és rohan veled, messze-messze, el innen… már csak ti vagytok, ketten… nézed a nevető szemét, figyelsz, ő meg csak mesél… egy titokról… szép… belül lágy dallamok zengnek benned: „látod drágám az éjszaka egy nagy folyó partján titkon a füledbe suttogom itt vagyok csak veled míg a hajnal ránk talál vigyél el engem is az álmodba ha indulnál vigyél el ha indulnál”… arra gondolsz, „milyen jó most”, ölébe hajtod a fejed és lassan elnyom az álom… holnap csodaszép este vár rád, mert OTT LESZEL… kisvakond: az indiai utazásban azt hiszem pont az általad említett tündér fog megakadályozni… sóhaj… mégis kérlek mondd azt, hogy elviszel, még ha nem is igaz és sosem lesz valósággá; mond hogy elmenekülünk innen… az idézetet így kaptam: „ezt egy könyvben olvastam, egész nap a fejemben volt a szél miatt, meg miattad”… szóval nem tudom, hogy honnan származtatandó, de gyönyörű, nem?… bár igazad lenne… - - - Szepesi Attila: fekete szonáta marslakók nincsenek csak álombéli vicsorgó álcapofák hontalanok parázs tekintete falakon át vak botorkálók az elsötétített városban romok és lódögök szirtjein át halálba-vonulók felcicomázva mert ők azok reszketeg és reménytelen-feketén surrognak dalt és álmot rég feledve piros-zöld-sárga visszfényben az arcuk mint James Ensor farsangi képén a bolondok menetének de más égtáj ez más hamuünnep négy évtizeden át csak iránya biztos a részletek cserélhetők tipródó talpak a hóban az elődök sikolya az imbolygók alámerülése kalandok erdején át léptek-nélküli lépteik baljós tengerzúgása arcod az ablakon éjbe-kövült gyerekarc már rezzenetlen a táj billegő tornyokkal kigyúló ökörszekerekkel megtelik néptelen falvakon át horgas menekülőkkel testük elfoszló bűze után hogy visszafakulnak a szemhéjadra-vetítve ember-e ordas-e mind ásvány-éjben feketéllő a járdaszélre lökve elszéledt lomjaink rongybábok lucskos csizmák cetlik ákombákom betűkkel írva növényindákkal-sürgő hómezőn leányarc dadogó vénasszony-arccal elkeveredik olvashatatlan évek éjek alámerülések csak az ő motyogásuk igaz csak az ágak naponta szélbe-kocódó morzejelei valaki visszanéz görbedt marionett-figura szempárja kinagyított tükrén bizonytalan és pontosan zöld légy dönög hogy visszanéz-e s néz-e akárhová vagy befele fürkész tudja-e valaki tanútlan tűzfalakon esőpiszok-térképre hadonászó üres órákon dünnyög elmálló léptek után nincs tenger éj-nap-suhogás csak a szárnyak erőtere hallik a légben ahogy két örvény összecsapódva teremteni-ölni elindul bárhova térjen az erdő pusztakopár lesz magja kipendül lombokká terebélyesül újra a feledtek üszke fölött kifakad csápot-pikkelyt-tollat teremni ember-előtti-utáni zenét - - - csóközön Megmondom nektek mi kell ide. Egy olyan hogy ne lehessen végtelen hosszú üzeneteket beírni, mert egyesek itt az egész Háború és békét bekopipésztelik. Ha valaki tudja, hogy holnap Sárbogárdon hol lesz a koncert és mikor kezdődik, akkor lsz írja meg. Köszi. jupim: nem nem nem és nem!!! (-> heves tiltakozás a kisbuta megnevezés ellen) az egyebeket pediglen már elmondottam néked valamelyik szünetben… mélyről feltörő sóhaj után mondom neked: „-gyere velem!” és erre azt kell mondanod, hogy „-megyek veled messze”… te tudod mi ez… sőt rajtam kívül csak Te tudod igazán. és ez jó érzés… himmel most nem értek véled egyet… ritka, de imígyen vagyon. kisvakond: plíííz, ne hagyjatok itt! 1: india 2: jupi megígérte nekem, hogy együtt szökünk meg, szóval kötelesek vagytok engem is elvinni („vigyél el, ha indulnál” - :) )…”egyebek”: a zantedeschia aethiopica = kála… így már biztos tudod: gyönyörű, kecses, lágy fehér virág… (szeretnék ilyen szép lenni…- kacc.) olyan mint valami végtelenül szomorú fiatal lány… a fák pedig… sóhaj… sokszáz oldalas regény mindegyik… talán fel sem fogható, hogy valójában mekkora csodái a Világnak… Ma a Duna parton jöttem haza. Ballagtam a vízparti fák mellett, lefeküdtem a fűbe, pedig még nyirkos volt és hűvösen cirógatta a vállam, de akkor jól esett ez a kellemes borzongás… behunytam a szemem és figyeltem… de nem hallottam… pontosabban hallottam, de nem értettem: mit mondanak a fák… elszomorít. Nem is olyan régen még minden apró nesz érthető mondatként jutott el a fülembe, tudtam mit jelent ez a halk susogás… most már nem megy… vacak… miért veszik ki ez a meseszép érzék az emberből egy gusztustalan fekélyesedő seb hatására, ami mögött nincs más csak kongó és tátongó sötét űr. Csömör… pfuj… ááá… ami kurt vonnegutot illeti: még nem olvastam tőle semminemű irományt… viszont ismertem (na jó, ez nem igaz, de nem találok ennél megfelelőbb szót) egy személyt, aki rengeteget idézett nékem különböző regényeiből… akart is nékem hozni, hogy olvassam el, de aztán rájött, hogy nekije csak angol példányai vagynak… szóval akkor ez elmaradt, most meg különböző asszociációk miatt még halogatom… ehhez még erőt kell gyűjtenem… … visszatérve egy kicsit a fákra. Ez olyan szép: „úgy szeretnélek szeretni, mint a szél a fűzfákat. átfújni az ágaikon, összeborzolni azokat, de nem kapaszkodni és nem bántani” … Jók vagytok skacok csak keveset koncerteztek Tolna megyében és azon belül pakson jó lenne mihamarab. Csá! kisspí boszi! lehet hogy nincs billentyűzete.csak egy egér.lehet hogy ő az egér.vagy féreg...bélféreg akkor szarban van tényleg sikerült tönkretennie a vendégkönyvet.és ennek örül.minket utál?vagy a zenét?ő mit hallgat? náksy és brunnert? biztos még buffalóban is mindenkinél alacsonyabb és ezt nem tudja feldolgozni.vagy azt nem szereti hogy itt foglalkoznak egymással az emberek,és náluk ilyen nincs? egyáltalán elolvassa az írásokat? leány,vagy fiú?mert ha lány akkor ez hihetetlen. a jó mű azért (is) jó, mert ha hallod/olvasod/látod, és nem gondolkodsz, akkor is jól szórakoztál; és ha leteszed a könyvet és elgondolkodsz egy picit, hogy "hát igen, ez most velem is így van, és miért nem hallgatok xy-re?" - akkor meg duplán jó. borz ezért jó. (vkinek üzenem - kisvakond? nem biztos) kedves kkkisbuta!:P mi lenne, ha nem rendeznél több emlékezzünk-estét?így télleg elég nehéz továbblépni.direkt nehezíted magadnak? csók hejhó… kisvakond: mi leszel következő életedben?… egy zantedeschia aethiopica?… mert persze az gyönyörű + ha névnapom leszen és valaki a kezembe nyom, én borzasztóan fogok Neked örülni, de lássuk be, hogy ez számodra nem túl nagy lelki fejlődés. miért nem akarsz emberként élni?… szép tud ám lenni, bármilyen nehéz elhinni. himmel és jupiterkuszom: ez szerintem teljesen egyértelmű… mennyivel misztikusabb és csodálatosabb lenne, ha úgymond létezne szerelem, boldogság, ilyenek… jó dolog elhitetni magaddal, hogy ez most valami hűdehajde és széttép belül és egyebek… én is azt mondom, kár hogy nem így van… kicsit illúzióromboló. csak és kizárólag jupimnak: NEM VAGYOK KISBUTA!!! (és Kisbutaaaaaaaaa sem) ezzel szemben te valóban „ős zsarnok” vagyol :P a minden oké túlzás (a tegnap estémet elvarázsoltam, szépnek indult: méz, fahéj, vanília… gyertyák fénye táncolt a szememben, de aztán elvesztem az emlékeimben… az lett a vége, hogy belezuhantam egy mély, sötét verembe… sóhaj) „mélyűr”… nem tudom… talán… lehet szép is, de nekem túl sokat mesélt róla…és én is túl sokat jártam azon a helyen, csak nem adtam neki nevet… (lélektan II, könnycseppnyi boldogság, cím nélkül, téli mese, élet értelme és az önarckép vége, mind-mind ott van valahol)… túl, túl, túl… a név lehet, hogy nem a legtalálóbb, de lentebb van, mint gondolod. „kátránytenger”… ha így jobban tetszik… szökjünk meg! kéééérlek!!! Csóközön: kék kanalas kislány A függöny mintái elindulnak: apák és gyilkosok, írják. Kinézel az ablakon: a földön mindenütt kivert fogak. Úszó vergődik az örvény tölcsérében, a víz zubog, hörög. Szádból sugárban fröccsen a vér. Piros fogkeféd megfesti a fényt. A lefolyóban a pók teste pörög. Kiszórták a csirkének a kukoricát. Ágak és gyökerek olvasod reggel a lapban. Gyökerek és ágak. Átléptél a tükrön. A világot megszelidíti a reggel. (kodolányi gyula: ágak és gyökerek) - hozzáfűzés: elég ha behunyod a szemed; a reggel tovaszáll… -kacc. Jupiter! Tudom hogy ők nem tehetnek róla...de kicsit illuzió romboló...kicsit materialista (nemtom hogy kell írni, tudatlan vagyok)...kicsit zavar hogy nem lélek, nem érzés hanem VEGYSZER!!! És talán ezt titokba tarthatták volna...legalább elöttem!!! Beszéljünk meg egy találkát Indiába!Meghívlak valamilyen afrodiziákumra...elleszünk! kkk:jó embernek lenni de nekem nem kell még egy lehetőség!Elnézést érte! Mint írtam picit tudatlan vagyok...nem tudom mi az a "zantedeschia aethiopica" de gondolom valami növény és nem jártál messze az igazságtól! ...Sokáig valami érdekes akartam lenni, Zsiráf vagy Sasmadár vagy ilyesmi, de egy ideje csak 1 egyszerű fa a parkban...talán egy átlagos tölgy...és szerintem oriási lelki fejlődés lenne. Gondold el, csak érezni...a szelet, a napot, a madárkát az ágaidon...Nem kell többet látnod, se hallanod hogy érzéseid legyenek (jó most ezért nem fogom kinyomni a szemem se olmot önteni a fülembe) Csak élni...talán nagyon bölcsen és talán vidáman várni az öregkort és a láncfűrészt. gondolkoztam picit a fákon...S rájöttem hogy ők is komunikálnak...de semmi misztikus dolog nincs benne...egyszerűen a szelet használják társalgásként...megváltoztatják a szél hullámait! És tudjátok mit mondanak??? Azt hogy; hogy vannak...hány levelük van, van-e madár fészek az ágaikon, hogy érzik magukat...ilyenek!(Mi kell más?) És szerintem nem kedvelik a repülőket...mert azok zavarják a társalgást! Persze ez csak tömör hülyeség, nyugodtan kövezzetek meg érte! Mondjátok csak, van itt valaki aki szereti Vonnegutot??? Mert akkor...szerintem itt egy páran egy "Karszba" tartozunk! :)) azaz "karaszba" bocs! Ha valaki tud olyan címet,ahol le tudom tölteni az összes albumot,vagy valakinek megvan mp3-ban akkor az írjon.Tudom,hogy ezzel rontom az eladást és miattam nincs egyetlen platinalemez sem,de mit csináljak, nem vagyok milliomos.!!! kedves fűbenalvó! én azt sem értem, hogy miért baj, hogy a boldogság csak szerotonin és oxigén keveréke. a és ha nem az lenne? változna valami? csillagok meg milliárdnyi hatalmas gázbolygók. mégis szépek. jöjjön egy újabb halott. várom, hogy asztalunkat megterítsék s leszedjék. várom, hogy érkezzék s elmenjen innen a vendég. egy tárgyat figyelek, egy furcsa, nem-várt ajtónyitást, egy gombot, vagy egy szempárt. ezer darabra törtelek, te tág, elbírhatatlanul-zavart világ. jobb is nekem nem nézni az egészbe, beléfogózni egy-egy csonka részbe és állni ottan, jéggé fagyottan. mert idegen és őrült az egész, de nyájas és rokon velem a rész. a halott kosztolányi ez egy átbaszás. ezt a soksokmindent nem én írtam. van itt egy agyament faszkalap, aki szopoldává teszi ezt az egész vendégkönyv cuccot. összeszerkeszti mindenkinek a beszólásait, és abból jön ki egy ilyen hosszúhosszú szöveg. sajnos egyre kevesebb az "élő" beírás. ezek már mind halottak, meg régiek.az utsó beírásom a lap alájn van valahol, és nem valami hosszú. de azért köszönöm. kisvakond! miért kell megdögölniük a tudósoknak?nem ők tehetnek arról,h ez tényleg így van. mint ahogy a többi érzéssel is. a szerelem humbug.akárcsak a boldogság... ez van. furcsamód indiáért magam is rajongok. teljesen jó. mára végre mindenki túl van két fontos főfő-n is. matek/magyar. csókoltatom az én kis nővérkémet, aki egy hiperzseni, csak jól titkolja, meg a sok sok éreccségizőt, akik remélem mindahányan átmentek...:) hajrá teleki!hajrá petőfi! különben ezsembe jutott, hogy nem írtam neked, kedves Kisbutaaaaaaaaa!:) (nincs menekvés, megszoksz, vagy megszöksz) de fogok. nem felejtettem el. csak olyan egymásba gubancolódott levelezésünk van, hogy jegyzetelnem kéne, h miről is akarok valójában írni, különben elveszem a részletkékben. amik elborítják az egész rendszert...:( na mindegy. reménykedem, hogy minden oké odaát. tudod mi van? szerintem a mélyűrnek szép hangzása van. és nekem a végtelen, puha, nedvesen csillogó hideg, szikrázó sötétség jut róla eszembe. nem valami távoli és ijesztő... nyugalom, csillagfények milliárdjai, bolygók, és apró űrszemétkék kedves egyvelege. ilyen az űr. a mélyűrben pedig benne van a már említett puha, védelmező sötétkékség. mint a bársony. Hahó! jupiter:Ha én lennék a magyar tanárod, tuti az érettségid dicséretes 5 lenne, bár ha Berzsényiről rizsáznál ennyit...nemtom elolvasnám-e, de ha ezt leírnád érettségi dogába, kitűzném a szobámba...=) mellesleg hajrá ultraibolyás színfoltok!! csókolom kezüket! az új album szövegei mikor lesznek fent? :) KURVA KISLÁNY A vörös újságpapírba csomagolt szobában úszott a szerelem a saját vérébe fuladt pedig én szerettem. Hazudni könnyű Meghalni nehéz! S a szerelem halkan sikoltott Kész kész kész Rózsaszín ruháján a vörös rész Jelzi ő már nem vész! banyek... én boldog vagyok: most látom csak, máj.30 koncert a PeCsában. Jujj,de örülök! Mellesleg nagyon jó az új album, szóval áááááá... kocert: sok meleg levegő, hideg boroskóla, lengénöltözött leányzók és kispál... jézusom... extázisba esek,ha rágondolok. már csak (most számolok) 18 nap (sok)... ha nem lenne holnap érettségim, akkor most életigenlenék, de így csak örülök csak csatlakozni tudok himmelhez, parabolát illetően. kedves érdeklődő emberek! van köbö hét darab hatalmas óriásplakát a hősök terén, a parkoló oldalán, a múzeum falánál. sem Sunyiképű fiú, sem én nem tudtuk megfejteni a jenetésüket, ami igen igen bánt minket. aki bármi felelttel tud nekünk szolgálni arra, h ezek mire valók, könyörgöm szóljon. tegye meg. nekünk ez fontos.nem szeressük butának érezni magunkat. Nagyon jó az új lemez , már alig várom , hogy élőben is meghallgathassam ! Mikor jöttök Kecskemétre ? Kicsit megilyedtem a legutóbbi Magyar Narancsban megjelent cikk enervált hangvétele mitt . Jók vagytok és jó úton jártok ! jupiter:Szerintem a szín hiánya is szín....sőt! ...Azt mindenki tudja hogy a kisvakondnak mi kell egy kis odú az erdőben, pár jó barát, egy kisvakond lány, és egy kertész nadrág... Vagy csak 1-et lehet választani? Akkor közhely:BOLDOGSÁG (Valahol Indiába..talán) ...fura hogy a tudosok szerint a boldogság csak egy "vegyszer" a testben valamilyen mennyiségben!...Üzenem nekik: ...Dögöljenek meg...vagy küldjenek egy dobozzal abból a valamiből! OH és még egy prémium kérés! Ha egy mód van rá nem szeretnék emberként ujjá születni...Köszi előre is! Ennyit a Negatív dolgokról kkk:Azért volt a pozitiv feléd fordulás mert...őszintén kicsit boldoggá tett hogy vannak mások is akik: 1, szeretik Csáth-ot 2,Lenne jobb dolguk is mint itt szenvedni! De lehet hogy csak én vagyok a hülye! Hej… zsákmánynak én is akartam egészen hasonlókat írogatni, de látom himmel már megtette helyettem, szóval ezt most mellőzöm… sóhaj… komótosan ballagtam az autó felé, már túl voltam a szokásos elköszönési rituálén (puszi mamának, igen vigyázni fogunk, nem is vagyok csinos, de azért köszi, jó, de tényleg menni kell, még egy puszi, szia), de semmi kedvem nem volt az előttem álló pár órához… igyekeztem kihasználni, hogy végre teljesen egyedül birtokolhatom a kocsi hátsó ülését, de a Nap forrón tűzött be az ablakon és égetett, közben pedig néztem az elsuhanó fákat, a mezőket, a pipacsokat, az ilyesmi pedig általában nehéz gondolatokat ébreszt az emberben, amit nem nagyon tud megemészteni, ezért inkább, mint valami teher, rácsücsül a vállára és ott gubbaszt nyomasztóan. Megérkeztünk, de az események nem zajlottak sokkal vidámabban. A ballagás szörnyen vontatott volt (három végtelen hosszú és unalmas beszéd, oklevelek átadása, majd egy csodálatos lelki gyönyöröket nyújtó „ige liturgia”… be kell valljam, szintén nem egyszer elkalandoztak a gondolataim) majd elmentünk egy étterembe és akkor már illet úgy csinálnom, mint akinek jó kedve van, pedig belül teljes csömört éreztem ezen színészkedés ellen, magammal és az életemmel szemben… Vacsora után hintáztam Életvidám leánnyal és beszélgettünk… eszembe jutott, hogy jó lenne, ha olyan lennék, mint ő… ha le tudnám dönteni a saját korlátjaimat… csak suhantunk a sötét ég és egy fa csodás koronája alatt… nekem ez nem volt más, mint menekülés, bolyongás, neki pedig kiegyensúlyozott lebegés… és talán nekem is sikerülne, csak kapaszkodnom kéne egy picit, vagy hevesebben csapkodni fel-le, fel-le a karjaimat… de nem… könnyebb zuhanni… könnyebb azt mondani, hogy gyönge vagyok… ( jupim: kérlek ne haragudj rám… és ne érezd úgy, hogy minden energiád elfolyt valamerre teljesen más felé… már így is túl sokat köszönhetek Neked… ez az én hibám…csak az enyém!) - - - kisvakond: neked is köszönöm, hogy ilyen pozitívan fordulsz felém… nem értem miért… de mind1. én hiszek abban, hogy mindenki színfolt... még az is, aki nem találja magát, vagy nem akarja, hogy mások megtalálják őt, ezért felveszi a szürke jelmezt, de belül biztos, hogy tele van apró kis csodákkal, csak észre kell venni. Egyszer valaki írt erről nekem szépeket: „Azt hiszem van bennem szeretet csak valami bizarr hullámhosszon sugárzom mert szerintem nem sokan látják. Van egy kép a kedvenc biológiakönyvemben, egy virág van rajta nap- és ultraibolya fényben és TELJESEN MÁS a mintázata. Napfényben nagy sárga szirmai vannak pici fekete középpel, ultraibolyában hatalmas fekete közepe és a szirmok szélén egy kis kékesszürke. És mivel a méhek ultraibolyában látnak, ezért a virágnak az számít hogy nagy fekete közepe legyen mert azt veszik észre, a sárga szirom neki tökmindegy. Na ez most jó bonyolult lett de remélem követhető. Mondjuk ha én egy ilyen sárga virág vagyok akkor te egy méh és látsz igaziból. Jó, mi? Egy inspirált homlokoncsókolt pillanatban ezt remélem meg tudom majd fogalmazni mondjuk egy sorban szép szavakkal és akkor bele lehet tenni egy versbe és szomorkodni hogy milyen rossz nekem mert több az ember mint a méh. Ezek a műhvészek!” de persze mint annyi mindennek, már ennek sincs jelentősége… vagyis nem szabadna, hogy legyen. Inkább abba hagyom, nem rontom itt a hangulatot… engem mindig érdekelt, hogy honnan tudják egyes emberek, hogy ők biza hallgatják a kispált, míg a pór csak hallja, és ők mindig egyre okosabbak lesznek, a pór meg egyre részegebb, aztán már annyira el vannak maguktól szállva, hogy nem is férnek egy mondatba a pórral. szóval kedves zsákmány, a kispál "sima rockzenekar", és mint minden "sima rockzenekart", ezt is illik illumináltan hallgatni. olyan ez, mint összefogott hajjal bemenni a metalhammerba. ha filozófiát akarsz olvass hegelt. ha meg megveted az embereket, ők is megvetnek, és 6 milliárd az 1-hez lesz az arány, ami nem túl kecsegtető. bony valahogy csak kibírjuk. úristen.ennek mi értelme? (nem az úristennek) most pedig mindenki boruljon gyászba, maris elmegy egy hétre hibussal, hogy szar legyen nekik tatán, de majd jópofát vágnak hozzá és mosolyognak. ígyisvan. Örölök ha megnevettetelek! De szerintem a szürke-masszában minden folt, színfolt! ennyi szürke masszában a fekete folt is színfoltnak számít?vagy a fekete? igazából nem akarok kötözködni. különben kkk nem álszerény, csak nagyon buta.Kisbuta:) ;) de így is szeressük őtet. jól át lettem kúrva a palánkon szombaton. árvult volt a józsefattila szobor és a roosevelt tér is. aki tudja miről beszélek, világosítson már fel, h mit és hol rontottam el!?????????mert kissé elszomorodtam a kihaltság láttán/hallatán. mindegy. azért így is SZép SZombat kerekedett. katám, és capote és mill.park, és nagy nevetések, amelyek közepette kiderült, h az indián törzsi nevem:sdebeslábú tengerimalac. titkok tudója lettem és vagyok. furcsa érzés. Kisvakond!mi az amiért bármit megadnál? hmmm...a lepkegyüjtő c xám megy a fejembe a puftó!érdekes szám+ez az egész!minap elhallgattam a hang legyen és fény c xámot,és bár mán sokszo hallottam,d most új oldaláról ismertem+ megint!észrevettem h minnél többször hallgatok+1 kispál számot okosodok...és elnézem azt a sok barmot akik elkezdenek enyhén illuminált állapotba 1 enyhén illuminált csajnak(nekem)mondani h "ha az életben nincs már..."-"ismered?"és ők nem látják a dolog szépspgét,ők csak hallják,d nem hallgatják!-hmmm ezt hallottam vhol,de igaz ez a hallják,hallgatják dolog!mert ők csak azért teszik be a cédé lejátdzóba mert nekik tök mind1 h mit hallgatnak,nekik ugyanaz minden csak legyen benne vmi gitár+vokálka és ennyi!pedig nem nem így van a kispál több ennél,a kispál többet érdemel!nem hallgathatja holmi beszükült degenerált ember...ehez elvontság kell,ehez magunkba kell szállni,ehez nem elég ennyi...ááá asszem menek aludni asszem fárasztom magam,asszem hülye vok,asszem sokat várok másoktól,d asszem legfőképpen magamtól.... hát én vagyok olyan hogy még egyszer leírom, hogy farkam! a ha az életbent ugyanaz a drágalátos lovikátok írta, mint akármilyen nagyon okos számot, hát abban nincs is már semmi, ami miatt a nagyon nagyon érzelemdús kispálosok hallgatnák, mert pfúj, sok mocskos kis senki is hallgatja, aki nem ismeri azt hogy apa anya meg a kígyó?! wáááááá és az ehhez az két h. kettő. hát elballagtak.. a szívem szakad meg értük.de nem sírtam,mert balázs véig poénkodott.de nem néztem azokra,akikre nem is kellett,így nem sírtam.csak majdnem.azért Flóri arcát meglátva rezgett a léc.. akkor erdei suliban Marisom.igaz,nem akarok menni,mert azzal senki se jár jól,de majd lesz valahogy. Mit mosolyogsz? Koporsóban hálsz!! Mit mondhatsz még, amit más nem mondott már? Mit akarsz elérni? Világot szebbétenni? Síkítani? Vért hörögni? Világot szebbé tenni? Nem Nem Nem fog menni! Esküszöm, hibus nem hittem volna hogy ilyen értelmes s, érdekes emberkék is léteznek mint TE! ... Hála!!! Van még remény! jupi: laci odaadta és elolvastam… furcsa… sok mindenben igazad volt, de van amit félreértesz… megpróbálok válaszolni… bonyek: köszönetem hibus: jééé… írtál… no mindjárt elolvasom |