|
der himmel über berlin
2003-05-12 10:25:37
|
engem mindig érdekelt, hogy honnan tudják egyes emberek, hogy ők biza hallgatják a kispált, míg a pór csak hallja, és ők mindig egyre okosabbak lesznek, a pór meg egyre részegebb, aztán már annyira el vannak maguktól szállva, hogy nem is férnek egy mondatba a pórral. szóval kedves zsákmány, a kispál "sima rockzenekar", és mint minden "sima rockzenekart", ezt is illik illumináltan hallgatni. olyan ez, mint összefogott hajjal bemenni a metalhammerba. ha filozófiát akarsz olvass hegelt. ha meg megveted az embereket, ők is megvetnek, és 6 milliárd az 1-hez lesz az arány, ami nem túl kecsegtető. bony valahogy csak kibírjuk. |
|
loop_1
2003-05-12 08:58:21
|
kedves másoló! ha ennyi fölös energiád van, akkor menjél, és verd agyon magad egy sodrófával. mondd! miért nem hagysz minket? nem szoktam gyűlölködni,de te közel állsz ahhoz, h gyűlöljelek. |
|
másoló
2003-05-12 08:57:46
|
Hahó! úristen.ennek mi értelme? (nem az úristennek) most pedig mindenki boruljon gyászba, maris elmegy egy hétre hibussal, hogy szar legyen nekik tatán, de majd jópofát vágnak hozzá és mosolyognak. ígyisvan. Örölök ha megnevettetelek! De szerintem a szürke-masszában minden folt, színfolt! ennyi szürke masszában a fekete folt is színfoltnak számít?vagy a fekete? igazából nem akarok kötözködni. különben kkk nem álszerény, csak nagyon buta.Kisbuta:) ;) de így is szeressük őtet. jól át lettem kúrva a palánkon szombaton. árvult volt a józsefattila szobor és a roosevelt tér is. aki tudja miről beszélek, világosítson már fel, h mit és hol rontottam el!?????????mert kissé elszomorodtam a kihaltság láttán/hallatán. mindegy. azért így is SZép SZombat kerekedett. katám, és capote és mill.park, és nagy nevetések, amelyek közepette kiderült, h az indián törzsi nevem:sdebeslábú tengerimalac. titkok tudója lettem és vagyok. furcsa érzés. Kisvakond!mi az amiért bármit megadnál? hmmm...a lepkegyüjtő c xám megy a fejembe a puftó!érdekes szám+ez az egész!minap elhallgattam a hang legyen és fény c xámot,és bár mán sokszo hallottam,d most új oldaláról ismertem+ megint!észrevettem h minnél többször hallgatok+1 kispál számot okosodok...és elnézem azt a sok barmot akik elkezdenek enyhén illuminált állapotba 1 enyhén illuminált csajnak(nekem)mondani h "ha az életben nincs már..."-"ismered?"és ők nem látják a dolog szépspgét,ők csak hallják,d nem hallgatják!-hmmm ezt hallottam vhol,de igaz ez a hallják,hallgatják dolog!mert ők csak azért teszik be a cédé lejátdzóba mert nekik tök mind1 h mit hallgatnak,nekik ugyanaz minden csak legyen benne vmi gitár+vokálka és ennyi!pedig nem nem így van a kispál több ennél,a kispál többet érdemel!nem hallgathatja holmi beszükült degenerált ember...ehez elvontság kell,ehez magunkba kell szállni,ehez nem elég ennyi...ááá asszem menek aludni asszem fárasztom magam,asszem hülye vok,asszem sokat várok másoktól,d asszem legfőképpen magamtól.... hát én vagyok olyan hogy még egyszer leírom, hogy farkam! a ha az életbent ugyanaz a drágalátos lovikátok írta, mint akármilyen nagyon okos számot, hát abban nincs is már semmi, ami miatt a nagyon nagyon érzelemdús kispálosok hallgatnák, mert pfúj, sok mocskos kis senki is hallgatja, aki nem ismeri azt hogy apa anya meg a kígyó?! wáááááá és az ehhez az két h. kettő. hát elballagtak.. a szívem szakad meg értük.de nem sírtam,mert balázs véig poénkodott.de nem néztem azokra,akikre nem is kellett,így nem sírtam.csak majdnem.azért Flóri arcát meglátva rezgett a léc.. akkor erdei suliban Marisom.igaz,nem akarok menni,mert azzal senki se jár jól,de majd lesz valahogy. Mit mosolyogsz? Koporsóban hálsz!! Mit mondhatsz még, amit más nem mondott már? Mit akarsz elérni? Világot szebbétenni? Síkítani? Vért hörögni? Világot szebbé tenni? Nem Nem Nem fog menni! Esküszöm, hibus nem hittem volna hogy ilyen értelmes s, érdekes emberkék is léteznek mint TE! ... Hála!!! Van még remény! jupi: laci odaadta és elolvastam… furcsa… sok mindenben igazad volt, de van amit félreértesz… megpróbálok válaszolni… bonyek: köszönetem hibus: jééé… írtál… no mindjárt elolvasom… ex merk úr: nem vagy tudatlan (a merkúr a mindenséget összekötő bolygó, rávilágít a világra, információ, gondolkodás, intellektuális hozzáállás, kommunikáció… hmm… több analógia hirtelenjében nem jut eszembe…) Nem tudom mennyire ismered az „Eleven Hold” megnevezésű együttest… Joós Zsófia ezen zenekar hegedűs-kisasszonya és írónőként max. annyira ismert, mint én (annyi köztünk a különbség, hogy ő tud írni, én meg nem… szonyorú sóhaj)… A.: ősszel szokásom a halott falevelekkel foglalkozni, de inkább gyönyörködöm bennük. Miért félsz az elmúlástól?… meseszép tud lenni… joker: én ezt már egyszer leírtam ide… lusta vagyok!!! :P … mostan látom csak, hogy jenny már egyszer értekezett psotiról… személyünk azonban nem azonos… de nem ám… (következtetés: idézet volt) … csóközön: kék kanalas kislány némi olvasnivaló (megjegyzés: kék kanalas kislány nem = csáth géza) Fekete csönd Leírom ide, doktor úr, hogy miről van szó. Az öcsémről, a szőke, piros képű kisfiúról, akinek sötét szemei mindig a messzeségbe néztek. Es még egy dologról. A fekete csöndről. Egyszerre nőtt meg. Tegnap este még egészen kicsiny, kedves, pötyögő gyermekecske volt. És reggelre nagy kamasz lett. Iszonyú izomzattal, vastag söréthajjal és gonosz, égő, félelmes szemekkel. Ó, hogy fájt a szívem ezen a reggelen. Tele lett a rózsabokros, tiszta kis udvarunk utálatos, bűzös dudvákkal. A ház tetejéről lehullott a cserép, s a falakról lepattogott a vakolat. S jöttek borzasztó éjjelek. Kishúgaim álmukból hangosan fölsírtak. Apám meg édesanyám meggyújtották a gyertyát, és álomtalan, üres arccal néztek egymásra. Senki se tudta, mi történik, és mi fog történni. Csak én. Csak én. Richard, az állati, undok kamasz, pénteken kitépte az udvaron a fiatal fákat, és lassu tűzön megpirította a fehér cicát, az Anikóét. A kis állat irtózatosan vonaglott, amíg gyenge, rózsaszínű bőre barnára pörkölődött. Hogy sírtunk mindannyian. Richard pedig röhögve otthagyott bennünket. Éjjel betört a zsidó boltjába, és kiszedte a pénzt a fiókból. Elszaladt vele, és elszórta az utcán. Reggel az ágyában aludt, amikor láttuk, hogy át van lőve a tenyere. A csendőr lőtte át. Édesanyánk letérdelt az ágy mellé, és gyengéden lemosta a vért. Richard nyugodtan aludt. Ó, milyen utálatos volt. Körulállottuk és sirattuk Richardot, a szőke, piros képű fiúcskát. És szorongva vártuk mindannyian a fekete csöndet. Az édesapám egyszer kétségbeesve rákiáltott: - Richard! Te gaz, gonosz állat, menj közülünk, ne lássunk többé! Richard nem szólt semmit, de megette a húst, mind, ami a tálban volt. A húgaim sóvárogva nézték, amint felfalta az ételt egymaga. Az apám az édesanyámra tekintett. Könnyes volt a szemük. Láttam, hogy apám halálsápadt, reszket. Félt Richardtól. Fölugrottam és arcul ütöttem Richardot. Ő a falhoz vágott engem, és kirohant a szobából. Lázasan feküdtem az ágyamban. Még vérzett is a fejemen a bőr, ahogy Richard megcsúfolt. Akkor jött meg. Éjjel. Betörte az ablakot, s a szobában termett. A szemeim közé vigyorgott, és rikácsolva beszélt: - Fölgyújtottam az ispán házát, mert a lánya benn alszik a szobában, hófehér ágyban. A melle lassan emelkedik fel-le. Azután belekap az ágyába a tűz. Az én tüzem. Tüzes ágyban ébred föl. És a fehér lábát sötétbarnára csókolja a piros tűz. És kopasz lesz a feje is, mert a haja elég. Kopasz! Hallod, kopasz! Az ispán gyönyörű szőke lánya kopasz lesz. Elvittük Richardot az orvoshoz. Azt mondta, hogy Richard bolond. Miért lenne bolond? Miért éppen bolond? Nem, ő, nem. Jól tudom én azt. Elvittük a bolondokházába. Amikor észrevette, hogy az ápolók megfogják, nekik esett. Véresre verte valamennyit. Azok aztán megkötözték, és vaspálcákkal ütötték dühös káromkodások közben. Richard véres tajtékot köpött a szájából, és bömbölt. Ó, de hogyan, milyen iszonyatos, süvöltő hangon. Megtöltötte a hangja a levegőt, mérföldekre. Mikor apával hazautaztunk a tébolydából, észrevettem, hogy a vasúti kocsik sarkai is tele vannak azzal az iszonyatos hanggal. Ha odaértél az ujjaddal valahová, menten kitört az elrejtőzött szörnyű bömbölés. Richard még az éjjel hazaszökött. Széttörte az ablak vaspántjait. Leugrott az útra. A homloka bezúzódott. De azért hazajött. Szaladva. ...És nyomában a fekete csönd. Hajnal volt, három óra. Ébren voltam, amikor Richard hazaért. Jól hallottam mindent. A kapun mászott be. A fekete csönd pedig beborította a kis házunkat nedves, undok szárnyaival. A virágok elhervadtak a kertben. Az alvókat nehéz, kínos álom lepte meg. Csikorogtak az ágyak, nyögő, fájdalmas sóhajtások hallatszottak. Csak én voltam ébren, és füleltem. Richard halkan átsietett az udvaron. Bejött a szobánkba, ahol azelőtt együtt aludtunk. Én nem mertem mozdulni. De Richard nem is törődött velem. Zihálva ledőlt az ágyra, és aludt. Ezután úgy történt minden, ahogy a fekete csönd akarta. Ránehezedett a mellemre, és belebújt a vérem csöppjeibe. Irtózatos volt. Menekülni akartam tőle, de odakötözött az ágyamhoz, és károgva a fülembe súgott iszonyú rémségeket. Fölkeltem. Előkerestem a kötelet. Egy erős hurkot kötöttem rá, és odalopóztam Richard ágyához. Úgy éreztem, mintha az agyvelőmet és a vállaimat mázsás kövek nyomnák. A térdeim roskadoztak. Nagy, véres feje alatt átdugtam a kötelet, és belefűztem a végét a hurokba. Egy kicsit vártam. Richard mélyen hörgő lélegzettel aludt. Jól tudtam, hogy ha fölébred, megöl mindannyiunkat, hogy rá fog ütni öklével édesapánk szomorú arcára, hogy a hajuknál fogva végigvonszolja kis húgaimat az udvaron. Nem is haboztam hát egy pillanatig se. Teljes erővel nekifeküdtem a huroknak. Richard levegő után kapkodott, de nem ébredt föl; azután egy iszonyút nyögött, és kirugta az ágy fenekét. Állati nagy teste vonaglott a kezeim között, de nem sokáig. Egyszer csak hallottam, amint a fekete csönd elkezd kacagni. Örületesen, hangtalanul. Elöntött a hideg rettegés. Richard kihűlt teste összezsugorodott a kezeim közt. Gyertyát gyújtottam. Az ágyban egy kis gyönge gyermek feküdt. Szederjes kék arccal. Az én kis bolondom volt a szőke, piros kepű, petyegő Richard öcsem. És sötét szemei a végtelenbe néztek. Azt szeretném, hogy ne halljam többé ezt a kacajt, mert akkor fáj nekem a hátamban és fejemben, és nem akarom látni a kis Richard sötét szemeit, amelyek a végtelenbe merednek; mert ez összeszorítja a torkomat, és sohase tudok aludni. Egyáltalán, doktor úr, nem tudok rendesen aludni. |
|
jupiter
2003-05-12 08:27:32
|
kedves másoló! ha ennyi fölös energiád van, akkor menjél, és verd agyon magad egy sodrófával. mondd! miért nem hagysz minket? nem szoktam gyűlölködni,de te közel állsz ahhoz, h gyűlöljelek. b |
|
nyihaha
2003-05-12 08:00:29
|
Hahó! hát elballagtak.. a szívem szakad meg értük.de nem sírtam,mert balázs véig poénkodott.de nem néztem azokra,akikre nem is kellett,így nem sírtam.csak majdnem.azért Flóri arcát meglátva rezgett a léc.. akkor erdei suliban Marisom.igaz,nem akarok menni,mert azzal senki se jár jól,de majd lesz valahogy. Mit mosolyogsz? Koporsóban hálsz!! Mit mondhatsz még, amit más nem mondott már? Mit akarsz elérni? Világot szebbétenni? Síkítani? Vért hörögni? Világot szebbé tenni? Nem Nem Nem fog menni! Esküszöm, hibus nem hittem volna hogy ilyen értelmes s, érdekes emberkék is léteznek mint TE! ... Hála!!! Van még remény! jupi: laci odaadta és elolvastam… furcsa… sok mindenben igazad volt, de van amit félreértesz… megpróbálok válaszolni… bonyek: köszönetem hibus: jééé… írtál… no mindjárt elolvasom… ex merk úr: nem vagy tudatlan (a merkúr a mindenséget összekötő bolygó, rávilágít a világra, információ, gondolkodás, intellektuális hozzáállás, kommunikáció… hmm… több analógia hirtelenjében nem jut eszembe…) Nem tudom mennyire ismered az „Eleven Hold” megnevezésű együttest… Joós Zsófia ezen zenekar hegedűs-kisasszonya és írónőként max. annyira ismert, mint én (annyi köztünk a különbség, hogy ő tud írni, én meg nem… szonyorú sóhaj)… A.: ősszel szokásom a halott falevelekkel foglalkozni, de inkább gyönyörködöm bennük. Miért félsz az elmúlástól?… meseszép tud lenni… joker: én ezt már egyszer leírtam ide… lusta vagyok!!! :P … mostan látom csak, hogy jenny már egyszer értekezett psotiról… személyünk azonban nem azonos… de nem ám… (következtetés: idézet volt) … csóközön: kék kanalas kislány némi olvasnivaló (megjegyzés: kék kanalas kislány nem = csáth géza) Fekete csönd Leírom ide, doktor úr, hogy miről van szó. Az öcsémről, a szőke, piros képű kisfiúról, akinek sötét szemei mindig a messzeségbe néztek. Es még egy dologról. A fekete csöndről. Egyszerre nőtt meg. Tegnap este még egészen kicsiny, kedves, pötyögő gyermekecske volt. És reggelre nagy kamasz lett. Iszonyú izomzattal, vastag söréthajjal és gonosz, égő, félelmes szemekkel. Ó, hogy fájt a szívem ezen a reggelen. Tele lett a rózsabokros, tiszta kis udvarunk utálatos, bűzös dudvákkal. A ház tetejéről lehullott a cserép, s a falakról lepattogott a vakolat. S jöttek borzasztó éjjelek. Kishúgaim álmukból hangosan fölsírtak. Apám meg édesanyám meggyújtották a gyertyát, és álomtalan, üres arccal néztek egymásra. Senki se tudta, mi történik, és mi fog történni. Csak én. Csak én. Richard, az állati, undok kamasz, pénteken kitépte az udvaron a fiatal fákat, és lassu tűzön megpirította a fehér cicát, az Anikóét. A kis állat irtózatosan vonaglott, amíg gyenge, rózsaszínű bőre barnára pörkölődött. Hogy sírtunk mindannyian. Richard pedig röhögve otthagyott bennünket. Éjjel betört a zsidó boltjába, és kiszedte a pénzt a fiókból. Elszaladt vele, és elszórta az utcán. Reggel az ágyában aludt, amikor láttuk, hogy át van lőve a tenyere. A csendőr lőtte át. Édesanyánk letérdelt az ágy mellé, és gyengéden lemosta a vért. Richard nyugodtan aludt. Ó, milyen utálatos volt. Körulállottuk és sirattuk Richardot, a szőke, piros képű fiúcskát. És szorongva vártuk mindannyian a fekete csöndet. Az édesapám egyszer kétségbeesve rákiáltott: - Richard! Te gaz, gonosz állat, menj közülünk, ne lássunk többé! Richard nem szólt semmit, de megette a húst, mind, ami a tálban volt. A húgaim sóvárogva nézték, amint felfalta az ételt egymaga. Az apám az édesanyámra tekintett. Könnyes volt a szemük. Láttam, hogy apám halálsápadt, reszket. Félt Richardtól. Fölugrottam és arcul ütöttem Richardot. Ő a falhoz vágott engem, és kirohant a szobából. Lázasan feküdtem az ágyamban. Még vérzett is a fejemen a bőr, ahogy Richard megcsúfolt. Akkor jött meg. Éjjel. Betörte az ablakot, s a szobában termett. A szemeim közé vigyorgott, és rikácsolva beszélt: - Fölgyújtottam az ispán házát, mert a lánya benn alszik a szobában, hófehér ágyban. A melle lassan emelkedik fel-le. Azután belekap az ágyába a tűz. Az én tüzem. Tüzes ágyban ébred föl. És a fehér lábát sötétbarnára csókolja a piros tűz. És kopasz lesz a feje is, mert a haja elég. Kopasz! Hallod, kopasz! Az ispán gyönyörű szőke lánya kopasz lesz. Elvittük Richardot az orvoshoz. Azt mondta, hogy Richard bolond. Miért lenne bolond? Miért éppen bolond? Nem, ő, nem. Jól tudom én azt. Elvittük a bolondokházába. Amikor észrevette, hogy az ápolók megfogják, nekik esett. Véresre verte valamennyit. Azok aztán megkötözték, és vaspálcákkal ütötték dühös káromkodások közben. Richard véres tajtékot köpött a szájából, és bömbölt. Ó, de hogyan, milyen iszonyatos, süvöltő hangon. Megtöltötte a hangja a levegőt, mérföldekre. Mikor apával hazautaztunk a tébolydából, észrevettem, hogy a vasúti kocsik sarkai is tele vannak azzal az iszonyatos hanggal. Ha odaértél az ujjaddal valahová, menten kitört az elrejtőzött szörnyű bömbölés. Richard még az éjjel hazaszökött. Széttörte az ablak vaspántjait. Leugrott az útra. A homloka bezúzódott. De azért hazajött. Szaladva. ...És nyomában a fekete csönd. Hajnal volt, három óra. Ébren voltam, amikor Richard hazaért. Jól hallottam mindent. A kapun mászott be. A fekete csönd pedig beborította a kis házunkat nedves, undok szárnyaival. A virágok elhervadtak a kertben. Az alvókat nehéz, kínos álom lepte meg. Csikorogtak az ágyak, nyögő, fájdalmas sóhajtások hallatszottak. Csak én voltam ébren, és füleltem. Richard halkan átsietett az udvaron. Bejött a szobánkba, ahol azelőtt együtt aludtunk. Én nem mertem mozdulni. De Richard nem is törődött velem. Zihálva ledőlt az ágyra, és aludt. Ezután úgy történt minden, ahogy a fekete csönd akarta. Ránehezedett a mellemre, és belebújt a vérem csöppjeibe. Irtózatos volt. Menekülni akartam tőle, de odakötözött az ágyamhoz, és károgva a fülembe súgott iszonyú rémségeket. Fölkeltem. Előkerestem a kötelet. Egy erős hurkot kötöttem rá, és odalopóztam Richard ágyához. Úgy éreztem, mintha az agyvelőmet és a vállaimat mázsás kövek nyomnák. A térdeim roskadoztak. Nagy, véres feje alatt átdugtam a kötelet, és belefűztem a végét a hurokba. Egy kicsit vártam. Richard mélyen hörgő lélegzettel aludt. Jól tudtam, hogy ha fölébred, megöl mindannyiunkat, hogy rá fog ütni öklével édesapánk szomorú arcára, hogy a hajuknál fogva végigvonszolja kis húgaimat az udvaron. Nem is haboztam hát egy pillanatig se. Teljes erővel nekifeküdtem a huroknak. Richard levegő után kapkodott, de nem ébredt föl; azután egy iszonyút nyögött, és kirugta az ágy fenekét. Állati nagy teste vonaglott a kezeim között, de nem sokáig. Egyszer csak hallottam, amint a fekete csönd elkezd kacagni. Örületesen, hangtalanul. Elöntött a hideg rettegés. Richard kihűlt teste összezsugorodott a kezeim közt. Gyertyát gyújtottam. Az ágyban egy kis gyönge gyermek feküdt. Szederjes kék arccal. Az én kis bolondom volt a szőke, piros kepű, petyegő Richard öcsem. És sötét szemei a végtelenbe néztek. Azt szeretném, hogy ne halljam többé ezt a kacajt, mert akkor fáj nekem a hátamban és fejemben, és nem akarom látni a kis Richard sötét szemeit, amelyek a végtelenbe merednek; mert ez összeszorítja a torkomat, és sohase tudok aludni. Egyáltalán, doktor úr, nem tudok rendesen aludni. |
|
bonyek
2003-05-12 06:21:57
|
hát én vagyok olyan hogy még egyszer leírom, hogy farkam! a ha az életbent ugyanaz a drágalátos lovikátok írta, mint akármilyen nagyon okos számot, hát abban nincs is már semmi, ami miatt a nagyon nagyon érzelemdús kispálosok hallgatnák, mert pfúj, sok mocskos kis senki is hallgatja, aki nem ismeri azt hogy apa anya meg a kígyó?! wáááááá és az ehhez az két h. kettő. |
|
zsákmány
2003-05-12 00:39:29
|
hmmm...a lepkegyüjtő c xám megy a fejembe a puftó!érdekes szám+ez az egész!minap elhallgattam a hang legyen és fény c xámot,és bár mán sokszo hallottam,d most új oldaláról ismertem+ megint!észrevettem h minnél többször hallgatok+1 kispál számot okosodok...és elnézem azt a sok barmot akik elkezdenek enyhén illuminált állapotba 1 enyhén illuminált csajnak(nekem)mondani h "ha az életben nincs már..."-"ismered?"és ők nem látják a dolog szépspgét,ők csak hallják,d nem hallgatják!-hmmm ezt hallottam vhol,de igaz ez a hallják,hallgatják dolog!mert ők csak azért teszik be a cédé lejátdzóba mert nekik tök mind1 h mit hallgatnak,nekik ugyanaz minden csak legyen benne vmi gitár+vokálka és ennyi!pedig nem nem így van a kispál több ennél,a kispál többet érdemel!nem hallgathatja holmi beszükült degenerált ember...ehez elvontság kell,ehez magunkba kell szállni,ehez nem elég ennyi...ááá asszem menek aludni asszem fárasztom magam,asszem hülye vok,asszem sokat várok másoktól,d asszem legfőképpen magamtól.... |
|
jupiter
2003-05-11 20:14:08
|
szürke masszában a fekete folt is színfoltnak számít?vagy a fekete? igazából nem akarok kötözködni. különben kkk nem álszerény, csak nagyon buta.Kisbuta:) ;) de így is szeressük őtet. jól át lettem kúrva a palánkon szombaton. árvult volt a józsefattila szobor és a roosevelt tér is. aki tudja miről beszélek, világosítson már fel, h mit és hol rontottam el!?????????mert kissé elszomorodtam a kihaltság láttán/hallatán. mindegy. azért így is SZép SZombat kerekedett. katám, és capote és mill.park, és nagy nevetések, amelyek közepette kiderült, h az indián törzsi nevem:sdebeslábú tengerimalac. titkok tudója lettem és vagyok. furcsa érzés. Kisvakond!mi az amiért bármit megadnál? csók bolyongó |
|
kisvakond
2003-05-11 19:33:46
|
Örölök ha megnevettetelek! De szerintem a szürke-masszában minden folt, színfolt! ennyi |
|
hibus
2003-05-11 12:47:07
|
ígyisvan. |
|
bonyek
2003-05-11 08:49:35
|
most pedig mindenki boruljon gyászba, maris elmegy egy hétre hibussal, hogy szar legyen nekik tatán, de majd jópofát vágnak hozzá és mosolyognak. csókollak titeket! |
|
jupiter
2003-05-10 19:14:19
|
úristen.ennek mi értelme? (nem az úristennek) |
|
kék kanalas kisleány
2003-05-10 09:51:39
|
"a" doktorúr =édes "pici" bátyám :) |
|
kék kanalas kislány
2003-05-10 09:50:49
|
hejhó hibusom: nagyon mély empátia és szerető energiák… mást nem tudok adni. (nem tudom mikor írok, ma megyünk győrbe, ballag „a” doktorúr barátosnéje… holnap éppen hogy hazaesek, rohanok hastáncra, szóval nem tom…nem tom… az időhatározó maradjon a sejtelmes „valamikor”) kisvakond: értelmes, érdekes? én??? (-földön fetrengős, spasmusos hahota, közben folynak a könnyeim) olyan szép lenne, ha ez igaz lenne…kár… nem vagyok semmilyen… mint valami amorf anyag, folyok szét a másik semmiben… most mondd, hogy ki vagyok… mert még én sem tudom… de leginkább csak valami homályos sötét folt. pol: nincs mit köszönnöd… csáth géza nagy szerelmem… … nem…nem fog menni… - - - hétfőig nem leszek, ha a nevem alatt valami alkotás képződik, az nem tőlem származtatandó… csóközön: kék kanalas kislány |
|
2003-05-10 02:14:06
|
kkk. ez a kadvencem,meg a Varázsló kertje(asszem) köszi |
|
Kisvakond
2003-05-10 00:27:11
|
Esküszöm, kkk nem hittem volna hogy ilyen értelmes s, érdekes emberkék is léteznek mint TE! ... Hála!!! Van még remény! Pá |
|
DE MENNI FOG
2003-05-10 00:13:10
|
!!! |
|
Ő
2003-05-09 23:50:11
|
Mit mosolyogsz? Koporsóban hálsz!! Mit mondhatsz még, amit más nem mondott már? Mit akarsz elérni? Világot szebbétenni? Síkítani? Vért hörögni? Világot szebbé tenni? Nem Nem Nem fog menni! |
|
hibus
2003-05-09 23:35:16
|
hát elballagtak.. a szívem szakad meg értük.de nem sírtam,mert balázs véig poénkodott.de nem néztem azokra,akikre nem is kellett,így nem sírtam.csak majdnem.azért Flóri arcát meglátva rezgett a léc.. akkor erdei suliban Marisom.igaz,nem akarok menni,mert azzal senki se jár jól,de majd lesz valahogy.pusz |
|
kék kanalas kislány
2003-05-09 18:14:57
|
Hahó! jupi: laci odaadta és elolvastam… furcsa… sok mindenben igazad volt, de van amit félreértesz… megpróbálok válaszolni… bonyek: köszönetem hibus: jééé… írtál… no mindjárt elolvasom… ex merk úr: nem vagy tudatlan (a merkúr a mindenséget összekötő bolygó, rávilágít a világra, információ, gondolkodás, intellektuális hozzáállás, kommunikáció… hmm… több analógia hirtelenjében nem jut eszembe…) Nem tudom mennyire ismered az „Eleven Hold” megnevezésű együttest… Joós Zsófia ezen zenekar hegedűs-kisasszonya és írónőként max. annyira ismert, mint én (annyi köztünk a különbség, hogy ő tud írni, én meg nem… szonyorú sóhaj)… A.: ősszel szokásom a halott falevelekkel foglalkozni, de inkább gyönyörködöm bennük. Miért félsz az elmúlástól?… meseszép tud lenni… joker: én ezt már egyszer leírtam ide… lusta vagyok!!! :P … mostan látom csak, hogy jenny már egyszer értekezett psotiról… személyünk azonban nem azonos… de nem ám… (következtetés: idézet volt) … csóközön: kék kanalas kislány némi olvasnivaló (megjegyzés: kék kanalas kislány nem = csáth géza) Fekete csönd Leírom ide, doktor úr, hogy miről van szó. Az öcsémről, a szőke, piros képű kisfiúról, akinek sötét szemei mindig a messzeségbe néztek. Es még egy dologról. A fekete csöndről. Egyszerre nőtt meg. Tegnap este még egészen kicsiny, kedves, pötyögő gyermekecske volt. És reggelre nagy kamasz lett. Iszonyú izomzattal, vastag söréthajjal és gonosz, égő, félelmes szemekkel. Ó, hogy fájt a szívem ezen a reggelen. Tele lett a rózsabokros, tiszta kis udvarunk utálatos, bűzös dudvákkal. A ház tetejéről lehullott a cserép, s a falakról lepattogott a vakolat. S jöttek borzasztó éjjelek. Kishúgaim álmukból hangosan fölsírtak. Apám meg édesanyám meggyújtották a gyertyát, és álomtalan, üres arccal néztek egymásra. Senki se tudta, mi történik, és mi fog történni. Csak én. Csak én. Richard, az állati, undok kamasz, pénteken kitépte az udvaron a fiatal fákat, és lassu tűzön megpirította a fehér cicát, az Anikóét. A kis állat irtózatosan vonaglott, amíg gyenge, rózsaszínű bőre barnára pörkölődött. Hogy sírtunk mindannyian. Richard pedig röhögve otthagyott bennünket. Éjjel betört a zsidó boltjába, és kiszedte a pénzt a fiókból. Elszaladt vele, és elszórta az utcán. Reggel az ágyában aludt, amikor láttuk, hogy át van lőve a tenyere. A csendőr lőtte át. Édesanyánk letérdelt az ágy mellé, és gyengéden lemosta a vért. Richard nyugodtan aludt. Ó, milyen utálatos volt. Körulállottuk és sirattuk Richardot, a szőke, piros képű fiúcskát. És szorongva vártuk mindannyian a fekete csöndet. Az édesapám egyszer kétségbeesve rákiáltott: - Richard! Te gaz, gonosz állat, menj közülünk, ne lássunk többé! Richard nem szólt semmit, de megette a húst, mind, ami a tálban volt. A húgaim sóvárogva nézték, amint felfalta az ételt egymaga. Az apám az édesanyámra tekintett. Könnyes volt a szemük. Láttam, hogy apám halálsápadt, reszket. Félt Richardtól. Fölugrottam és arcul ütöttem Richardot. Ő a falhoz vágott engem, és kirohant a szobából. Lázasan feküdtem az ágyamban. Még vérzett is a fejemen a bőr, ahogy Richard megcsúfolt. Akkor jött meg. Éjjel. Betörte az ablakot, s a szobában termett. A szemeim közé vigyorgott, és rikácsolva beszélt: - Fölgyújtottam az ispán házát, mert a lánya benn alszik a szobában, hófehér ágyban. A melle lassan emelkedik fel-le. Azután belekap az ágyába a tűz. Az én tüzem. Tüzes ágyban ébred föl. És a fehér lábát sötétbarnára csókolja a piros tűz. És kopasz lesz a feje is, mert a haja elég. Kopasz! Hallod, kopasz! Az ispán gyönyörű szőke lánya kopasz lesz. Elvittük Richardot az orvoshoz. Azt mondta, hogy Richard bolond. Miért lenne bolond? Miért éppen bolond? Nem, ő, nem. Jól tudom én azt. Elvittük a bolondokházába. Amikor észrevette, hogy az ápolók megfogják, nekik esett. Véresre verte valamennyit. Azok aztán megkötözték, és vaspálcákkal ütötték dühös káromkodások közben. Richard véres tajtékot köpött a szájából, és bömbölt. Ó, de hogyan, milyen iszonyatos, süvöltő hangon. Megtöltötte a hangja a levegőt, mérföldekre. Mikor apával hazautaztunk a tébolydából, észrevettem, hogy a vasúti kocsik sarkai is tele vannak azzal az iszonyatos hanggal. Ha odaértél az ujjaddal valahová, menten kitört az elrejtőzött szörnyű bömbölés. Richard még az éjjel hazaszökött. Széttörte az ablak vaspántjait. Leugrott az útra. A homloka bezúzódott. De azért hazajött. Szaladva. ...És nyomában a fekete csönd. Hajnal volt, három óra. Ébren voltam, amikor Richard hazaért. Jól hallottam mindent. A kapun mászott be. A fekete csönd pedig beborította a kis házunkat nedves, undok szárnyaival. A virágok elhervadtak a kertben. Az alvókat nehéz, kínos álom lepte meg. Csikorogtak az ágyak, nyögő, fájdalmas sóhajtások hallatszottak. Csak én voltam ébren, és füleltem. Richard halkan átsietett az udvaron. Bejött a szobánkba, ahol azelőtt együtt aludtunk. Én nem mertem mozdulni. De Richard nem is törődött velem. Zihálva ledőlt az ágyra, és aludt. Ezután úgy történt minden, ahogy a fekete csönd akarta. Ránehezedett a mellemre, és belebújt a vérem csöppjeibe. Irtózatos volt. Menekülni akartam tőle, de odakötözött az ágyamhoz, és károgva a fülembe súgott iszonyú rémségeket. Fölkeltem. Előkerestem a kötelet. Egy erős hurkot kötöttem rá, és odalopóztam Richard ágyához. Úgy éreztem, mintha az agyvelőmet és a vállaimat mázsás kövek nyomnák. A térdeim roskadoztak. Nagy, véres feje alatt átdugtam a kötelet, és belefűztem a végét a hurokba. Egy kicsit vártam. Richard mélyen hörgő lélegzettel aludt. Jól tudtam, hogy ha fölébred, megöl mindannyiunkat, hogy rá fog ütni öklével édesapánk szomorú arcára, hogy a hajuknál fogva végigvonszolja kis húgaimat az udvaron. Nem is haboztam hát egy pillanatig se. Teljes erővel nekifeküdtem a huroknak. Richard levegő után kapkodott, de nem ébredt föl; azután egy iszonyút nyögött, és kirugta az ágy fenekét. Állati nagy teste vonaglott a kezeim között, de nem sokáig. Egyszer csak hallottam, amint a fekete csönd elkezd kacagni. Örületesen, hangtalanul. Elöntött a hideg rettegés. Richard kihűlt teste összezsugorodott a kezeim közt. Gyertyát gyújtottam. Az ágyban egy kis gyönge gyermek feküdt. Szederjes kék arccal. Az én kis bolondom volt a szőke, piros kepű, petyegő Richard öcsem. És sötét szemei a végtelenbe néztek. Azt szeretném, hogy ne halljam többé ezt a kacajt, mert akkor fáj nekem a hátamban és fejemben, és nem akarom látni a kis Richard sötét szemeit, amelyek a végtelenbe merednek; mert ez összeszorítja a torkomat, és sohase tudok aludni. Egyáltalán, doktor úr, nem tudok rendesen aludni. |