|
kék kanalas kislány
2003-05-13 18:23:31
|
hejhó… kisvakond: mi leszel következő életedben?… egy zantedeschia aethiopica?… mert persze az gyönyörű + ha névnapom leszen és valaki a kezembe nyom, én borzasztóan fogok Neked örülni, de lássuk be, hogy ez számodra nem túl nagy lelki fejlődés. miért nem akarsz emberként élni?… szép tud ám lenni, bármilyen nehéz elhinni. himmel és jupiterkuszom: ez szerintem teljesen egyértelmű… mennyivel misztikusabb és csodálatosabb lenne, ha úgymond létezne szerelem, boldogság, ilyenek… jó dolog elhitetni magaddal, hogy ez most valami hűdehajde és széttép belül és egyebek… én is azt mondom, kár hogy nem így van… kicsit illúzióromboló. csak és kizárólag jupimnak: NEM VAGYOK KISBUTA!!! (és Kisbutaaaaaaaaa sem) ezzel szemben te valóban „ős zsarnok” vagyol :P a minden oké túlzás (a tegnap estémet elvarázsoltam, szépnek indult: méz, fahéj, vanília… gyertyák fénye táncolt a szememben, de aztán elvesztem az emlékeimben… az lett a vége, hogy belezuhantam egy mély, sötét verembe… sóhaj) „mélyűr”… nem tudom… talán… lehet szép is, de nekem túl sokat mesélt róla…és én is túl sokat jártam azon a helyen, csak nem adtam neki nevet… (lélektan II, könnycseppnyi boldogság, cím nélkül, téli mese, élet értelme és az önarckép vége, mind-mind ott van valahol)… túl, túl, túl… a név lehet, hogy nem a legtalálóbb, de lentebb van, mint gondolod. „kátránytenger”… ha így jobban tetszik… szökjünk meg! kéééérlek!!! Csóközön: kék kanalas kislány A függöny mintái elindulnak: apák és gyilkosok, írják. Kinézel az ablakon: a földön mindenütt kivert fogak. Úszó vergődik az örvény tölcsérében, a víz zubog, hörög. Szádból sugárban fröccsen a vér. Piros fogkeféd megfesti a fényt. A lefolyóban a pók teste pörög. Kiszórták a csirkének a kukoricát. Ágak és gyökerek olvasod reggel a lapban. Gyökerek és ágak. Átléptél a tükrön. A világot megszelidíti a reggel. (kodolányi gyula: ágak és gyökerek) - hozzáfűzés: elég ha behunyod a szemed; a reggel tovaszáll… -kacc. |
|
der himmel über berlin
2003-05-13 15:07:25
|
kedves fűbenalvó! én azt sem értem, hogy miért baj, hogy a boldogság csak szerotonin és oxigén keveréke. a és ha nem az lenne? változna valami? csillagok meg milliárdnyi hatalmas gázbolygók. mégis szépek. jöjjön egy újabb halott. várom, hogy asztalunkat megterítsék s leszedjék. várom, hogy érkezzék s elmenjen innen a vendég. egy tárgyat figyelek, egy furcsa, nem-várt ajtónyitást, egy gombot, vagy egy szempárt. ezer darabra törtelek, te tág, elbírhatatlanul-zavart világ. jobb is nekem nem nézni az egészbe, beléfogózni egy-egy csonka részbe és állni ottan, jéggé fagyottan. mert idegen és őrült az egész, de nyájas és rokon velem a rész. a halott kosztolányi ez egy átbaszás. ezt a soksokmindent nem én írtam. van itt egy agyament faszkalap, aki szopoldává teszi ezt az egész vendégkönyv cuccot. összeszerkeszti mindenkinek a beszólásait, és abból jön ki egy ilyen hosszúhosszú szöveg. sajnos egyre kevesebb az "élő" beírás. ezek már mind halottak, meg régiek.az utsó beírásom a lap alájn van valahol, és nem valami hosszú. de azért köszönöm. kisvakond! miért kell megdögölniük a tudósoknak?nem ők tehetnek arról,h ez tényleg így van. mint ahogy a többi érzéssel is. a szerelem humbug.akárcsak a boldogság... ez van. furcsamód indiáért magam is rajongok. teljesen jó. mára végre mindenki túl van két fontos főfő-n is. matek/magyar. csókoltatom az én kis nővérkémet, aki egy hiperzseni, csak jól titkolja, meg a sok sok éreccségizőt, akik remélem mindahányan átmentek...:) hajrá teleki!hajrá petőfi! különben ezsembe jutott, hogy nem írtam neked, kedves Kisbutaaaaaaaaa!:) (nincs menekvés, megszoksz, vagy megszöksz) de fogok. nem felejtettem el. csak olyan egymásba gubancolódott levelezésünk van, hogy jegyzetelnem kéne, h miről is akarok valójában írni, különben elveszem a részletkékben. amik elborítják az egész rendszert...:( na mindegy. reménykedem, hogy minden oké odaát. tudod mi van? szerintem a mélyűrnek szép hangzása van. és nekem a végtelen, puha, nedvesen csillogó hideg, szikrázó sötétség jut róla eszembe. nem valami távoli és ijesztő... nyugalom, csillagfények milliárdjai, bolygók, és apró űrszemétkék kedves egyvelege. ilyen az űr. a mélyűrben pedig benne van a már említett puha, védelmező sötétkékség. mint a bársony. Hahó! jupiter:Ha én lennék a magyar tanárod, tuti az érettségid dicséretes 5 lenne, bár ha Berzsényiről rizsáznál ennyit...nemtom elolvasnám-e, de ha ezt leírnád érettségi dogába, kitűzném a szobámba...=) mellesleg hajrá ultraibolyás színfoltok!! csókolom kezüket! az új album szövegei mikor lesznek fent? :) KURVA KISLÁNY A vörös újságpapírba csomagolt szobában úszott a szerelem a saját vérébe fuladt pedig én szerettem. Hazudni könnyű Meghalni nehéz! S a szerelem halkan sikoltott Kész kész kész Rózsaszín ruháján a vörös rész Jelzi ő már nem vész! banyek... én boldog vagyok: most látom csak, máj.30 koncert a PeCsában. Jujj,de örülök! Mellesleg nagyon jó az új album, szóval áááááá... kocert: sok meleg levegő, hideg boroskóla, lengénöltözött leányzók és kispál... jézusom... extázisba esek,ha rágondolok. már csak (most számolok) 18 nap (sok)... ha nem lenne holnap érettségim, akkor most életigenlenék, de így csak örülök csak csatlakozni tudok himmelhez, parabolát illetően. kedves érdeklődő emberek! van köbö hét darab hatalmas óriásplakát a hősök terén, a parkoló oldalán, a múzeum falánál. sem Sunyiképű fiú, sem én nem tudtuk megfejteni a jenetésüket, ami igen igen bánt minket. aki bármi felelttel tud nekünk szolgálni arra, h ezek mire valók, könyörgöm szóljon. tegye meg. nekünk ez fontos.nem szeressük butának érezni magunkat. Nagyon jó az új lemez , már alig várom , hogy élőben is meghallgathassam ! Mikor jöttök Kecskemétre ? Kicsit megilyedtem a legutóbbi Magyar Narancsban megjelent cikk enervált hangvétele mitt . Jók vagytok és jó úton jártok ! jupiter:Szerintem a szín hiánya is szín....sőt! ...Azt mindenki tudja hogy a kisvakondnak mi kell egy kis odú az erdőben, pár jó barát, egy kisvakond lány, és egy kertész nadrág... Vagy csak 1-et lehet választani? Akkor közhely:BOLDOGSÁG (Valahol Indiába..talán) ...fura hogy a tudosok szerint a boldogság csak egy "vegyszer" a testben valamilyen mennyiségben!...Üzenem nekik: ...Dögöljenek meg...vagy küldjenek egy dobozzal abból a valamiből! OH és még egy prémium kérés! Ha egy mód van rá nem szeretnék emberként ujjá születni...Köszi előre is! Ennyit a Negatív dolgokról kkk:Azért volt a pozitiv feléd fordulás mert...őszintén kicsit boldoggá tett hogy vannak mások is akik: 1, szeretik Csáth-ot 2,Lenne jobb dolguk is mint itt szenvedni! De lehet hogy csak én vagyok a hülye! Hej… zsákmánynak én is akartam egészen hasonlókat írogatni, de látom himmel már megtette helyettem, szóval ezt most mellőzöm… sóhaj… komótosan ballagtam az autó felé, már túl voltam a szokásos elköszönési rituálén (puszi mamának, igen vigyázni fogunk, nem is vagyok csinos, de azért köszi, jó, de tényleg menni kell, még egy puszi, szia), de semmi kedvem nem volt az előttem álló pár órához… igyekeztem kihasználni, hogy végre teljesen egyedül birtokolhatom a kocsi hátsó ülését, de a Nap forrón tűzött be az ablakon és égetett, közben pedig néztem az elsuhanó fákat, a mezőket, a pipacsokat, az ilyesmi pedig általában nehéz gondolatokat ébreszt az emberben, amit nem nagyon tud megemészteni, ezért inkább, mint valami teher, rácsücsül a vállára és ott gubbaszt nyomasztóan. Megérkeztünk, de az események nem zajlottak sokkal vidámabban. A ballagás szörnyen vontatott volt (három végtelen hosszú és unalmas beszéd, oklevelek átadása, majd egy csodálatos lelki gyönyöröket nyújtó „ige liturgia”… be kell valljam, szintén nem egyszer elkalandoztak a gondolataim) majd elmentünk egy étterembe és akkor már illet úgy csinálnom, mint akinek jó kedve van, pedig belül teljes csömört éreztem ezen színészkedés ellen, magammal és az életemmel szemben… Vacsora után hintáztam Életvidám leánnyal és beszélgettünk… eszembe jutott, hogy jó lenne, ha olyan lennék, mint ő… ha le tudnám dönteni a saját korlátjaimat… csak suhantunk a sötét ég és egy fa csodás koronája alatt… nekem ez nem volt más, mint menekülés, bolyongás, neki pedig kiegyensúlyozott lebegés… és talán nekem is sikerülne, csak kapaszkodnom kéne egy picit, vagy hevesebben csapkodni fel-le, fel-le a karjaimat… de nem… könnyebb zuhanni… könnyebb azt mondani, hogy gyönge vagyok… ( jupim: kérlek ne haragudj rám… és ne érezd úgy, hogy minden energiád elfolyt valamerre teljesen más felé… már így is túl sokat köszönhetek Neked… ez az én hibám…csak az enyém!) - - - kisvakond: neked is köszönöm, hogy ilyen pozitívan fordulsz felém… nem értem miért… de mind1. én hiszek abban, hogy mindenki színfolt... még az is, aki nem találja magát, vagy nem akarja, hogy mások megtalálják őt, ezért felveszi a szürke jelmezt, de belül biztos, hogy tele van apró kis csodákkal, csak észre kell venni. Egyszer valaki írt erről nekem szépeket: „Azt hiszem van bennem szeretet csak valami bizarr hullámhosszon sugárzom mert szerintem nem sokan látják. Van egy kép a kedvenc biológiakönyvemben, egy virág van rajta nap- és ultraibolya fényben és TELJESEN MÁS a mintázata. Napfényben nagy sárga szirmai vannak pici fekete középpel, ultraibolyában hatalmas fekete közepe és a szirmok szélén egy kis kékesszürke. És mivel a méhek ultraibolyában látnak, ezért a virágnak az számít hogy nagy fekete közepe legyen mert azt veszik észre, a sárga szirom neki tökmindegy. Na ez most jó bonyolult lett de remélem követhető. Mondjuk ha én egy ilyen sárga virág vagyok akkor te egy méh és látsz igaziból. Jó, mi? Egy inspirált homlokoncsókolt pillanatban ezt remélem meg tudom majd fogalmazni mondjuk egy sorban szép szavakkal és akkor bele lehet tenni egy versbe és szomorkodni hogy milyen rossz nekem mert több az ember mint a méh. Ezek a műhvészek!” de persze mint annyi mindennek, már ennek sincs jelentősége… vagyis nem szabadna, hogy legyen. Inkább abba hagyom, nem rontom itt a hangulatot… engem mindig érdekelt, hogy honnan tudják egyes emberek, hogy ők biza hallgatják a kispált, míg a pór csak hallja, és ők mindig egyre okosabbak lesznek, a pór meg egyre részegebb, aztán már annyira el vannak maguktól szállva, hogy nem is férnek egy mondatba a pórral. szóval kedves zsákmány, a kispál "sima rockzenekar", és mint minden "sima rockzenekart", ezt is illik illumináltan hallgatni. olyan ez, mint összefogott hajjal bemenni a metalhammerba. ha filozófiát akarsz olvass hegelt. ha meg megveted az embereket, ők is megvetnek, és 6 milliárd az 1-hez lesz az arány, ami nem túl kecsegtető. bony valahogy csak kibírjuk. úristen.ennek mi értelme? (nem az úristennek) most pedig mindenki boruljon gyászba, maris elmegy egy hétre hibussal, hogy szar legyen nekik tatán, de majd jópofát vágnak hozzá és mosolyognak. ígyisvan. Örölök ha megnevettetelek! De szerintem a szürke-masszában minden folt, színfolt! ennyi szürke masszában a fekete folt is színfoltnak számít?vagy a fekete? igazából nem akarok kötözködni. különben kkk nem álszerény, csak nagyon buta.Kisbuta:) ;) de így is szeressük őtet. jól át lettem kúrva a palánkon szombaton. árvult volt a józsefattila szobor és a roosevelt tér is. aki tudja miről beszélek, világosítson már fel, h mit és hol rontottam el!?????????mert kissé elszomorodtam a kihaltság láttán/hallatán. mindegy. azért így is SZép SZombat kerekedett. katám, és capote és mill.park, és nagy nevetések, amelyek közepette kiderült, h az indián törzsi nevem:sdebeslábú tengerimalac. titkok tudója lettem és vagyok. furcsa érzés. Kisvakond!mi az amiért bármit megadnál? hmmm...a lepkegyüjtő c xám megy a fejembe a puftó!érdekes szám+ez az egész!minap elhallgattam a hang legyen és fény c xámot,és bár mán sokszo hallottam,d most új oldaláról ismertem+ megint!észrevettem h minnél többször hallgatok+1 kispál számot okosodok...és elnézem azt a sok barmot akik elkezdenek enyhén illuminált állapotba 1 enyhén illuminált csajnak(nekem)mondani h "ha az életben nincs már..."-"ismered?"és ők nem látják a dolog szépspgét,ők csak hallják,d nem hallgatják!-hmmm ezt hallottam vhol,de igaz ez a hallják,hallgatják dolog!mert ők csak azért teszik be a cédé lejátdzóba mert nekik tök mind1 h mit hallgatnak,nekik ugyanaz minden csak legyen benne vmi gitár+vokálka és ennyi!pedig nem nem így van a kispál több ennél,a kispál többet érdemel!nem hallgathatja holmi beszükült degenerált ember...ehez elvontság kell,ehez magunkba kell szállni,ehez nem elég ennyi...ááá asszem menek aludni asszem fárasztom magam,asszem hülye vok,asszem sokat várok másoktól,d asszem legfőképpen magamtól.... hát én vagyok olyan hogy még egyszer leírom, hogy farkam! a ha az életbent ugyanaz a drágalátos lovikátok írta, mint akármilyen nagyon okos számot, hát abban nincs is már semmi, ami miatt a nagyon nagyon érzelemdús kispálosok hallgatnák, mert pfúj, sok mocskos kis senki is hallgatja, aki nem ismeri azt hogy apa anya meg a kígyó?! wáááááá és az ehhez az két h. kettő. hát elballagtak.. a szívem szakad meg értük.de nem sírtam,mert balázs véig poénkodott.de nem néztem azokra,akikre nem is kellett,így nem sírtam.csak majdnem.azért Flóri arcát meglátva rezgett a léc.. akkor erdei suliban Marisom.igaz,nem akarok menni,mert azzal senki se jár jól,de majd lesz valahogy. Mit mosolyogsz? Koporsóban hálsz!! Mit mondhatsz még, amit más nem mondott már? Mit akarsz elérni? Világot szebbétenni? Síkítani? Vért hörögni? Világot szebbé tenni? Nem Nem Nem fog menni! Esküszöm, hibus nem hittem volna hogy ilyen értelmes s, érdekes emberkék is léteznek mint TE! ... Hála!!! Van még remény! jupi: laci odaadta és elolvastam… furcsa… sok mindenben igazad volt, de van amit félreértesz… megpróbálok válaszolni… bonyek: köszönetem hibus: jééé… írtál… no mindjárt elolvasom… ex merk úr: nem vagy tudatlan (a merkúr a mindenséget összekötő bolygó, rávilágít a világra, információ, gondolkodás, intellektuális hozzáállás, kommunikáció… hmm… több analógia hirtelenjében nem jut eszembe…) Nem tudom mennyire ismered az „Eleven Hold” megnevezésű együttest… Joós Zsófia ezen zenekar hegedűs-kisasszonya és írónőként max. annyira ismert, mint én (annyi köztünk a különbség, hogy ő tud írni, én meg nem… szonyorú sóhaj)… A.: ősszel szokásom a halott falevelekkel foglalkozni, de inkább gyönyörködöm bennük. Miért félsz az elmúlástól?… meseszép tud lenni… joker: én ezt már egyszer leírtam ide… lusta vagyok!!! :P … mostan látom csak, hogy jenny már egyszer értekezett psotiról… személyünk azonban nem azonos… de nem ám… (következtetés: idézet volt) … csóközön: kék kanalas kislány némi olvasnivaló (megjegyzés: kék kanalas kislány nem = csáth géza) Fekete csönd Leírom ide, doktor úr, hogy miről van szó. Az öcsémről, a szőke, piros képű kisfiúról, akinek sötét szemei mindig a messzeségbe néztek. Es még egy dologról. A fekete csöndről. Egyszerre nőtt meg. Tegnap este még egészen kicsiny, kedves, pötyögő gyermekecske volt. És reggelre nagy kamasz lett. Iszonyú izomzattal, vastag söréthajjal és gonosz, égő, félelmes szemekkel. Ó, hogy fájt a szívem ezen a reggelen. Tele lett a rózsabokros, tiszta kis udvarunk utálatos, bűzös dudvákkal. A ház tetejéről lehullott a cserép, s a falakról lepattogott a vakolat. S jöttek borzasztó éjjelek. Kishúgaim álmukból hangosan fölsírtak. Apám meg édesanyám meggyújtották a gyertyát, és álomtalan, üres arccal néztek egymásra. Senki se tudta, mi történik, és mi fog történni. Csak én. Csak én. Richard, az állati, undok kamasz, pénteken kitépte az udvaron a fiatal fákat, és lassu tűzön megpirította a fehér cicát, az Anikóét. A kis állat irtózatosan vonaglott, amíg gyenge, rózsaszínű bőre barnára pörkölődött. Hogy sírtunk mindannyian. Richard pedig röhögve otthagyott bennünket. Éjjel betört a zsidó boltjába, és kiszedte a pénzt a fiókból. Elszaladt vele, és elszórta az utcán. Reggel az ágyában aludt, amikor láttuk, hogy át van lőve a tenyere. A csendőr lőtte át. Édesanyánk letérdelt az ágy mellé, és gyengéden lemosta a vért. Richard nyugodtan aludt. Ó, milyen utálatos volt. Körulállottuk és sirattuk Richardot, a szőke, piros képű fiúcskát. És szorongva vártuk mindannyian a fekete csöndet. Az édesapám egyszer kétségbeesve rákiáltott: - Richard! Te gaz, gonosz állat, menj közülünk, ne lássunk többé! Richard nem szólt semmit, de megette a húst, mind, ami a tálban volt. A húgaim sóvárogva nézték, amint felfalta az ételt egymaga. Az apám az édesanyámra tekintett. Könnyes volt a szemük. Láttam, hogy apám halálsápadt, reszket. Félt Richardtól. Fölugrottam és arcul ütöttem Richardot. Ő a falhoz vágott engem, és kirohant a szobából. Lázasan feküdtem az ágyamban. Még vérzett is a fejemen a bőr, ahogy Richard megcsúfolt. Akkor jött meg. Éjjel. Betörte az ablakot, s a szobában termett. A szemeim közé vigyorgott, és rikácsolva beszélt: - Fölgyújtottam az ispán házát, mert a lánya benn alszik a szobában, hófehér ágyban. A melle lassan emelkedik fel-le. Azután belekap az ágyába a tűz. Az én tüzem. Tüzes ágyban ébred föl. És a fehér lábát sötétbarnára csókolja a piros tűz. És kopasz lesz a feje is, mert a haja elég. Kopasz! Hallod, kopasz! Az ispán gyönyörű szőke lánya kopasz lesz. Elvittük Richardot az orvoshoz. Azt mondta, hogy Richard bolond. Miért lenne bolond? Miért éppen bolond? Nem, ő, nem. Jól tudom én azt. Elvittük a bolondokházába. Amikor észrevette, hogy az ápolók megfogják, nekik esett. Véresre verte valamennyit. Azok aztán megkötözték, és vaspálcákkal ütötték dühös káromkodások közben. Richard véres tajtékot köpött a szájából, és bömbölt. Ó, de hogyan, milyen iszonyatos, süvöltő hangon. Megtöltötte a hangja a levegőt, mérföldekre. Mikor apával hazautaztunk a tébolydából, észrevettem, hogy a vasúti kocsik sarkai is tele vannak azzal az iszonyatos hanggal. Ha odaértél az ujjaddal valahová, menten kitört az elrejtőzött szörnyű bömbölés. Richard még az éjjel hazaszökött. Széttörte az ablak vaspántjait. Leugrott az útra. A homloka bezúzódott. De azért hazajött. Szaladva. ...És nyomában a fekete csönd. Hajnal volt, három óra. Ébren voltam, amikor Richard hazaért. Jól hallottam mindent. A kapun mászott be. A fekete csönd pedig beborította a kis házunkat nedves, undok szárnyaival. A virágok elhervadtak a kertben. Az alvókat nehéz, kínos álom lepte meg. Csikorogtak az ágyak, nyögő, fájdalmas sóhajtások hallatszottak. Csak én voltam ébren, és füleltem. Richard halkan átsietett az udvaron. Bejött a szobánkba, ahol azelőtt együtt aludtunk. Én nem mertem mozdulni. De Richard nem is törődött velem. Zihálva ledőlt az ágyra, és aludt. Ezután úgy történt minden, ahogy a fekete csönd akarta. Ránehezedett a mellemre, és belebújt a vérem csöppjeibe. Irtózatos volt. Menekülni akartam tőle, de odakötözött az ágyamhoz, és károgva a fülembe súgott iszonyú rémségeket. Fölkeltem. Előkerestem a kötelet. Egy erős hurkot kötöttem rá, és odalopóztam Richard ágyához. Úgy éreztem, mintha az agyvelőmet és a vállaimat mázsás kövek nyomnák. A térdeim roskadoztak. Nagy, véres feje alatt átdugtam a kötelet, és belefűztem a végét a hurokba. Egy kicsit vártam. Richard mélyen hörgő lélegzettel aludt. Jól tudtam, hogy ha fölébred, megöl mindannyiunkat, hogy rá fog ütni öklével édesapánk szomorú arcára, hogy a hajuknál fogva végigvonszolja kis húgaimat az udvaron. Nem is haboztam hát egy pillanatig se. Teljes erővel nekifeküdtem a huroknak. Richard levegő után kapkodott, de nem ébredt föl; azután egy iszonyút nyögött, és kirugta az ágy fenekét. Állati nagy teste vonaglott a kezeim között, de nem sokáig. Egyszer csak hallottam, amint a fekete csönd elkezd kacagni. Örületesen, hangtalanul. Elöntött a hideg rettegés. Richard kihűlt teste összezsugorodott a kezeim közt. Gyertyát gyújtottam. Az ágyban egy kis gyönge gyermek feküdt. Szederjes kék arccal. Az én kis bolondom volt a szőke, piros kepű, petyegő Richard öcsem. És sötét szemei a végtelenbe néztek. Azt szeretném, hogy ne halljam többé ezt a kacajt, mert akkor fáj nekem a hátamban és fejemben, és nem akarom látni a kis Richard sötét szemeit, amelyek a végtelenbe merednek; mert ez összeszorítja a torkomat, és sohase tudok aludni. Egyáltalán, doktor úr, nem tudok rendesen aludni. |
|
der himmel über berlin
2003-05-13 14:54:20
|
én azt sem értem, hogy miért baj, hogy a boldogság csak szerotonin és oxigén keveréke. a és ha nem az lenne? változna valami? csillagok meg milliárdnyi hatalmas gázbolygók. mégis szépek. jöjjön egy újabb halott. várom, hogy asztalunkat megterítsék s leszedjék. várom, hogy érkezzék s elmenjen innen a vendég. egy tárgyat figyelek, egy furcsa, nem-várt ajtónyitást, egy gombot, vagy egy szempárt. ezer darabra törtelek, te tág, elbírhatatlanul-zavart világ. jobb is nekem nem nézni az egészbe, beléfogózni egy-egy csonka részbe és állni ottan, jéggé fagyottan. mert idegen és őrült az egész, de nyájas és rokon velem a rész. a halott kosztolányi |
|
jupiter
2003-05-13 13:59:17
|
különben ezsembe jutott, hogy nem írtam neked, kedves Kisbutaaaaaaaaa!:) (nincs menekvés, megszoksz, vagy megszöksz) de fogok. nem felejtettem el. csak olyan egymásba gubancolódott levelezésünk van, hogy jegyzetelnem kéne, h miről is akarok valójában írni, különben elveszem a részletkékben. amik elborítják az egész rendszert...:( na mindegy. reménykedem, hogy minden oké odaát. tudod mi van? szerintem a mélyűrnek szép hangzása van. és nekem a végtelen, puha, nedvesen csillogó hideg, szikrázó sötétség jut róla eszembe. nem valami távoli és ijesztő... nyugalom, csillagfények milliárdjai, bolygók, és apró űrszemétkék kedves egyvelege. ilyen az űr. a mélyűrben pedig benne van a már említett puha, védelmező sötétkékség. mint a bársony. kézcsókom,ahogy maris mondaná b |
|
jupiter
2003-05-13 13:55:23
|
kedves fűbenalvó! ez egy átbaszás. ezt a soksokmindent nem én írtam. van itt egy agyament faszkalap, aki szopoldává teszi ezt az egész vendégkönyv cuccot. összeszerkeszti mindenkinek a beszólásait, és abból jön ki egy ilyen hosszúhosszú szöveg. sajnos egyre kevesebb az "élő" beírás. ezek már mind halottak, meg régiek.az utsó beírásom a lap alájn van valahol, és nem valami hosszú. de azért köszönöm. kisvakond! miért kell megdögölniük a tudósoknak?nem ők tehetnek arról,h ez tényleg így van. mint ahogy a többi érzéssel is. a szerelem humbug.akárcsak a boldogság... ez van. furcsamód indiáért magam is rajongok. teljesen jó. mára végre mindenki túl van két fontos főfő-n is. matek/magyar. csókoltatom az én kis nővérkémet, aki egy hiperzseni, csak jól titkolja, meg a sok sok éreccségizőt, akik remélem mindahányan átmentek...:) hajrá teleki!hajrá petőfi! csókolom bolyongó |
|
ernő
2003-05-13 13:31:15
|
Hahó! jupiter:Ha én lennék a magyar tanárod, tuti az érettségid dicséretes 5 lenne, bár ha Berzsényiről rizsáznál ennyit...nemtom elolvasnám-e, de ha ezt leírnád érettségi dogába, kitűzném a szobámba...=) mellesleg hajrá ultraibolyás színfoltok!! csókolom kezüket! az új album szövegei mikor lesznek fent? :) KURVA KISLÁNY A vörös újságpapírba csomagolt szobában úszott a szerelem a saját vérébe fuladt pedig én szerettem. Hazudni könnyű Meghalni nehéz! S a szerelem halkan sikoltott Kész kész kész Rózsaszín ruháján a vörös rész Jelzi ő már nem vész! banyek... én boldog vagyok: most látom csak, máj.30 koncert a PeCsában. Jujj,de örülök! Mellesleg nagyon jó az új album, szóval áááááá... kocert: sok meleg levegő, hideg boroskóla, lengénöltözött leányzók és kispál... jézusom... extázisba esek,ha rágondolok. már csak (most számolok) 18 nap (sok)... ha nem lenne holnap érettségim, akkor most életigenlenék, de így csak örülök csak csatlakozni tudok himmelhez, parabolát illetően. kedves érdeklődő emberek! van köbö hét darab hatalmas óriásplakát a hősök terén, a parkoló oldalán, a múzeum falánál. sem Sunyiképű fiú, sem én nem tudtuk megfejteni a jenetésüket, ami igen igen bánt minket. aki bármi felelttel tud nekünk szolgálni arra, h ezek mire valók, könyörgöm szóljon. tegye meg. nekünk ez fontos.nem szeressük butának érezni magunkat. Nagyon jó az új lemez , már alig várom , hogy élőben is meghallgathassam ! Mikor jöttök Kecskemétre ? Kicsit megilyedtem a legutóbbi Magyar Narancsban megjelent cikk enervált hangvétele mitt . Jók vagytok és jó úton jártok ! jupiter:Szerintem a szín hiánya is szín....sőt! ...Azt mindenki tudja hogy a kisvakondnak mi kell egy kis odú az erdőben, pár jó barát, egy kisvakond lány, és egy kertész nadrág... Vagy csak 1-et lehet választani? Akkor közhely:BOLDOGSÁG (Valahol Indiába..talán) ...fura hogy a tudosok szerint a boldogság csak egy "vegyszer" a testben valamilyen mennyiségben!...Üzenem nekik: ...Dögöljenek meg...vagy küldjenek egy dobozzal abból a valamiből! OH és még egy prémium kérés! Ha egy mód van rá nem szeretnék emberként ujjá születni...Köszi előre is! Ennyit a Negatív dolgokról kkk:Azért volt a pozitiv feléd fordulás mert...őszintén kicsit boldoggá tett hogy vannak mások is akik: 1, szeretik Csáth-ot 2,Lenne jobb dolguk is mint itt szenvedni! De lehet hogy csak én vagyok a hülye! Hej… zsákmánynak én is akartam egészen hasonlókat írogatni, de látom himmel már megtette helyettem, szóval ezt most mellőzöm… sóhaj… komótosan ballagtam az autó felé, már túl voltam a szokásos elköszönési rituálén (puszi mamának, igen vigyázni fogunk, nem is vagyok csinos, de azért köszi, jó, de tényleg menni kell, még egy puszi, szia), de semmi kedvem nem volt az előttem álló pár órához… igyekeztem kihasználni, hogy végre teljesen egyedül birtokolhatom a kocsi hátsó ülését, de a Nap forrón tűzött be az ablakon és égetett, közben pedig néztem az elsuhanó fákat, a mezőket, a pipacsokat, az ilyesmi pedig általában nehéz gondolatokat ébreszt az emberben, amit nem nagyon tud megemészteni, ezért inkább, mint valami teher, rácsücsül a vállára és ott gubbaszt nyomasztóan. Megérkeztünk, de az események nem zajlottak sokkal vidámabban. A ballagás szörnyen vontatott volt (három végtelen hosszú és unalmas beszéd, oklevelek átadása, majd egy csodálatos lelki gyönyöröket nyújtó „ige liturgia”… be kell valljam, szintén nem egyszer elkalandoztak a gondolataim) majd elmentünk egy étterembe és akkor már illet úgy csinálnom, mint akinek jó kedve van, pedig belül teljes csömört éreztem ezen színészkedés ellen, magammal és az életemmel szemben… Vacsora után hintáztam Életvidám leánnyal és beszélgettünk… eszembe jutott, hogy jó lenne, ha olyan lennék, mint ő… ha le tudnám dönteni a saját korlátjaimat… csak suhantunk a sötét ég és egy fa csodás koronája alatt… nekem ez nem volt más, mint menekülés, bolyongás, neki pedig kiegyensúlyozott lebegés… és talán nekem is sikerülne, csak kapaszkodnom kéne egy picit, vagy hevesebben csapkodni fel-le, fel-le a karjaimat… de nem… könnyebb zuhanni… könnyebb azt mondani, hogy gyönge vagyok… ( jupim: kérlek ne haragudj rám… és ne érezd úgy, hogy minden energiád elfolyt valamerre teljesen más felé… már így is túl sokat köszönhetek Neked… ez az én hibám…csak az enyém!) - - - kisvakond: neked is köszönöm, hogy ilyen pozitívan fordulsz felém… nem értem miért… de mind1. én hiszek abban, hogy mindenki színfolt... még az is, aki nem találja magát, vagy nem akarja, hogy mások megtalálják őt, ezért felveszi a szürke jelmezt, de belül biztos, hogy tele van apró kis csodákkal, csak észre kell venni. Egyszer valaki írt erről nekem szépeket: „Azt hiszem van bennem szeretet csak valami bizarr hullámhosszon sugárzom mert szerintem nem sokan látják. Van egy kép a kedvenc biológiakönyvemben, egy virág van rajta nap- és ultraibolya fényben és TELJESEN MÁS a mintázata. Napfényben nagy sárga szirmai vannak pici fekete középpel, ultraibolyában hatalmas fekete közepe és a szirmok szélén egy kis kékesszürke. És mivel a méhek ultraibolyában látnak, ezért a virágnak az számít hogy nagy fekete közepe legyen mert azt veszik észre, a sárga szirom neki tökmindegy. Na ez most jó bonyolult lett de remélem követhető. Mondjuk ha én egy ilyen sárga virág vagyok akkor te egy méh és látsz igaziból. Jó, mi? Egy inspirált homlokoncsókolt pillanatban ezt remélem meg tudom majd fogalmazni mondjuk egy sorban szép szavakkal és akkor bele lehet tenni egy versbe és szomorkodni hogy milyen rossz nekem mert több az ember mint a méh. Ezek a műhvészek!” de persze mint annyi mindennek, már ennek sincs jelentősége… vagyis nem szabadna, hogy legyen. Inkább abba hagyom, nem rontom itt a hangulatot… engem mindig érdekelt, hogy honnan tudják egyes emberek, hogy ők biza hallgatják a kispált, míg a pór csak hallja, és ők mindig egyre okosabbak lesznek, a pór meg egyre részegebb, aztán már annyira el vannak maguktól szállva, hogy nem is férnek egy mondatba a pórral. szóval kedves zsákmány, a kispál "sima rockzenekar", és mint minden "sima rockzenekart", ezt is illik illumináltan hallgatni. olyan ez, mint összefogott hajjal bemenni a metalhammerba. ha filozófiát akarsz olvass hegelt. ha meg megveted az embereket, ők is megvetnek, és 6 milliárd az 1-hez lesz az arány, ami nem túl kecsegtető. bony valahogy csak kibírjuk. úristen.ennek mi értelme? (nem az úristennek) most pedig mindenki boruljon gyászba, maris elmegy egy hétre hibussal, hogy szar legyen nekik tatán, de majd jópofát vágnak hozzá és mosolyognak. ígyisvan. Örölök ha megnevettetelek! De szerintem a szürke-masszában minden folt, színfolt! ennyi szürke masszában a fekete folt is színfoltnak számít?vagy a fekete? igazából nem akarok kötözködni. különben kkk nem álszerény, csak nagyon buta.Kisbuta:) ;) de így is szeressük őtet. jól át lettem kúrva a palánkon szombaton. árvult volt a józsefattila szobor és a roosevelt tér is. aki tudja miről beszélek, világosítson már fel, h mit és hol rontottam el!?????????mert kissé elszomorodtam a kihaltság láttán/hallatán. mindegy. azért így is SZép SZombat kerekedett. katám, és capote és mill.park, és nagy nevetések, amelyek közepette kiderült, h az indián törzsi nevem:sdebeslábú tengerimalac. titkok tudója lettem és vagyok. furcsa érzés. Kisvakond!mi az amiért bármit megadnál? hmmm...a lepkegyüjtő c xám megy a fejembe a puftó!érdekes szám+ez az egész!minap elhallgattam a hang legyen és fény c xámot,és bár mán sokszo hallottam,d most új oldaláról ismertem+ megint!észrevettem h minnél többször hallgatok+1 kispál számot okosodok...és elnézem azt a sok barmot akik elkezdenek enyhén illuminált állapotba 1 enyhén illuminált csajnak(nekem)mondani h "ha az életben nincs már..."-"ismered?"és ők nem látják a dolog szépspgét,ők csak hallják,d nem hallgatják!-hmmm ezt hallottam vhol,de igaz ez a hallják,hallgatják dolog!mert ők csak azért teszik be a cédé lejátdzóba mert nekik tök mind1 h mit hallgatnak,nekik ugyanaz minden csak legyen benne vmi gitár+vokálka és ennyi!pedig nem nem így van a kispál több ennél,a kispál többet érdemel!nem hallgathatja holmi beszükült degenerált ember...ehez elvontság kell,ehez magunkba kell szállni,ehez nem elég ennyi...ááá asszem menek aludni asszem fárasztom magam,asszem hülye vok,asszem sokat várok másoktól,d asszem legfőképpen magamtól.... hát én vagyok olyan hogy még egyszer leírom, hogy farkam! a ha az életbent ugyanaz a drágalátos lovikátok írta, mint akármilyen nagyon okos számot, hát abban nincs is már semmi, ami miatt a nagyon nagyon érzelemdús kispálosok hallgatnák, mert pfúj, sok mocskos kis senki is hallgatja, aki nem ismeri azt hogy apa anya meg a kígyó?! wáááááá és az ehhez az két h. kettő. hát elballagtak.. a szívem szakad meg értük.de nem sírtam,mert balázs véig poénkodott.de nem néztem azokra,akikre nem is kellett,így nem sírtam.csak majdnem.azért Flóri arcát meglátva rezgett a léc.. akkor erdei suliban Marisom.igaz,nem akarok menni,mert azzal senki se jár jól,de majd lesz valahogy. Mit mosolyogsz? Koporsóban hálsz!! Mit mondhatsz még, amit más nem mondott már? Mit akarsz elérni? Világot szebbétenni? Síkítani? Vért hörögni? Világot szebbé tenni? Nem Nem Nem fog menni! Esküszöm, hibus nem hittem volna hogy ilyen értelmes s, érdekes emberkék is léteznek mint TE! ... Hála!!! Van még remény! jupi: laci odaadta és elolvastam… furcsa… sok mindenben igazad volt, de van amit félreértesz… megpróbálok válaszolni… bonyek: köszönetem hibus: jééé… írtál… no mindjárt elolvasom… ex merk úr: nem vagy tudatlan (a merkúr a mindenséget összekötő bolygó, rávilágít a világra, információ, gondolkodás, intellektuális hozzáállás, kommunikáció… hmm… több analógia hirtelenjében nem jut eszembe…) Nem tudom mennyire ismered az „Eleven Hold” megnevezésű együttest… Joós Zsófia ezen zenekar hegedűs-kisasszonya és írónőként max. annyira ismert, mint én (annyi köztünk a különbség, hogy ő tud írni, én meg nem… szonyorú sóhaj)… A.: ősszel szokásom a halott falevelekkel foglalkozni, de inkább gyönyörködöm bennük. Miért félsz az elmúlástól?… meseszép tud lenni… joker: én ezt már egyszer leírtam ide… lusta vagyok!!! :P … mostan látom csak, hogy jenny már egyszer értekezett psotiról… személyünk azonban nem azonos… de nem ám… (következtetés: idézet volt) … csóközön: kék kanalas kislány némi olvasnivaló (megjegyzés: kék kanalas kislány nem = csáth géza) Fekete csönd Leírom ide, doktor úr, hogy miről van szó. Az öcsémről, a szőke, piros képű kisfiúról, akinek sötét szemei mindig a messzeségbe néztek. Es még egy dologról. A fekete csöndről. Egyszerre nőtt meg. Tegnap este még egészen kicsiny, kedves, pötyögő gyermekecske volt. És reggelre nagy kamasz lett. Iszonyú izomzattal, vastag söréthajjal és gonosz, égő, félelmes szemekkel. Ó, hogy fájt a szívem ezen a reggelen. Tele lett a rózsabokros, tiszta kis udvarunk utálatos, bűzös dudvákkal. A ház tetejéről lehullott a cserép, s a falakról lepattogott a vakolat. S jöttek borzasztó éjjelek. Kishúgaim álmukból hangosan fölsírtak. Apám meg édesanyám meggyújtották a gyertyát, és álomtalan, üres arccal néztek egymásra. Senki se tudta, mi történik, és mi fog történni. Csak én. Csak én. Richard, az állati, undok kamasz, pénteken kitépte az udvaron a fiatal fákat, és lassu tűzön megpirította a fehér cicát, az Anikóét. A kis állat irtózatosan vonaglott, amíg gyenge, rózsaszínű bőre barnára pörkölődött. Hogy sírtunk mindannyian. Richard pedig röhögve otthagyott bennünket. Éjjel betört a zsidó boltjába, és kiszedte a pénzt a fiókból. Elszaladt vele, és elszórta az utcán. Reggel az ágyában aludt, amikor láttuk, hogy át van lőve a tenyere. A csendőr lőtte át. Édesanyánk letérdelt az ágy mellé, és gyengéden lemosta a vért. Richard nyugodtan aludt. Ó, milyen utálatos volt. Körulállottuk és sirattuk Richardot, a szőke, piros képű fiúcskát. És szorongva vártuk mindannyian a fekete csöndet. Az édesapám egyszer kétségbeesve rákiáltott: - Richard! Te gaz, gonosz állat, menj közülünk, ne lássunk többé! Richard nem szólt semmit, de megette a húst, mind, ami a tálban volt. A húgaim sóvárogva nézték, amint felfalta az ételt egymaga. Az apám az édesanyámra tekintett. Könnyes volt a szemük. Láttam, hogy apám halálsápadt, reszket. Félt Richardtól. Fölugrottam és arcul ütöttem Richardot. Ő a falhoz vágott engem, és kirohant a szobából. Lázasan feküdtem az ágyamban. Még vérzett is a fejemen a bőr, ahogy Richard megcsúfolt. Akkor jött meg. Éjjel. Betörte az ablakot, s a szobában termett. A szemeim közé vigyorgott, és rikácsolva beszélt: - Fölgyújtottam az ispán házát, mert a lánya benn alszik a szobában, hófehér ágyban. A melle lassan emelkedik fel-le. Azután belekap az ágyába a tűz. Az én tüzem. Tüzes ágyban ébred föl. És a fehér lábát sötétbarnára csókolja a piros tűz. És kopasz lesz a feje is, mert a haja elég. Kopasz! Hallod, kopasz! Az ispán gyönyörű szőke lánya kopasz lesz. Elvittük Richardot az orvoshoz. Azt mondta, hogy Richard bolond. Miért lenne bolond? Miért éppen bolond? Nem, ő, nem. Jól tudom én azt. Elvittük a bolondokházába. Amikor észrevette, hogy az ápolók megfogják, nekik esett. Véresre verte valamennyit. Azok aztán megkötözték, és vaspálcákkal ütötték dühös káromkodások közben. Richard véres tajtékot köpött a szájából, és bömbölt. Ó, de hogyan, milyen iszonyatos, süvöltő hangon. Megtöltötte a hangja a levegőt, mérföldekre. Mikor apával hazautaztunk a tébolydából, észrevettem, hogy a vasúti kocsik sarkai is tele vannak azzal az iszonyatos hanggal. Ha odaértél az ujjaddal valahová, menten kitört az elrejtőzött szörnyű bömbölés. Richard még az éjjel hazaszökött. Széttörte az ablak vaspántjait. Leugrott az útra. A homloka bezúzódott. De azért hazajött. Szaladva. ...És nyomában a fekete csönd. Hajnal volt, három óra. Ébren voltam, amikor Richard hazaért. Jól hallottam mindent. A kapun mászott be. A fekete csönd pedig beborította a kis házunkat nedves, undok szárnyaival. A virágok elhervadtak a kertben. Az alvókat nehéz, kínos álom lepte meg. Csikorogtak az ágyak, nyögő, fájdalmas sóhajtások hallatszottak. Csak én voltam ébren, és füleltem. Richard halkan átsietett az udvaron. Bejött a szobánkba, ahol azelőtt együtt aludtunk. Én nem mertem mozdulni. De Richard nem is törődött velem. Zihálva ledőlt az ágyra, és aludt. Ezután úgy történt minden, ahogy a fekete csönd akarta. Ránehezedett a mellemre, és belebújt a vérem csöppjeibe. Irtózatos volt. Menekülni akartam tőle, de odakötözött az ágyamhoz, és károgva a fülembe súgott iszonyú rémségeket. Fölkeltem. Előkerestem a kötelet. Egy erős hurkot kötöttem rá, és odalopóztam Richard ágyához. Úgy éreztem, mintha az agyvelőmet és a vállaimat mázsás kövek nyomnák. A térdeim roskadoztak. Nagy, véres feje alatt átdugtam a kötelet, és belefűztem a végét a hurokba. Egy kicsit vártam. Richard mélyen hörgő lélegzettel aludt. Jól tudtam, hogy ha fölébred, megöl mindannyiunkat, hogy rá fog ütni öklével édesapánk szomorú arcára, hogy a hajuknál fogva végigvonszolja kis húgaimat az udvaron. Nem is haboztam hát egy pillanatig se. Teljes erővel nekifeküdtem a huroknak. Richard levegő után kapkodott, de nem ébredt föl; azután egy iszonyút nyögött, és kirugta az ágy fenekét. Állati nagy teste vonaglott a kezeim között, de nem sokáig. Egyszer csak hallottam, amint a fekete csönd elkezd kacagni. Örületesen, hangtalanul. Elöntött a hideg rettegés. Richard kihűlt teste összezsugorodott a kezeim közt. Gyertyát gyújtottam. Az ágyban egy kis gyönge gyermek feküdt. Szederjes kék arccal. Az én kis bolondom volt a szőke, piros kepű, petyegő Richard öcsem. És sötét szemei a végtelenbe néztek. Azt szeretném, hogy ne halljam többé ezt a kacajt, mert akkor fáj nekem a hátamban és fejemben, és nem akarom látni a kis Richard sötét szemeit, amelyek a végtelenbe merednek; mert ez összeszorítja a torkomat, és sohase tudok aludni. Egyáltalán, doktor úr, nem tudok rendesen aludni. |
|
fűbenalvó
2003-05-13 12:56:59
|
jupiter:Ha én lennék a magyar tanárod, tuti az érettségid dicséretes 5 lenne, bár ha Berzsényiről rizsáznál ennyit...nemtom elolvasnám-e, de ha ezt leírnád érettségi dogába, kitűzném a szobámba...=) mellesleg hajrá ultraibolyás színfoltok!! |
|
hibus
2003-05-13 12:45:05
|
Hahó! csókolom kezüket! az új album szövegei mikor lesznek fent? :) KURVA KISLÁNY A vörös újságpapírba csomagolt szobában úszott a szerelem a saját vérébe fuladt pedig én szerettem. Hazudni könnyű Meghalni nehéz! S a szerelem halkan sikoltott Kész kész kész Rózsaszín ruháján a vörös rész Jelzi ő már nem vész! banyek... én boldog vagyok: most látom csak, máj.30 koncert a PeCsában. Jujj,de örülök! Mellesleg nagyon jó az új album, szóval áááááá... kocert: sok meleg levegő, hideg boroskóla, lengénöltözött leányzók és kispál... jézusom... extázisba esek,ha rágondolok. már csak (most számolok) 18 nap (sok)... ha nem lenne holnap érettségim, akkor most életigenlenék, de így csak örülök csak csatlakozni tudok himmelhez, parabolát illetően. kedves érdeklődő emberek! van köbö hét darab hatalmas óriásplakát a hősök terén, a parkoló oldalán, a múzeum falánál. sem Sunyiképű fiú, sem én nem tudtuk megfejteni a jenetésüket, ami igen igen bánt minket. aki bármi felelttel tud nekünk szolgálni arra, h ezek mire valók, könyörgöm szóljon. tegye meg. nekünk ez fontos.nem szeressük butának érezni magunkat. Nagyon jó az új lemez , már alig várom , hogy élőben is meghallgathassam ! Mikor jöttök Kecskemétre ? Kicsit megilyedtem a legutóbbi Magyar Narancsban megjelent cikk enervált hangvétele mitt . Jók vagytok és jó úton jártok ! jupiter:Szerintem a szín hiánya is szín....sőt! ...Azt mindenki tudja hogy a kisvakondnak mi kell egy kis odú az erdőben, pár jó barát, egy kisvakond lány, és egy kertész nadrág... Vagy csak 1-et lehet választani? Akkor közhely:BOLDOGSÁG (Valahol Indiába..talán) ...fura hogy a tudosok szerint a boldogság csak egy "vegyszer" a testben valamilyen mennyiségben!...Üzenem nekik: ...Dögöljenek meg...vagy küldjenek egy dobozzal abból a valamiből! OH és még egy prémium kérés! Ha egy mód van rá nem szeretnék emberként ujjá születni...Köszi előre is! Ennyit a Negatív dolgokról kkk:Azért volt a pozitiv feléd fordulás mert...őszintén kicsit boldoggá tett hogy vannak mások is akik: 1, szeretik Csáth-ot 2,Lenne jobb dolguk is mint itt szenvedni! De lehet hogy csak én vagyok a hülye! Hej… zsákmánynak én is akartam egészen hasonlókat írogatni, de látom himmel már megtette helyettem, szóval ezt most mellőzöm… sóhaj… komótosan ballagtam az autó felé, már túl voltam a szokásos elköszönési rituálén (puszi mamának, igen vigyázni fogunk, nem is vagyok csinos, de azért köszi, jó, de tényleg menni kell, még egy puszi, szia), de semmi kedvem nem volt az előttem álló pár órához… igyekeztem kihasználni, hogy végre teljesen egyedül birtokolhatom a kocsi hátsó ülését, de a Nap forrón tűzött be az ablakon és égetett, közben pedig néztem az elsuhanó fákat, a mezőket, a pipacsokat, az ilyesmi pedig általában nehéz gondolatokat ébreszt az emberben, amit nem nagyon tud megemészteni, ezért inkább, mint valami teher, rácsücsül a vállára és ott gubbaszt nyomasztóan. Megérkeztünk, de az események nem zajlottak sokkal vidámabban. A ballagás szörnyen vontatott volt (három végtelen hosszú és unalmas beszéd, oklevelek átadása, majd egy csodálatos lelki gyönyöröket nyújtó „ige liturgia”… be kell valljam, szintén nem egyszer elkalandoztak a gondolataim) majd elmentünk egy étterembe és akkor már illet úgy csinálnom, mint akinek jó kedve van, pedig belül teljes csömört éreztem ezen színészkedés ellen, magammal és az életemmel szemben… Vacsora után hintáztam Életvidám leánnyal és beszélgettünk… eszembe jutott, hogy jó lenne, ha olyan lennék, mint ő… ha le tudnám dönteni a saját korlátjaimat… csak suhantunk a sötét ég és egy fa csodás koronája alatt… nekem ez nem volt más, mint menekülés, bolyongás, neki pedig kiegyensúlyozott lebegés… és talán nekem is sikerülne, csak kapaszkodnom kéne egy picit, vagy hevesebben csapkodni fel-le, fel-le a karjaimat… de nem… könnyebb zuhanni… könnyebb azt mondani, hogy gyönge vagyok… ( jupim: kérlek ne haragudj rám… és ne érezd úgy, hogy minden energiád elfolyt valamerre teljesen más felé… már így is túl sokat köszönhetek Neked… ez az én hibám…csak az enyém!) - - - kisvakond: neked is köszönöm, hogy ilyen pozitívan fordulsz felém… nem értem miért… de mind1. én hiszek abban, hogy mindenki színfolt... még az is, aki nem találja magát, vagy nem akarja, hogy mások megtalálják őt, ezért felveszi a szürke jelmezt, de belül biztos, hogy tele van apró kis csodákkal, csak észre kell venni. Egyszer valaki írt erről nekem szépeket: „Azt hiszem van bennem szeretet csak valami bizarr hullámhosszon sugárzom mert szerintem nem sokan látják. Van egy kép a kedvenc biológiakönyvemben, egy virág van rajta nap- és ultraibolya fényben és TELJESEN MÁS a mintázata. Napfényben nagy sárga szirmai vannak pici fekete középpel, ultraibolyában hatalmas fekete közepe és a szirmok szélén egy kis kékesszürke. És mivel a méhek ultraibolyában látnak, ezért a virágnak az számít hogy nagy fekete közepe legyen mert azt veszik észre, a sárga szirom neki tökmindegy. Na ez most jó bonyolult lett de remélem követhető. Mondjuk ha én egy ilyen sárga virág vagyok akkor te egy méh és látsz igaziból. Jó, mi? Egy inspirált homlokoncsókolt pillanatban ezt remélem meg tudom majd fogalmazni mondjuk egy sorban szép szavakkal és akkor bele lehet tenni egy versbe és szomorkodni hogy milyen rossz nekem mert több az ember mint a méh. Ezek a műhvészek!” de persze mint annyi mindennek, már ennek sincs jelentősége… vagyis nem szabadna, hogy legyen. Inkább abba hagyom, nem rontom itt a hangulatot… engem mindig érdekelt, hogy honnan tudják egyes emberek, hogy ők biza hallgatják a kispált, míg a pór csak hallja, és ők mindig egyre okosabbak lesznek, a pór meg egyre részegebb, aztán már annyira el vannak maguktól szállva, hogy nem is férnek egy mondatba a pórral. szóval kedves zsákmány, a kispál "sima rockzenekar", és mint minden "sima rockzenekart", ezt is illik illumináltan hallgatni. olyan ez, mint összefogott hajjal bemenni a metalhammerba. ha filozófiát akarsz olvass hegelt. ha meg megveted az embereket, ők is megvetnek, és 6 milliárd az 1-hez lesz az arány, ami nem túl kecsegtető. bony valahogy csak kibírjuk. úristen.ennek mi értelme? (nem az úristennek) most pedig mindenki boruljon gyászba, maris elmegy egy hétre hibussal, hogy szar legyen nekik tatán, de majd jópofát vágnak hozzá és mosolyognak. ígyisvan. Örölök ha megnevettetelek! De szerintem a szürke-masszában minden folt, színfolt! ennyi szürke masszában a fekete folt is színfoltnak számít?vagy a fekete? igazából nem akarok kötözködni. különben kkk nem álszerény, csak nagyon buta.Kisbuta:) ;) de így is szeressük őtet. jól át lettem kúrva a palánkon szombaton. árvult volt a józsefattila szobor és a roosevelt tér is. aki tudja miről beszélek, világosítson már fel, h mit és hol rontottam el!?????????mert kissé elszomorodtam a kihaltság láttán/hallatán. mindegy. azért így is SZép SZombat kerekedett. katám, és capote és mill.park, és nagy nevetések, amelyek közepette kiderült, h az indián törzsi nevem:sdebeslábú tengerimalac. titkok tudója lettem és vagyok. furcsa érzés. Kisvakond!mi az amiért bármit megadnál? hmmm...a lepkegyüjtő c xám megy a fejembe a puftó!érdekes szám+ez az egész!minap elhallgattam a hang legyen és fény c xámot,és bár mán sokszo hallottam,d most új oldaláról ismertem+ megint!észrevettem h minnél többször hallgatok+1 kispál számot okosodok...és elnézem azt a sok barmot akik elkezdenek enyhén illuminált állapotba 1 enyhén illuminált csajnak(nekem)mondani h "ha az életben nincs már..."-"ismered?"és ők nem látják a dolog szépspgét,ők csak hallják,d nem hallgatják!-hmmm ezt hallottam vhol,de igaz ez a hallják,hallgatják dolog!mert ők csak azért teszik be a cédé lejátdzóba mert nekik tök mind1 h mit hallgatnak,nekik ugyanaz minden csak legyen benne vmi gitár+vokálka és ennyi!pedig nem nem így van a kispál több ennél,a kispál többet érdemel!nem hallgathatja holmi beszükült degenerált ember...ehez elvontság kell,ehez magunkba kell szállni,ehez nem elég ennyi...ááá asszem menek aludni asszem fárasztom magam,asszem hülye vok,asszem sokat várok másoktól,d asszem legfőképpen magamtól.... hát én vagyok olyan hogy még egyszer leírom, hogy farkam! a ha az életbent ugyanaz a drágalátos lovikátok írta, mint akármilyen nagyon okos számot, hát abban nincs is már semmi, ami miatt a nagyon nagyon érzelemdús kispálosok hallgatnák, mert pfúj, sok mocskos kis senki is hallgatja, aki nem ismeri azt hogy apa anya meg a kígyó?! wáááááá és az ehhez az két h. kettő. hát elballagtak.. a szívem szakad meg értük.de nem sírtam,mert balázs véig poénkodott.de nem néztem azokra,akikre nem is kellett,így nem sírtam.csak majdnem.azért Flóri arcát meglátva rezgett a léc.. akkor erdei suliban Marisom.igaz,nem akarok menni,mert azzal senki se jár jól,de majd lesz valahogy. Mit mosolyogsz? Koporsóban hálsz!! Mit mondhatsz még, amit más nem mondott már? Mit akarsz elérni? Világot szebbétenni? Síkítani? Vért hörögni? Világot szebbé tenni? Nem Nem Nem fog menni! Esküszöm, hibus nem hittem volna hogy ilyen értelmes s, érdekes emberkék is léteznek mint TE! ... Hála!!! Van még remény! jupi: laci odaadta és elolvastam… furcsa… sok mindenben igazad volt, de van amit félreértesz… megpróbálok válaszolni… bonyek: köszönetem hibus: jééé… írtál… no mindjárt elolvasom… ex merk úr: nem vagy tudatlan (a merkúr a mindenséget összekötő bolygó, rávilágít a világra, információ, gondolkodás, intellektuális hozzáállás, kommunikáció… hmm… több analógia hirtelenjében nem jut eszembe…) Nem tudom mennyire ismered az „Eleven Hold” megnevezésű együttest… Joós Zsófia ezen zenekar hegedűs-kisasszonya és írónőként max. annyira ismert, mint én (annyi köztünk a különbség, hogy ő tud írni, én meg nem… szonyorú sóhaj)… A.: ősszel szokásom a halott falevelekkel foglalkozni, de inkább gyönyörködöm bennük. Miért félsz az elmúlástól?… meseszép tud lenni… joker: én ezt már egyszer leírtam ide… lusta vagyok!!! :P … mostan látom csak, hogy jenny már egyszer értekezett psotiról… személyünk azonban nem azonos… de nem ám… (következtetés: idézet volt) … csóközön: kék kanalas kislány némi olvasnivaló (megjegyzés: kék kanalas kislány nem = csáth géza) Fekete csönd Leírom ide, doktor úr, hogy miről van szó. Az öcsémről, a szőke, piros képű kisfiúról, akinek sötét szemei mindig a messzeségbe néztek. Es még egy dologról. A fekete csöndről. Egyszerre nőtt meg. Tegnap este még egészen kicsiny, kedves, pötyögő gyermekecske volt. És reggelre nagy kamasz lett. Iszonyú izomzattal, vastag söréthajjal és gonosz, égő, félelmes szemekkel. Ó, hogy fájt a szívem ezen a reggelen. Tele lett a rózsabokros, tiszta kis udvarunk utálatos, bűzös dudvákkal. A ház tetejéről lehullott a cserép, s a falakról lepattogott a vakolat. S jöttek borzasztó éjjelek. Kishúgaim álmukból hangosan fölsírtak. Apám meg édesanyám meggyújtották a gyertyát, és álomtalan, üres arccal néztek egymásra. Senki se tudta, mi történik, és mi fog történni. Csak én. Csak én. Richard, az állati, undok kamasz, pénteken kitépte az udvaron a fiatal fákat, és lassu tűzön megpirította a fehér cicát, az Anikóét. A kis állat irtózatosan vonaglott, amíg gyenge, rózsaszínű bőre barnára pörkölődött. Hogy sírtunk mindannyian. Richard pedig röhögve otthagyott bennünket. Éjjel betört a zsidó boltjába, és kiszedte a pénzt a fiókból. Elszaladt vele, és elszórta az utcán. Reggel az ágyában aludt, amikor láttuk, hogy át van lőve a tenyere. A csendőr lőtte át. Édesanyánk letérdelt az ágy mellé, és gyengéden lemosta a vért. Richard nyugodtan aludt. Ó, milyen utálatos volt. Körulállottuk és sirattuk Richardot, a szőke, piros képű fiúcskát. És szorongva vártuk mindannyian a fekete csöndet. Az édesapám egyszer kétségbeesve rákiáltott: - Richard! Te gaz, gonosz állat, menj közülünk, ne lássunk többé! Richard nem szólt semmit, de megette a húst, mind, ami a tálban volt. A húgaim sóvárogva nézték, amint felfalta az ételt egymaga. Az apám az édesanyámra tekintett. Könnyes volt a szemük. Láttam, hogy apám halálsápadt, reszket. Félt Richardtól. Fölugrottam és arcul ütöttem Richardot. Ő a falhoz vágott engem, és kirohant a szobából. Lázasan feküdtem az ágyamban. Még vérzett is a fejemen a bőr, ahogy Richard megcsúfolt. Akkor jött meg. Éjjel. Betörte az ablakot, s a szobában termett. A szemeim közé vigyorgott, és rikácsolva beszélt: - Fölgyújtottam az ispán házát, mert a lánya benn alszik a szobában, hófehér ágyban. A melle lassan emelkedik fel-le. Azután belekap az ágyába a tűz. Az én tüzem. Tüzes ágyban ébred föl. És a fehér lábát sötétbarnára csókolja a piros tűz. És kopasz lesz a feje is, mert a haja elég. Kopasz! Hallod, kopasz! Az ispán gyönyörű szőke lánya kopasz lesz. Elvittük Richardot az orvoshoz. Azt mondta, hogy Richard bolond. Miért lenne bolond? Miért éppen bolond? Nem, ő, nem. Jól tudom én azt. Elvittük a bolondokházába. Amikor észrevette, hogy az ápolók megfogják, nekik esett. Véresre verte valamennyit. Azok aztán megkötözték, és vaspálcákkal ütötték dühös káromkodások közben. Richard véres tajtékot köpött a szájából, és bömbölt. Ó, de hogyan, milyen iszonyatos, süvöltő hangon. Megtöltötte a hangja a levegőt, mérföldekre. Mikor apával hazautaztunk a tébolydából, észrevettem, hogy a vasúti kocsik sarkai is tele vannak azzal az iszonyatos hanggal. Ha odaértél az ujjaddal valahová, menten kitört az elrejtőzött szörnyű bömbölés. Richard még az éjjel hazaszökött. Széttörte az ablak vaspántjait. Leugrott az útra. A homloka bezúzódott. De azért hazajött. Szaladva. ...És nyomában a fekete csönd. Hajnal volt, három óra. Ébren voltam, amikor Richard hazaért. Jól hallottam mindent. A kapun mászott be. A fekete csönd pedig beborította a kis házunkat nedves, undok szárnyaival. A virágok elhervadtak a kertben. Az alvókat nehéz, kínos álom lepte meg. Csikorogtak az ágyak, nyögő, fájdalmas sóhajtások hallatszottak. Csak én voltam ébren, és füleltem. Richard halkan átsietett az udvaron. Bejött a szobánkba, ahol azelőtt együtt aludtunk. Én nem mertem mozdulni. De Richard nem is törődött velem. Zihálva ledőlt az ágyra, és aludt. Ezután úgy történt minden, ahogy a fekete csönd akarta. Ránehezedett a mellemre, és belebújt a vérem csöppjeibe. Irtózatos volt. Menekülni akartam tőle, de odakötözött az ágyamhoz, és károgva a fülembe súgott iszonyú rémségeket. Fölkeltem. Előkerestem a kötelet. Egy erős hurkot kötöttem rá, és odalopóztam Richard ágyához. Úgy éreztem, mintha az agyvelőmet és a vállaimat mázsás kövek nyomnák. A térdeim roskadoztak. Nagy, véres feje alatt átdugtam a kötelet, és belefűztem a végét a hurokba. Egy kicsit vártam. Richard mélyen hörgő lélegzettel aludt. Jól tudtam, hogy ha fölébred, megöl mindannyiunkat, hogy rá fog ütni öklével édesapánk szomorú arcára, hogy a hajuknál fogva végigvonszolja kis húgaimat az udvaron. Nem is haboztam hát egy pillanatig se. Teljes erővel nekifeküdtem a huroknak. Richard levegő után kapkodott, de nem ébredt föl; azután egy iszonyút nyögött, és kirugta az ágy fenekét. Állati nagy teste vonaglott a kezeim között, de nem sokáig. Egyszer csak hallottam, amint a fekete csönd elkezd kacagni. Örületesen, hangtalanul. Elöntött a hideg rettegés. Richard kihűlt teste összezsugorodott a kezeim közt. Gyertyát gyújtottam. Az ágyban egy kis gyönge gyermek feküdt. Szederjes kék arccal. Az én kis bolondom volt a szőke, piros kepű, petyegő Richard öcsem. És sötét szemei a végtelenbe néztek. Azt szeretném, hogy ne halljam többé ezt a kacajt, mert akkor fáj nekem a hátamban és fejemben, és nem akarom látni a kis Richard sötét szemeit, amelyek a végtelenbe merednek; mert ez összeszorítja a torkomat, és sohase tudok aludni. Egyáltalán, doktor úr, nem tudok rendesen aludni. |
|
Zka
2003-05-13 12:34:33
|
csókolom kezüket! az új album szövegei mikor lesznek fent? :) |
|
jupiter
2003-05-13 10:13:04
|
Hahó! KURVA KISLÁNY A vörös újságpapírba csomagolt szobában úszott a szerelem a saját vérébe fuladt pedig én szerettem. Hazudni könnyű Meghalni nehéz! S a szerelem halkan sikoltott Kész kész kész Rózsaszín ruháján a vörös rész Jelzi ő már nem vész! banyek... én boldog vagyok: most látom csak, máj.30 koncert a PeCsában. Jujj,de örülök! Mellesleg nagyon jó az új album, szóval áááááá... kocert: sok meleg levegő, hideg boroskóla, lengénöltözött leányzók és kispál... jézusom... extázisba esek,ha rágondolok. már csak (most számolok) 18 nap (sok)... ha nem lenne holnap érettségim, akkor most életigenlenék, de így csak örülök csak csatlakozni tudok himmelhez, parabolát illetően. kedves érdeklődő emberek! van köbö hét darab hatalmas óriásplakát a hősök terén, a parkoló oldalán, a múzeum falánál. sem Sunyiképű fiú, sem én nem tudtuk megfejteni a jenetésüket, ami igen igen bánt minket. aki bármi felelttel tud nekünk szolgálni arra, h ezek mire valók, könyörgöm szóljon. tegye meg. nekünk ez fontos.nem szeressük butának érezni magunkat. Nagyon jó az új lemez , már alig várom , hogy élőben is meghallgathassam ! Mikor jöttök Kecskemétre ? Kicsit megilyedtem a legutóbbi Magyar Narancsban megjelent cikk enervált hangvétele mitt . Jók vagytok és jó úton jártok ! jupiter:Szerintem a szín hiánya is szín....sőt! ...Azt mindenki tudja hogy a kisvakondnak mi kell egy kis odú az erdőben, pár jó barát, egy kisvakond lány, és egy kertész nadrág... Vagy csak 1-et lehet választani? Akkor közhely:BOLDOGSÁG (Valahol Indiába..talán) ...fura hogy a tudosok szerint a boldogság csak egy "vegyszer" a testben valamilyen mennyiségben!...Üzenem nekik: ...Dögöljenek meg...vagy küldjenek egy dobozzal abból a valamiből! OH és még egy prémium kérés! Ha egy mód van rá nem szeretnék emberként ujjá születni...Köszi előre is! Ennyit a Negatív dolgokról kkk:Azért volt a pozitiv feléd fordulás mert...őszintén kicsit boldoggá tett hogy vannak mások is akik: 1, szeretik Csáth-ot 2,Lenne jobb dolguk is mint itt szenvedni! De lehet hogy csak én vagyok a hülye! Hej… zsákmánynak én is akartam egészen hasonlókat írogatni, de látom himmel már megtette helyettem, szóval ezt most mellőzöm… sóhaj… komótosan ballagtam az autó felé, már túl voltam a szokásos elköszönési rituálén (puszi mamának, igen vigyázni fogunk, nem is vagyok csinos, de azért köszi, jó, de tényleg menni kell, még egy puszi, szia), de semmi kedvem nem volt az előttem álló pár órához… igyekeztem kihasználni, hogy végre teljesen egyedül birtokolhatom a kocsi hátsó ülését, de a Nap forrón tűzött be az ablakon és égetett, közben pedig néztem az elsuhanó fákat, a mezőket, a pipacsokat, az ilyesmi pedig általában nehéz gondolatokat ébreszt az emberben, amit nem nagyon tud megemészteni, ezért inkább, mint valami teher, rácsücsül a vállára és ott gubbaszt nyomasztóan. Megérkeztünk, de az események nem zajlottak sokkal vidámabban. A ballagás szörnyen vontatott volt (három végtelen hosszú és unalmas beszéd, oklevelek átadása, majd egy csodálatos lelki gyönyöröket nyújtó „ige liturgia”… be kell valljam, szintén nem egyszer elkalandoztak a gondolataim) majd elmentünk egy étterembe és akkor már illet úgy csinálnom, mint akinek jó kedve van, pedig belül teljes csömört éreztem ezen színészkedés ellen, magammal és az életemmel szemben… Vacsora után hintáztam Életvidám leánnyal és beszélgettünk… eszembe jutott, hogy jó lenne, ha olyan lennék, mint ő… ha le tudnám dönteni a saját korlátjaimat… csak suhantunk a sötét ég és egy fa csodás koronája alatt… nekem ez nem volt más, mint menekülés, bolyongás, neki pedig kiegyensúlyozott lebegés… és talán nekem is sikerülne, csak kapaszkodnom kéne egy picit, vagy hevesebben csapkodni fel-le, fel-le a karjaimat… de nem… könnyebb zuhanni… könnyebb azt mondani, hogy gyönge vagyok… ( jupim: kérlek ne haragudj rám… és ne érezd úgy, hogy minden energiád elfolyt valamerre teljesen más felé… már így is túl sokat köszönhetek Neked… ez az én hibám…csak az enyém!) - - - kisvakond: neked is köszönöm, hogy ilyen pozitívan fordulsz felém… nem értem miért… de mind1. én hiszek abban, hogy mindenki színfolt... még az is, aki nem találja magát, vagy nem akarja, hogy mások megtalálják őt, ezért felveszi a szürke jelmezt, de belül biztos, hogy tele van apró kis csodákkal, csak észre kell venni. Egyszer valaki írt erről nekem szépeket: „Azt hiszem van bennem szeretet csak valami bizarr hullámhosszon sugárzom mert szerintem nem sokan látják. Van egy kép a kedvenc biológiakönyvemben, egy virág van rajta nap- és ultraibolya fényben és TELJESEN MÁS a mintázata. Napfényben nagy sárga szirmai vannak pici fekete középpel, ultraibolyában hatalmas fekete közepe és a szirmok szélén egy kis kékesszürke. És mivel a méhek ultraibolyában látnak, ezért a virágnak az számít hogy nagy fekete közepe legyen mert azt veszik észre, a sárga szirom neki tökmindegy. Na ez most jó bonyolult lett de remélem követhető. Mondjuk ha én egy ilyen sárga virág vagyok akkor te egy méh és látsz igaziból. Jó, mi? Egy inspirált homlokoncsókolt pillanatban ezt remélem meg tudom majd fogalmazni mondjuk egy sorban szép szavakkal és akkor bele lehet tenni egy versbe és szomorkodni hogy milyen rossz nekem mert több az ember mint a méh. Ezek a műhvészek!” de persze mint annyi mindennek, már ennek sincs jelentősége… vagyis nem szabadna, hogy legyen. Inkább abba hagyom, nem rontom itt a hangulatot… engem mindig érdekelt, hogy honnan tudják egyes emberek, hogy ők biza hallgatják a kispált, míg a pór csak hallja, és ők mindig egyre okosabbak lesznek, a pór meg egyre részegebb, aztán már annyira el vannak maguktól szállva, hogy nem is férnek egy mondatba a pórral. szóval kedves zsákmány, a kispál "sima rockzenekar", és mint minden "sima rockzenekart", ezt is illik illumináltan hallgatni. olyan ez, mint összefogott hajjal bemenni a metalhammerba. ha filozófiát akarsz olvass hegelt. ha meg megveted az embereket, ők is megvetnek, és 6 milliárd az 1-hez lesz az arány, ami nem túl kecsegtető. bony valahogy csak kibírjuk. úristen.ennek mi értelme? (nem az úristennek) most pedig mindenki boruljon gyászba, maris elmegy egy hétre hibussal, hogy szar legyen nekik tatán, de majd jópofát vágnak hozzá és mosolyognak. ígyisvan. Örölök ha megnevettetelek! De szerintem a szürke-masszában minden folt, színfolt! ennyi szürke masszában a fekete folt is színfoltnak számít?vagy a fekete? igazából nem akarok kötözködni. különben kkk nem álszerény, csak nagyon buta.Kisbuta:) ;) de így is szeressük őtet. jól át lettem kúrva a palánkon szombaton. árvult volt a józsefattila szobor és a roosevelt tér is. aki tudja miről beszélek, világosítson már fel, h mit és hol rontottam el!?????????mert kissé elszomorodtam a kihaltság láttán/hallatán. mindegy. azért így is SZép SZombat kerekedett. katám, és capote és mill.park, és nagy nevetések, amelyek közepette kiderült, h az indián törzsi nevem:sdebeslábú tengerimalac. titkok tudója lettem és vagyok. furcsa érzés. Kisvakond!mi az amiért bármit megadnál? hmmm...a lepkegyüjtő c xám megy a fejembe a puftó!érdekes szám+ez az egész!minap elhallgattam a hang legyen és fény c xámot,és bár mán sokszo hallottam,d most új oldaláról ismertem+ megint!észrevettem h minnél többször hallgatok+1 kispál számot okosodok...és elnézem azt a sok barmot akik elkezdenek enyhén illuminált állapotba 1 enyhén illuminált csajnak(nekem)mondani h "ha az életben nincs már..."-"ismered?"és ők nem látják a dolog szépspgét,ők csak hallják,d nem hallgatják!-hmmm ezt hallottam vhol,de igaz ez a hallják,hallgatják dolog!mert ők csak azért teszik be a cédé lejátdzóba mert nekik tök mind1 h mit hallgatnak,nekik ugyanaz minden csak legyen benne vmi gitár+vokálka és ennyi!pedig nem nem így van a kispál több ennél,a kispál többet érdemel!nem hallgathatja holmi beszükült degenerált ember...ehez elvontság kell,ehez magunkba kell szállni,ehez nem elég ennyi...ááá asszem menek aludni asszem fárasztom magam,asszem hülye vok,asszem sokat várok másoktól,d asszem legfőképpen magamtól.... hát én vagyok olyan hogy még egyszer leírom, hogy farkam! a ha az életbent ugyanaz a drágalátos lovikátok írta, mint akármilyen nagyon okos számot, hát abban nincs is már semmi, ami miatt a nagyon nagyon érzelemdús kispálosok hallgatnák, mert pfúj, sok mocskos kis senki is hallgatja, aki nem ismeri azt hogy apa anya meg a kígyó?! wáááááá és az ehhez az két h. kettő. hát elballagtak.. a szívem szakad meg értük.de nem sírtam,mert balázs véig poénkodott.de nem néztem azokra,akikre nem is kellett,így nem sírtam.csak majdnem.azért Flóri arcát meglátva rezgett a léc.. akkor erdei suliban Marisom.igaz,nem akarok menni,mert azzal senki se jár jól,de majd lesz valahogy. Mit mosolyogsz? Koporsóban hálsz!! Mit mondhatsz még, amit más nem mondott már? Mit akarsz elérni? Világot szebbétenni? Síkítani? Vért hörögni? Világot szebbé tenni? Nem Nem Nem fog menni! Esküszöm, hibus nem hittem volna hogy ilyen értelmes s, érdekes emberkék is léteznek mint TE! ... Hála!!! Van még remény! jupi: laci odaadta és elolvastam… furcsa… sok mindenben igazad volt, de van amit félreértesz… megpróbálok válaszolni… bonyek: köszönetem hibus: jééé… írtál… no mindjárt elolvasom… ex merk úr: nem vagy tudatlan (a merkúr a mindenséget összekötő bolygó, rávilágít a világra, információ, gondolkodás, intellektuális hozzáállás, kommunikáció… hmm… több analógia hirtelenjében nem jut eszembe…) Nem tudom mennyire ismered az „Eleven Hold” megnevezésű együttest… Joós Zsófia ezen zenekar hegedűs-kisasszonya és írónőként max. annyira ismert, mint én (annyi köztünk a különbség, hogy ő tud írni, én meg nem… szonyorú sóhaj)… A.: ősszel szokásom a halott falevelekkel foglalkozni, de inkább gyönyörködöm bennük. Miért félsz az elmúlástól?… meseszép tud lenni… joker: én ezt már egyszer leírtam ide… lusta vagyok!!! :P … mostan látom csak, hogy jenny már egyszer értekezett psotiról… személyünk azonban nem azonos… de nem ám… (következtetés: idézet volt) … csóközön: kék kanalas kislány némi olvasnivaló (megjegyzés: kék kanalas kislány nem = csáth géza) Fekete csönd Leírom ide, doktor úr, hogy miről van szó. Az öcsémről, a szőke, piros képű kisfiúról, akinek sötét szemei mindig a messzeségbe néztek. Es még egy dologról. A fekete csöndről. Egyszerre nőtt meg. Tegnap este még egészen kicsiny, kedves, pötyögő gyermekecske volt. És reggelre nagy kamasz lett. Iszonyú izomzattal, vastag söréthajjal és gonosz, égő, félelmes szemekkel. Ó, hogy fájt a szívem ezen a reggelen. Tele lett a rózsabokros, tiszta kis udvarunk utálatos, bűzös dudvákkal. A ház tetejéről lehullott a cserép, s a falakról lepattogott a vakolat. S jöttek borzasztó éjjelek. Kishúgaim álmukból hangosan fölsírtak. Apám meg édesanyám meggyújtották a gyertyát, és álomtalan, üres arccal néztek egymásra. Senki se tudta, mi történik, és mi fog történni. Csak én. Csak én. Richard, az állati, undok kamasz, pénteken kitépte az udvaron a fiatal fákat, és lassu tűzön megpirította a fehér cicát, az Anikóét. A kis állat irtózatosan vonaglott, amíg gyenge, rózsaszínű bőre barnára pörkölődött. Hogy sírtunk mindannyian. Richard pedig röhögve otthagyott bennünket. Éjjel betört a zsidó boltjába, és kiszedte a pénzt a fiókból. Elszaladt vele, és elszórta az utcán. Reggel az ágyában aludt, amikor láttuk, hogy át van lőve a tenyere. A csendőr lőtte át. Édesanyánk letérdelt az ágy mellé, és gyengéden lemosta a vért. Richard nyugodtan aludt. Ó, milyen utálatos volt. Körulállottuk és sirattuk Richardot, a szőke, piros képű fiúcskát. És szorongva vártuk mindannyian a fekete csöndet. Az édesapám egyszer kétségbeesve rákiáltott: - Richard! Te gaz, gonosz állat, menj közülünk, ne lássunk többé! Richard nem szólt semmit, de megette a húst, mind, ami a tálban volt. A húgaim sóvárogva nézték, amint felfalta az ételt egymaga. Az apám az édesanyámra tekintett. Könnyes volt a szemük. Láttam, hogy apám halálsápadt, reszket. Félt Richardtól. Fölugrottam és arcul ütöttem Richardot. Ő a falhoz vágott engem, és kirohant a szobából. Lázasan feküdtem az ágyamban. Még vérzett is a fejemen a bőr, ahogy Richard megcsúfolt. Akkor jött meg. Éjjel. Betörte az ablakot, s a szobában termett. A szemeim közé vigyorgott, és rikácsolva beszélt: - Fölgyújtottam az ispán házát, mert a lánya benn alszik a szobában, hófehér ágyban. A melle lassan emelkedik fel-le. Azután belekap az ágyába a tűz. Az én tüzem. Tüzes ágyban ébred föl. És a fehér lábát sötétbarnára csókolja a piros tűz. És kopasz lesz a feje is, mert a haja elég. Kopasz! Hallod, kopasz! Az ispán gyönyörű szőke lánya kopasz lesz. Elvittük Richardot az orvoshoz. Azt mondta, hogy Richard bolond. Miért lenne bolond? Miért éppen bolond? Nem, ő, nem. Jól tudom én azt. Elvittük a bolondokházába. Amikor észrevette, hogy az ápolók megfogják, nekik esett. Véresre verte valamennyit. Azok aztán megkötözték, és vaspálcákkal ütötték dühös káromkodások közben. Richard véres tajtékot köpött a szájából, és bömbölt. Ó, de hogyan, milyen iszonyatos, süvöltő hangon. Megtöltötte a hangja a levegőt, mérföldekre. Mikor apával hazautaztunk a tébolydából, észrevettem, hogy a vasúti kocsik sarkai is tele vannak azzal az iszonyatos hanggal. Ha odaértél az ujjaddal valahová, menten kitört az elrejtőzött szörnyű bömbölés. Richard még az éjjel hazaszökött. Széttörte az ablak vaspántjait. Leugrott az útra. A homloka bezúzódott. De azért hazajött. Szaladva. ...És nyomában a fekete csönd. Hajnal volt, három óra. Ébren voltam, amikor Richard hazaért. Jól hallottam mindent. A kapun mászott be. A fekete csönd pedig beborította a kis házunkat nedves, undok szárnyaival. A virágok elhervadtak a kertben. Az alvókat nehéz, kínos álom lepte meg. Csikorogtak az ágyak, nyögő, fájdalmas sóhajtások hallatszottak. Csak én voltam ébren, és füleltem. Richard halkan átsietett az udvaron. Bejött a szobánkba, ahol azelőtt együtt aludtunk. Én nem mertem mozdulni. De Richard nem is törődött velem. Zihálva ledőlt az ágyra, és aludt. Ezután úgy történt minden, ahogy a fekete csönd akarta. Ránehezedett a mellemre, és belebújt a vérem csöppjeibe. Irtózatos volt. Menekülni akartam tőle, de odakötözött az ágyamhoz, és károgva a fülembe súgott iszonyú rémségeket. Fölkeltem. Előkerestem a kötelet. Egy erős hurkot kötöttem rá, és odalopóztam Richard ágyához. Úgy éreztem, mintha az agyvelőmet és a vállaimat mázsás kövek nyomnák. A térdeim roskadoztak. Nagy, véres feje alatt átdugtam a kötelet, és belefűztem a végét a hurokba. Egy kicsit vártam. Richard mélyen hörgő lélegzettel aludt. Jól tudtam, hogy ha fölébred, megöl mindannyiunkat, hogy rá fog ütni öklével édesapánk szomorú arcára, hogy a hajuknál fogva végigvonszolja kis húgaimat az udvaron. Nem is haboztam hát egy pillanatig se. Teljes erővel nekifeküdtem a huroknak. Richard levegő után kapkodott, de nem ébredt föl; azután egy iszonyút nyögött, és kirugta az ágy fenekét. Állati nagy teste vonaglott a kezeim között, de nem sokáig. Egyszer csak hallottam, amint a fekete csönd elkezd kacagni. Örületesen, hangtalanul. Elöntött a hideg rettegés. Richard kihűlt teste összezsugorodott a kezeim közt. Gyertyát gyújtottam. Az ágyban egy kis gyönge gyermek feküdt. Szederjes kék arccal. Az én kis bolondom volt a szőke, piros kepű, petyegő Richard öcsem. És sötét szemei a végtelenbe néztek. Azt szeretném, hogy ne halljam többé ezt a kacajt, mert akkor fáj nekem a hátamban és fejemben, és nem akarom látni a kis Richard sötét szemeit, amelyek a végtelenbe merednek; mert ez összeszorítja a torkomat, és sohase tudok aludni. Egyáltalán, doktor úr, nem tudok rendesen aludni. |
|
kisvakond
2003-05-12 23:52:52
|
jupiter:Szerintem a szín hiánya is szín....sőt! ...Azt mindenki tudja hogy a kisvakondnak mi kell egy kis odú az erdőben, pár jó barát, egy kisvakond lány, és egy kertész nadrág... Vagy csak 1-et lehet választani? Akkor közhely:BOLDOGSÁG (Valahol Indiába..talán) ...fura hogy a tudosok szerint a boldogság csak egy "vegyszer" a testben valamilyen mennyiségben!...Üzenem nekik: ...Dögöljenek meg...vagy küldjenek egy dobozzal abból a valamiből! OH és még egy prémium kérés! Ha egy mód van rá nem szeretnék emberként ujjá születni...Köszi előre is! Ennyit a Negatív dolgokról kkk:Azért volt a pozitiv feléd fordulás mert...őszintén kicsit boldoggá tett hogy vannak mások is akik: 1, szeretik Csáth-ot 2,Lenne jobb dolguk is mint itt szenvedni! De lehet hogy csak én vagyok a hülye! Kézcsók |
|
2003-05-12 22:01:03
|
Sziasztok ! Nagyon jó az j lemez , már alig várom , hogy élőben is meghallgathassam ! Mikor jöttök Kecskemétre ? Kicsit megilyedtem a legutóbbi Magyar Narancsban megjelent cikk enervált hangvétele mitt . Jók vagytok és jó úton jártok ! |
|
jupiter
2003-05-12 20:55:34
|
csak csatlakozni tudok himmelhez, parabolát illetően. kedves érdeklődő emberek! van köbö hét darab hatalmas óriásplakát a hősök terén, a parkoló oldalán, a múzeum falánál. sem Sunyiképű fiú, sem én nem tudtuk megfejteni a jenetésüket, ami igen igen bánt minket. aki bármi felelttel tud nekünk szolgálni arra, h ezek mire valók, könyörgöm szóljon. tegye meg. nekünk ez fontos.nem szeressük butának érezni magunkat. csók b |
|
mkay
2003-05-12 17:45:17
|
banyek... én boldog vagyok: most látom csak, máj.30 koncert a PeCsában. Jujj,de örülök! Mellesleg nagyon jó az új album, szóval áááááá... kocert: sok meleg levegő, hideg boroskóla, lengénöltözött leányzók és kispál... jézusom... extázisba esek,ha rágondolok. már csak (most számolok) 18 nap (sok)... ha nem lenne holnap érettségim, akkor most életigenlenék, de így csak örülök |
|
ő
2003-05-12 16:43:42
|
A vörös újságpapírba csomagolt szobában úszott a szerelem a saját vérébe fuladt pedig én szerettem. Hazudni könnyű Meghalni nehéz! S a szerelem halkan sikoltott Kész kész kész Rózsaszín ruháján a vörös rész Jelzi ő már nem vész! |
|
tócsag
2003-05-12 16:34:43
|
azér érdekes, mer Csüli mesél az interjúban |
|
der himmel über berlin
2003-05-12 15:34:05
|
elsőnek hadd gratuláljak parabola! egyéb konstruktív hozzászólás? |
|
PARABOLA CSÉPHADARÓ
2003-05-12 12:39:25
|
KURVA KISLÁNY |
|
kék kanalas kislány
2003-05-12 12:10:42
|
Hahó! Hej… zsákmánynak én is akartam egészen hasonlókat írogatni, de látom himmel már megtette helyettem, szóval ezt most mellőzöm… sóhaj… komótosan ballagtam az autó felé, már túl voltam a szokásos elköszönési rituálén (puszi mamának, igen vigyázni fogunk, nem is vagyok csinos, de azért köszi, jó, de tényleg menni kell, még egy puszi, szia), de semmi kedvem nem volt az előttem álló pár órához… igyekeztem kihasználni, hogy végre teljesen egyedül birtokolhatom a kocsi hátsó ülését, de a Nap forrón tűzött be az ablakon és égetett, közben pedig néztem az elsuhanó fákat, a mezőket, a pipacsokat, az ilyesmi pedig általában nehéz gondolatokat ébreszt az emberben, amit nem nagyon tud megemészteni, ezért inkább, mint valami teher, rácsücsül a vállára és ott gubbaszt nyomasztóan. Megérkeztünk, de az események nem zajlottak sokkal vidámabban. A ballagás szörnyen vontatott volt (három végtelen hosszú és unalmas beszéd, oklevelek átadása, majd egy csodálatos lelki gyönyöröket nyújtó „ige liturgia”… be kell valljam, szintén nem egyszer elkalandoztak a gondolataim) majd elmentünk egy étterembe és akkor már illet úgy csinálnom, mint akinek jó kedve van, pedig belül teljes csömört éreztem ezen színészkedés ellen, magammal és az életemmel szemben… Vacsora után hintáztam Életvidám leánnyal és beszélgettünk… eszembe jutott, hogy jó lenne, ha olyan lennék, mint ő… ha le tudnám dönteni a saját korlátjaimat… csak suhantunk a sötét ég és egy fa csodás koronája alatt… nekem ez nem volt más, mint menekülés, bolyongás, neki pedig kiegyensúlyozott lebegés… és talán nekem is sikerülne, csak kapaszkodnom kéne egy picit, vagy hevesebben csapkodni fel-le, fel-le a karjaimat… de nem… könnyebb zuhanni… könnyebb azt mondani, hogy gyönge vagyok… ( jupim: kérlek ne haragudj rám… és ne érezd úgy, hogy minden energiád elfolyt valamerre teljesen más felé… már így is túl sokat köszönhetek Neked… ez az én hibám…csak az enyém!) - - - kisvakond: neked is köszönöm, hogy ilyen pozitívan fordulsz felém… nem értem miért… de mind1. én hiszek abban, hogy mindenki színfolt... még az is, aki nem találja magát, vagy nem akarja, hogy mások megtalálják őt, ezért felveszi a szürke jelmezt, de belül biztos, hogy tele van apró kis csodákkal, csak észre kell venni. Egyszer valaki írt erről nekem szépeket: „Azt hiszem van bennem szeretet csak valami bizarr hullámhosszon sugárzom mert szerintem nem sokan látják. Van egy kép a kedvenc biológiakönyvemben, egy virág van rajta nap- és ultraibolya fényben és TELJESEN MÁS a mintázata. Napfényben nagy sárga szirmai vannak pici fekete középpel, ultraibolyában hatalmas fekete közepe és a szirmok szélén egy kis kékesszürke. És mivel a méhek ultraibolyában látnak, ezért a virágnak az számít hogy nagy fekete közepe legyen mert azt veszik észre, a sárga szirom neki tökmindegy. Na ez most jó bonyolult lett de remélem követhető. Mondjuk ha én egy ilyen sárga virág vagyok akkor te egy méh és látsz igaziból. Jó, mi? Egy inspirált homlokoncsókolt pillanatban ezt remélem meg tudom majd fogalmazni mondjuk egy sorban szép szavakkal és akkor bele lehet tenni egy versbe és szomorkodni hogy milyen rossz nekem mert több az ember mint a méh. Ezek a műhvészek!” de persze mint annyi mindennek, már ennek sincs jelentősége… vagyis nem szabadna, hogy legyen. Inkább abba hagyom, nem rontom itt a hangulatot… engem mindig érdekelt, hogy honnan tudják egyes emberek, hogy ők biza hallgatják a kispált, míg a pór csak hallja, és ők mindig egyre okosabbak lesznek, a pór meg egyre részegebb, aztán már annyira el vannak maguktól szállva, hogy nem is férnek egy mondatba a pórral. szóval kedves zsákmány, a kispál "sima rockzenekar", és mint minden "sima rockzenekart", ezt is illik illumináltan hallgatni. olyan ez, mint összefogott hajjal bemenni a metalhammerba. ha filozófiát akarsz olvass hegelt. ha meg megveted az embereket, ők is megvetnek, és 6 milliárd az 1-hez lesz az arány, ami nem túl kecsegtető. bony valahogy csak kibírjuk. úristen.ennek mi értelme? (nem az úristennek) most pedig mindenki boruljon gyászba, maris elmegy egy hétre hibussal, hogy szar legyen nekik tatán, de majd jópofát vágnak hozzá és mosolyognak. ígyisvan. Örölök ha megnevettetelek! De szerintem a szürke-masszában minden folt, színfolt! ennyi szürke masszában a fekete folt is színfoltnak számít?vagy a fekete? igazából nem akarok kötözködni. különben kkk nem álszerény, csak nagyon buta.Kisbuta:) ;) de így is szeressük őtet. jól át lettem kúrva a palánkon szombaton. árvult volt a józsefattila szobor és a roosevelt tér is. aki tudja miről beszélek, világosítson már fel, h mit és hol rontottam el!?????????mert kissé elszomorodtam a kihaltság láttán/hallatán. mindegy. azért így is SZép SZombat kerekedett. katám, és capote és mill.park, és nagy nevetések, amelyek közepette kiderült, h az indián törzsi nevem:sdebeslábú tengerimalac. titkok tudója lettem és vagyok. furcsa érzés. Kisvakond!mi az amiért bármit megadnál? hmmm...a lepkegyüjtő c xám megy a fejembe a puftó!érdekes szám+ez az egész!minap elhallgattam a hang legyen és fény c xámot,és bár mán sokszo hallottam,d most új oldaláról ismertem+ megint!észrevettem h minnél többször hallgatok+1 kispál számot okosodok...és elnézem azt a sok barmot akik elkezdenek enyhén illuminált állapotba 1 enyhén illuminált csajnak(nekem)mondani h "ha az életben nincs már..."-"ismered?"és ők nem látják a dolog szépspgét,ők csak hallják,d nem hallgatják!-hmmm ezt hallottam vhol,de igaz ez a hallják,hallgatják dolog!mert ők csak azért teszik be a cédé lejátdzóba mert nekik tök mind1 h mit hallgatnak,nekik ugyanaz minden csak legyen benne vmi gitár+vokálka és ennyi!pedig nem nem így van a kispál több ennél,a kispál többet érdemel!nem hallgathatja holmi beszükült degenerált ember...ehez elvontság kell,ehez magunkba kell szállni,ehez nem elég ennyi...ááá asszem menek aludni asszem fárasztom magam,asszem hülye vok,asszem sokat várok másoktól,d asszem legfőképpen magamtól.... hát én vagyok olyan hogy még egyszer leírom, hogy farkam! a ha az életbent ugyanaz a drágalátos lovikátok írta, mint akármilyen nagyon okos számot, hát abban nincs is már semmi, ami miatt a nagyon nagyon érzelemdús kispálosok hallgatnák, mert pfúj, sok mocskos kis senki is hallgatja, aki nem ismeri azt hogy apa anya meg a kígyó?! wáááááá és az ehhez az két h. kettő. hát elballagtak.. a szívem szakad meg értük.de nem sírtam,mert balázs véig poénkodott.de nem néztem azokra,akikre nem is kellett,így nem sírtam.csak majdnem.azért Flóri arcát meglátva rezgett a léc.. akkor erdei suliban Marisom.igaz,nem akarok menni,mert azzal senki se jár jól,de majd lesz valahogy. Mit mosolyogsz? Koporsóban hálsz!! Mit mondhatsz még, amit más nem mondott már? Mit akarsz elérni? Világot szebbétenni? Síkítani? Vért hörögni? Világot szebbé tenni? Nem Nem Nem fog menni! Esküszöm, hibus nem hittem volna hogy ilyen értelmes s, érdekes emberkék is léteznek mint TE! ... Hála!!! Van még remény! jupi: laci odaadta és elolvastam… furcsa… sok mindenben igazad volt, de van amit félreértesz… megpróbálok válaszolni… bonyek: köszönetem hibus: jééé… írtál… no mindjárt elolvasom… ex merk úr: nem vagy tudatlan (a merkúr a mindenséget összekötő bolygó, rávilágít a világra, információ, gondolkodás, intellektuális hozzáállás, kommunikáció… hmm… több analógia hirtelenjében nem jut eszembe…) Nem tudom mennyire ismered az „Eleven Hold” megnevezésű együttest… Joós Zsófia ezen zenekar hegedűs-kisasszonya és írónőként max. annyira ismert, mint én (annyi köztünk a különbség, hogy ő tud írni, én meg nem… szonyorú sóhaj)… A.: ősszel szokásom a halott falevelekkel foglalkozni, de inkább gyönyörködöm bennük. Miért félsz az elmúlástól?… meseszép tud lenni… joker: én ezt már egyszer leírtam ide… lusta vagyok!!! :P … mostan látom csak, hogy jenny már egyszer értekezett psotiról… személyünk azonban nem azonos… de nem ám… (következtetés: idézet volt) … csóközön: kék kanalas kislány némi olvasnivaló (megjegyzés: kék kanalas kislány nem = csáth géza) Fekete csönd Leírom ide, doktor úr, hogy miről van szó. Az öcsémről, a szőke, piros képű kisfiúról, akinek sötét szemei mindig a messzeségbe néztek. Es még egy dologról. A fekete csöndről. Egyszerre nőtt meg. Tegnap este még egészen kicsiny, kedves, pötyögő gyermekecske volt. És reggelre nagy kamasz lett. Iszonyú izomzattal, vastag söréthajjal és gonosz, égő, félelmes szemekkel. Ó, hogy fájt a szívem ezen a reggelen. Tele lett a rózsabokros, tiszta kis udvarunk utálatos, bűzös dudvákkal. A ház tetejéről lehullott a cserép, s a falakról lepattogott a vakolat. S jöttek borzasztó éjjelek. Kishúgaim álmukból hangosan fölsírtak. Apám meg édesanyám meggyújtották a gyertyát, és álomtalan, üres arccal néztek egymásra. Senki se tudta, mi történik, és mi fog történni. Csak én. Csak én. Richard, az állati, undok kamasz, pénteken kitépte az udvaron a fiatal fákat, és lassu tűzön megpirította a fehér cicát, az Anikóét. A kis állat irtózatosan vonaglott, amíg gyenge, rózsaszínű bőre barnára pörkölődött. Hogy sírtunk mindannyian. Richard pedig röhögve otthagyott bennünket. Éjjel betört a zsidó boltjába, és kiszedte a pénzt a fiókból. Elszaladt vele, és elszórta az utcán. Reggel az ágyában aludt, amikor láttuk, hogy át van lőve a tenyere. A csendőr lőtte át. Édesanyánk letérdelt az ágy mellé, és gyengéden lemosta a vért. Richard nyugodtan aludt. Ó, milyen utálatos volt. Körulállottuk és sirattuk Richardot, a szőke, piros képű fiúcskát. És szorongva vártuk mindannyian a fekete csöndet. Az édesapám egyszer kétségbeesve rákiáltott: - Richard! Te gaz, gonosz állat, menj közülünk, ne lássunk többé! Richard nem szólt semmit, de megette a húst, mind, ami a tálban volt. A húgaim sóvárogva nézték, amint felfalta az ételt egymaga. Az apám az édesanyámra tekintett. Könnyes volt a szemük. Láttam, hogy apám halálsápadt, reszket. Félt Richardtól. Fölugrottam és arcul ütöttem Richardot. Ő a falhoz vágott engem, és kirohant a szobából. Lázasan feküdtem az ágyamban. Még vérzett is a fejemen a bőr, ahogy Richard megcsúfolt. Akkor jött meg. Éjjel. Betörte az ablakot, s a szobában termett. A szemeim közé vigyorgott, és rikácsolva beszélt: - Fölgyújtottam az ispán házát, mert a lánya benn alszik a szobában, hófehér ágyban. A melle lassan emelkedik fel-le. Azután belekap az ágyába a tűz. Az én tüzem. Tüzes ágyban ébred föl. És a fehér lábát sötétbarnára csókolja a piros tűz. És kopasz lesz a feje is, mert a haja elég. Kopasz! Hallod, kopasz! Az ispán gyönyörű szőke lánya kopasz lesz. Elvittük Richardot az orvoshoz. Azt mondta, hogy Richard bolond. Miért lenne bolond? Miért éppen bolond? Nem, ő, nem. Jól tudom én azt. Elvittük a bolondokházába. Amikor észrevette, hogy az ápolók megfogják, nekik esett. Véresre verte valamennyit. Azok aztán megkötözték, és vaspálcákkal ütötték dühös káromkodások közben. Richard véres tajtékot köpött a szájából, és bömbölt. Ó, de hogyan, milyen iszonyatos, süvöltő hangon. Megtöltötte a hangja a levegőt, mérföldekre. Mikor apával hazautaztunk a tébolydából, észrevettem, hogy a vasúti kocsik sarkai is tele vannak azzal az iszonyatos hanggal. Ha odaértél az ujjaddal valahová, menten kitört az elrejtőzött szörnyű bömbölés. Richard még az éjjel hazaszökött. Széttörte az ablak vaspántjait. Leugrott az útra. A homloka bezúzódott. De azért hazajött. Szaladva. ...És nyomában a fekete csönd. Hajnal volt, három óra. Ébren voltam, amikor Richard hazaért. Jól hallottam mindent. A kapun mászott be. A fekete csönd pedig beborította a kis házunkat nedves, undok szárnyaival. A virágok elhervadtak a kertben. Az alvókat nehéz, kínos álom lepte meg. Csikorogtak az ágyak, nyögő, fájdalmas sóhajtások hallatszottak. Csak én voltam ébren, és füleltem. Richard halkan átsietett az udvaron. Bejött a szobánkba, ahol azelőtt együtt aludtunk. Én nem mertem mozdulni. De Richard nem is törődött velem. Zihálva ledőlt az ágyra, és aludt. Ezután úgy történt minden, ahogy a fekete csönd akarta. Ránehezedett a mellemre, és belebújt a vérem csöppjeibe. Irtózatos volt. Menekülni akartam tőle, de odakötözött az ágyamhoz, és károgva a fülembe súgott iszonyú rémségeket. Fölkeltem. Előkerestem a kötelet. Egy erős hurkot kötöttem rá, és odalopóztam Richard ágyához. Úgy éreztem, mintha az agyvelőmet és a vállaimat mázsás kövek nyomnák. A térdeim roskadoztak. Nagy, véres feje alatt átdugtam a kötelet, és belefűztem a végét a hurokba. Egy kicsit vártam. Richard mélyen hörgő lélegzettel aludt. Jól tudtam, hogy ha fölébred, megöl mindannyiunkat, hogy rá fog ütni öklével édesapánk szomorú arcára, hogy a hajuknál fogva végigvonszolja kis húgaimat az udvaron. Nem is haboztam hát egy pillanatig se. Teljes erővel nekifeküdtem a huroknak. Richard levegő után kapkodott, de nem ébredt föl; azután egy iszonyút nyögött, és kirugta az ágy fenekét. Állati nagy teste vonaglott a kezeim között, de nem sokáig. Egyszer csak hallottam, amint a fekete csönd elkezd kacagni. Örületesen, hangtalanul. Elöntött a hideg rettegés. Richard kihűlt teste összezsugorodott a kezeim közt. Gyertyát gyújtottam. Az ágyban egy kis gyönge gyermek feküdt. Szederjes kék arccal. Az én kis bolondom volt a szőke, piros kepű, petyegő Richard öcsem. És sötét szemei a végtelenbe néztek. Azt szeretném, hogy ne halljam többé ezt a kacajt, mert akkor fáj nekem a hátamban és fejemben, és nem akarom látni a kis Richard sötét szemeit, amelyek a végtelenbe merednek; mert ez összeszorítja a torkomat, és sohase tudok aludni. Egyáltalán, doktor úr, nem tudok rendesen aludni. |
|
kék kanalas kislány
2003-05-12 11:37:43
|
Hej… zsákmánynak én is akartam egészen hasonlókat írogatni, de látom himmel már megtette helyettem, szóval ezt most mellőzöm… sóhaj… komótosan ballagtam az autó felé, már túl voltam a szokásos elköszönési rituálén (puszi mamának, igen vigyázni fogunk, nem is vagyok csinos, de azért köszi, jó, de tényleg menni kell, még egy puszi, szia), de semmi kedvem nem volt az előttem álló pár órához… igyekeztem kihasználni, hogy végre teljesen egyedül birtokolhatom a kocsi hátsó ülését, de a Nap forrón tűzött be az ablakon és égetett, közben pedig néztem az elsuhanó fákat, a mezőket, a pipacsokat, az ilyesmi pedig általában nehéz gondolatokat ébreszt az emberben, amit nem nagyon tud megemészteni, ezért inkább, mint valami teher, rácsücsül a vállára és ott gubbaszt nyomasztóan. Megérkeztünk, de az események nem zajlottak sokkal vidámabban. A ballagás szörnyen vontatott volt (három végtelen hosszú és unalmas beszéd, oklevelek átadása, majd egy csodálatos lelki gyönyöröket nyújtó „ige liturgia”… be kell valljam, szintén nem egyszer elkalandoztak a gondolataim) majd elmentünk egy étterembe és akkor már illet úgy csinálnom, mint akinek jó kedve van, pedig belül teljes csömört éreztem ezen színészkedés ellen, magammal és az életemmel szemben… Vacsora után hintáztam Életvidám leánnyal és beszélgettünk… eszembe jutott, hogy jó lenne, ha olyan lennék, mint ő… ha le tudnám dönteni a saját korlátjaimat… csak suhantunk a sötét ég és egy fa csodás koronája alatt… nekem ez nem volt más, mint menekülés, bolyongás, neki pedig kiegyensúlyozott lebegés… és talán nekem is sikerülne, csak kapaszkodnom kéne egy picit, vagy hevesebben csapkodni fel-le, fel-le a karjaimat… de nem… könnyebb zuhanni… könnyebb azt mondani, hogy gyönge vagyok… ( jupim: kérlek ne haragudj rám… és ne érezd úgy, hogy minden energiád elfolyt valamerre teljesen más felé… már így is túl sokat köszönhetek Neked… ez az én hibám…csak az enyém!) - - - kisvakond: neked is köszönöm, hogy ilyen pozitívan fordulsz felém… nem értem miért… de mind1. én hiszek abban, hogy mindenki színfolt... még az is, aki nem találja magát, vagy nem akarja, hogy mások megtalálják őt, ezért felveszi a szürke jelmezt, de belül biztos, hogy tele van apró kis csodákkal, csak észre kell venni. Egyszer valaki írt erről nekem szépeket: „Azt hiszem van bennem szeretet csak valami bizarr hullámhosszon sugárzom mert szerintem nem sokan látják. Van egy kép a kedvenc biológiakönyvemben, egy virág van rajta nap- és ultraibolya fényben és TELJESEN MÁS a mintázata. Napfényben nagy sárga szirmai vannak pici fekete középpel, ultraibolyában hatalmas fekete közepe és a szirmok szélén egy kis kékesszürke. És mivel a méhek ultraibolyában látnak, ezért a virágnak az számít hogy nagy fekete közepe legyen mert azt veszik észre, a sárga szirom neki tökmindegy. Na ez most jó bonyolult lett de remélem követhető. Mondjuk ha én egy ilyen sárga virág vagyok akkor te egy méh és látsz igaziból. Jó, mi? Egy inspirált homlokoncsókolt pillanatban ezt remélem meg tudom majd fogalmazni mondjuk egy sorban szép szavakkal és akkor bele lehet tenni egy versbe és szomorkodni hogy milyen rossz nekem mert több az ember mint a méh. Ezek a műhvészek!” de persze mint annyi mindennek, már ennek sincs jelentősége… vagyis nem szabadna, hogy legyen. Inkább abba hagyom, nem rontom itt a hangulatot… Csóközön: kék kanalas kislány |