|
kék kanalas kislány
2003-03-10 12:39:29
|
Hejhó! Jupim: (erre inkább ne válaszolj). A verseket várom. Csókollak! :) Hibus: én fuvolázom, de jövőre abbahagyom, mert a tanárom egy balhímnemiszerv. :) De himmel: jó lenne, ha ez így lenne és lehet, hogy így is van… nem tudom… :) Képzeljétek ma a nappaliban társalogtam anyummal és a mamámmal, s egyszercsak a mamám megkérdezte, hogy: -Múltkor vetted Ginának azt a szép kanalat, akkor miért nem cserélte le? Még most is az a csúnya kék van a nyakában. Anyum persze kiakadt, hogy az lett volna a szülinapi meglepetésem. (Egyébként a jelenlegi kanalam nem is csúnya!!! :) ) Csóközön: kék kanalas kislány |
|
der himmel über berlin
2003-03-10 12:34:00
|
másoló, ha egymás után másolsz, ki lehet szúrni. ne bénázz már!!!!!!!!!!!!!!! |
|
Aabye Sören Kierkegaard
2003-03-10 12:32:54
|
a jégmadarakat most nem én éltettem, de elismerés hogy a másoló képes volt megtalálni, meg egyébként is: KI A JOBB?????????????????????? MADARAK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! |
|
der himmel über berlin
2003-03-10 12:30:13
|
yo az oldal meg minden, de én az albumok elejét akartam leölteni :-( |
|
hibus
2003-03-10 12:26:28
|
óhh,engem nem sorolt fel..óhh.micsoda kár.pedig biztos rám is gondolt. én nem néztem még bígbrádört,de a gézunak aranyos a pofija(újságban láttam).melyik táncolt rulezre? najó,ebbe ne menjünk bele,érzem,hogy süllyedek lefelé:) |
|
Aabye Sören Kierkegaard
2003-03-10 12:16:51
|
HAJRÁ JÉGMADARAK! |
|
Aabye Sören Kierkegaard
2003-03-10 11:12:18
|
kkk, ha nem hiszel benne, hogy létezik, hogy akarsz szabad lenni? |
|
jupiter
2003-03-10 10:48:14
|
big brátört nézek itten és beleszerelmesedtem én egy srácba, úgy táncol az emilrulezre hogy jaj! na jól van jól van szúrjatok le, hogy mit művelek az agysejteimmel! |
|
hibus
2003-03-09 20:37:53
|
aludtam 2 nap alatt 3 órát. anyu azt hitte,hogy zöldelltem..na de anyaaa!hogy gondolja ezt..pedig simán csak hulla vagyok..szellemileg,testileg,lelkileg.ide a koporsóóóóóót:) no Maris,először is ééén szeretném olvasni.főleg,hogy segítettem is:))) najó,az nem volt segítség.jó éjszakát súúúváppá |
|
kék kanalas kislány
2003-03-09 20:32:17
|
Hejhó! jupiterkusz: nem is vagyok túlontúl szerény. Meg úgy egyáltalán nem vagyok szerény… (asszem…) :) mindezek ellenére nem óhajtom, hogy leleplezz… írtam, kicsit kivagyok… :( ááá… majdan elolvasod… jössz holnap? én beteg akarok lenni. (még van egy éjszakám ezt megvalósítani, miért érzem úgy, hogy nem fogok sikerrel járni???) bonyek: én is akarok nagyon nagyon jóóó dolgokat olvasgatni!!! (rám fér) plííííz! :) Aabye: nem kötekedés, de létezik az a fogalom, hogy „szabadság”? Csóközön: kék kanalas kislány Íme „közkívánatra” (vagyis jupi kedvéért) egy olyan novella aminek nincs rossz vége: Balla D. Károly: Három másodpercem Három másodpercem volt arra, hogy megtanuljak repülni. Még érezni véltem apám kezének melegét a hónom alatt, amint meglóbál a mélység felett, mintha még szeretetéből is sejlett volna valami ösztöneimben, pedig már elszakadtam, már elszakíttattam keze melegétől és szeretetétől, már kezdetét vette zuhanásom, a három másodpercbe szorult végtelen, a végtelenné terpeszkedő három másodperc, ég és föld között, van és nincs között, van és lehet között. Bukdácsolva, örökös forgásomba és pörgésembe szédülve zuhantam. Fülemben fütyült a sebesség, egyre magasabb hangon, egyre magasabban, aszerint, amint egyre mélyebbre értem, egyre magasabban, mert egyre mélyebbre, egyre magasabb, ami egyre mélyebb. Kinyújtóztattam végtagjaimat. A zuhanásomban szélnek tűnő mozdulatlan levegő belém akaszkodott. Rugdalóztam, rángatóztam – hasztalan. Egyre sebesebben hullottam alá a mélybe. Még két másodpercem volt, hogy megtanuljak repülni. Apám! Apám! – akartam kiáltani, de nyitott számat teletömte a szél, nem szólhattam. Már nem is láttam apámat a sziklafalon, csak szavaira emlékeztem, gesztusaira, keserűségére, amiért nem lehetett rám büszke, szégyenére, amiért rejtegetnie kellett, riadalmára, amikor megértette, hogy őneki kell kihoznia engem a sziklafokra… De apám kezének melege már kihűlt a hónom alatt, már csak zavarára emlékeztem, ahogy nem mert kezemre nézni sosem, kezemre, a semmire valóra, ujjaimra, a fogni képtelenekre, kezemre, a nyomorékra. Nyomorék kezemre, melyet most, dühömben el akarván lökni magamtól – kiterpesztettem. Vadul kapott belé a szél, csavarta, rángatta, tépázta, de megszűnt bukfencezésem: fejem az ég felé, lábam a föld felé, kezem oldalt, ég és föld között, van és nincs között, van és lehet között. Észrevettem, hogy bár zuhanok, zuhanásom nem sebesedik. Még volt egy másodpercem, hogy megtanuljak repülni. Apám! Apám! – kiáltottam volna újra, de hangom már semmiképpen nem érhetett el hozzá, hisz más világ lett az ő világa. Ők mind ismerik a tárgyak tapintását, csak az én ujjaim merevedtek tehetetlen görcsbe minden érintésre. Ők mind másak… vagy talán én vagyok más, és ez az, amit nem tudnak elviselni bennem, ezért zuhanok most örök mozdulatlanságom felé… Megpróbáltam mozgatni kezemet, szél ellenében mozgatni, csapkodni vele, evezni, magam alá hajtani a levegőt, le – fel, le – fel. Zuhanásom lassúbbodott, de közeledett, egyre közeledett a föld, tehetetlenségem sziklabölcsője, s én még mindig vergődtem ég és föld között, van és nincs között, van és lehet között. Egyre csak mozgattam kezemet, a semmire valót. Kezem szeretett csapkodni, kedvére volt a le-fel – le-fel ritmusa. Kezem, a semmire sem való, örült a szélnek. Tárgyaktól félő ujjaim rajongtak a levegőért. Észrevettem, hogy már nem zuhanok. Egy pillanatig lebegtem alig a föld fölött, az eget majdnem elveszítve. Aztán az örökös le-fel – le-fel emelni kezdett: fel, fel, fel az égbe, a földtől távolabb, fel, fel, fel és messze. Megtanultam repülni. * Egy óra múlva már alig látszott a Taigetosz. |
|
2003-03-09 18:59:30
|
"Lásd, azért oly nehéz önmagunkat választanunk, mert ebben a választásban a tökéletes elkülönülés azonos a legmélyebb folytonossággal, s mert ez feltétlenül kizárja minden lehetőségét annak, hogy valami mássá váljunk, vagy inkább másvalakivé költsük át magunkat. És ha már felébred az emberben a szabadság szenvedélye – és ez a választások során ébred fel, mert a szabadság előfeltétele a választások vállalása -, akkor az ember önmagát választja, és mint üdvösségéért, úgy küzd ezért a birtokáért, és épp ez az üdvössége.” |
|
jupi
2003-03-09 16:16:37
|
publikus? |
|
bonyek
2003-03-09 12:46:41
|
hallod hibus olya írtam, hogy csak na.. lehet hogy holnap már nem fog annyira tecceni de most nagyon teccik.. na csók |
|
jupiter
2003-03-08 21:12:48
|
leleplezzelek, te kis túlontúlszerény dög:-)???? na? akarod? eredeti,originál jupiter voltam, üzenetem csakis az originál gincinek szólott:-) |
|
original kék kanalas kislány
2003-03-08 20:52:37
|
Hejhó! Na itten vagyok, csak felvettem a hajdenagyonelfoglaltember jelmezt… jupi: az utálós dolgot értem. Írtam neked. Még mindig utálsz??? :) Örülök, hogy a gyógypuszik célba értek… :) (hétfőn már egészséges állapotban írhatod meg a fizikát :P :) ) … ezt a „jupi írtam neked ímélt, hibus jobbulást, csóközön néktek (meg a többieknek is)” dolgot nem én alkottam ide, bár van egy olyan érzésem, hogy ennek már nem nagyon van jelentősége. :) … himmel: lehet, hogy a föld már visszafelé forog… nem akarsz inkább géplakatos lenni??? :) fogalmam sincs, hogy itt a hatalmas nagy csalódások közepette valaki fogja-é ezt olvasni, de az eredeti kék kanalas kislányvoltam. Csóközön :) Ez nem tetszik, csak valahogy át tudom érezni: Lélektan I. Sokan voltunk és mindannyian futottunk föl a dombon, kapaszkodtunk föl a hegyre, folyamatosan mentünk fölfelé. Izzadtságszag, emberek zihálása, menekülés… Miért? Honnan? Hová? Nem tudtam, csak mentem úgy, ahogy mások. Az idő meg csak telt, a fejemben monoton kattogás, majd észrevettem, hogy egyedül vagyok az erdő sűrűjében és vágtatok a bokrok között, a háttérben sikoltások, elhaló nyögdécselés zaja. Mindenem fájt, zsibbadt, majd megbotlottam, s erőtlenül zuhantam a földre. Feküdtem a nyirkos talajon, a halántékom lüktetett és belül egy hang folyamatosan üvöltött: Kelj fel!… Görcsösen ökölbe szorítottam a kezem, s magam sem tudom hogyan, de felálltam és elkezdtem futni. Újult erővel, de már nem ugyanúgy. Azt hittem sosem lesz vége és kezdtem újból elveszteni a reményt, amikor megpillantottam az emelkedő végét. Elkezdtem rohanni és ott voltam! Körbenéztem: sütött a Nap, az ég kéken ragyogott, hatalmas mező, mindenhol virágok. Egész valómat átjárta a nyugalom és szinte lebegtem a harmóniában. Aztán elkezdett motoszkálni bennem a gondolat, hogy vajon mi lehet odalent… Vadul kitéptem magam az öntudatlan boldogság ölelő karjai közül és a hegy széléhez mentem: lent tűz égett, benne emberi tetemek, s a hozzájuk tartozó megfáradt lelkek. Aztán kárörvendő kacaj hallatszott, és egy mély, nehéz, testetlen hang suttogott: egyedül vagy… Ez a gondolat behálózta a tudatomat, majd a mélybe vetettem magam… (ismeretlen) |
|
2003-03-08 18:03:02
|
légyszives gyertek Gyöngyösre koncertezni! rég voltatok már:(( |
|
2003-03-08 18:02:58
|
légyszives gyertek Gyöngyösre koncertezni! rég voltatok már:(( |
|
2003-03-08 18:02:04
|
légyszives gyertek Gyöngyösre koncertezni! rég voltatok már:(( |
|
jupiter
2003-03-08 12:19:28
|
mostmeg már bonyek van keverve jupi régi beszólásaival.unbeleiveable.... szerintem az nem himel volt. most én sem jövök ide egy ideig. nem tudom, kinek nyújt ez élvezetet, de erre egy szó létezik, az pedig sz-szel kezdődik, és ánalmassal végződik b. |
|
hibus,az egyetlen
2003-03-07 16:51:31
|
amúgy köbö 1 hete beteg voltam,már nem vagyok az. jup,ma trefi?tegnap is asszem odamentem hozzád. csók |